A Magyar Nemzeti Múzeum szakemberei a jelen sorok írása közben restaurálják az 1. ábrán látható, a Somlón előkerült késő bronzkori nyakéket. A világszenzációt jelentő ékszer egy bronz alapra tett aranylemez, amelynek belső felületén textil és bőr kiegészítéseket is alkalmaztak. A leletről a világhálón adtak közre egy előzetes bejelentést. A régészek 2023. januárjában folytattak egy Darnay Kálmánék által a XIX. század végén elkezdett és a XX. század elején félbehagyott ásatást. Az ásatást most folytató kutatók kiemelkedő jelentőségű aranyleletre bukkantak.
A bejelentés - a régészek szokásának megfelelően - nem említi, hogy a tárgy teljes felületét a magyar hieroglif (ősvallási kötődésű szójeleket alkalmazó) írás jelei borítják. Közülük a vízszintes vonalak a ragyogj, ragyogó, ragyogtál hieroglifa, a körbe zárt pont pedig a lyuk, Lyukó hieroglifa előfordulásai. A teljes felület olvasata mai magyarsággal kb. a Ragyogj, ragyogj, ragyogj Lyukó! mondat ismétlődéséből áll. Ez a jelcsoport és ez a mondanivaló visszatérően előfordul a hasonló régészeti tárgyakon. Például a Stádel hegy barlangjából való 40 000 éves idolon, a 30 000 éves szungiri koronán, az Alba Longa területéről való etruszk halotti urnán, vagy egy bronzkori halotti urnán a bulgáriai Orsoyából azonos, vagy rokon jelek hasonló mondanivalót közvetítenek.
E szójelek és szövegek teljes figyelmen kívül hagyása tudományos érvekkel nem indokolható (1).
(1) A rovológiai területen valójában nem is létező "szakmának" ez az érdektelensége nem magyarázható csak a szakmai ismeretek és az intelligencia alacsony szintjével. Több jel alapján tudatos elhatárolódásról lehet szó. Ez körülbelül annyira akadályozza a magyar nemzeti identitás alapjaihoz tartozó íráshagyományunk szakma és közönség általi megismerését, mint a Pócs Éva felvetése kapcsán kibontakozott és érdemi eredmény nélkül maradt világfa vita. A vita talán el sem kezdődött volna, ha a kutatók általánosan ismerik a több évezrede széles körben elterjedt magyar szójeleket és el tudják olvasni a honfoglalás kori leletek szójelekből alkotott világfa ábrázolásait (mondatjeleit).
A félsikerű kiállítások alapján ez az általánosnak mondható (Zsirai Miklós lebukása kapcsán is ellenőrizhető), politikai alapozottságú elzárkózás megakadályozza az őstörténetkutatás előtt álló napi feladatok jó megoldását és az elért eredmények (olvasatok) optimális hasznosítását. Amíg a NAT hivatalosan jóváhagyott tankönyvei írás- és nyelvemlék nélkülinek állítják be a honfoglalás és a Kr. e. 1000 közötti (írásemlékekkel teli) ősmagyar kort, addig a vonatkozó oktatás nem több tudatos téveszmeterjesztésnél, a magyar identitás rombolásánál.
Például érdeklődő várakozással tekintünk majd a kínai-magyar közös szervezéssel mostanában megvalósuló hun kiállításon bemutatásra kerülő hun hieroglifikus nyelvemlékek leírására. Ha a kiállításon ezek magyar olvasatáról egy szó sem esik, miközben a hunok nyelvéről annyit közölnek, hogy azt "Nem ismerjük, bizonyára törökül, vagy mongolul beszéltek", akkor azt aligha értékelhetjük elfogadhatónak.
Hasonló várakozással kívánunk sok sikert a Hoppál Mihály által vezetett tudóscsoport gondozásában most készülő Magyar mitológia jeltörténeti vonatkozású fejezeteinek is. A magyar ősvallás ugyanúgy három részből (elméletből, szertartásból és jelekből) állt, amint minden más vallás is. A magyar ősvallásnak pedig a magyar hieroglif írás volt a jelkészlete. Ezért olvashatunk az eddig megismert hieroglifikus szövegekben rövid ősvallási szlogeneket és ezért vannak "rovásjelek" az ősvallási vonatkozású ábrázolásokon, többek között a világfán, a csodaszarvason és a turulmadáron is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése