2025. november 5., szerda

Szegvár Tűzköves késő neolitikus edényének magyar mondatai

Szegvár nevezetessége az itt talált késő neolitikus és kora bronzkori (kőrézkori) cseréptárgyak sora. A jelen cikkben tárgyalt és a szentesi Koszta József Múzeumban őrzött edény képét a The Mother Goddess nevű tartalomszolgáltató tette közzé 2025. november 3-án a közösségi médián egy rövid leírás kíséretében (1).



1. ábra. Szegvár Tűzköves lelőhelyen előkerült neolitikus, vagy korai bronzkori edény és hieroglifikus feliratának átírása magyar jelekkel

Az eddigieket az edényen lévő hieroglifikus szövegek olvasatával egészítem ki a magyar hieroglif írás (a székely írás előzményének) segítségével. Egy hangoztatott vélemény szerint általában a kőrézkor jellemzője az írás megjelenése, amely egyértelmű választóvonal az őskor és az ókor, vagyis a prehisztorikus (történelem előtti) és hisztorikus (történeti) korok között. Az írás kezdetei azonban - gondolva pl. a 15 000 éves Mas d' Azil-i jelekre, vagy a Stádel barlangban talált 40 000 éves oroszlánfejű idol jeleire - sokkal korábbiak a kőrézkornál. Az írás legkorábbi formája - Genevieve von Petzinger kutatásai alapján - valójában egykorú lehet a Homo sapiens sapiens megjelenésével. A most tárgyalt edény olvasata segítségével mindenesetre bepillantást nyerünk a magyarság neolitikus elődeinek kultúrájába. Magyarságról joggal beszélhetünk, mert a magyar jellekel magyar mondatokat írtak az edény falára és több hasonló lelettel is rendelkezünk a neolitikumból és a bronzkorból. Ez az edényszöveg segít valamelyest jobban megismerni a korban használatos nyelvet, jelhasználatot, világnézetet, az etnikai besorolást és a kapcsolatokat. 

A kerámialeletek közül az első és a második a dr. Csalog József (1908–1978) régész-néprajzkutató vezetésével 1954–69 között megkutatott szegvár–tűzkövesi település romjai közül került elő. További leletek bukkantak fel a dr. Hegedűs Katalin által vezetett 1978-as ásatás során, majd 1989-ben. A Kr. e. 5000-4400 között az Alföldön megtelepedett késő neolitikus Tisza-kultúra virágzó, több évszázadon keresztül lakott településeket hozott létre.

A kultúra időszakában megfigyelhető gazdasági-kulturális fellendülés kiinduló területe a Termékeny félhold volt. (2) A neolitikus forradalmat ott megalapozó, majd északra továbbító szabír/hurri népesség - a hátrahagyott hieroglifikus szövegeik alapján - magyarul, vagy magyarral rokon nyelven beszélt és használta a magyar hieroglif írást. Jellemző, hogy a magyarságnál maradt meg napjainkig ez az írás. Ünnepélyes használatra a szójeles változat őrződött meg az Árpád kori érmeken, a hímes tojásokon és a fazekasoknál. A modernebb, hétköznapi használatra alkalmas betűző változat pedig a székelyeknél maradt meg. Azért nem más nép őrizte meg ezt a kőkori írást, mert a kezdettől saját írásunk lévén, több gyökérrel kötődött a nyelvi és képi kultúránkba, meg a vallásos világnézetünkbe. 

A társadalmi átalakulások egyik észrevehető eleme a női anyaistennő háttérbe szorulása és a férfi istenségek megjelenése, megjelenítése. Makkay János értelmezése szerint a szegvári sarlós isten az ókori keleti illetve görög mitológia egyik ismert mítoszának az őskori előképe lehetett, a sarlóval az Eget és a Földet elválasztó istenség előfutára. Az istennő kultuszát illetően tájékoztató írás- és nyelvemlék a szentgyörgyvölgyi tehénszobor. A görögökre gyakorolt hatásra pedig bizonyíték a szobrocskával összefüggő magyar tehén meg ten "élet, isten" szavak összecsengése Athéné nevével. 

Az 1. ábra bal oldalán a cserépedény szójelekből alkotott mondatjelei láthatók. Közülük fentebb az Ak sar ügy (mai magyarsággal az Ak ura a folyónak, vagy A folyó ura Ak) mondat olvasható (1. és 2. ábra). Alatta az edény hasán ismétlődő Jó Ak (mai magyarsággal: Jóságos Ak "patak, Heraklész", esetleg Folyóval azonos Ak) mondat látható (1. és 3. ábra). A szójeles írás természetéből adódóan az olvasónak szabadsága van a szórendet és a szavak ragozását illetően, ezért a jelmontázsból több - egymáshoz közel álló jelentésű - mondat is kiolvasható. 





2. ábra. Az edény nyakán jobbról balra az Ak sar ügy (mai magyarsággal kb. Ak úr folyója) mondat olvasható




3. ábra. Az edény hasán jobbról balra a Jó Ak (mai magyarsággal kb. Jóságos "folyóval azonos" Ak) mondat olvasható



Jegyzet

(1) "Ceramic vessel dated ca 5000-4500 BC. It is 21.5 cm high with incised decoration, from Szegvár-Tűzköves, on Tisza river, Hungary. Koszta József Museum, Szentes, Hungary"

(2) A Termékeny félhold a Közel-Kelet félhold alakú területe, ami eredetileg Mezopotámiát és Kánaánt foglalta magában, de később hozzáértették a Nílus-völgyet, azaz az ókori Egyiptomot is. A fogalmat James Henry Breasted egyiptológus vezette be 1916-ban mint a civilizáció bölcsőjét.  A XX. század közepéig úgy gondolták, hogy a termékeny félhold volt a mezőgazdaság kialakulásának területe, de az ekkori új ásatások eredményeként arra a következtetésre jutottak, hogy az élelemtermelő gazdálkodásra való áttérésre a termékeny félhold peremterületein, a Zagrosz, Torosz-hegység, Libanoni-hegység és a Kármel-hegy lejtőin - a suméreket is kibocsátó későbbi szabír/hurri területeken - került sor. Azután az anatóliai Çatalhöyük és más lelőhelyek feltárása alapvetően változtatta meg ezt a képet. 

A mezőgazdaság kialakulásának területét a régészek a 2010-es évekig a Kr. e. 9000 előtt létező Natúf-kultúrához kötötték, amelynek nyomai nagyjából a későbbi Kánaán, Szíria valamint a Középső- és Délkeleti-Torosz déli lejtői, valamint a Zagrosz a Felső-Záb és Alsó-Záb vidékén – azaz az úgynevezett termékeny félhold peremterületei – voltak, ahol ehhez volt elegendő csapadék. Egy 2013-as tanulmány szerint viszont 11 700 évvel ezelőtt a félhold délkeleti területén, a mai Csogha Golan területén egy településcsoport - amely legalább 2200 éven keresztül létezett - egyre fejlettebb módszerekkel földművelési tevékenységet folytatott. Az első növények vadgabonafélék voltak, például vadárpa; ezeket később tovább nemesítették. Később új fajták is megjelentek, mint a tönkebúza vagy a szegesborsó, de a növénytermesztés mellett már küzdelmet folytattak a gyomnövények ellen is. A településcsoport utolsó időszakában eljutottak az árpa, a búza és a lencse hatékony termesztéséig. Kr. e. 9000 és Kr. e. 7000 között ez a terület észak felé Anatólia délkeleti részeire, kelet felé a Zagrosz egész északnyugati felére is kiterjedt, Kr. e. 5000-re (Haszúna-kultúra, valamint a termékeny félholdon kívüli egyidejű kultúrák) pedig már Egyiptom, Délkelet-Európa, a Kaukázus, Dél-Irán valamint Baktria is beletartozott. Az etnokulturális expanzió egyik következményeként a 6000 éves Vincsa kultúra jelei közül 49 egyezik meg a magyar jelkészlet jeleivel. 

A kiindulási területeken a szabír/hurri népek és rokonaik éltek, akik használták a magyar hieroglif írást (4-6. ábra). A Kásler Miklós és kutatótársai által végzett genetikai elemzés alapján Baktria területén alakult ki az Árpád ház genomja, azaz a környezet egységes jelhasználata kezdettől a magyarsághoz köthető. Ezek az összefüggések egyrészt a Kárpát-medencei őshonosságunk érveihez is kötődnek. Másrészt a sztyeppét benépesítő kora bronzkori népesség etnokulturális besorolását, az uráli-finnugornak elnevezett népek Szejma-Turbino kultúra kapcsán történt kialakulását is megvilágítják. (Götz László és Simo Parpola állásfoglalását figyelembe véve az uráli népek közé értve a sumért is.) 



4. ábra. Göbekli tepe közel 12 000 éves írásemlékei, minden jelük ismerős, mindegyiknek van magyar párja, sőt meg is tudjuk közelíteni az olvasatukat: a bal oldalit Lyukó tapar ős ten (mai magyarsággal: Lyukó szabír isten "a bőség forrásával azonos, teremtő szabír isten") alakban, a jobb oldali mondat olvasata jobbról balra: Égi zsendülő "újjászülető, feltámadó"  folyó  





5. ábra. Göbekli tepe közel 12 000 éves faragványain már megtalálható a H-hoz hasonló napjelkép (a székely írás "R" betűjének megfelelője), a három jelből álló szimmetrikus írásemlék olvasata: Nagyságos Rá




6. ábra. Világfát ábrázoló Égi szabír ős ten (mai magyarsággal: Égi szabír isten) mondatjel egy egyiptomi predinasztikus Nagada kerámiáról (Kr. e. IV. ée), az ábra jobb oldalán lentről felfele a székely írás "g" (ég) betűje, "tprus" (tapar ős "szabír ős") mondatjele és ős szójele


A Fejér Szövetség közli Tóth Imre és Boér Ferenc gondolatait a Kárpát-Balkán térség korai bronzkoráról: Bánffy Eszter, az MTA Régészeti Intézetének egyik vezetője nyilatkozta a következőket: “Többek között például kiderült, hogy a réz- és aranyművesség első virágzó időszakában, a korai rézkorban nem úgy törént, ahogy korábban gondolták, hogy na természetesen ez is Anatóliából, Kis-Ázsiából az Égeikumon és a Balkánon keresztül jutott át Európába. A fémanalízis ugyanis kimutatta, hogy a híres várnai aranytemető anyaga, ahol egy-egy sírban akár több kiló aranytárgy is előbukkant, az bizony nem keleti eredetű arany, hanem az erdélyi aranybányákból származik.” http://www.magyarszemle.hu/cikk/19990701_%E2%80%9Eoh_ido_futos_ido_1_resz
 
Továbbá: “Másrészt - s ez talán még fontosabb - korábban azt gondolták, hogy minden délkelet-európai civilizáció Mezopotámiából jött, és minél északnyugatabbról való egy lelet, annál későbbre datálható. Ez az elképzelés megdőlt, mert kiderült, hogy azok a leletek, amelyeket korábban például a Kr. e. III. évezred végi mezopotámiai tárgyakkal véltek egykorúnak, itt 1500 évvel előbb megjelentek.” http://www.otka.hu/otka-magazin/a-honap-kutatoja/2008-1/2008-marcius


Irodalom

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése