Obrusánszky Borbála közölte legutóbb néhány mongóliai hun sziklarajz fényképét, amelyekről korábban már egy gyors olvasatot adtam a magyar hieroglif írás alapján. Közülük most részletesebben is ismertetem az egyiket, valamint a róla kibontakozó és az előrelépést lehetővé tevő vitát is.
1. ábra. A Jó ragyogó ős (esetleg Jó ragyogó Nap) olvasatú hun mondat a mongóliai Khovd sziklájáról (fotógrafika, középen, lentről felfele), a hun jó, ragyogó és ős (esetleg Nap) hieroglifák (balra) és a hieroglifáknak megfelelő székely "j" és "r" rovásbetűk, valamint az "us" (ős) szójel (jobbra)
A Khovd-i sziklafalon egymás fölött kétszer is szerepel a Jó ragyogó ős esetleg Jó ragyogó Nap olvasatú mondat (2. ábra).
Amikor az ismétlődés okát kívánjuk tisztázni, emlékeztetnem kell az olvasót arra, hogy a Jankovics Marcell - Szemadám György - Nagy András - Hoppál Mihály szerzők által írt és több kiadást megélt Jelképtár szerint a kettős kereszt függőleges szára a Tejút, a vízszintes szárak pedig a két napforduló jelei. (Itt tehát kétszer ismétlődik a vízszintes vonal, amit a mongóliai sziklán is ismétlődni látunk.) A fent említett szerzők ezt az álláspontjukat nem támasztották alá, azonban hozzátehetem, hogy ez a két vízszintes vonal, a két napforduló jeleként a napisten egy éves életciklusát jelölhette. A nikolsburgi ábécében ezért szerepelhet a két vízszintes vonalból álló "gy" (Egy "szent, isten") jele. S talán indokolt az a feltételezés, hogy ugyanezért jelenik meg kétszer a vízszintes vonal a mongóliai sziklafalon is (2. ábra).
4. ábra. A székely írás "gy" (Egy) jele az énlakai rovásfeliratból
Lehetséges, hogy ezek egy ima ismétlődő sorai voltak. A dallamot, amire ezt énekelhették, megváltozott szöveggel talán ma is őrzi valamelyik magyar és/vagy ujgur népdal. Mindenképpen egy rendszeresen ismételt, az ősvallás számára fontos mondat lehetett ez a hun korban. Az ötvösök a hasonló rövid jelmondatokat ismételték meg az amulettként szolgáló hun ékszereken is. Ezekkel az ékszerekkel (fibulákkal, ővveretekkel, jelvényekkel stb.) a világnézetüket fejezték ki és biztosították az isten jóindulatát is.
Antal Csaba hozzászólása
A fészbuk Magyar őstörténet csoportjában Antal Csaba a következőket vetette ellene - joggal, de mégsem a teljes igazság ismeretében - a Jó ragyogó ős olvasatomnak:
3. ábra. Antal Csaba ábrája a fészbukról a sziklafelirat kínai alapozású értelmezésével
Az ellentmondás hasznossága
Lehetséges, hogy Antal Csabának igaza van és a kínai írással az olvasat szabályosan napforduló. Álláspontjának további alátámasztását jelentené, ha az Obrusánszky Borbála által közzétett többi mongóliai sziklafeliratot is el tudná olvasni a kínai írás segítségével.
Az Antal Csaba fenti (kínai jelekre épülő) olvasatához hasonló ellenőrzések szükségesek ahhoz, hogy a székely írás eredetét tisztázzuk és jobban megismerjük a magyar hieroglif írás történetét, elterjedésének, használatának és változásainak történetét. Erre pillanatnyilag két írásrendszer tűnik a legalkalmasabbnak: az egyik a kínai, a másik az amerikai indiánok népi jelhasználata. Azért, mert itt őrződtek meg legjobban a magyar hieroglif írás jelei és talán a jelek jelentése is itt tisztázható a leginkább (mert e területeken mindvégig szójelek maradtak). Régóta keresek kapcsolatot a kínai és az indián írás ismerői felé, mert ilyen ellenőrzések segítségével tudhatunk meg a legtöbbet a magyar hieroglif írásról. Sajnos ez az ellenőrzési folyamat nagyon lassan halad, talán, mert nincsenek is ilyen "ismerők".
A szakemberek jó része is érthetetlenül ellenségesen viszonyul a távoli írásrendszerek rokonságát illető felvetésemre. Ez elsősorban a téveszméket terjesztő (az írások poligenezisét valló, a székely szójelek létét tagadó) egyetemi oktatásnak köszönhető. Az egyetemeken nagyjából azt tanítják, hogy az írást kb. 5 000 évvel ezelőtt az állam és a könyvelés igénye hívta életre, a legkorábbi írás a sumér írás volt, az ismert ókori írásrendszerek egymástól függetlenül jöttek létre s a közöttük lévő hasonlóságok csak a véletlen egyezésnek tulajdoníthatók. A sumért megelőző Mas d' Azil-i, Tepe Yahja-i és Tordos-Vincsa jeleket pedig írást megelőző jelhasználatnak tekintik - mintha ilyen egyáltalán létezhetne.
Ezzel szemben a világ írásrendszereit ősrokonság fűzi egybe s a legkorábbi jelrendszert az ősvallás tételeinek illusztrálására hozták létre még a kőkorban. A Homo sapiens sapiens csoportjainak Afrikából a Közel-Keletre (kb. 100 000 éve), majd onnan Ausztráliába (kb. 60 000 éve), Eurázsiába (kb. 50 000 éve) és Amerikába (kb. 30 000 éve) történt szétvándorlásával terjedt el ez a székelyrokon ősvallási jelkészlet. Kevéssé ismert, hogy a legtávolabbi jelrendszerek között az összekötő jelek nagyrészt megegyeznek a székely írás jeleivel is. A matematika iránt érzéketlennek mutatkozó "szakma" nem tudja, hogy a tudományban illetlenség a véletlen szó használata, mert véletlen nincs is. Mivel a legkorábbi kőkori jelkészlet legjobban a székely írással egyeztethető, némi túlzással azt is mondhatjuk, hogy a világ legkorábbi írása, vagy legkorábbi írásának közvetlen leszármazottja a székely írás. Ebből következően a székely írás jeleit egyik ókori írásból sem lehet levezetni (csak rokonítani lehet őket egymással), ám a székely írás őséből származtatható bármelyik ókori írás. Ebből következően egy régi jel jelentését és hangalakját csak az esetleg számos rokonságának, netán kőkori előzményeinek ismeretében lehet megállapítani.
Az intelligens ember felismeri a világ dolgai között lévő törvényszerű összefüggéseket, ezért az Antal Csaba által mondottak nem jelentenek feloldhatatlan ellentmondást, sőt segítenek a magyar hieroglif írás és a kérdéses mongóliai sziklafelirat jobb megismerésében.
Miért tapasztalható ezzel a felismeréssel szemben ellenállás egyeseknél? Nos, a "tudományos konszenzus" minden korban védte az egzisztenciális helyzetét és ehhez képest kevéssé törődött a tudományos haladás szempontjaival. Vagy megégették a másként gondolkodókat, mint Giordano Brunót, vagy a nézetei visszavonására kényszerítették, mint Galileit, netán a publikációs lehetőségek megvonásával korlátozták az "eretnek" nézetek terjedését, esetleg a dilettánstól az elmebetegig terjedő jelzőosztogatással eleve szalonképtelennek minősítették őket. Elrettentő példája e tudományellenes bezárkózásnak Vásáry István Fehér Bencéhez címzett legutóbbi megjegyzése, miszerint akkor kap választ a jánoshidai tűtartóról adott (alapvető hibákkal terhelt - VG) olvasatára, ha azt tudományos fórumon adja elő.
Ugyanezt a felhördülést tapasztalom a magyar hieroglif írás bejelentése miatt is sokaknál. Mintha az írástörténet korai összefüggésrendszerének feltárására való törekvés valami káros dolog volna. Mintha a nyelvészet, a genetika, meg a népzene újabb eredményei nem ugyanebbe az irányba (egy magyar jellegű kőkori őskultúrára) mutatnának. Pedig ma már kétségtelen tény, hogy ezeket a kínai, indián és magyar írásokat egy kőkori gyökerekre visszamenő genetikus kapcsolat fűzi egybe. Ezt egyrészt a Nemetz Tiborral elvégzett matematikai valószínűségszámításunk, másrészt Genevieve von Petzinger kutatási eredményei, valamint a sok elolvasott (megértett) hieroglifikus szöveg is bizonyítja.
Antal Csaba észrevételei a magyar hieroglif írás létét és történetét segítenek tisztázni.
Az ős és a "Nap" hieroglifa kapcsolata
Az a kérdés, hogy lehetséges-e ugyanazt a jelet (a mongóliai sziklaszöveg legfelső jelét) egyszer ős-nek, egyszer meg "Nap"-nak olvasni? Igen, ezt lehetségesnek gondolom.
A két jel formailag nagyon hasonló, csak az egyik keretében vízszintes vonal van, a másikban meg függőleges. Ez a változás bekövetkezhet az írástechnológia eltérése esetén. A sziklára ugyanis lehet vízszintes vonalat rajzolni, a fapálcába azonban nem lehet vízszintes jelet róni - ezért a rovástechnológiára való áttéréskor meg kellett fordítani a jelet.
Eltérést jelent még a kínai jel Ri hangalakja és "Nap" jelentése is, aminek a székely jel esetében az ős hangalak és jelentés felelne meg. Ez is érthető, hiszen a korai írásokban egy szójelnek tőbb jelentése is lehetett s a két jelentés könnyen felcserélődhetett, mert eleink a napistent tekintették az ősüknek.
A két jel egykori azonossága (egy feltételezhető jelhasadás) melletti érv az is, hogy mindkét jel kötődik a napfordulóhoz. Antal Csaba a "napforduló" jelentést olvassa el a mongóliai sziklán a kínai jelek alapján, a székely ős jel pedig a Tejút hasadékában karácsonykor (tehát a téli napfordulókor) kelő napistent ábrázolja.
A sziklafelirat kora
Antal Csaba szerint ez a vizsgált szöveg Kr. e. 2000 tájáról való. Éltek hunok akkortájt Mongóliában, sőt az uralkodó kínai Xia dinasztia (Kr. e. XXIII-XVIII. szd) is hun volt. Később az europid hunok kisebbségbe kerültek, majd elvonultak Európába és átadták területeiket a mongoloknak, meg a kínaiaknak. Kérdés, hogy kínaiak és mongolok éltek-e egyáltalán Kr. e. 2000 táján a mai Mongólia területén? Jó lenne megtudni Obrusánszky Borbálától azt is, hogy ma milyen korúnak tekintik e sziklarajzokat a mongol kutatók.
Az első hieroglifák, melyek a kínai írásjegyek ősének tekinthetők, Kr. e. 5000–3000 között készült cserépedényeken találhatók. Ezek némelyike jól értelmezhető a magyar hieroglif írás segítségével. Az első, az akadémikus tudomány szerint is valódi írásjegyeknek tartott jelek a Kr. e. II. évezred második feléből, a Sang-dinasztia idejéből származnak jóslásra használt teknőspáncélokról és lapockacsontokról. A jóslócsontokról előkerült kb. 5000 jelből csak mintegy 2000 jelet sikerült megfejteni. Ezek alapján a kínai írást kb. 3000 évesnek tekintik, tehát ezer évvel későbbinek, mint a most elemzett mongóliai sziklafeliratot.
A legfelső mongóliai jel formája és hangalakja
A szójelek nem jelölik a szó pontos hangalakját. A kínai írás ebből fakadó nem hangjelölő volta miatt a kutatók kizárólag rekonstruált nyelvi anyagra támaszkodhatnak, amikor az egyes szójelek által rögzített eredeti hangalakot kísérlik meg rekonstruálni. Ám minél korábbiak ezek a szójelek, a szó minél régebbi nyelvi állapotát jelölik, annál spekulatívabbak a kijelentések. Tulajdonképpen az is csak egy alátámasztást nélkülöző, íróasztal mellett kitalált feltételezés, hogy ezek a mongóliai sziklafeliratok már a kínai írás elfogadott születési időpontja előtt ezer évvel kínaiul olvashatók lennének. Fel lehet ezt tételezni, de e megalapozatlan hipotézist ne tévesszük össze a bizonyossággal, mert több más, esetleg jobban alátámasztott feltételezés is létezhet. Ebből következően a most tárgyalt mongóliai jelek kínai jelentése és hangértéke korántsem olyan egyértelmű, mint azt Antal Csaba közli.
Valójában a kínai szójelek értelmezése és olvasata ugyanúgy a jóval későbbi ismeretek visszavetítése (ami egy szükségszerű eljárás adahiány esetén), amint az a magyar hieroglif írás esetében is történik. Ezeket a kínai és magyar jeleket, meg értelmezéseiket azonban nem egymás cáfolataként, hanem a múlt megismerésére alkalmas ellenőrző, segítő eszközként kell összevetni - mert a két írásrendszer rokon. A magyar hieroglif írás szójeleinek hangértéke jellemzően nem egyetlen írásrendszer adatai, hanem minden általam ismert írásrendszer vonatkozó adatai alapján lett meghatározva.
5. ábra Coclé istenábrázolás, mellén a mongóliai sziklafelirat felső jelének párhuzamával, az amerikai indiánok ősei a kínai írás megszületése előtt vitték át Szibériából Amerikába ezt a jelet
Cikkünk szempontjából az a fontos, hogy e mongóliai jel értelmezéséhez egy új szempontot és adatcsoportot tudok felkínálni: a magyar hieroglif írás történetének e jelre vonatkozó szeletét (4. és 5. ábra). Ez az új szempont az eddig felhasznált adatoknál jóval régebbi és szélesebb körű, azaz a kínai írásra vonatkozó adatoknál megbízhatóbb alapot ad a mongóliai jel értelmezéséhez, vagy azt jól kiegészíti néhány időben korábbi és sztyeppi, meg amerikai adattal.
Hiába van igaza Antal Csabának, amikor a legfelső jelet a kínai írás alapján "Nap" alakban olvassa el. A kínai írásban valóban ilyen a "Nap" jele: egy lekerekített sarkú négyszög, amelyben egy vízszintes vonal van (1). Ebből következően a jel valóban jelölheti a kínai "Nap" szót, vagy a "Nap" szó valamilyen más nyelvű hangalakját. Szerencsére a párhuzamok alapján a hangalakot elég könnyű megközelíteni (nagy valószínűséggel Rá, Ré, esetleg Rí volt). Ezek a hangalakok azonban tartozhattak a hunok magyar nyelvéhez is, hiszen a ragyogó és a reggel "Ré kel" szavainkban megtalálható a Rá és a Ré hangalak, a magyarban előforduló í-ző nyelvjárás pedig a Rí hangalak létezését is valószínűsíti.
A figyelembe vett jelek körét nem elegendő csak a kínai írásjelekre korlátozni, mert ez a nemzetközi jel sokkal régebbi és így igen sok párhuzammal rendelkezik. Megtalálható a 15 000 éves Mas d' Azil-i jelek, a sumér és az egyiptomi jelek, de az amerikai indiánok népi jelei között is. A jelentésük a különböző írásrendszerekben: "Nap, napisten, lyuk, kút, forrás". A jelentésváltozatok esetében nem ellentmondásról, hanem a kőkori ősvallás napistenének különböző oldalairól van szó.
A jelforma legkorábbi alakja egy körbe zárt pont (a változatokban a pontot kisebb kör, valamint egyenes és hullámos vonal is helyettesíthette). Ez a grafikai forma végül egyszerűsödött és így alakult ki a ma ismert székely "Nagy R" és "kis r", valamint az ótürk "r" betű. Ezekről a fejleményekről a Magyar hieroglif írás c. kötetben számoltam be.
Jelentősége van annak is, hogy a kínai szójel hangalakját zsi/függ a fent felsorolt jelekkel. A székely és az ótürk írás "r" rovásbetűjének, az egyiptomi hieroglif írás Rá szójelének (a napisten nevének) és a hettita hieroglif írás rá és ri szótagjelének a hangalakja a genetikus kapcsolat miatt egyeztethető egymással és a kínai szójel hangalakjával. Amikor tehát a mongóliai sziklajel hangalakját meg akarjuk határozni, akkor az "r" betűt tartalmazó alakokat kell figyelembe vennünk.
Olvasat
A mongóliai sziklafelirat olvasatának végső alakját nehéz megadni. A szójeleknek ugyanis a régiségben több jelentésük is volt. Ezért van pl. a sumér jeleknek is több jelentése. Nincs okunk azt gondolni, hogy a most tárgyalt mongóliai sziklafelirat jelei esetében eltérő lenne a helyzet. A fentebb kifejtettek alapján az nyilvánvalónak látszik, hogy a sziklafelirat valamiképpen kötődik a napforduló(k)hoz.
Antal Csaba kínai írásra alapozott magyarázata a három jelből kettőt csinált, amit nem feltétlenül kell követnünk. A felirat keletkezését követő évezredekben a kínai írásban nehezen belátható jelkompozíciók keletkeztek, ezért a középső jel valamiképpen az alsóhoz kötődött. A hunok által használt magyar hieroglif írás alapján az alábbi magyarázatokat tudom adni:
- A fentről első jel olvasata a párhuzamok alapján Rá/Ré/Rí hangalakú és "Nap" jelentésű lehet. Talán ez volt a napisten neve. A korábban megadott ős jelentés ehhez a napistenhez kötődik, a szójel másik jelentése is lehet, mert eleink a napistent tekintették ősüknek s a jelforma sem tér el jelentősen.
- A második jel szintén erre a szótagra épül, de már egy jelző lehetett: pl: ragyog.
- A harmadik jel a jó szójele.
A három jel együtt a Jóságos, ragyogó Rá olvasatot adja.
Jegyzetek
(1) A legfelső jelet a székely "us" (ős) jelhez hasonlítottam, de ez nem volt túl nagy hiba, mert az is egy lyukat (a Tejút hasadékát), pontosabban a hasadékban karácsonykor kelő napistent ábrázolja. Mivel ez az időpont egyúttal a téli napforduló időpontja is, ismét találtunk egy megdöbbentő egyezést a mongóliai sziklafelirat magyar és kínai értelmezése között. Az ilyen egyezések miatt indokolatlan a magyar és a kínai írásra alapozott értelmezést egymással szembeállítani.
Irodalom
Varga Géza: Magyar mondatok az Obrusánszky Borbála által fényképezett mongóliai sziklarajzokon
Varga Géza: Magyar hieroglif írás
Varga Géza
Ha Ön a leírások alapján még nem tudta eldönteni, hogy Veleméren van-e az a hely, amelyről egész életében álmodott, akkor ezen a hídon kell átjönnie s a domb tövében jobbra kell kanyarodnia ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése