Trapezitsa a középkori bolgár főváros, Tarnovgrád nagyobbik erődje. Az itt végzett ásatásokon előkerült XIII-XV. századi leleteket Sztojan Mihajlov mutatta be a Trapezitsa középkori városa az új régészeti kutatások fényében című dolgozatában. Ezek közül egy gyűrű is megérdemli a figyelmünket, mert magyar hieroglif írással írt rövid szöveget találunk rajta. A hasonló írásemlékeket azért nem olvasta el eddig a tudomány, mert díszítésnek vélte (1).
Felmerül persze a kérdés, hogy egy bolgár gyűrűn miért olvashatunk magyar szöveget?
1/a. ábra. A Trapezitsa-i ásatásokon fellelt gyűrű hieroglifái a Lyukó a zsendülő Egy isten mondatot rögzítik
1/b. ábra. A Trapezitsa-i gyűrű Lyukó a zsendülő Egy isten alakban elolvasható hieroglifikus jelmontázsa
1/c. ábra. A Trapezitsa-i gyűrű hieroglifái kivétel nélkül megfeleltethetők a székely írás jeleinek
Valóban várhatnánk azt, hogy bolgár-török nyelvű szövegre akadunk. Legalább a királyi udvarban fenn kellett volna maradnia valamilyen bolgár-török nyelvemléknek. Ám ilyenek nem nagyon vannak. Emlegetni emlegetik ezt a nyelvet, de írásmutatvány és nyelvemlék nem akar előkerülni ebből a talán soha nem is létezett, vagy túldimenzionált bolgár-török nyelvből.
A nyelvészek pedig bizonygatják, hogy volt egyszer egy bolgár-török nyelv, csak elveszett, mert a ma is használt bolgár-szlávra cserélték. Csak a bolgár-török nyelv létezését nagyon kevés nyelvemlék bizonyítja. Hosszabb összefüggő szöveges emlék, mint amilyen egy kódex, egyáltalán nem maradt fenn.
A bolgár-török nyelv létezésére a következő nyelvemlék-csoportokat szokták felsorolni:
- A dunai bolgár feliratok. Léteznek görög betűs, de bolgár-török nyelvű feliratok a VIII–IX. századból (pl. a nagyszentmiklósi kincs egyes feliratai vagy a madarai lovas melletti szövegek). Ezek rövid, főleg méltóságneveket tartalmazó listaszerű szövegek, de bizonyítéknak tekintik őket a nyelv létére. Hozzáteszem, hogy a méltóságnevek többnyire nemzetköziek, a nagyszentmiklósi kincs nincs megfejtve, a madarai szövegek pedig nagyon lepusztult állapotban maradtak ránk és - tudomásom szerint - rekonstruálni kellett őket.
- A bolgár fejedelmi lista. Ez a legfontosabb dokumentum. Egy szláv nyelvű kéziratban maradt fenn a bolgár uralkodók névsora, ahol az uralkodási időket és az éveket bolgár-török szavakkal (pl. dilom tvirem – a kígyó évének kilencedik havában) jegyezték le. Ez azonosíthatóvá tette a nyelvet.
- A volgai bolgár sírfeliratok. A Volga mentén (a mai Tatarsztán területén) több száz arab betűs sírkövet találtak a XIII - XIV. századból. Ezek szövege bár arab, a nevek és bizonyos kifejezések volgai bolgár nyelven vannak, és ezek mutatják a legszorosabb rokonságot a mai csuvas nyelvvel. Itt azonban felmerülhet a kérdés, hogy ezek a szavak talán nem is a bolgár-törökből, hanem a csuvasból maradtak ránk.
- Kölcsönszavak. A legerősebb bizonyíték - állítólag - a magyar és a szláv nyelvekben rejlik. Például a magyar nyelvben több száz olyan török szó van, amelynek hangtani sajátosságai (pl. az r-török jelleg) csak a bolgár-török ágból származhatnak. Ha a bolgár-török nyelv nem létezett volna - hangzik a nyelvészek érvelése - akkor nem tudnánk megmagyarázni, honnan vette át a magyar nyelv az ökör, gyapjú vagy a szél szavakat.
Ezzel a véleménnyel az a baj, hogy egy szavát sem hihetjük el ennek a "nyelvtudománynak". Csak azért nem kellene feltalálni a bolgár-török nyelvet, hogy a szavainkat legyen kinek ajándékozni. Ez a nyelvészet szinte minden értékünket, beleértve a nyelvünk szavait is, idegenektől származónak próbálja beállítani és egy rövid (az Uráltól a Kárpát-medencéig tartó) őstörténetet akar ránk erőltetni a krónikáinkban fennmaradt szkíta-hun származás helyett. S azért nem hajlandó kutatni a székely írás eredetét és tárgyalni a magyar szójelekkel írt szkíta, szarmata, hun, avar és honfoglaló magyar nyelvemlékeket, nehogy kiderüljön a történelemhamisítás, amivel vagy százötven éven át etették a nemzetet és a külföldet.
Például a mongol üker szintén szarvasmarhát, ökröt jelent, és ugyanúgy az állattenyésztő pusztai kultúra alapvető szókincsének része, mint nálunk. A magyar nyelvben legalább 80 olyan török eredetű szót tartanak számon, amelynek megvan a párhuzama a mongolban is (például: bika, borjú, kán, sárga). A nyelvészek nyilván azért nem beszélnek az ökör szó mongol eredetéről, mert ezzel is tagadni szeretnék a hun-magyar azonosságot. Már pedig, ha sok közös mongol-magyar szó van, akkor azok csokra csak a hun-mongol együttélés során alakulhatott ki.
Azaz a bolgár-török nyelv létezése korántsem vitathatatlan, az alátámasztás szegényes. A fentebb bemutatott gyűrűn is azért lehet magyar szójelekkel írt magyar szöveg, mert az onogurok jórészt magyarok voltak. Ezért használják ránk máig az onogurból kialakult hungariant és társait az idegenek. Az onogurok ugyanazt a magyar hieroglif írást és magyar nyelvet használták, mint a hunok, avarok és honfoglaló magyarok is. Bolgár-török nyelvű bolgárok pedig talán nem is léteztek.
Ezért olvashatók el magyarul a VII. században él Kovrat (Kürt), az onogur-bolgár birodalom alapítójának sírjaként nyilvántartott poltavai (Mala Perescsepinoi) temetkezés mellékletei között talált kulcslyuk alakú ékszerbe rögzített és ezüstedényekbe karcolt rövid szövegek is. Ha valóban létezett volna bolgár-török nyelv és az onogurok török nyelvűek lettek volna, akkor a leghíresebb sztyeppi uralkodójuk sírjából nem magyar nyelvemlékek kerülnének elő (2). S talán a dunai bolgárok középkori gyűrűjén lévő hieroglifikus szöveget sem lehetne magyarul elolvasni.
2. ábra. Részlet az erőd egykori templomának oltárából
Jegyzetek
(1) Azaz a kutatók nincsenek tisztában az íráselmélet alapfogalmaival sem. Azzal ugyanis, hogy egy díszítés is lehet elolvasható. Erre kitűnő példa ez a bolgár gyűrű is, ha már az egyiptomi hieroglif írás szépségéről és díszítő célzatú használatáról nem akarnak tudni.
(2) A magyar jelekkel írt magyar szövegeket tartalmazó környezetben élt és eltemetett Kovrat (Kürt) egyik fia a népével egyetemben a VII. században a Kaukázus vidékéről a Kárpát-medencébe települt Kuber. Ő a Tarih-i Üngürüszben Kaba, mai magyarsággal: Csaba királyfi. Ez a név az önálló szabír dinasztia uralkodóinak méltóságneve Attila halála és Baján fellépése között. Az általa az avarok közé telepített szabírok utódai ma is itt élnek a Kárpát-medencében és magyarul beszélnek. Rájuk vonatkozik az, amit Bíborbanszületett Konstantin hagyott ránk, miszerint a szabír a magyarok régi neve.
Irodalom
Czakó Gábor (2013): A szabir titok, Cz. Simon Bt.
Varga Géza (2017): Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest
Varga Géza (2018): Az énlakai Egy Isten mondatjel
Varga Géza (2021): A Mala Perescsepinói kincs magyar szójelei
Varga Géza: A poltavai (mala perescsepinoi) ezüstedény-készlet jeleinek olvasata
Varga Géza: A Keszthely-kultúra öntvényének Ragyogó Nap úr mondata
Ne fogadjon el utángyártott, sérült csomagolású, vagy rosszarcú eladó által kínált Cserépmadár szállás és Csinyálóházat! Rovológus által vezetett hiteles őrségi szállás csak nálunk!
Kétségtelen, hogy elfogult vagyok, mert teljes szívemből szeretem az Őrséget és a szállásunkat, de Ön is így járhat, ha egyszer nálunk nyaral! Hívja most a 06(20)534-2780-as telefonszámot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése