A pécsi Civil Közösségek Házában tartandó előadásom részlete
A jelen cikkben bemutatott, székely jelekkel írt magyar szó az Altáj sziklafalán olvasható, egy hosszabb szöveg részeként. A feliratot közlő kazah tudós, Karzsaubaj Szártkozsauli szerint valamikor a Kr. e. 800 és 300 közötti szkíta-hun időkben keletkezett. A teljes sziklafeliratot az irodalomjegyzékben olvasható cikkek segítségével ismerheti meg az olvasó. Itt és most csak ezt az egyetlen szót elemzem, mert ezek a megfontolások fontos szerepet játszottak a teljes felirat helyes értelmezésében s végül elvezettek a megoldáshoz. Természetes, hogy előbb a fényképen látható jelekből indultam ki s így a szöveg kezdőszavát illetően az En egy kő olvasat adódott. Csak később jöttem rá, hogy ami "gy"-nek látszik, az valójában eredetileg csak egy "i" betű volt.
1. ábra. Az előbb En egy kő (mai magyarsággal: Enéh szent köve) alakban elolvasott jelsorról később kiderült, hogy valójában az Enikő név rejlik mögötte, ám azt utóbb megkísérelték egy felesleges vonal behúzásával titkosítani, fénykép az Altáj egyik sziklájáról
2. ábra. Az En egy kő (mai magyarsággal: Enéh szent köve) mondat jeleinek értelmezése és olvasata
Enéh neve
A mondabeli szarvasünővel azonos Enéh ősanyánk neve és mítosza igen régi. Erre utal az ünő, anya, Enéh szavak bokra, amelybe beletartozik az etruszk Uni anyaistennő neve is. Az égi szarvasvadászat lapp mítosza alapján a Cassiopeia, Auriga és Perzeusz csillagképek rajzolják meg a csodaszarvas égi alakját. A Tejúton menekül a Sarkcsillag, a napisten palotája felé, ahol az üldözői: Orion és két fia (Gemini, azaz Ikrek csillagkép) feleségévé lesz és velük új hazát alapít. A csodaszarvas ígéretére Attila hun uralkodó is emlékeztetett a catalaunumi csata előtt mondott beszédében. A rovásfeliratot készítő Kun Péter által becsapva ártatlanul azt gondoltam, hogy nem véletlen, hanem akár magyarázó jellegű összefüggés is lehet, hogy az altáji sziklafelirat Enéh nevét tartalmazó részletét éppen egy szarvas rajzára írták.
Az anyaistennő nevét két jellel, az „e” és „n” betűvel írták az altáji sziklába. A székely írás ismert hangzóugrató szokása alapján ez szabályosan Ené alakban elolvasható.
Az Egy szójel
3. ábra. Az énlakai bilingvisben a kettős kereszt az Egy szójele
A kettős kereszt alakú „gy” rovásbetű az Egy szójeléből alakult ki az akrofónia során. Az Egy szó Istenünk állandó jelzői közé tartozik, amelyeket Ipolyi Arnold püspök szerint még a sztyeppéről hoztunk magunkkal. Az Egy szójeleként használták az énlakai unitárius templom rovásírásos mennyezetkazettáján (3. ábra). Az altáji sziklafalon azonban - mint azt látni fogjuk - csak megtévesztésül szerepel ez a kettős kereszt.
A kő szó különös írásmódja
A kő szót két jellel (két betűvel) írták az altáji sziklába (2. ábra), holott a kőnek önálló szójele is volt, elegendő lehetett volna egyetlen jel is. A sziklába vésett két felhasznált jel közül a jobb oldali a székely írás rombusz alakú „k” betűjével azonos. Feleslegesnek tűnik e „k” betű szerepeltetése, hiszen a bal oldali jel eleve a kő szójele, amely elvileg egyedül is képes lett volna a szó rögzítésére. Bizonyság erre az ótürk írások „ök, ük, kö, kü” szótagcsoportjele, amelyben a szójellel együtt megőrződött a hunok magyar nyelvének kő és kű alakban is használatos szava. Mivel a török nyelvekben ilyen kő/kű szó nem létezik (a tas jelenti a követ), az altáji sziklafelirat ezen jele sem ótürk eredetű. A Karcag orgondaszentmiklósi csatkarika hieroglifikus feliratában Árpád kori változatban is ismerjük a kő szójelét (4. ábra).
A „k” betű feleslegesnek tűnő szerepeltetése e szó leírásakor kétféleképpen is magyarázható.
Egyrészt arról tanúskodik, hogy a felirat készítésekor már megtörtént a kő szójelének hasadása és abból kialakult egy „k”, meg egy „ö/ő” betű, amelyeket azonban az ismert székely írásemlékekben csak kivételesen használtak. A második jelet Bél Mátyás már csak „ö/ő” betűként ismerte.
Arra lehet gyanakodni a kő szó ilyen betűző leírása kapcsán, hogy ez a felirat nem a Kr. e. I. évezredből való. Akkor ugyanis és még vagy ezer évig a kő szójelet használták eleink. Ezt az altáji sziklafeliratot olyan ember írta, aki hírből sem ismerte már a székely írás egykori szójeleit, vagyis ez a rovásszöveg egy kései recens alkotás lehet.
Az Egykő kifejezés
Nehezítette a helyzet tisztázását, hogy a Kun Péter titkosító akciójának köszönhetően tévesen elolvasott Egykő kifejezésnek irodalma van. Az ismert magyar hieroglifikus szövegek jobbára csak ősvallási jelmondatokból állnak, amelyek a több évszázados, vagy évezredes ismétlés miatt kiirthatatlanul belerögzültek a magyar nyelvbe. Ilyen a fentebb elolvasott Egykő szópár is, amely a Fertő-Hanság vidékén lévő Hegykő település eredeti neveként is szolgált. Ennek első említése 1262-ből származik Villa Igku néven. A XIV. században a településnév Cives de Igku. Mivel az Igku, azaz Egykő elnevezésben az Egy szó Isten nevét, vagy jelzőjét jelentette, nem véletlen egy 1419-es oklevélben a Zum Heiligen Stein azaz Szentkő említés. Ebben a Szentkő értelemben szerepel az altáji sziklafeliratban is.
Eleink áldozatokat mutattak be egyes köveknél, talán azért, mert a kő állandósága az Örökkévalóra emlékeztette őket? Kezdetben arra gondoltam, hogy ilyen áldozati hely lehetett a most elemzett szöveget hordozó altáji sziklafal is.
A szöveg további elemzése azonban sokkal profánabb (vagy költőibb?) magyarázathoz vezetett. Kiderült, hogy a jelsort felesleges vonalkák beszúrásával tudatosan megpróbálták lerontani, olvashatatlanná kívánták tenni. Az alábbi ábrán pirossal jelöltem ezeket a titkosítási szándékkal utólag beszúrt vonalkákat. A titkosítás oka az lehetett, hogy Enikő nem kívánta ország-világ számára közhírré tenni a pásztorórát, amire a szeksz szó utal a sziklafelirat közepén. A szó rovásírásos helyesírásáért egyébként dícséret illeti Kun Pétert, mert valóban ez a helyes írásmód (1). Nem hagyhatjuk ki a megdicsértek kötéből Enikőt sem, hiszen az ő áldásos tevékenysége nélkül ezt a szót le sem kellett volna írni s így a rovásírásos irodalmunk szegényebb maradt volna egy aligha feledhető helyesírási példával.
Jegyzet
(1) A hazai rovológia örök szégyene, hogy az Élő rovás mozgalom éleselméjűség terén meglehetősen visszafogott teljesítményű aktivistái feltalálták és napjainkig népszerűsítik a rovás q, w, x és y jeleket, bár azokra semmi szükség. Altáji példánk azt bizonyítja, hogy talpraesett rovóink az angol sex szót ügyesen le tudják írni rovásbetűkkel is, a létező rovás "s" és a szükségtelenül feltalált rovás "x" nélkül is. Ezeknek most példát mutatott Péter és Enikő pásztorórájuk frappáns megörökítésével s e példát eléggé messzehangzóan bevésték az Altáj sziklájába és a rovológia irodalmába is. Már csak tanulni kellene belőle.
Irodalom
Karzsaubaj Szártkozsauli: Orhon eszkertkistepinin, tolük, atlaszü, III tom, Samga Press, Almati, 2019.
Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése