A világ egyik legrégebbi szobra a Hohlenstein Stadel barlangjában 1939-ben felfedezett, mammutagyarból faragott oroszlánfejű emberalak (1. ábra). Ismert műalkotás, a bal karján lévő hét ferde vonalka is ismert dolog, ezeket azonban eddig - tudtommal - nem vette írás-számba senki. A lelet korát a különböző szerzők 38-42 000 évesnek adják meg. Ez a korszak különösen sorsdöntő jelentőségű volt Európa történetében. Mint az a geológiai kutatások (grönlandi jégminták, európai tavak iszaprétegeinek és földrétegeinek vizsgálata) alapján kiderült, ez egy drámai időszak volt Európában. A Nápoly alatt rejtőző Campi Flegrei szupervulkán akkori kitörése következtében a kis szobrocska készítésekor pusztult ki a neandervölgyi ember. Az oroszlánfejű idol az évekig tartó végzetes sötétség elől barlangba menekült és ott haldokló emberek végső, ma is elolvasható és megérthető könyörgése volt a Nap istenéhez.
A ferde vonalak írásként való értelmezését és elolvasását két körülmény tette lehetővé:
- Egyrészt az, hogy a ferde vonal formailag egyértelműen azonos a székely írás "kis r" betűjével (4. ábra), amelynek előzménye a magyar hieroglif írás Rá, ragyogó, ragyogj, ragyogtál stb. jelentésű szójele (6. ábra).
Kezdetben én is csak nehezen fogadtam el ezen ismétlődő vonalak írás voltát. Feltételezem, hogy mások is így vannak ezzel. Nem lehetett tudni, hogy ugyan miért használták ugyanazt a jelet ilyen sokszor egymás után? Ilyen, ismétlődő "r" betűkből álló szöveget nehéz feltételezni. Ha ez egy "r" betűkből álló sorozat, akkor annak semmi értelme. Csak lassan világosodott meg, hogy szójelekről, szavak ismétléséről van szó s hogy van olyan helyzet (az istenidézés), amikor éppen ezeket a szavakat kell ismételgetni.
- A megértést és az elolvashatóságot másrészt az tette lehetővé, hogy további istenidéző szövegpárhuzamokat fedeztem fel, amelyeken szintén szerepeltek a ferde vonalak. Ilyen például a magyar Szent Korona egyik zománcképe is. Az eddig megismert párhuzamok alapján a ferde vonalak sorozata egy istenidéző szertartás kezdő, vagy befejező részének (a szertartási szövegkönyv részének) tekinthető. A szertartás ugyanúgy három részből áll, amint ez a szobrocska is, ha három külön részként kezeljük a két karján lévő jelcsoportot és a közöttük lévő istenalakot.
A szertartás kezdő részében az istent szólongatják: Ragyogj, ragyogj, ragyogj! Ez a sorozat található a szobrocska egyik vállán. A szertartás középső része az epiphania, amikor megjelenik az isten. Ezt a középső részt képviseli maga az istenalak: az oroszlánfejű ember. A szertartás befejező részének szövegét rögzítő ferde vonalak a másik karon már a Ragyogtál, ragyogtál, ragyogtál szavakra, az isten búcsúztatására emlékeztetnek.
Ezt a magyarázatot az teszi lehetővé, hogy a legkorábbi hieroglifáknak több jelentése volt, például a sumer jeleknek is lehetett akár 10-20 jelentése is. Az oroszlánember jeleinek kétféle olvasatát az teszi lehetővé, hogy a szójelek nem rögzítik a szó ragozását, vagyis ugyanazt a jelet szabályosan egyszer Ragyogj!, máskor meg Ragyogtál! alakban olvashatjuk el. Ez az eljárás ugyan szokatlan a latin íráson nevelkedett olvasó számára, de 38 000 év nagy idő s annak idején még más rendszerű írás volt használatban. Nekünk kell megértenünk eleink lehetőségeit és gondolkodásmódját. Mivel ez nem mindenkinek sikerül, az egyetemeken még mindig alátámasztást nélkülöző és önellentmondó hipotéziseket tanítanak az írás és a székely írás eredetéről. Pedig az oroszlánember karján lévő ferde vonalak az avarok által is használt (mai nevén) székely írás "r" (Rá, ragyogó) jelének pontos megfelelői.
A bal vállon jól láthatók a ferde vonalakat képező szójelek (1. ábra). A jobb váll azonban sérült volt, a föld utólagos átszitálása után talált csontdarabokból rekonstruálták több-kevesebb sikerrel. Ezért a jobb váll ugyanolyan hieroglifái kevésbé láthatók, inkább csak sejthetők.
Hasonló istenidézések szövegkönyvét megtaláljuk Eurázsia, sőt Amerika több pontján. Ezekre jellemző a hármas szerkezet (idézés, epiphania, búcsúztatás), valamint, hogy a szövegben nagy számban fordulnak elő a székely írás "kis r" jeléhez hasonló hieroglifák (1/b. és 2. ábra), esetenként a "nagy R" változatai is (1/c., 2. és 7. ábra).
1/b. ábra. Japán jomon edény elolvasható díszítésének részlete az istenidéző szertartás szövegkönyvével: bal oldalon a Ragyogj, ragyogj ... hieroglifák sora, középen az istent és az epiphaniát leíró Sar jó egy (mai magyarsággal: Urunk, a jóságos Egy) mondat, jobbra pedig az Istent búcsúztató Ragyogtál, ragyogtál ... hieroglifák
A ra hieroglifa megtalálható a hettita (újabban luviai, még újabban anatóliai) hieroglif írásban is (5. ábra). Ez a jel a kőkori Rá napisten nevét őrzi, akinek a neve fennmaradt az egyiptomi ősvallásban és a magyar nyelv ragyog, szikra, reggel "Ré kel" szavaiban is. Az angol ray "fénysugár" is e nemzetközi szócsaládba tartozik.
1/c. ábra. Az Éhman Gábor által megtalált és a Magyar Nemzeti Múzeumba beszolgáltatott telki hun kincsek egyike, egy arany és gránátberakásos vascsat, amelynek az alsó része egy istenidéző szertartás szövegét rögzíti: az egyik oldalsó oszlopban a Ragyogj ég, középen kétszer is (egy antropomorf ábrázolással együtt) a Ragyog az ég, a másik oldalon pedig a Ragyogott az ég mondattal
A Rá jel alakja eredetileg egy körbe zárt pont volt. A kiinduló, Napot és forrást (kutat, lyukat) egyszerre ábrázoló kerek jelforma szögletessé vált és ennek különböző kivonataiból lett a székely írás "nagy R" (3. ábra) és "kis r" (4. ábra), valamint az ótürk írások "r" jele is. A jelváltozatok némelyike eljutott Amerikába és alkalmazzák az indián fazekasok is (2. ábra). A hieroglifa közepén lévő pont időközben vonallá alakult s ez a vonal látható megtöbbszörözve az oroszlánember karján. Nyilván úgy magyarázható ezen előfordulások időrendje, hogy a különféle jelváltozatok igen hamar kialakultak és párhuzamosan élnek tovább. A további kutatásnak kell kiderítenie ezen alakváltozatok kialakulásának és elterjedésének korát és helyszíneit, ami (a további jelek változatainak feltérképezésével, tehát egy teljességre törekvő jeltörténeti kutatással egyetemben) az egyes kultúrák és etnikumok azonosítását is segítené.
2. ábra. Coclé tál a napisten ábrázolásával, mellén a székely írás "nagy R" betűjének rokonával, amelynek közepén már jól látszik a ferde vonal, az oroszlánember karján lévő vonalak indián megfelelője, a derekától kiinduló nyúlványban a Lyukó ragyogj/ragyogtál ... mondatok is olvashatók (itt már a "kis r" szerepel)
3/a. ábra. A székely írás "nagy R" betűje, amelynek középső vonala azonos a "kis r" rovásbetűvel
A szobrocska tehát egy amulett, amely az isten megidézését, a tulajdonos védelmét szolgálta.
7. ábra. Jóságos ragyogó Isten mondat egy Czibor Imre által másolt barcasági edény fenekéről, közepén a székely írás "nagy R" jelének hieroglifikus előzményével
8. ábra. Ír bálvány ragyogó hieroglifákkal
9. ábra. Lyukó ragyogj, ragyogj, ragyogj ... olvasatú hieroglif mondat egy Istenidéző magyar népi tejesköcsögön a szentgotthárdi Pável János Múzeumban, jobbszélen, fentről lefele a székely írás "ly" és "kis r" rovásbetűje
10. ábra. Elolvasható sztélé a Lyukó ragyogj, ragyogj, ragyogj hieroglifikus mondattal a kínai Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területről (a képét Máthé Lajosnak köszönöm)
Utóirat
11. ábra. A Szent Korona pártáján lévő Krisztus-zománc hármas csoportba tagozódó jelei egy istenidéző szertartás három szakaszának szövegkönyvét rögzítik magyar hieroglifákkal, az alsó sorban láthatók a hieroglifáknak megfelelő székely jelek: balra az "r", "s", középen "f", "s". "ly", jobbra ismét az "r" és az "s" rovásbetűk láthatók
