Obrusánszky Borbála közölte legutóbb néhány mongóliai hun sziklarajz fényképét, amelyek némelyikéről korábban már egy gyors olvasatot adtam. Közülük most részletesebben is ismertetem az egyiket, amelyet az érdekesebbek közé sorolhatunk.
Azért érdekes ez a ligatúra, mert az Isten szavunk bukkan fel benne (1). Az istennel azonos égi folyó (a Tejút) tiszteletéről tanúskodik. Ez egy lényeges nyelvi adat napjainkban, amikor a hun identitás meghatározása egyre hangsúlyosabb és időszerűbb kérdéssé válik. Persze folyamatosan kérdéses volt ez már az eltelt százötven év alatt is. Mióta az íróasztal mellett kiagyalt finnugrista hazugságrendszer nyakon öntötte a hagyományos történelemszemléletet egy magyar- és tudományellenes következtetéslánccal, azóta ez a téma nem juthatott nyugvópontra. Most a genetikusok nagyszerű felfedezéseinek köszönhetően újra és erőteljesebben vetődött fel ez a régi kérdés. Csak igazi válasz nincs rá az akadémikus oldalról. A szakmai és etikai alultápláltsága miatt a "tudományos konszenzus" most sem képes ezt a kérdést a lehetséges színvonalon megválaszolni. Csak reménykedhetünk abban, hogy ami késik, az nem múlik s idővel talán akad egy tudós is "a tors közt kelőben".
Az identitást nem lehet a gének alapján meghatározni. Ahhoz figyelembe kell venni a több tucatnyi, vagy inkább több százra menő, a múzeumok polcain heverő hun nyelvemléket is. E tárgyakat ugyan időnként kiállítják (2), ám nem képesek érdemben hasznosítani a nyelvemlék-voltukat akkor sem, amikor pedig éppen a hun-magyar azonosság meghatározása lenne a kiállítás célja. Erre eddig két ok miatt nem kerülhetett sor:
- Egyrészt ezek a "szakképzettek" nem tudják, vagy nem hajlandók elolvasni a szójelekkel írt emlékeket. Az egyetemeken oktatott ostobaságok (miszerint a székely írás alfabetikus és sémi-ótürk eredetű, stb.) megakadályozzák a puszta díszítésnek vélt hun hieroglifák elolvasását.
- Másrészt uralkodik köreikben egy - a finnugrista hazugságrendszer védelmében kidolgozott és napjainkig alkalmazott - áltudományos gyakorlat, miszerint a körön kívüliek felismeréseire nem kell odafigyelniük. Vásáry István például legutóbb elutasította a Fehér Bence által a jánoshidai avar tűtartóról adott (mellesleg hibás, mert a szójeleket betűként hasznosítani próbáló) olvasat tárgyalását. Azzal, hogy majd akkor válaszolnak neki, ha tudományos fórumon adja elő. E "tudós" társaság számára nem a múlt feltárása fontos, hanem a saját prekoncepcióik védelme.
Ezért reszelhették le barbár módon a Magyar Nemzeti Múzeumban a náluk letétbe helyezett budapesti késő középkori jelvényt. Erről a leletről kezdetben (például a főigazgató által aláírt letéti szerződésben) azt állították, hogy hun, vagy hun kori - ezért felrémlett előttük annak a lehetősége, hogy a rajta lévő rovásjelek bizonyítják a hun-magyar azonosságot. Amit pedig százötven éve próbálnak tagadni. Így esett, hogy Rezi-Kató Gábor főigazgató-helyettes úr vezetése idején lereszelték a lelet jeleket hordozó felületét, majd Tomka Gábor főigazgató-helyettes úr a maradék rovásjeleket "rontott latin M" betűként értékelte. Fehér Bence, a Magyarságkutató Intézet rovológusa pedig azt is letagadta, hogy ennek a nyelvemléknek valaha lett volna rovásjelekre alapozott olvasata (pedig a figyelmét elkerülő olvasatot közlő kötetemet említi az irodalomjegyzékében).
Ugyanezt (hogy nem a megismerés, hanem a presztizs fontos nekik) bizonyította a Magyar Nyelv szerkesztőségének álláspontja is, amikor a karcagi csatkarika hieroglifikus szövegének olvasatát tartalmazó cikkemet közlésre felajánlottam nekik. Részben azzal utasították el, hogy nem vállalják a minden bizonnyal keletkező vitát.
3. ábra. Amur menti sziklarajz Isten hieroglifával (Kr. e. 4000 tájáról, balra), acoma Isten mondatjel (középen) és a kenderesi templom mennyezetkazettáján található megfelelőjük (jobbra)
Jegyzetek
(1) E mongóliai ligatúrának van néhány sajátossága:
- A jelek sorrendje lentről felfelé olvasva ős + ten. Ezzel megegyezik az Amur menti sziklarajz Isten ligatúrájának sorrendje (3. ábra). Az ellenkezője is megtalálható pl. az énlakai unitárius templom mennyezetkazettáinak Egy Isten mondatjelében (4. ábra).
- Az "us" (ős) szójel nem függőleges, ahogy megszoktuk, hanem vízszintes. Ennek nem tudom a magyarázatát adni. Csak annyi bizonyos, hogy ehhez hasonló jel-elfordulásra több példa is akad.
- A legalsó jel az ügy "folyó" szójele, ám a hangsúlyozott kacskaringója a jó "folyó" szójel sztyeppén szokásos alakját idézi. Talán azért, mert mindkét szó "folyó" jelentésű.
(2) Egyes magyarországi kiállítások rendezői az utóbbi évtizedekben hozzászoktattak bennünket ahhoz, hogy az előző átkosokból örökölt rovásundor és hozzá nem értés ünnepet ülhet a magyar íráskultúra megalázását jelentő alkalmakon. Sorozatosan és rendszerszerűen feledkeznek meg a hieroglifikus írásemlékek kiállításáról. Egy-egy közelmúltban megrendezett kiállítás írástörténeti kudarcát írom le az irodalomjegyzékben sorakozó cikkekben. Olyan tárgyakat sorolok fel bennük, amelyek olvasatának - tisztességes rendezés esetén - ott lett volna a helye a kiállításokon. Például a nyelvemlék-kiállításon a rovásírásos nyelvemlékeknek is meg kellett volna jelenniük.
Ez a szégyenletes sorozat az OSZK-ban megrendezett nyelvemlék-kiállítással kezdődött, ahol a rendezők tudatosan és bevallottan elhatárolódtak a rovásírással írt nyelvemlékeink kiállításától, hivatkozván arra, hogy az MTA csak a latin betűseket rendelte meg tőlük.
Folytatódott a Természettudományi Múzeumban megrendezett Attila-kiállítással, majd a székesfehérvári Árpádház-kiállítással. Ez utóbbiakon kiállították ugyan a hieroglifikus nyelvemlékek némelyikét, ám - szakmai és etikai hiányosságok miatt - egy szót sem ejtettek azok elolvasható voltáról.
A Néprajzi Múzeum földbetaposott cipősdobozra emlékeztető új épületében megnyílt kiállítás sem különb. Csak itt nem régészeti, hanem néprajzi tárgyakon vannak az elolvasatlanul maradt hieroglifikus szövegek. Igen sok népi hieroglifikus írásemlék (pl. a fazekasjelek és a hímes tojások elolvasható volta) említés nélkül maradt a kiállításon. Ez azért érdekes a most bemutatott mongóliai hun mondat értékelésekor és elolvasásakor, mert éppen az Isten szavunknak van sok népi hieroglifikus előfordulása. A magyar népművészet tulipán-motívumának is ez a magyarázata: az Isten hieroglifa alakult át virággá. A múzeumainkat bitorló ostoba és hazug banda azonban nem képes és nem is érdekelt az összefüggések felmutatására.
Varga Géza: Magyar mondatok az Obrusánszky Borbála által fényképezett mongóliai sziklarajzokon
Varga Géza: Vásáry István észre sem vette, hogy elszólta magát
Varga Géza: Fehér Bence jánoshidai avar Baszjad Izüt mondata
Varga Géza: Budapesti késő középkori jelvény bibliográfia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése