2018. október 26., péntek

Mit jelent Róna-Tas András professzor úr szájából a véletlen?

A véletlen fogalmának körüljárását azért gondoljuk szükségesnek, mert Róna-Tas András professzor úr volt szíves a véletlennek tulajdonítani a székely jelek meg a népi, uralmi és vallási jelkészletünk között általam felfedezett egyezéseket az MTA dísztermében tartott előadása után feltett kérdésemre válaszolván. Azt kérdeztem ugyanis, hogy miért nem beszél a székely írás szó- és mondatjeleiről, amelyekről Veit Gailel tett említést az 1500-as években, nekem pedig sikerült azokat azonosítanom. Nos, a professzor úr talán le szeretné tagadni a szó- és mondatjeleink létét a székely írás végső soron sémi eredeztetése érdekében(?), ezért a Tudomány látszólag legszentebb csarnokában mellébeszélt. Kijelentésének értékeléséhez, szándékainak átlátszóvá tételéhez szükség van a véletlen fogalmának megértésére.



1. ábra. René Descartes (1596-1650)


Lovász László, az MTA matematikus elnöke írja a Véletlen és álvéletlen c. dolgozatában:


"A véletlen a modern tudomány egyik sarkalatos fogalma. A kvantumfizika különböző interpretációi ellentmondanak egymásnak abban, hogy van-e igazi véletlen a kvantumvilágban. A statisztikus fizika az anyag hőmérsékletét, nyomását, fázisátmeneteit  nagyszámú atom véletlenszerű kölcsönhatásaként írja le. A biológia, kémia, közgazdaságtan, szociológia, statisztika, és szinte minden más tudományág lépten-nyomon használ olyan modelleket, melyekben a jelenségek véletlen, statisztikus jellege dominál.

Ugyanakkor a véletlen igen nehéz fogalom is. Véletlen-e az, hogy egy földobott pénz fejre vagy írásra esik? A pénzfeldobás eredménye a véletlen esemény iskolapéldája, de ha jól meggondoljuk, miért is ne tudná egy igazán éles szemű és gyors eszű ember az alatt, amíg a pénz fölfelé száll, megfigyelni a pályáját, perdületét és amit csak még kell, és ebből kiszámítani, hogy melyik oldalára fog esni? Hogyan lehet megkülönböztetni az “igazi” véletlen jelenségeket az olyan jelenségektől, melyeknek a kimenetelét csak azért nem tudjuk megjósolni, mert  nem áll rendelkezésünkre elegendő adat, vagy elegendő idő ahhoz, hogy kiszámítsuk?

Bármennyire jó volna a véletlen egy tiszta, “abszolút” fogalmával dolgozni, a gyakorlatban (talán az elemirész-fizika bizonyos kérdéseit kivéve) csupa olyan “véletlen” jelenséggel dolgozunk, melyek igazából nem véletlenek. A statisztikus fizikus a szoba levegőjének atomjait, mint véletlenszerűen mozgó és ütköző részecskéket képzeli el, holott azok mozgását a mechanika törvényei teljesen meghatározzák. A közlekedési mérnök  az úton közlekedő autókat speciális eloszlású sztochasztikus folyamatnak tekinti, holott ha ismerné az ország lakosainak aznapi terveit, vezetési szokásait, az út pontos állapotát, akkor ki tudná előre számítani, hogy ki és mikor fog arra autózni.  Úgy tűnik tehát, hogy a véletlen fogalmát a tudományos kutatásokban csak nagy megalkuvások árán, bűnös tudattal használhatjuk."

Az elnök úr a válasz.hu riportjában is visszatér a véletlen fogalmára: "Érdekesnek tartom mostanság a véletlen fogalmát is, amivel a matematika sokat küzdött a huszadik században. Amikor egy bonyolult struktúrát próbálunk megérteni, a véletlenszerű jelenségeket - amelyekben nem keresünk szabályosságot - leválaszthatjuk a struktúráról, és a fennmaradó rész sokkal egyszerűbben megérthető. Ez csak egyetlen példa a véletlen különböző aspektusai közül."


Amikor azonban a székely írás eredeztetése és a tudományos gondolkodás megtisztítása érdekében egy Nemetz Tiborral közösen elvégzett valószínűségszámításunk ellenőrzésére kértem fel, akkor az elnök úr nem is válaszolt a levelemre. Ott volt az MTA dísztermében, amikor Róna-Tas András a kérdésemre a véletlennel válaszolt. Az első sorban ülvén tisztán hallhatta és láthatta az előadót, de nem tiltakozott sem akkor, sem később a kérdésemre válaszként előadott parasztvakítás ellen. Sőt egy riportban azt állította, hogy Róna-Tas András előadása "a helyére tette" ezt a kérdést (a székely írás eredeztetését), miközben tudnia kellett, hogy a professzor úr válasza valójában csak egy tudománytalan blöff volt. 

A gyakorikérdések.hu is felteszi a Mi a véletlen definíciója? kérdést, ami az alábbi épületes párbeszédre adott lehetőséget:


A személy: "Véletlen, aminek nem tudjuk az okát. Ez a definíciója a matematikai véletlen fogalmának."

B személy: "Ezt a hülyeséget! Ne okoskodj ha nem értesz hozzá! A véletlen nem egy esemény, egy esemény sosem véletlen, hiszen az megtörténik pontosan úgy, ahogy megtörténik. A legközelebbi fogalom ami létezik az a véletlenszerű sorozat, aminek a definíciója, hogy semmilyen algoritmussal nem jósolható meg a következő eleme. Ez a matematikai véletlen. Köznapi értelemben nincs neki konkrét definíciója, általában azt értjük véletlen alatt, amit nem tudunk megjósolni emberi erővel."

A wikiszótár a következőket hozza fel a véletlen jellemzésére: Váratlanul bekövetkező. Előre nem látott, nem eltervezett. Nem szándékos. Meglepően váratlan, amelyre a befolyásolt személy, dolog nem számított.


Geda Gábor így értékeli a véletlent a Modellezés és szimuláció az oktatásban c. dolgozatában: "A véletlen fogalmát, amilyen könnyedén alkalmazzuk a mindennapi szóhasználatban, olyan nehezen adhatjuk meg valóban pontosan a modern tudományok területén. Bár a biológia, fizika, kémia, közgazdaságtan, szociológia és szinte minden más tudományág használ olyan modelleket, melyekben a jelenségek véletlen, statisztikus jellege dominál. Nemes egyszerűséggel azt is szoktuk mondani, hogy minden véletlen (azaz sztochasztikus), ami nem determinisztikus. Az előző fejezetek példáiban determinisztikus modelleket ismerhettünk meg. Praktikusan ezekre az jellemző, hogy az azonos kiinduló adatok és változatlan feltételek mellett a determinisztikus modellre épülő szimuláció mindig ugyanazt az „eredményt” szolgáltatja, függetlenül attól, hogy mikor és ki végzi a szimulációt.

Ugyanakkor a véletlen egyben egy meglehetősen „nehéz” fogalom is. Tekintsünk egy klasszikusan a véletlen jelzővel illethető jelenséget, a kockadobást. Nem határozzák-e meg egyértelműen a dobás eredményét a kocka fizikai és geometriai paraméterei, a kockát, mint testet a dobás kezdetétől annak nyugalmi állapotáig eltelt idő alatt ért hatások? Mindezek a fizika és a matematika eszközeivel jól leírhatók. Vagy – egy az előzőtől sokkal összetettebb rendszert alapul véve – az internetes hálózat esetében vajon számítható-e egyértelműen, azaz megjósolható-e egy csomag útja, így számítható-e előre a hálózat egyes elemeinek terhelése? Természetesen – ahogy az előző példában is – az adatok pontos ismeretében ez lehetséges volna. Akkor miért alkalmazunk például a hálózatok (függetlenül attól, hogy kommunikációs- vagy úthálózatról van szó) működésének leírására sztochasztikus modelleket?

Még összetettebb a kép, ha a szimulációról a számítógépek vonatkozásában beszélünk. Ezekben az esetekben a szimulációt egy számítógépes program végzi, ami, mint tudjuk determinisztikus, azaz a program futásának eredményét a bemenő adatok egyértelműen meghatározzák.

Ezek után természetesen fölvetődik a kérdés, hogy van-e véletlen a valóságban, és miért is használjuk egyáltalán a fogalmát a tudományokban? Láthatjuk, hogy az eseményeknek vannak előzményeik, amelyekből azok következnek. Ilyen összefüggésben tehát a véletlen fogalma a tudományok területén megkerülhető lenne."

Az index.hu Mi a véletlen? rovatában Törölt nick a következőképpen ítél: "Mi a véletlen? Nincs ilyen, nincs véletlen."


Ha össze akarjuk foglalni a fentieket, akkor a véletlen kifejezés használatának nincs létjogosultsága a tudományban, mert csak azon jelenségek összefoglaló neve, amelyekkel nem kívánunk foglalkozni azok bonyolult összefüggései miatt, vagy - teszem hozzá én - a tudományon kívüli prekoncepcióink leplezése érdekében. A hétköznapi szóhasználatban is csak azt jelenti, aminek nem ismerjük az okát (ez egyébként Descartes meghatározása).

Róna-Tas András szájából sem jelenthetett ez mást, mint azt, hogy a professzor úr nem tudja, mi az oka a székely jelek és a népi hieroglifáink egyezésének, ám azzal nem is kíván foglalkozni, inkább egy mellébeszéléssel fizeti ki a kérdezőt is, meg a nagyérdemű közönséget is. 

S hogy milyen egyezésekről nem akarnak tudni és tárgyalni az MTA urai (nehogy közismertté váljon és be kelljen ismerni a százéves téveszméik tudományon kívüliségét), az a 2. ábrán látható. A táblázat azt bizonyítja, hogy a magyar jelkészlet a sémi írásokat megelőző hettita jelkészletnek is rokona s nem volt szükség a székely írás idegenektől való kölcsönzésére, mert a saját népi jelkészletünkből is ki tudtuk alakítani, amikor arra (például a Quardusat szerzetes által 523-ban a "hun nyelvre" lefordított Bibliához) szükség volt. Nincs tehát okunk arra, hogy tisztelettel gondoljunk az MTA uraira és az akadémikus "tudomány" téveszméket oktató papjaira, mert a közpénzből nem a tudományos haladás, hanem magyar- és tudományellenes téveszmék fenntartása érdekében tevékenykednek. Ez a legfelsőbb "tudományos" körökből meghatározott alapvetés teremti meg azt a környezetet, amelyben Sándor Klára és Szentgyörgyi Rudolf már kitérhet a népi hieroglifák és a székely jelek rokonságának meg a hun-magyar azonosságnak az érdemi vizsgálata elől. Egy olajozottan működő kulturális diktatúra eredményeképpen az egyetemek ellenségképzőként működnek, a Magyar Nemzeti Múzeumban pedig barbár módon lereszelik a gondjaikra bízott (előzőleg általuk hunnak minősített) írásemlék felületét, majd a roncsolt felületről letagadják az átvételi elismervényen még szereplő rovásjeleket.





2/a. ábra. A magyar népi jelkészlet és a székely írás, valamint a hettita (luwiai) hieroglif írás egyező jelei



2/b. ábra. A magyar népi jelkészlet és a székely írás, valamint a hettita (luwiai) hieroglif írás egyező jelei





A magyar írástörténet kutatását támogatja, ha nálam nyaral a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóházban, egy hiteles őrségi parasztházban 




veleméri Cserépmadár szállás kertjében, kávé mellett


Javaslom az olvasónak, hogy - amennyiben még nem tudja, hogy hol tölti el a nyaralásra szánt időt - akkor látogasson meg Veleméren és pihenjen nálam a Cserépmadár szállás és Csinyálóház nevű szálláson! Ez esetben módunk lenne néhány rovológiai tárgyú beszélgetést összekapcsolni az őrségi szálláson eltöltött hétvégével, vagy huzamosabb idejű nyaralással. Amennyiben Ön az őrségi szállás félpanzióvalőrségi szállás medencévelőrségi szállás SZÉP-kártyávalőrségi szállás Őriszentpéteren, netán az őrségi szállás Szalafőn szempontok alapján keres magának őrségi lakosztályt, vagy őrségi szálláshelyet, akkor nálunk megfelelő terepet talál. Nyilvánvaló, hogy különleges élményben lehet része. Az írástörténet és az őrségi jelkincs iránt érdeklődő igényesek csak itt és csak nálunk kaphatják meg ezt a legjobbaknak való szellemi csemegét. Volt szerencsém a milánói Boscolo-ban, egy ötcsillagos szállodában is eltölteni néhány napot és állíthatom, hogy az igen magas színvonalú kiszolgálásnak volt egy súlyos hibapontja: az alkalmazottak egy szót sem szóltak a magyar írástörténetről s a szállodai környezetben sem volt egyetlen rovásfelirat sem. Ha Ön ezt a nyaralási malőrt el szeretné kerülni, akkor - amennyiben javasolhatom - hívja a 06(20)534-2780-as telefonszámot!

3 megjegyzés:

  1. Tamas Szabo ... javaslom másoknak is. Mert a magyar őstörténet és ennek megfelelően a világ civilizációs őstörténet hamisítóinak egyik kedvenc érve - mikor szembetalálkoznak meglepő, - elméletükkel nem egyeztethető lelettel, ténnyel - akkor pofátlanul bedobják a "véletlen" látszólag tudományos axiómát. Márpedig - ahogy szól a mondás: véletlenek nincsenek.
    Illetve, a teljesség kedvéért – és ez a tudomány jelenlegi állása: abszolút értelemben vett véletlenek mai tudásunk szerint csak a kvantum mechanika világában lehetnek.
    (Ettől el kell különíteni a valószínűséget, amelynek megvan a maga matematikája – ahogy azt Varga Géza felkérésére Nemetz Tibor is levezette.)
    Sok sikert és kitartást Varga Géza munkásságához! http://www.bernoulli-society.org/

    VálaszTörlés
  2. Számomra felüdülés, ha Varga Géza a felkészült tudós fölényével mutat rá a mta magyarfób gyülekezet hamisításira.

    VálaszTörlés