2023. augusztus 25., péntek

A budapesti késő középkori jelvény Marosnagylak avar temetőjéből előkerült római kori párhuzama

Dobos Alpár és Nyulas Dorottya számolt be a Marosnagylak avar temetőjében előkerült római kori tárgyakról s ezek között találtam egy figyelmünkre különösen méltót. Ennek a formája ugyanis emlékeztet a hun cikáda fibulákra és a budapesti késő középkori jelvény alakjára (1. és 2. ábra). Ez a hasonlóság nem véletlen, mert a forma a cikáda fibuláké, amelyek a római és a hun tájakon is széles körben el voltak terjedve. A csömöri és kemecsei hun cikáda fibulákon (3. és 5. ábra), valamint a budapesti jelvényen (1) azonban vannak rovásjelek (2. ábra), ezzel szemben ez a marosnagylaki változat nem hordoz jeleket (1. ábra).  



1. ábra. A marosnagylaki sír és a benne talált cikáda alakú jelvény


A marosnagylaki római kori jelvényen nincsenek jelek, ám a jelvény alakja a székely "zs" (zsenge "fiatal növény, újjászületik, feltámad") és a kínai sen "fű, fiatal növény, hajtás" szójelek alakjával azonos.



2. ábra. A Magyar Nemzeti Múzeumban végrehajtott barbár lereszelés előtt a muzeológusok által készített fénykép a budapesti késő középkori jelvényről


A marosnagylaki változat azért érdekes, mert a budapesti késő középkori jelvény tárgyi-szellemi kultúrát illető ókori előzményeire vet világot. Azt valószínűsíti, hogy a budapesti késő középkori jelvény és a Németországtól Ukrajnáig előkerült párhuzamai esetében egy Kína felől érkező hun divat, szimbolika és jelhasználat továbbéléséről van szó. A marosnagylaki példányon viszont nincsenek jelek, ami illik a római eredethez. Ez azt jelentheti, hogy a rómaiak nem értették a hunok hieroglifáit (vallásos jelentőségű szójeleit). Ezért mindössze a tárgy alakját vették át tőlük, ami azonban szintén azonos egy hun hieroglifával, a kínai írásban is megtalálható sen, magyarul zsenge szójellel, a székely írás "zs" betűjével. Kimutatható az az ázsiai hun jelvénykészítő szokás is, amelynek során pusztán egy hieroglifájukat öntötték fémbe. A Noin Ula-i hun jelvény éppen annak a lyuk, Lyukó hieroglifának az egyik előfordulása (és tojó madarakkal való illusztrálása), amit a jelen cikkben bemutatott cikádákon is megtalálunk (3. és 5. ábra). Nem kétséges tehát, hogy az európai cikádák divatja a magyarul beszélő hunok világnézetének népszerűsítését szolgálta, vagy azzal összefügg. 



3. ábra. Kemecsei hun cikádafibula


A 3. ábrán látható kemecsei hun cikádafibula olvasata lentről felfele: Lyukó ragyog zsendül "újjászületik, feltámad". Az ábra jobb szélén lentről felfele a székely írás "ly" (lyuk, Lyukó), "r" (ragyog) és "zs" (zsenge "fiatal növény, újjászülető, feltámadó") jelei.




A Canterbury angolszász korong egy elolvasható világmodell, amelynek olvasata: Lyukó (is)ten földje. A 4. ábra bal oldalán fentről lefelé: a magyar hieroglif írás Lyukó, ten/isten és Föld jele, középen a Canterbury korong, jobbra a székely írás "ly", "nt/tn" (ten) és "f" jele látható. 


Jegyzetek

(1) A budapesti jelvényt a formai hasonlóság miatt a Magyar Nemzeti Múzeumban előbb hun cikáda fibulának határozták meg. Az előkerült párhuzamok alapján csak később változott a korszakbesorolás késő-középkorira. Erre hivatkozva (egy wikipédia-szerkesztő szerint) levélben kérték a wikipedia Budapesti hun jelvény szócikkének kitörlését, amelyben meg volt említve Rezi Kató Gábor neve. A jelvény jeleket hordozó felületét pedig restaurálás ürügyével barbár módon lereszelték s a maradék rovásjeleket előbb Tomka Péter latin AK monogramnak, majd Tomka Gábor rontott latin M-nek határozta meg. Ez az eljárás eredményezte, hogy Fehér Bence rováskorpuszában már éppen csak meg lett említve (mint amelyiken nem rovásfelirat, hanem egyetlen latin betű van), az MTA rováskorpuszába pedig be sem került ez a rovásjelekkel írt és Északi sarok alakban elolvasható nyelvemlékünk. Ez a módszer, amit évszázada gyakorol a "tudományos konszenzus", garantálja a tankönyvekben olvasható magyar nyelvtörténet hiteltelenségét. 

A muzeológusok és barátaik megpróbálták rám fogni a tévedésüket, mintha tőlem származott volna a hun besorolás. Pedig az erről írt dolgozatomban világosan felsoroltam ama öt régész nevét (Erdélyi Istvántól Vékony Gáborig), akik hunnak, vagy hun korinak határozták azt meg. E téves meghatározást erősítette meg a három hónapig tartó múzeumi vizsgálat után a múzeum főigazgatója által aláírt letéti szerződés is, amelyben hun cikáda fibula szerepelt. A régészek tévedése azonban megbocsátható, hiszen a formai hasonlóság valóban nagyfokú. 

Ám nem csak formai azonosság mutatható ki, hanem közös a gondolati tartalom is. E cikkben megemlíthetem azt a korábbi felismerésemet, amit ez a marosnagylaki lelet újfent megerősít. E szerint a széles körben elterjedt, cikáda alakú tárgytípus egy Kína felől érkező gondolati tartalmat közvetített Európába. Ez a gondolati tartalom a hieroglifikus írásemlékeknek köszönhetően kimutatható egész Európában, eljutott még az angolszászokhoz is (4. ábra). A kutatók azonban valamilyen meg nem magyarázott, vallásosba hajló rettegés, netán a "tudományos konszenzus" prekoncepciói, vagy saját szellemi és etikai korlátaik miatt óvakodhatnak felismerni a hun hieroglifák elolvashatóságát. Ezért a cikáda alakú hun, római és magyar jelvények mondanivalójának azonosságát nem is vehették figyelembe.

Ottományi Katalin szerint a cikáda fibula a Fekete-tenger vidéki görög–szarmata–alán viseletre vezethető vissza. A hunok szimbólumnak tekintették ezeket a nagyszárnyú kabócákat utánzó ékszereket. Nagyméretű, bronzból öntött változatuk már a 4. század végén feltűnik római környezetben. Tulajdonosaik a rómaiak által felhagyott épületekben éltek. A hunok által elűzött „nem germán” népcsoportok terjesztik el a divatot. A kisebb, öntött bronz, illetve ezüst, gyakran ékköves berakású változata csak a 430-as évektől terjed el Pannoniában.

Hozzátehetjük, hogy a hun cikáda fibulákon a szimbolika kifejezésére a magyar hieroglif írás szójeleit alkalmazták (3. ábra). Tehát ismert egyrészről az, hogy a hunok szimbólumnak tekintették a cikádákat. Másrészt az is tudott, hogy a cikádákon jelek vannak, az ismert székely jelek megfelelői. Ez az a helyzet, amelyben egy szakmailag-etikailag a helyén lévő tudományterület felismeri a törvényszerű összefüggéseket. Ám ezeket a jeleket a "szakma" szokás szerint elolvasatlanul hagyja. Érdemes lenne ezt a rossz beidegződést felülvizsgálni és javítani, mert a kínai-magyar közös rendezésben készülő nagyszabású hun kiállításon nyilvánvalóan szóba kerül majd a hunok nyelve. El kellene kerülni az utóbbi időkben rendezett félsikerű kiállítások tendenciózus hibáját, hogy a kiállított hieroglifikus írásemlékekről, magyarul megszólaló nyelvemlékekről meg sem említették azok elolvasható voltát.


5. ábra. A hun cikáda fibula Lyukó, él, ég hieroglifái (balra, lentről felfele), a jelekkel borított csömöri hun cikáda fibula (középen) és a hun hieroglifáknak megfelelő székely "ly", "l", "g" betűk (jobbra), az olvasat mai magyarsággal: Lyukó él az égben


Irodalom 

Dobos Alpár - Nyulas Dorottya: Souvenirs from the past. Roman objects as grave-goods in the Avar Age cemetery at Noșlac (Alba County) (academia.edu)

Varga Géza: Minisztériumi levél a budapesti hun(?) jelvény tárgyában

Varga Géza: A csömöri hun cikáda fibula hieroglifikus "Lyukó él/lakik az égben" mondata 

Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017. 





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése