Az Altájtól az Amurig terjedő térség utóbbi évezredeiből több magyarul megszólaló hieroglifikus nyelvemléket közöltem már (1). Az alább látható sziklarajzok némelyikét is ismertem Dugarin Dorzs (1975/128) dolgozatából. Az egyik mondatjel Jó ős olvasatát közöltem is korábban (2). Most az Obrusánszky Borbála által készített és a youtube-on megjelent Jamaani us hun sziklarajzok és nemzetségjelek. Khovd, Mongólia c. videónak köszönhetően többet is megismerhetünk e mongóliai hun sziklafeliratok közül. Az alábbi cikkben ezek egy része alapján adok egy áttekintést némelyik elolvasható írásemlékekről. Később - ha a Teremtő megengedi - egyenként visszatérek ezekre és a továbbiakra és részletesebben is bemutatom az olvasatukat. Az írástörténeti tények figyelembe vétele esetén a "tudományos konszenzus" számára is meg fog nyílni az ázsiai hun nyelvemlékek hasznosításának lehetősége (3).
A mongóliai sziklákba az ismert székely jelek párhuzamait, vagy inkább előzményeit vésték az ázsiai hunok. A magyar értelmiség (például Thelegdi/1598) eredetileg úgy tudta, hogy a székely írás hun eredetű. Ennek megfelelően több, mint 20 székely jelnek van párhuzama a hun régészeti emlékeken (Varga/2017/495). A sziklákon lévő hun hieroglifáknak megfelelő székely jelek némelyike szójel (4), a többsége egy hangot jelölő betű. A betűkből kiindulva a 90-es években rekonstruáltuk a jelek akrofóniáját, azaz meghatároztuk az eredeti szójelet, amelyből a betű keletkezett (5).
Mindegyik sziklafelirat képe alatt egy, vagy két olvasatot közlök. Előbb a hieroglifáknak legjobban megfelelő rekonstruált "szótári alakot" adom meg. Pl. a székely "ü" betű sziklába karcolt, hullám alakú párhuzamából az ügy szavunkat lehet szabályosan kiolvasni. Feltételezhetően ez felel meg legjobban az eredeti hangalaknak. A szavak ragozását ebben az első olvasatban nem közlöm, mert a szójelek semmi tájékoztatást nem adnak a korabeli ragozásról. A szavaink (például az ügy "folyó") ismert jelentésváltozása és a mai olvasó számára is értelmes szöveg előállítása azonban megköveteli az olvasat mai hangalakjának közlését is. Ez utóbbi esetben a szójelek ragozott és mondatba szervezett, a mai magyar nyelvnek jobban megfelelő változatát adom meg.
A mondatjelek sorvezetése függőleges (általában lentről felfelé tartó) olvasási irányú. Azzal összefüggésben, hogy a mondatok tartalma az Istennel azonos világoszlopot (Tejutat) írja le. Hasonló szerkezetű, szintén székely jelek párhuzamaiból alkotott mondatjeleket máshol is találunk. Megjelennek európai hun (romániai Sarata Monteoru lelőhelyen előkerült hun fibula), avar (Zamárdi avar temetőjének tausírozott övverete) és honfoglaló magyar régészeti emlékeken (a tiszabezdédi tarsolylemezen) is. Ilyeneket közöl a X. század elején élt Ibn Wahshiyyah a nabateus (arab: ابن وحش النط), más néven ʾabū bakr ʾaḥmad bin ʿAlī (arab: أو كر أحمد بن علي) történész), aki az iraki Kufa melletti Qusaynban született (13. ábra). A hieroglifikus írásemlékek e jellegzetes csoportjába tartozik a magyar államcímer hármas halmon álló kettős keresztje és a kínai írás wang (mai magyar nyelven bán) "uralkodó" jele is.
Jegyzet
(1) A "tudományos konszenzus" figyelmét nem keltették fel a hieroglifikus nyelvemlékeinkről közzétett olvasatok, pedig a magyar őstörténet-kutatás legvitatottabb, a hun-magyar azonosságra vonatkozó kérdésére adnak választ. A finnugrizmus legfontosabb informális célkitűzése ugyanis a hun-magyar azonosság tagadása volt és maradt, ezért nem tekintik szalonképesnek a magyarul olvasható hun nyelvemlékek lehetőségének felvetését sem.
Az idők változásának köszönhetően a társtudományok eredményei folyamatosan árnyalják az őstörténeti képet, a kutatók hieroglifikus nyelvemlékekkel szembeni tartózkodása azonban változatlannak látszik. Legutóbb a Magyarságkutató Intézet genetikai kutatásai alapján a hunok magyarságáról már szó esik, a nyelvi bizonyítékok tárgyalása azonban elmarad.
Bíztató, bár félsikerű fordulat, hogy Fehér Bence magyarul olvasta el a jánoshidai avar tűtartót. Jó irányba mutat, hogy újra napirendre került a hun és avar régészeti leleteken lévő rovásemlékek magyar nyelven való elolvasása. Ám a szójelekkel írt avar szöveg betűzve megkísérelt elolvasása nem sikerülhetett neki. Az akadémikus tudomány kutatóinak át kellene lépniük azon a prekoncepciójukon, miszerint a székely írásnak nincsenek szójelei. Ezt a téveszmét legutóbb Vásáry István tollából olvashattuk a 2021-ben az MTA által kiadott rováskorpuszban. Pedig e kötetben is közölték Veit Gailel feljegyzését arról, hogy a székelyeknek szó- és mondatjelei is vannak. E szó- és mondatjeleket azonosítottam és sorra mutatom be az így rögzített írásemlékeket is, például a Magyar hieroglif írás c. kötetben. A jelen cikkben néhány mongóliai sziklarajz magyar mondatait sorolom fel.
(2) Mandics György felfigyelt az olvasatomra és említette is a Róvott múltunk nevű trilógiájában. Úgy tűnt, mintha neheztelt volna érte, ám szakmai kifogást nem hozott fel.
(3) Az akadémikus "tudomány" a mindenkori megszállók megrendelése és szája íze szerinti őstörténeti képet rajzolta elénk. Az évszázados téveszme-terjesztés védelmében fejlesztette ki az elhallgatásra és jelzőosztogatásra alapozott eljárását. Ennek - természetesen - a legcsekélyebb köze sincs a tudományos vita módszertanához.
12. ábra. Az énlakai Egy isten mondatjel
(4) Például az "us" ős hieroglifa a székely írás nikolsburgi ábécéjében szójel formájában maradt fent. Erről Németh Gyula turkológus azt írta 1934-ben, hogy „Rejtelmes - legalább egyelőre - a nikolsburgi ábécé us jele is”. Az akadémikus "tudomány" ma sem tud róla többet. A szójelek létének elismerése, vagy akár tárgyalása is túlesik az engedélyezett korlátokon. A népi hieroglifikus szövegeinkben azonban ennek ellenére előfordul. Az énlakai unitárius templom mennyezetkazettáinak sarkaiban lévő Egy isten (Egy ős ten) mondatjelben is szerepel (12. ábra).
(5) Például a székely "ü" betűnek két változata is van. A hullám alakú változatából az ügy "folyó" szavunkat, a Napot ábrázoló formai változatából meg az üdő "idő" szót azonosítottuk.
14. ábra. A romániai Sarata Monteoru lelőhelyen előkerült hun fibula (középen) a szójelekkel írt Ragyogj, ragyogj, ragyogj ős ten nagyúr! (mai magyarsággal: Ragyogj, ragyogj, ragyogj Isten nagyúr!) mondattal, balra a hun nagy, szár "úr", ten, ős szójelek, jobbra a megfelelő székely "n", "sz", ten és ős jelek (fotógrafika)
Irodalom
Thelegdi János: Rudimenta, kézirat, 1598.
Dorzs, Dugarin - Novgorodova, Eleonóra Afanaszjevna: Petroglifü Mongolii, Ulan-Bator, 1975., Izdat, Insztitut Isztorii Akademii Nauk Mongolszkoj Narodnoj Reszpubliki
Németh Gyula: A magyar rovásírás, A magyar nyelvtudomány kézikönyve, MTA, Budapest, 1934. 23. oldal.
Obrusánszky Borbála: Jamaani us hun sziklarajzok és nemzetségjelek. Khovd, Mongólia (Rock painting and tamgas of the Asian Huns in Mongolia) (youtube videó)
Varga Géza: Hun íráshasználatra utaló körülmények, A székelység eredete, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2001., 152. oldal
Varga Géza: Egy mongóliai hun szőnyeg hieroglifikus mondatjelei
Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.
Varga Géza: Az énlakai Egy Isten mondatjel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése