2018. július 2., hétfő

Sándor Klára "cáfolatának" cáfolata a hun-magyar írás kérdéskörben

A tényleg.com-on lehet olvasni Sándor Klára cikkét, amelyben a székely írás hun eredetéről szóló hagyományt és az azt alátámasztó újabb megállapításokat próbálja meg cáfolni, azonban a konkrétumokat gondosan elkerülve. A cikket előbb teljes terjedelmében idézzük, majd tételenként ellentmondunk neki.  Kérem az olvasót, legyen szíves elolvasni a szövegben elhelyezett linkeken keresztül elérhető dokumentumokat is, hogy felmérhesse, mennyire nincs igaza Sándor Klárának szakmailag és egyúttal mennyire etikátlanok is a kinyilatkoztatásai! 

A hun és a székely írás azonosságát állító hagyomány ismert, az újonnan felismert tényeket is elég régen közreadtuk már. Lett volna idő a megemésztésükre, de a rövidke cikk szerzője úgy tesz, mintha ezek a eredmények nem is léteznének. Amivel persze a tudományos igényű álláspont kidolgozásához elengedhetetlen tények fölött siklik el. A finnugrista prekoncepció a számára megakadályozza ezek tudomásul vételét - így azonban tudományice semmit sem érnek a közreadott kijelentései. Sem az olvasót, sem a székely írás kutatóit nem becsüli annyira, hogy megmondja, kinek a nézetét próbálja megcáfolni. Nyilván azért, mert reméli: így elkerülheti a szembesülést a hun és a magyar írás egyezéseivel. Ez azonban csalfa remény, mert az idő a hun-magyar azonosságnak (a tény köztudottá válásának, a mellébeszélés leleplezésének) dolgozik.

Következzen tehát Sándor Klára cikke, amiből lényegében egy szó sem igaz - ezért szó sincs a hun hagyomány cáfolatáról!


A "cáfolat"



Állítás:
A székely rovásírás a hun rovásírásból származik.

Cáfolat:
A székely írás hun eredeztetése Thuróczy János találmánya, a későbbi krónikások tőle vették át. A székely írás őse valószínűleg a nyugati török írások családjába tartozik.

Bővebben:
A középkori magyar krónikások nyomán elterjedt vélemény szerint a székelyek a hunoktól „örökölték” fába rótt betűiket. Ezt a hagyományt először Mátyás krónikásának, Thuróczy Jánosnak a krónikájában olvashatjuk, a többi szerző az ő véleményét vette át. Thuróczy a székelyek hun eredetével és „tiszta erkölcseivel” hozta összefüggésbe a székelyek sajátos jeleit, azaz szerinte a székelyek sok mindenben megőrizték az ősi szokásokat, megtartották őseik betűit is.

A székely ábécé valójában több szakaszban alakult ki, az emlékekből ismert jelkészlete legkorábban a 13. században születhetett, alaprétege pedig valószínűleg a nyugati török írások családjába tartozik a Kazár Birodalom és a dunai bolgárok területein talált, illetve az avaroktól származó feliratok többféle írásával együtt. A közelebbi kapcsolatok egyelőre tisztázatlanok, mert az említett ábécéket egyelőre nem sikerült megfejteni.

Sándor Klára

2013. február 24.




1. ábra. 1996-ban jelent meg a Székely rovásjelek hun tárgyakon c. füzetem


Az 1. ábrán látható füzetben elsőként, vagy Szekeres István cikkeivel egyidejűleg mutattam fel a székely és a hun jelek egyezéseit. Akkor ennek a feltáró munkának az elején jártunk, ezért kevés egyezést ismertünk. Például az akrofónia-rekonstrukciókkal sem végeztünk még, ami pedig szükséges az egy hangot jelölő székely betűk és a hun szójelek összehasonlításához. Az újabb leletek meg az újabb felismerések miatt később ismételten vissza kellett térni a kérdésre. A munka eredményéről vázlatosan tájékoztattam Sándor Klárát is. 

Ő a fenti füzetem megjelenésének évében (1996-ban) azt írta A székely írás megíratlan történetei c. nevezetes cikkében, hogy a tudomány számára minden alapvető kérdés tisztázatlan. Innen kezdhetjük tehát a hun és székely írás összehasonlítását illető szakmai vitánk történetét. Amikor én letettem az asztalra a hun-magyar írástörténeti kapcsolat bizonyítékait, akkor ő is, meg a "tudománya" is a tanácstalanság állapotában leledzett a székely írás eredetét illetően, magyarán a szerző sem tudott mondani semmit a székely írás hun eredetének tárgykörében. Joggal merül fel a kérdés, hogy ugyan mitől lett ennyire okos és magabiztos a szerző, ha azóta nem csináltak semmit a hun és a magyar írás összehasonlítása terén, sőt az is nyilvánvaló, hogy olyan módszerrel sem rendelkeznek, amellyel a székely-hun íráskapcsolat eredményesen kutatható lenne

A fenti cikkének közreadását követően, 2021-ben jelent meg az MTA rováskorpusza, amelynek Sándor Klára az egyik szerzője. Ebben Benkő Elekkel együtt úgy foglaltak állást, hogy a székely írás eredetével adatok hiányában nem foglalkoznak. Amiből két következtetés is levonható. 
- Egyrészt elismerése ez annak, hogy a jelen cikkben bírált cáfolatát adatok ismerete nélkül írta meg. Ezért jól tesszük, ha nem vesszük komolyan a véleményét. Csupán a szakmában uralkodó magyar- és tudományellenes fanyalgást ismételgeti, aminek nincs semmi alapja. 
- Másrészt nincs igaza, amikor adathiányra hivatkozik, hiszen a fent említett füzetben is egy sor adatot adtam közre s azóta is sorra jelennek meg az elolvasható hun mondatjelek. Csupán arról van szó, hogy nem hajlandók létezőnek tekinteni és tárgyalni azokat az adatokat, amelyek a "tudományos konszenzus" rablómeséit cáfolják.
  


2. ábra. A székelység eredete c. kötetben kibővítve újra előadtam mindazt, amit a hun és a székely írás azonosságáról addig sikerült megtudnom


Ez meg itt a "cáfolat" cáfolata

"A székely írás hun eredeztetése Thuróczy János találmánya."

Szembetűnő, hogy Sándor Klára semmivel sem támasztja alá ezt az állítását. Ugyan honnan "tudja" Sándor Klára, hogy Thuróczy János találta fel a székely írás hun eredetét? Erre vonatkozóan semmiféle adat nem maradt ránk. Ő csak a finnugrista prekoncepciót próbálja meg legyömöszölni a torkunkon. Időközben ugyanis - az 1996-os bátor cikkét követő ejnye-bejnye folytán - hitet kellett tennie a konszenzushoz való igazodásáról s az nyomtatásban meg is jelent az egyik utóbbi kötetében.

Nem is lenne érdemes foglalkozni ezzel a kis cikkével, hiszen nem tudományos igényű álláspontról, hanem csak egy egzisztenciális alapot megerősítő kinyilatkoztatásról van szó, amit a jól ismert tények cáfolnak. Tudjuk, hogy a székelyek hun eredetűek s ezért a tudósaink az 1500-as években joggal nevezték a székely írást hun írásnak (például Thelegdi János a Rudimentában).  Ezt azonban nem a krónikáinkból tanulták, mint ahogy Sándor Klára reméli, hanem a székely hagyományból. Amit az is alátámaszt, hogy a krónikáinkban egyetlen szál rovásbetű sincs, a tudósok azonban valahonnan (nyilván a rovást ismerő székelyektől) mégis megtanulták azokat. S azt a legkézenfekvőbb feltételezni, hogy ahol a rovásjelekre oktatták a korabeli tudósokat, ott az írás hun eredetéről is adtak valamiféle tájékoztatást. A hun régészeti emlékeken lévő székely-azonos jelek alá is támasztják ezt a hagyományos eredeztetést (3. ábra).



3. ábra. A megegyező székely és hun jelek táblázata, amely ma már bővítésre szorul


"A székely írás őse valószínűleg a nyugati török írások családjába tartozik." - írja Sándor Klára. 

Csakhogy ez a "valószínűleg" már nem elegendő. Egyrészt, mert tessenek már végre bizonyítani, másrészt mert hiteltelenekké váltak a professzor urak és elvtársnők. Egy szót sem hiszünk el abból, amit írnak. Ezt a komolyan vehető módon alá sem támasztott állítást (az ótürk eredeztetést) már vagy száz éve hangoztatta az akadémikus "tudomány", amikor megjelent a Bronzkori magyar írásbeliség c. kötetünk 1993-ban. Ezt követően elsőként Benkő Elek (1994-ben), majd (1996-ban) Róna-Tas András, meg Sándor Klára (a nyomukban Ráduly János és mások is) beismerték, hogy a székely írás eredete a számukra tisztázatlan. Mivel az akadémikus "tudomány" azóta sem tett semmit a hun és a magyar írás összehasonlítása terén, a körön kívüliek eredményeit pedig a nagy mellényük miatt nem vették észre,  nem történt semmi, amitől megvilágosodhattak volna. Nincs okunk azt hinni, hogy a semminél már többet tudnak e kérdésben. Továbbra is csak a haynauista-hunfalvysta blöfföt mondják fel (hátuk mögött egy kulturális diktatúrával), azonban minden tudományos igényű alátámasztás nélkül. Sándor Klára azért nem hivatkozik bizonyítékokra (most sem), mert nincsenek olyan bizonyítékok, amelyek az idézett állítását alátámaszthatnák. Olyan azonban több is akad, amelyik cáfolja a székely írás ótürk eredetét. 

Például az ótürk és a székely írás között létező, a formáját és jelentését tekintve is azonos jelek egyike az "n" rovásbetű (előzménye, a nagy hieroglifa a 6., 15. és 19. ábrán látható). Az "n" rovásbetű akrofóniáját a hettita (luviai) és a kínai írásban is egyező alakú "nagy" szójel segítségével rekonstruáltuk a 90-es években. Azaz a székely és az ótürk "n" betű is egy Eurázsia-szerte ismert "nagy" szójelből keletkezett, amely egy ívelt tetejű hegyet ábrázol. Csakhogy a törökök ulu-nak mondják a "nagy"-ot, ezért az ótürk "n" betű nem keletkezhetett török nyelvet rögzítő írásból, ellenben keletkezhetett a hunok magyar nyelvét rögzítő magyar írás adaptálásával.

Egyre többet tudunk meg a közös jeleinkről és a hun-magyar történetről is: 

- A hun sar/sarok jelből kialakult székely "s" rovásjelről. 
- A "tprus" jel a hun-magyar azonosság bizonyítéka.
Püspöki Nagy Péter a Konstantin legenda avar írást említő részletéről
Elolvasható hun ékszer a "ragyogó, magasságos Khuar köve" mondatjellel
Hogyan lehet elolvasni egy hun csat egyetlen jelét?
A hun-magyar azonosság kérdését érintő cikkeim


Sándor Klára nem mond igazat, amikor ezt írja: "A székely ábécé valójában több szakaszban alakult ki, az emlékekből ismert jelkészlete legkorábban a 13. században születhetett, alaprétege pedig valószínűleg a nyugati török írások családjába tartozik a Kazár Birodalom és a dunai bolgárok területein talált, illetve az avaroktól származó feliratok többféle írásával együtt. A közelebbi kapcsolatok egyelőre tisztázatlanok, mert az említett ábécéket egyelőre nem sikerült megfejteni."

Az alábbi ábrákon lévő példák azt bizonyítják, hogy a székely írás jelkészlete lényegesen korábbi a XIII. századnál és az alaprétege nem a nyugati török írásokhoz, hanem a hun írásemlékekhez, vagy éppen a kőkorhoz köthető. 



4. ábra. A szalácsi (Erdély) X. századi gyűrű kétpólusú világmodellje székely jelek előképeiből áll

5. ábra. A honfoglalással egyidős Bodrog-alsóbűi rovásírásos fúvókatöredéken a Lyukónak szöveg olvasható kevert jelhasználattal (a szó tövét szójellel, a végét betűkkel írták)




6. ábra. A Gizella-kincs turulos fibuláján hemzsegnek az elolvasható rövid avarhun szövegek




7. ábra. Az apahidai hun turulok nyakán olvasható a szójelekből alkotott Ragyogó ország mondat




8. ábra. Sarkelből származó kazár kori felirat a hieroglifikus Szár kő mondattal (az utóbbiról lásd A székely írás harmadik k jele c. cikket!)




9. ábra. Permi írásemlék a Magasságos sarok köve mondattal, a központi elhelyezésű sarok szó vegyes jelhasználattal íródott (a sar szótő szójellel, a végződése pedig betűző írással)




10. ábra. A IX-X. századból származó afrászijábi tál jelei a Jóma szár földje "Jóma úr földje" olvasatot adják




11. ábra. A gyulai honfoglalás-kori csüngő két jele Lyukó ős alakban olvasható el, a Lyukó jel közepén lévő fizikai lyuk a honfoglalók magyar nyelvének bizonyítéka




12. ábra. A gyulai aranyozott bronzjelvény jeleinek olvasata: Ragyogó ős Isten


13. ábra. A sopronkőhidai avar sótartó állatábrázolásain a magas ősi sarok mondat olvasható



14. ábra. A Dugarin Dorzs által közölt mongóliai sziklafeliratok egyike Jó ős alakban olvasható el



15. ábra. A Szergej Botalov által közölt kazahsztáni hun csat jeleinek olvasata: Nagyságos Dana




16. ábra. A hun kötődésű lomovátovói kultúra írásemléke az Isten (ős Ten) szóval




17. ábra. VIII-X. századi, jelekből összeállított, kelet-európai "eget tartó fa" Pletnyeva nyomán, az olvasata: szár Óg ős ten (mai magyarsággal: sarokisten)



18. ábra. A budapesti hun jelvény felületét ugyan lereszelték a Magyar Nemzeti Múzeumban, majd a megmaradt rovásjeleket letagadták róla, a Tudomány számára azonban ez a felirat továbbra is létezik (például Erdélyi István a székely írás legkorábbi, hun kori emlékeként mutatta be)






19. ábra. Szíjvég Pécs Nagykozár Üszögpuszta hun leletei közül a szójelekkel írt Nagy Lyukó a ragyogó szár (mai magyarsággal: Nagyságos Lyukó a ragyogó úr) mondattal, Lyukó jel közepén lévő fizikai lyuk a hunok magyar nyelvének bizonyítéka



A 4-19. ábrán látható írásemlékek jelei a székely jelekkel azonosak és betűzve, vagy szójelekként magyarul elolvashatók. 

Amikor a hun jelek eredetét kutatjuk, akkor megtaláljuk a székely jelek párhuzamait a magyar és a sztyeppi népművészet emlékein, vagy korábbi népeknél, például a szkítáknál is, sőt a magyar jelek párhuzamai már a kőkorban el voltak terjedve a Pireneusoktól Dél-Amerikáig (20. és 21. ábra). 


20/a. ábra. Székely jelek és népi hieroglifák



20/b. ábra. Székely jelek és népi hieroglifák

Ezt a sok hasonlóságot nem tulajdoníthatjuk a véletlen egyezésnek. Róna-Tas András professzor úr az MTA dísztermében tartott előadása után a kérdésemre válaszolva ezeket a hasonlóságokat tévesen tulajdonította a véletlennek. A kérdésem arra vonatkozott, hogy miért nem beszél a szó- és mondatjeleinkről, amelyek létét Veit Gailel 1500-as évekből fennmaradt feljegyzése is tanúsítja, én pedig azonosítottam őket a népi, uralmi és vallási jelkészletünkben, meg a régészeti leleteken. A professzor úr azért tévedett, mert a véletlen egyezés lehetőségét a Nemetz Tibor matematikussal elvégzett valószínűségszámításunk kizárta. Lovász Lászlót, az MTA matematikus elnökét (aki az első sorban ülve hallgatta végig a kérdésemet és a rá adott választ) arra kértem előzetesen, hogy a valószínűségszámításunk ellenőrzésével ismertesse meg ezt a tudományos tényt a "szakma" rovológusaival - ám nem is válaszolt a kérésemre, sőt azt állította, hogy Róna-Tas András "a helyére tette" ezt a kérdést (a székely írás eredeztetését). Lovász Lászlónak a levelem és a matematikai szakképzettsége folytán tudnia kellett, hogy Róna-Tas András nem az elvárható tudományos igényű választ adja a felvetésemre.

Nos, ez az MTA és ez a "tudomány" alkalmatlan a székely írás eredetének tisztázására, ezért Sándor Klára "cáfolata" is pihekönnyű.




21. ábra. A 6000 éves Tordos-Vincsa kultúra jelei közül 49 hasonlít a székely írás és a magyar hieroglif írás jeleire


Miért nem akar tudni a felsorolt érvekről, forrásokról és írásemlékekről semmit Sándor Klára, amikor a székely írás eredetéről beszél? S ha nem tud róluk semmit, akkor hogy merészel kiállni a nyilvánosság elé egy ilyen, a magyar hagyományt tagadó és alátámasztást nélkülöző, általa és a professzora által is egyszer már megtagadott téveszme újabb (tudományos ok nélküli) felmelegítésével és kinyilatkoztatásával?


Irodalom


Sándor Klára: Hunor s Magor - két egytestvér? (video)


Varga Géza: Az MTA rováskorpusza










A veleméri műemléktemplom, amelynek két tanulságos rovológiai nevezetessége is megtekinthető


Ha Ön, kedves olvasó eddig eljutott a cikk olvasásával, akkor megérdemel egy kis ajándékot, egy különleges nyaralási ötletet.  Elfogadna olyan ajánlatot, amiben nem csak őrségi szállás, hanem némi kulturális csemege is van, ami nem kerül túl sokba? Akkor megtalálta! Ajánljuk magunkat! Ez persze nem mentes minden önérdektől, viszont kétségtelenül egyedi. Az általunk javasolt őrségi szálláson a magyar hieroglif írásról is folytathat eszmecserét, nem is beszélve a Sindümúzeum díjtalan meglátogatásáról az itt eltöltött nyaralás alkalmával. S mindez (a beszélgetés és a Sindümúzeum is) teljesen díjtalan. Amennyiben Ön az őrségi szállás félpanzióvalőrségi szállás medencévelőrségi szállás SZÉP-kártyávalőrségi szállás Őriszentpéteren, netán az őrségi szállás Szalafőn skeresőkulcsok mentén keres magának egy őrségi lakosztályt, vagy őrségi szálláshelyet az írástudomány és a szép táj mellé, akkor mi tudjuk ajánlani a legkedvezőbb megoldást! Az írástörténet és az őrségi jelkincs iránt érdeklődő igényesek, mint Ön is,  aligha találnak jobbat a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóháznál, e jellegzetes őrségi szálláshelynél, mert írástörténész által működtetett Cserépmadár szállás és Csinyálóház Veleméren is csak egy van. Igazán kár lenne haboznia, inkább hívja a 06(20)534-2780-as telefonszámot a rovológus által vezetett őrségi szállás lefoglalása végett!



Onogesius hun vezér szobra a Csinyálóház (egy különleges őrségi szállás) alatt áll és vár a Teremtővel való koccintásra



Édes fiam! Ha egy biztonságos helyet keresel nyaralás céljára, ahol a török idők óta nem járt felfegyverzett iszlámhitű, akkor Velemért ajánlom, abban a békés, erdőkkel koszorúzott, termálstrandokkal és tavakkal körülvett gyönyörű völgyben! www.csinyalohaz.hu www.cserepmadar.hu

1 megjegyzés:

  1. László Micheller
    Sándor Klára ellenérdekelt...ezért nem mond igazat rólunk...mivel ők akarnak a legrégibbnek látszani, de nem azok, nagyon nem azok...

    Géza Varga
    Ez a hamis tudat hatja át az egész hazai "tudományos konszenzust". Azt nem tudják eldönteni, hogy az ő írásuk hogyan lehet egyszerre a legmodernebb is (amelyik elterjesztette a betűírást) és egyúttal a legrégebbi is. Ám - sajnos - ki kell ábrándulniuk, mert a kettő egyszerre nem megy a sémi írások esetében. Ott bizony nincsenek szó-, szótag- és mondatjelek, csak egyetlen hangot jelölő betűk. Sőt még azok közül is hiányzik a magánhangzó. Ebből következően nem lehet régi típusú, csak modern.

    László Micheller
    Ráadásul a nyelvükben vannak nyelvtani nemek, amik a régi nyelvekben szintén nincsenek.

    Géza Varga
    László Micheller Ha lennének szorgalmas, okos és becsületes nyelvészek, akkor azok sok mindent tisztázhatnának a hieroglifikus írásemlékek segítségével. Ám - a jelek szerint - ezek túl kemény feltételek.

    VálaszTörlés