Beatrix Gessler-Löhr tett közzé a Susanne Binderrel közös The tree-goddess in the New Kingdom: a re-examination of the iconographic and textual evidence from tombs and papyri c. dolgozatában néhány egyiptomi faábrázolást. Közte azt az elolvasható világfaábrázolást is, amelynek a magyar hieroglif írással lehetséges értelmezése érdekében a jelen cikket megírtam. Ez a faábrázolás a jelszerűsége miatt jelentősen eltér a szerző által bemutatott többi, természethűbb faábrázolástól.
1/c. ábra. Árpád kori gyűrű Somogyvárról a Zsen ten "zsendülő/feltámadó isten" ligatúrával, az ábra jobb szélén fentről lefele a székely írás "zs" (zsenge) és "nt/tn" (ten) rovásjelei (Bakay Kornél nyomán)
Ez az egyiptomi fa ugyanis a magyar hieroglif írás jeleiből van összerakva. Az elolvasható világfának pedig éppen ez az ismertetőjele. Akad hasonlóképpen elolvasható világfa sokkal régebbi idők leletei között is a spanyolországi Merbellától a Harappa kultúráig és Amerikáig. Közülük néhány régi ábrázolás tartalmazza a szabír ős jelet is. Mindegyik archaikus szerkezetű világfa a magyar hieroglif írás szójeleivel olvasható el és e világfák azonos ősvallási fogalomkörbe tartozó értelmes olvasatot adnak. Aminek aligha lehet más magyarázatot adni, mint hogy a kőkorban egy magyarul, vagy magyarral rokon nyelven beszélő nép határozta meg az általánosan elterjedt ősvallás jelrendszerét.
A most tárgyalandó egyiptomi faábrázolásban is jelen lévő szabír ős vagy szabír isten hieroglifa korai előfordulásai alapján az egyiptomi kultúra kezdetei egy, az egész Termékeny félholdra kiterjedő presumér (szabír) kulturális hatásnak köszönhetők. A szabír (nála szavartü aszfalü) pedig Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár szerint a magyarok régi neve. S hogy a császár igazat mondott, azt többek között Zalaszabar neve és a közvetlen szomszédságában előkerült, a szabír ős jelet hordozó avar (azaz szabír) régészeti lelet is igazolja (3. ábra).
E hieroglifa legkorábbi, általam ismert előfordulása egy Göbekli Tepén előkerült mondatban található meg (4. ábra). Van egy további szabír ős jel egy egyiptomi predinasztikus edényen is (5. ábra). Mindezek alátámasztják Simon Péter felismerését arról, hogy az egyiptomi írás skarabeuszt ábrázoló heperu jele a napisten jelképe, amelyik a szabír népnevet is rögzíti, vagy amelyiknek köze van a szabír népnévhez is. Erről aztán több évtizedes vita bontakozott ki a szakirodalomban. Az egyik oldalon Simon Péter, Szekeres István és e sorok szerzőjének 1993-ban közzétett álláspontja állt, ami szerint ősvallási kötődésű, nemzetközileg ismert magyar szójelről van szó. Ez eltért Vékony Gábor ekkor divatba jövő temporius magyarázatától. A véleményünket később Máté Zsolt, Sándor Klára, Antal Csaba (1) és mások is megkíséreltek aláásni. A vitában lényegében a nikolsburgi ábécében előforduló tprus (tapar us "szabír ős") hieroglifa értelmezéséről volt szó. A párbeszéd végül annak beismerésével zárult az MTA rováskorpuszában (2021), hogy Máté Zsolt és társai tévednek (mert a kritikájuk kisiskolás hibák sorára épült és a tprus jel nem olvasható temporius alakban - VG). A vitáról többek között A temporius téveszme diadalútja c. cikkben számoltam be.
Ez az újabb egyiptomi írásemlék, a szabír ős ten mondatjel és az elolvasható világfa újabb változata nem csak a szabír-magyar őstörténet távoli évezredeire világít rá, hanem a 2024-ben eredménytelenül lezajlott világfa vita érdemi befejezésének lehetőségét is megmutatja. Pócs Évának, a vita kirobbantójának nem volt igaza, amikor azt állította, hogy a honfoglalóknak nem volt világfa képzetük, mert a később kimutatott magyar népi világfát később, idegenektől vettük át. Ám ez az egyiptomi világfa is azt valószínűsíti, hogy egy nagyívű, több évezredes folyamatos etnokulturális jelenségről van szó. Ebből a folyamatból nem csak hogy lehetetlen kihagyni a magyarságot a honfoglalás idejére, hanem annak mi vagyunk a központjában. Ezt támasztja alá a napjainkig eleven népi jelhagyomány (6-8. ábra). Nem mi kölcsönöztük, hanem mások vették át tőlünk ezeket a jeleket és ezt a világfa képzetet.
Jegyzetek
(1) Antal Csaba szerint a nikolsburgi tprus rovásjel egy, az 1930-as évekig fennmaradt perőcsényi népszokásban alkalmazott feldíszített faág tepere reku neve alapján tepere olvasatú lenne. Ez azonban nem gyengíti a tapar olvasat lehetőségét, hiszen amiképpen a magyar népnévnek van megyer változata, ugyanúgy a tapar népnévnek is lehet teper. Ráadásul ez emlékeztet a Simon Péter felvetésében szereplő egyiptomi heperu szójel hangalakjára is (a szóeleji t-sz-h hangváltozás ismert és gyakori). Vagyis Antal Csaba felvetése nem cáfolja, hanem alátámasztja az álláspontunkat.
Irodalom
Antal Csaba: A Nikolsburgi székely ábécé „rejtélyes” tpr᷉q betűcsoportjának olvasata, jelentése
Bakay Kornél (2011): Somogyvár Szent Egyed-monostor A somogyvári bencés apátság és védműveinek régészeti feltárása 1972 - 2009., Műemlékek Nemzeti Gondnoksága, Budapest
Beatrix Gessler-Löhr - Susanne Binder (2026): The tree-goddess in the New Kingdom: a re-examination of the iconographic and textual evidence from tombs and papyri (academia.edu)


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése