A "tudományos konszenzus" páholyaiban még nem, de a jobb internetes portálokon már tudott dolog, hogy a honfoglalók ismerték a székely írás hieroglifikus (ősvallási kötődésű, képszerű szójeleket alkalmazó) előzményét, a magyar hieroglif írást. Az eme írásunkkal írt magyar mondatok közül már elolvashattunk néhányat a korszakból ránk maradt leleteken. Ezek sora gyarapodott most egy újabb olvasattal, amely egy honfoglalás kori hajfonatkorong díszítéséhez tartozik (1. ábra). A tárgy a Magyar Nemzeti Múzeum leltárában szerepel.
Köszönöm Goczánne Illés Csilla segítségét! Ő hívta fel a figyelmemet egy múzeumi kiadványra, amelyben ez az általam már ismert, de alaposabban nem tanulmányozott hajfonatkorong szerepel. Az ismételt áttekintés segített hozzá annak felismeréséhez, hogy a készítője elolvasható szöveget szerkesztett a tárgy díszítésébe. A jelen cikket még ki kell egészítenem e hajfonatkorong adataival (fellelési helyének, megtalálójának stb-nek az ismertetésével).
2. ábra. A honfoglalás kori hajfonatkorong fentebb elolvasható jelei
Azok "persze", akiknek ez az elolvasás a dolga lenne (a régészek, a nyelvészek és a történészek), dermedten állnak a hieroglifikus mondataink előtt és sorra vallják be négyszemközt, hogy ehhez ők nem értenek (1). Az effajta szövegek feldolgozására sem szakmailag, sem etikailag nincsenek felkészülve. Köreikben inkább számít bocsánatos bűnnek egy rovásjeleket hordozó lelet felületének barbár lereszelése és a rajta lévő rovásjelek letagadása, latin betűkké való magyarázása (2), mint a fentihez hasonló költői szépségű mondatoknak az értelmezése és nyilvántartásba vétele. Inkább félrevezetik az olvasóikat olyan megalapozatlan fantazmagóriákkal, miszerint Árpád népe talán nem is magyarul beszélt, vagy kevert nyelvű lehetett, minthogy időt és elmeélt szenteljenek a hieroglifikus szövegeink megértésére és hasznosítására.
A bizonytalanságra a képzetlenségükön túli okuk is van, mert e jelek azonosítása nem minden esetben mentes a kétségektől. E bizonytalanságokból azonban nem az következik, hogy a hasonló feliratok olvasatával nem érdemes foglalkoznunk. Éppen ellenkezőleg: a jelek eltéréseit és összefüggéseit fel kell térképezni, meg kell érteni, hogy az egyes jelek, a jelhasználat és a jelkincs történetének tisztázására fel lehessen használni. Így eljárva a lehetséges olvasatok egyre pontosabbak lehetnek. Ebben a szellemben eljárva alább a jelek azonosításának kétesélyes voltát is bemutatom.
A jelen cikkben közölt olvasatok az első azonosításokat használják fel. Kíváncsian várom az olvasók további, lehetséges értelmezéseit és olvasatait, amelyek a második vonalbeli azonosításokat használják fel.
Lehetségesnek tartom, hogy az Isten (ős Ten) szót ős Dana alakban kell olvasni. Mivel az Erdélyben ma is használt Dana istennév csupán az Isten második szótagjának (az Isten eredeti nevének) d-vel kezdődő változata, az ellentmondás nem súlyos, csupán az olvasat hangzását érinti, a jelentését nem.
A hajfonatkorong a "jel állaton" ábrázolási konvenció egyik példája.
A szójelek alapján elolvasható mondat jól ismert honfoglalás kori szöveget tartalmaz. Előfordul benne a sar ős ten (mai magyarsággal úristen) részlet s ennek az úristennek a nagy, a ragyogó és az ős jelzőit sorolja fel a szöveg. Ezeket más hieroglifikus szövegekben is megtaláltuk már, de a mai mindennapi szóhasználatban is találkozhatunk velük.
Jegyzetek
(1) Amit könnyen el is hiszek nekik. Nem is érthetnek a rovológiához (korai magyar írástanhoz), ha az egyetemeinken ma is csak az őstörténetünkről és írástörténetünkről másként gondolkodók gyalázására készítik fel a diákokat az írástörténet és az íráselmélet alapos oktatása helyett. Nem ismerik fel a székely jeleket s ha mégis, akkor meg azt nem tudják, hogy a székely írás nem alfabetikus, hanem szójeleket is alkalmazó antik jellegű írás.
A "szakképzettek" elképesztő írástani tájékozatlanságára jellemző, hogy a hieroglifikus jelző több képviselőjük szerint "egyiptomit" jelent. Ide tartozik az is, hogy Fehér Bence az idén megjelent rováskorpuszában egy szót sem ejt a hieroglifikus írásemlékeink létéről, bár némelyiknek közli a képét.
(2) Amiképpen az a budapesti hun(?) jelvénnyel (újabb nevén a budapesti késő-középkori jelvénnyel) történt a Magyar Nemzeti Múzeumban a Rezi Kató Gábor vezetése idején végrehajtott szükségtelen "restaurálás" idején.
Irodalom
Varga Géza: Fehér Bence A Kárpát-medencei rovásírásos emlékek gyűjteménye
Varga Géza: Magyar hieroglif írás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése