Ioannis Kenanidis és Evangelosz C. Papakitszosz a Bejelentjük az Indus-völgyi írás (IVS) megfejtésének eredményét c., az academia.edu-n elérhető dolgozatukban tájékoztatnak az Indus-völgyi írás megfejtéséről (1). Kutatásaik során felfigyeltek arra, hogy az Indus-völgyi civilizáció írása kapcsolódik Kréta minószi civilizációjának írásához és azon keresztül a sumér íráshoz is. Úgy gondolják, hogy a sumérek és a minósziak is altáji eredetűek, valamint hogy a világ nyelvei közös eredetűek. Amihez azt tehetjük hozzá, hogy a Nemetz Tibor segítségével 1993-ban elvégzett matematikai valószínűségszámításunk alapján ez a közös eredet igaz a világ írásrendszereire is. A távoli írásrendszereket összekötő közös jelek lényegében azonosak a kőkor óta a Pireneusoktól Amerikáig használatban lévő magyar hieroglif írással. Ez lehetőséget ad arra, hogy egyes krétai, vagy Indus-völgyi szövegek elolvasását megkíséreljük a napjainkig használatban maradt magyar szójelek segítségével - VG.
1. ábra. Krétai pecsétnyomó hieroglifikus jelmontázsa I. Kenanidis és E. C. Papakitszosz nyomán, az olvasat lentről felfele Égi nagy ország magas köve
2. ábra. Krétai pecsétnyomó hieroglifikus jelmontázsának magyarazonos jelei
A szerzők a kutatási eredményeiket öt cikkben adták közre (2). A General notes on the prehistoric population and civilizations of the India című első írásban mindjárt egy olyan krétai jelmontázsra akadtam egy pecsétnyomó rajzán, amelyet a magyar hieroglif írás segítségével részben el tudok olvasni (1. ábra). Ezt az olvasatot adom közre a jelen írásban. Azonban a jelmontázs középső szintjén lévő, tükörképszerű ligatúrákat nem ismerem, azokat nem tudom elolvasni.
A krétai jelmontázs jeleinek elolvasásával még nem jutottunk el az Indus-völgyi íráshoz. Ám ez az elolvasási lehetőség is alátámasztja a fenti szerzők gondolatmenetének egy részletét. Közvetve megerősíti az Indus-völgyi írás és nyelv altáji eredetéről alkotott nézetet. Egyúttal alátámasztja Szentkatolnai Bálint Gábornak a tamil és a magyar nyelv rokonságáról adott véleményét is. Götz László is bizonyította a sumér és a magyar rokonságát. Legutóbb pedig Simo Parpola besorolta a sumér nyelvet az uráli nyelvek közé. Sok jele van tehát annak az etnokulturális kapcsolatnak és kutatási iránynak, aminek lényeges elemét találták meg a szerzők és amit érdemes tovább vizsgálni.
A nyelvészek ugyan tagadják az urál-altáji nyelvcsalád létezését, mert az íróasztal mellett felállított nyelvészeti kritériumoknak a valóságos nyelvi kapcsolatok nem mindig felelnek meg pontosan. E problémák végleges megoldásán egyelőre átléphetünk, hiszen valamilyen munkaelnevezésre mégis csak szükség van az Európában elszabotált rovológiai (magyar írástani) vonatkozású kutatáshoz. Azzal a megjegyzéssel támogatjuk a szerzők álláspontját, hogy az írás végső forrása - a hieroglifikus írásemlékek kőkori elterjedtsége alapján - sokkal korábbi a suméreknél (3). Ez okozhatja a fent említett nyelvészeti megoldatlanságokat is.
Jegyzetek
(1) Az Indus-völgyi írás, aminek a megfejtését bejelentették a szerzők, egy kb. 5000 éves, mindeddig megfejtetlen bronzkori írásrendszer, amely az ókori India és Pakisztán területén (Harappa, Mohendzsodáro) virágzó civilizációhoz köthető. A pecsételőköveken és kerámiákon talált 400-500 képszerű jelet használó, valószínűleg szó- szótagoló írás 150 éve rejtély a kutatók számára. Kr. e. 3300-3000 körül jelent meg, és kb. Kr. e. 1800-ra tűnt el. A jelek állatokat, embereket és absztrakt formákat ábrázolnak. Elsősorban zsírkőből készült pecsételőköveken maradt fenn, amelyeket kereskedelmi áruk megjelölésére használhattak. Formailag sok jelük azonos a szójeleket alkalmazó és a kőkortól napjainkig használatban maradt magyar hieroglif írás jeleivel.
Ismeretlen az írás által rögzített nyelv, amint kétnyelvű felirat sincs.
(2) A szerzők tájékoztatása szerint már 1978-ban megfogalmazódott az az elképzelés, hogy a minószi írás, nyelv és a civilizáció sumér eredetű. Az elképzelést bőséges bizonyíték gazdagította az elmúlt években. 1992-ben Ioannis Kenanidis kiadott egy könyvet, amelyben elmagyarázta, hogy a minósziak valójában sumérek, akik gyarmatosították Ciprust, Krétát és az Égei-tenger más helyszíneit Kr. e. 3000 körül (valójában Kr. e. 3100 körül) és hogy a sumérok egy r-török nyelvvel rokon nyelvet beszéltek. Ellentétben a z-török nyelvekkel - mondják - ezért a török helyett az „altáji” kifejezést részesítik előnyben.
1992-ben Ioannis Kenanidis elmagyarázta a minószi szimbólumok minden egyes jelének sumér eredetét. Ugyanazt az anyagot, számos javítással, fejlesztéssel és kiegészítéssel 2013-ban tette közzé az interneten. Az 1992-es és 2013-as publikációk is tartalmazták a monogenezis fogalmát, vagyis azt, hogy minden emberi nyelv közös eredetű. A Nemetz Tiborral végzett matematikai valószínűségszámítás alapján hasonlóképpen közös eredete van az írásrendszereknek is és ez vezetett az Indus-völgyi írás megfejtéséhez is. Ez teszi lehetővé, hogy a magyar hieroglif írással segítsük az Indus-völgyi írás megfejtését.
Az Indus-völgyi írás alapvetően mindössze 67 szótagból (szótagjelből) állt. Ezt a jelcsoportot diakritikus jelekkel, szótagírás ligatúrákkal, egyéni változatokkal gazdagították az írnokok. Van ezeken felül még néhány logogram, amelyek foglalkozásokat és társadalmi osztályokat jelölnek. Az Indus-völgyi írás által közvetített nyelv a szerzők szerint altaji, amint a rokon sumér (beleértve a minószit is) egy r-altáji nyelv volt.
(3) Az a presumér írást, amelyből az Indus-völgyi kialakult, inkább a szabírokhoz (másik nevükön hurritákhoz) kötendő, mert maguk a sumérek is a szabírok közül váltak ki. Ismert, hogy a Mezopotámiát övező, szabírok által lakott területeken (például Tepe Yahján, ahol 20 székelyazonos jelet találtam) már a sumérek fellépése előtt is megjelent az írás. A legkorábbi sumér jelek között is sok a székelyazonos jel. A magyar vonatkozások említésének jogosságát erősíti, hogy Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár szerint a magyarok régi neve a szabír (nála szavartü aszfalü).
E presumér kultúrát a Göbekli Tepétől Egyiptomig és az Indus-völgyig elterjedt szabír ős mondatjel alapján vélem szabírnak. Ugyanez a szabír ős jel felbukkan a Mario Alinei által a magyarral rokonított etruszkok hagyatékában és a mai napig használatban van a magyar népművészetben és megtalálható a székely írásban is. A székely írás nikolsburgi ábécéjéből ismerjük az elolvasható világfa jellegzetes ábrázolását képviselő szabír ős mondatjel jelentését és hangalakját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése