2023. április 4., kedd

Bakó Ildikó hímes tojása elolvasható pillangóval

Bakó Ildikó ismert hímestojás-készítő. E cikkben egy különösen szép alkotását elemzem rovológiai (magyar írástani) szempontból. Szerencsére a hímes tojás szinte minden pontja elolvasható a magyar hieroglif írás segítségével. A pillangó magyar hieroglifákból (ősvallási kötődésű szójelekből) van összeállítva, amelyek a világoszloppal (Tejúttal) azonos Isten tiszteletéről tanúskodó rövid mondatokat rögzítenek. Ez esetben olyan jellegzetes jelhasználatra tudunk rámutatni, ami a hun-magyar azonosságot támasztja alá. Rovológiai adatok alapján már 1996-ban is közreadtuk a hun-magyar azonosságra utaló jeleket (11. ábra). A hun-magyar azonosság bizonyítékait néhány év késéssel a genetika is felmutatta. A valójában nem is létező akadémikus "írástudomány" azonban máig képtelen ezen eredmények követésére. Egymást követő ballépéseivel mintha Sándor Klára nevezetes álláspontját kívánná igazolni, miszerint a tudomány számára "minden alapvető kérdés tisztázatlan" (1). 



1. ábra. Bakó Ildikó hímes tojása a jelekből összerakott pillangóval (Varga Géza fotógrafikája) 


A hímes tojás pillangója (1. ábra) több mondatnyi szöveget rögzít. Persze ezek csak a hasonló hieroglifikus írásemlékekből már ismert rövid szövegfordulatok, ábrázolási konvenciók. Az ábra bal oldalán egymás alatt sorakoznak a szöveg különböző egységei. 

- Fent a már több hímes tojásról is ismert zsen ten (mai magyarsággal: zsendülő "feltámadó" isten) mondat (2. ábra). E mondatjel legkorábbi előfordulása a 6500 éves anaui pecsétnyomóról ismert. Ez a zsen ten mondat több hímes tojáson is olvasható. Alatta a ragyogj/ragyog/ragyogtál szójel három példánya sorakozik abban a vízszintes formában, amelyikben például a Gizella-kincs turulos fibuláján is előfordul.

- A második szövegegység egy istenidéző szertartás szövegkönyvének vázlata, amihez hasonlót többet is ismerünk. A legkorábbi a 42 000 éves oroszlánfejű idolon olvasható, amit a Stádel-barlangban ástak ki a régészek. Számunkra jelentős a Szent Korona pártájának Krisztus-zománcán lévő párhuzam is. A most tárgyalt hímes tojáson a Ragyogj! Magas Ak kő (mai magyarsággal: Magasságos Heraklész köve). Ragyogtál. mondatokból áll az istenidéző szöveg (3. ábra). Az itt előforduló ragyogj/ragyogtál szójelek nem vízszintesek, mint azt a 2. ábrán látjuk, hanem ferdék (2). Ez a sajátos jelhasználat (a nyakra helyezett szójelek jelensége) a hun-magyar azonosság dokumentuma (3).

- A harmadik szövegegység a Lyukó szár (mai magyarsággal: Lyukó úr) mondat. Lyukó istent gyakran emlegették a hunok, meg az avarok, de megtaláljuk a magyar népművészet hieroglifikus írásemlékein is. Egy előfordulása látható a rádpusztai hun üstön (4/b. ábra).



Mondatjelek



2. ábra. A pillangó feje és "nyaka" a Ragyogó, ragyogó, ragyogó zsen ten (mai magyarsággal: Ragyogó, ragyogó, ragyogó zsendülő "feltámadó" isten) mondat





3. ábra. A pillangó potroha és szárnya a Ragyogj! Magas Ak kő (mai magyarsággal: Magasságos Heraklész köve). Ragyogtál. mondatokból áll - egy ősvallási istenidéző szertartás szövegkönyvének vázlatát rögzíti




4/a. ábra. A pillangó "farka" a Lyukó szár (mai magyarsággal: Lyukó úr) mondat




4/b. ábra. A rádpusztai hun üstön hasonló alakban jelenik meg a Lyukó szár (mai magyarsággal: Lyukó úr) mondat (középen és balra), a székely írás "sz" és "ly" rovásbetűje (jobbra, fentről lefele)



4/c. ábra. A rádpusztai hun üst



Néhány szójel



5/a. ábra. A hímes tojás magas szójele




5/b. ábra. A székely írás "m" rovásbetűje




6/a. ábra. A hímes tojáson az Istennel azonosnak tekintett égi folyót (Tejutat) idéző függőleges hullámvonala a székely írás Ak "patak, Heraklész" jelének népi megfelelője



6/b. ábra. A székely írás Ak "patak, Heraklész" szójele




7/a. ábra. A hímes tojás szójele



7/b. ábra. A székely írás ismeretlen jelentésű (feltehetően a szót jelölő) hieroglifája a kodárosi írásmutatványból






8/a. ábra. A hímes tojás ferdére rajzolt ragyog szójele




8/b. ábra. A székely írás "r" rovásbetűje





Jegyzetek

(1)  A rovológiában nem is létező "tudományos konszenzus" képviselői - ha a székely írás eredetéről van szó - minduntalan arról tesznek tanúbizonyságot, hogy a szakma és az etika alapfogalmaival sincsenek tisztában, vagy azokat nem hajlandók követni. 

Vásáry István például az MTA 1921-ben megjelent rováskorpuszában azt jelenti ki megalapozatlanul, hogy a székely írásnak nincsenek olyan képjelei, mint amilyenek a kínai írásnak vannak. Annak ellenére teszi ezt, hogy a 2017-ben megjelent Magyar hieroglif írás c. kötet 472. oldalán 50 azonos alakú kínai-magyar jelünket mutatom be. A kötet 473. oldalán pedig 8 olyan kínai-magyar jelpárt adok közre, amelyiknek a képi tartalma és a jelentése is tisztázott. 

Ez utóbbiak közé tartozik pl. a kínai "asszony" és a székely "a" (anya, asszony) jelpár is, amelyekben a háromszög a női szemérem képszerű ábrázolása. 

Hasonlóképpen azonos a kínai sen "fiatal növény, hajtás" és a székely írás "zs" (zsenge) rovásjelének háromágú villára emlékeztető alakja (1. ábra, jobb felső jel). Ez esetben még a kínai sen és a magyar zsenge hangalak is rokonítható. 

S e jelhasonlóságokat Vásáry István is figyelembe vehette volna, ha ismeri a kínai és a székely írásjeleket, vagy legalább a "dilettáns" szerzők műveit, amelyekben ezek egyezéseit tárgyaltuk. Vásáry István azonban úgy tudja (persze rosszul tudja), hogy csak a tudományos fórumokon előadottakat kell létezőnek tekintenie. Legalábbis erről tájékoztatta Fehér Bencét az egyik állásfoglalásában. Ilyen szabály persze nincs a tudományban, amiképpen felkent tudományos fórumok is csak a finnugrista áltudomány szerint léteznek. Ugyan miért lenne tudományos fórum ott, ahol évszázada hazudoznak a székely írás eredetéről? Csak azért, mert a tömegek félrevezetése közben gondosan betartották a hivatkozásosdi félrevezető álszabályait? A tudományos fórumok kitalációja csak a finnugrista hazugságáradat védelmére megalkotott fügefalevél. Valójában ott van tudományos fórum, ahol a tudomány előre lép.   

Fehér Bence pedig azt nyilatkoztatta ki legutóbb - ugyanúgy minden tudományos igényű alátámasztás nélkül - hogy nem kell hivatkozni azt a félnótást, aki szakmányban olvas el díszítéseket. Azt hiheti ugyanis a Magyarságkutató Intézet rovológusa, hogy a díszes jel és a díszes írásemlék elolvashatóságát kizárja valamilyen szabály. Csakhogy ilyen szabály nem létezik. Az igaz, hogy például ennek a hímes tojásnak a jelhasználata nem mindenben egyezik meg az általa ismert latin írás jelhasználatával. Ám ebből nem az következik, hogy ezen a tojáson nincs elolvasható szöveg, hanem az, hogy Fehér Bence nem ismeri a magyar hieroglif írás sajátos és némi intelligenciát igénylő szabályait. Sajátkezűleg nyomtam pedig a kezébe a Magyar hieroglif írás c. kötetet, amelynek a 21. oldalán az Írás vagy díszítés? c. fejezet éppen ezt a kérdést tárgyalja. 

A hasonló esetekről drága édesanyám jut az eszembe, aki a szőke buksimat simogatva sokszor elmondhatta volna, hogy - Olvass édes fiam, mert egyébként hülye maradsz! - ám sohasem mondta, mert állandóan olvastam.  

(2) Azaz a ragyogó szójelnek a különböző ábrázolási és szöveghagyományokban kissé eltérő megoldásai alakultak ki a pillanatnyi grafikai igényekkel és lehetőségekkel összhangban. E pillangó megalkotásakor ezeket az eltérő hagyományokat nem egyeztették (az egyik ragyog hieroglifa ferde, a másik meg vízszintes). Így feleltek meg a jelen pillangóábrázolás grafikai követelményeinek és így is meg lehet érteni az ősvallási mondanivalót. Ez a helyzet is illusztrálja az "r" rovásbetű formai változatainak megoldatlanságát - ha egy kialakult ábécé kisiskolásan fegyelmezett követelményeit tekintjük kályhának. Azonban egy szójeleket alkalmazó és képekben gondolkodó hieroglifikus írás esetében aligha a jelek szigorú egységessége volt az elsődleges szempont. A kellő kreativitással és gyakorlattal rendelkező korabeli olvasóközönség számára elegendő lehetett a jeleknek a képi kifejezésre való alkalmassága és érthetősége is. 



9. ábra. Az apahidai hun turulok (két oldalon), a nyakukon olvasható Ragyogó ország mondat (középen fent) és a mai magyar megfelelők: a székely írás "r" betűje és a heraldika "ország" szójele (középen lent)




 10. ábra. A Gizella-kincs turulos fibulája és hieroglifikus mondatjelei, a nyakán a Ragyogó nagy ország mondat olvasható



(3) A finnugrizmus legfontosabb, bár be nem vallott törekvése a hun-magyar azonosság letagadása volt és maradt. A pillangóábrázolás vízszintes ragyogó szójelének azonban van egy érdekes sajátossága, ami e finnugrista törekvés beteljesülését megakadályozza. Az ugyanis, hogy ez a hieroglifa egy szárnyas lény torkán jelenik meg, amihez hasonlóval hun és avar írásemléken is találkoztunk már. Egyrészt az apahidai hun turulokon (9. ábra), másrészt a Gizella-kincs avar készítésű turulos fibulájának madarán (10. ábra) láthattunk már ilyet. Hasonló jelenség mutatható ki a rakamazi turulos korongon és egy lomovátovói ábrázoláson is, amelyeken az ábrázolt lény torkán egy-egy ős hieroglifa szerepel.

Ez nem véletlen egyezés, hanem az azonos mitológia, nyelv- és jelhasználat következménye. A magyar népi jelhasználat az avarhun idők gyakorlatának eleven következménye. Ebből következően a székely írás, valamint - tekintettel a hármas halom alakú ország hieroglifánkra - a magyar heraldika jelkészlete is az avarhun hagyomány szerves folytatása. 

A tájékozott olvasót talán szükségtelen arra emlékeztetni, hogy ez a rovológiai megállapítás párhuzamos a legújabb genetikai kutatási eredményekkel, melyek szerint a magyarság és az Árpád-ház hun genetikai kötődéssel rendelkezik. A rovológia e téren is évekkel megelőzte a genetikai kutatásokat. Már 1996-ban is önálló kiadványban adtam közre ezt a felismerést (11. ábra). A "tudományos konszenzus" azonban - talán a Soros-alapítvánnyal korábban kötött szerződésük szellemének megfelelve - nem vevő sem a hun-magyar azonosság, sem a székely írás hun eredeztetésével kapcsolatos felismerésekre.



11. ábra. Ez az 1996-ban megjelent kis füzet a magyar őstörténet legnagyobb kérdését, a hun-magyar azonosság vélt dilemmáját segít megoldani azoknak, akiket valóban érdekel a magyar jel- és őstörténet





Irodalom 

Haiman Éva: Sikeresen azonosították az Árpád-háziak dns-ét, Magyar Idők, interjú Kásler Miklóssal, 2018. február 21. 

Sándor Klára: A székely írás megíratlan története(i?)Erdélyi Múzeum - 58. kötet, 1996. 1-2.füzet 

Varga Géza: Székely rovásjelek hun tárgyakon, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 1996.

Varga Géza: Hímes tojások jelei

Varga Géza: Az MTA rováskorpusza

Varga Géza: Az akadémikus tudomány átadta a terepet, nem képes a székely írás eredeztetésére


Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.

Varga Géza: Hímes tojás a "Jóma, a zsenge istene" mondattal


Varga Géza: A zengővárkonyi Míves Tojás Múzeum hímes tojása a "Ragyogj zsendülő ten úr" mondattal

Varga Géza: A Gizella kincs turulos fibulájának hieroglifikus szövegei

Varga Géza: Istenidéző szertartások szövegkönyve

Varga Géza: Bronzba rajzolt "Lyukó nagyúr földje" mondat egy 3000 éves hajdúböszörményi tálon

Varga Géza: A Gizella kincs turulos fibulájának hieroglifikus szövegei


Varga Géza: A rakamazi honfoglalás kori turul a "Jóságos úristen" mondattal

Varga Géza: A Kr. e. 4500 tájáról ránk maradt anaui pecsétnyomó magyargyanús jelei

Varga Géza: Fehér Bence és az akadémikus rovológia tanulékonysága

Varga Géza: Sándor Klára "cáfolatának" cáfolata a hun-magyar írás kérdéskörben








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése