Bisenija Petrovics és Milos Spasics tollából jelent meg egy cikk Élet agyagban, neolitikus művészet Belgrád területén címmel, a Tordos-Vincsa kultúrából származó neolitikus tárgyak képével (1 - 3. ábra). A leletek közül - gondolatgazdag jelhasználata miatt - kiemelkedik egy agyagból formált, az esőt hozó világfát idéző fej (1).
1. ábra. Ragyogj, ragyogj, ragyogj! Nagyon nagy Él szár "úr". Ragyogtál, ragyogtál, ragyogtál.
2. ábra. Él
3. ábra. Él földje
Jegyzetek
(1) A vonalakba rejtett neolitikus gondolatok felismerése azoktól a kreatív kutatóktól várható, akik ismerik a korabeli hieroglifák jelentésbokrát. Ám Veres Péternek köszönhetően tudjuk, hogy a kutatóknak is csak 4%-a kreatív. Abban pedig közmegyegyezésre juthatunk, hogy egyikünk sem ismeri eléggé a neolitikus szójelek jelentésbokrát. A helyzetet jellemzi, hogy a tudományos értelemben nem is létező kritikusaink sem emlegetnek mást, csak belemagyarázást, holott a felismerés lehetőségét sem lehet teljes mértékben kizárni.
Az értelmezést lehetővé tevő negyven szójelünk leírása szerepel a 2017-ben megjelent Magyar hieroglif írás c. kötetben, de azt kevesen tartják a Biblia mellett az éjjeliszekrényükön. Ezért e belgrádi neolitikus figurák jelentésének megközelítéséhez példákat kell bemutatni s azokat meg kell magyarázni. Ilyen példákat a Halaf és az Indus-völgyi kultúra leletein találunk.
4/a. ábra. A belgrádi neolitikus fej Él szár ten, mai magyarsággal: Él úr(is)ten ligatúrája az Istent azonosítja az esőt adő világfával
4/b. ábra. Halaf cserépdarab az esőt hozó, "élő fát" ábrázoló ligatúrával, az ábra jobb szélén fentről lefele egy magyarszombatfai tányér szár "növényi szár, úr" jele, valamint a székely írás szabír ős és az "l" (Él, élő) jele
A 4/a. ábrán látható jelek azt az esőt adó világfát (az Istennel azonosított világoszlopot, a Tejutat) idézik, amelyiknek részletgazdagabb rajza egy Halaf kerámián látható (4/b. ábra). A Kr. e. VI. évezredben virágzott Halaf műveltség egyidős a Tordos-Vincsa kultúrával. Az európai neolitikus műveltségek lakossága ekkor a Halaf kultúra szabír/hurri népességéből vándorolt északra.
Mindkét ábrán átható, hogy az eget tartó világfa ágai a kőből rakott égbolt súlya alatt meghajlanak, ahogyan azt a Berze Nagy János által ismertetett szibériai mítoszok előírják. Ugyanis ez a szabír/hurri lakosság a bronzkor hajnalán eljutott Indiába, az Altájba, Mongóliába, majd az Urálba és Skandináviába is, ahol szintén elterjesztette a mítoszait és a jeleit.
5. ábra. Az Indus-völgyi és tamil ligatúrák a eget tartó világoszlopot ábrázolják, ahol az ég és az Istennel azonos világoszlop is csíkozott, mert Él
6. ábra. A székely írás "l" betűjének két formai változata az Él hieroglifából alakult ki az akrofónia során
7. ábra. Az árpádsávok
Az eredeti szabír/hurri területek (Göbekli Tepe), valamint mindazon tájak, ahová a szabír/hurri expanzió a neolitikus forradalom során és a bronzkor hajnalán eljutott, magyarazonos jelhasználattal rendekeznek. Közülük több helyen megtalálható az etnikumjelző szabír ős ten mondatjel valamilyen változata, vagy kivonata (4/a. ábra). Ennek jelentőségét a Bíborbanszületett Konstantin által megőrzött adat adja, miszerint a magyarok régi neve a szabír. Ezzel egybecseng, hogy a fenti tájakon gyakori a magyar államcímerben szereplő árpádsávok (7. ábra) előzménye, az Él hieroglifa (4/a. és 5. ábra). A magyar államcímer másik két hieroglifája, a hármas halom és a kettős kereszt is megtalálható a Halaf kultúra és India korabeli jelkészletében. Lényeges, hogy nem egy-két elszórt jel véletlenszerű egyezéséről, hanem 20-50 azonos jelről és elolvasható írásemlékek soráról van szó. A kutatás jelenlegi állása alapján a Tordos-Vincsa kultúrát megalapozó Halaf műveltség minden jele magyarazonos (8. ábra). A Vincsa kultúra Winn által bemutatott 210 jeléből is 49 bizonyult magyarazonosnak.
8. ábra. A Halaf kultúra és a magyar jelkészlet hasonló jelei közül az árpádsávok, a hármas halom és a kettős kereszt ma is a magyar államcímerben látható
Irodalom
Berze Nagy János ():
Bisenija Petrovics - Milos Spasics (2009): Élet agyagban, neolitikus művészet Belgrád területén, (kiállítási katalógus), Belgrádi Városi Múzeum
Marija Gimbutas (1989): The Language of the Goddess (Az istennő nyelve), Thames and Hudson, London
Varga Géza (2017): Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest
Varga Géza (2018): Nemetz Tibor matematikus rovológiai jelentőségű valószínűségszámítása
Varga Géza (2019): Közszavak és istennevek
Varga Géza (2026): Halaf jelhasználat
Varga Géza (2026): Az árpádsávok eredete
Varga Géza (2026): Az Indus-völgyi és a magyar jelformák összehasonlítása
Varga Géza (é. n.): Az MTA rováskorpusza
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése