Bevezető
A Napi Történelmi Forrás nevű világhálós portálon jelent meg Spielmann Gábor A Szent Korona eddigi legkorábbi ábrázolásának azonosítása az ÉH-132. számú érmén c. cikke. Ebben ama felismerését adja közre, hogy az említett éremkép egy Szent Koronát viselő uralkodót ábrázol (1. ábra). A cikk alkalmat kínál a Szent Korona legkorábbi jelképes ábrázolásainak, a koronatan és a világfa képzet gyökereinek megismerésére.
A szerző szerint "A kor legnépszerűbb érméi nagyobb részt a friesachi denárok, kisebb részt a kölni és aquileai érmék voltak, amelyeknek az érmeképei II. András érméire is nagy hatással voltak, bár a kor magyar verőtő-vésnökei számára eleinte nagy kihívást jelentett azok ábráinak kivésése. Ennek oka, hogy a magyar vésnökök még a ponctechnikához voltak szokva, amelyik egyszerűbb formákkal csak sematikusabb ábrázolásmódot tett lehetővé."
A tárgyalt magyar éremkép a magyar hieroglif írás (a jobbára betűző székely "rovás"írás szójeleket használó előzményének) hieroglifáiból áll. Ezek olvasatai és párhuzamai sajátos módon támasztják alá a szerzőnek a vizsgált érméről alkotott értelmezését. A jelek feltárhatóvá teszik az érem koronaábrázolásának rokonsági körét és a koronatan, meg a vele összefüggő világfa képzet több évezredes gyökereire is rávilágítanak.
Az éremképnek a nyugati párhuzamoktól való eltéréseit nem tulajdoníthatjuk a szerszámok különbözőségének. Nem is "sematikus ábrázolásmód"-ról, hanem a sajátos szabályokat követő magyar hieroglif írás alkalmazásáról van szó.
Az ÉH 132 egy teljes egészében "rovás"írásos érem. A friesachi denároktól, meg a kölni és aquileai érmektől való különbözőségeket a jelhasználat és a világnézet eltérései, a magyar állameszme sztyeppi eredetű, végső soron a Termékeny félhold (Kr. e. 18 000 - Kr. e. 3 000) és az Éden (Kr. e. 100 000 - Kr. e. 50 000) kultúrájában gyökerező önállósága okozta.
A Szent Koronát 531 táján készítették a mervi oázisban a szabírhunok számára, ezért érthető, ha a koronán is, meg ezen az Árpád kori érmén is több hun kötődésű jelet (székely "rovás"jel párhuzamot) és a szkítákra, szarmatákra, hunokra, avarokra és a honfoglaló magyarokra jellemző hieroglifikus jelhasználatot találunk. Ezek segítségével igazolható a szerző által felismert antropomorf ábrázolás és a Szent Korona felidézésére való törekvés, meg a magyar jelhasználat, világfa képzet és állameszme több évezredes szerves és folyamatos összefüggésrendszere is.
Az érem jelhasználata
II. András uralkodása a magyar történelem egyik legtöbbet idézett időszaka. Az uralkodó adta ki az Aranybullát, az Andreánumot, vezetett kereszteshadjáratot a Szentföldre, verte ki az országból a kereszteseket és hódított meg szomszédos területeket. Keresztény királyság pénzverése esetében szokatlan, de e mozgalmas időszakhoz talán mégis illő módon sem az érem előlapján, sem a hátlapján nem fordul elő latin betű. Helyettük a székely "rovás"írás betűinek előképét jelentő szójelek vannak a fémbe verve, ami ezt az érmet egyedülálló különlegességgé teszi. Ez egy "rovásjelekkel" (pontosabban a magyar hieroglif írás szójeleivel) feliratozott érem.
Az éremkép egy hieroglifikus jelmontázs, amelynek minden eleme a kőkori eredetű magyar hieroglif írás ősvallási kötődésű szójele. A hasonló hieroglifikus szövegek jellemzője, hogy szójelekből alkotnak valamilyen, az ősvallás számára fontos képet. Ilyen kép lehet a csodaszarvas, az égig érő fa, a turul ábrázolása, vagy a világmodell. Spielmann Gábor szerint az éremkép egy uralkodót ábrázol. Ezt a véleményét az olvasatokkal alá is lehet támasztani. A hieroglifikus jelhasználatban több példa van antropomorf ábrázolásra is (5/b., 7. és 14. ábra), amelyek sorába ez az éremkép besorolható. Lényeges, hogy az uralkodó-ábrázolások kötődnek az istennel azonosított Tejút (világfa, magas kő, égi folyó) ábrázolásaihoz és mindez egy presumér ősvallási képzet maradéka (1).
A hieroglifikus szövegekből a szójelkészlet szűkössége miatt nem olvashatunk ki hosszabb, egybefüggő mondanivalót. A magyar hieroglif írást a kőkori ősvallás igényei hívták életre, ezért a jelenlegi tudásunk szerint rövid ősvallási fohászokon kívül más, hosszabb szöveg rögzítésére nem is volt alkalmas. A szójeleik - mint esetünkben is - legfeljebb csak rövid mondatokat alkotnak. E mondatok, vagy a mondatok variációi azonban évszázadokon, vagy évezredeken át ismétlődően előfordulhatnak akár távoli eurázsiai, sőt amerikai területeken is. (2)
Az érem mondatai
2. ábra. Az érem uralkodójának fején lévő, a Szent Koronát idéző jelmontázs olvasata: Lyukó nagy, ragyogó országa
A 2. ábrán látható, az éremképben koronát idéző jelek olvasata a szerepét tekintve megegyezik a hieroglifikus szövegek gyakran visszatérő mondanivalójával, miszerint a föld, vagy az ország az istené. Hasonló a magyar államcímer hármas halmon álló kettős keresztjének Egy országa "Isten országa" értelme is. Ez azt tanúsítja, hogy a magyar állameszme végső soron a hieroglifikus írást és szövegeket létrehozó kőkori és kora bronzkori kultúrák világnézetéből fakadt. Ugyanebbe a körbe tartozik a Szent Korona Dana égi földje olvasata is (3), amely így gondolatilag összeköti az éremkép koronaábrázolását a Szent Koronával.
A 2. ábrán látható "érem koronája" jelcsoportnak hun és avar párhuzama is van, ami a koronaeszme és a hozzá tartozó jelhasználat eredetére mutat rá (15 - 16. ábra). A jelek között előforduló ország hieroglifa genetikus kapcsolatban van a Simo Parpola által az uráli nyelvek közé sorolt sumérek khur "hegy, ország" szójelével (9. ábra). Ez a magyar koronatan és állameszme előzményeire utal. (4)
Az érem koronát alkotó jeleinek olvasata: Lyukó nagy ragyogó országa. Ebből Lyukó a hunok és az avarok napistenének egyik neve, vagy jelzője. (5) Az elolvasott mondat az ország és a korona azonosságát hirdeti, ami a Szent Korona és a hozzá fűződő koronaeszme jellemzője. Ezért szerepel egy XI. századi királyfejes gyűrűn is a fejtetőn az ország hieroglifa (14. ábra). Magán a Szent Koronán is ezért vannak ország jelentésű hegyábrázolások a hun mintát követő pártadíszek között (13. ábra). Ez alátámasztja azt, hogy ezen az éremképen a szerző feltételezésének megfelelően éppen a Szent Korona jelképes ábrázolását látjuk. Elvileg vonatkozhatna egy másik, hasonló mondanivalójú koronára is, ám ilyenről (amelyik szintén azonos lenne az országgal) nincs adatunk.
3/b. ábra. Az 1/d. ábrán látható, Tepe Sialk lelőhelyen előkerült világmodell Lyukó sar (mai magyarsággal: Lyukó úr) olvasatú ligatúrája
5/a. ábra. Az érem uralkodójának lábait idéző jelek olvasata: Nagyságos Lyukó sar (mai magyarsággal: Nagyságos Lyukó úr)
Az érem szójelei
Az egyező jelek és az eddig megismert, logikus ősvallási rendszert alkotó olvasatok alapján ez az Árpád kori érem egy "rovásírásos" érem (6/a. ábra). A pénzverés történetének különleges darabja, ám nem példátlan. Egyrészt, mert az Árpád korban általános volt a magyar hieroglif írás használata, amiről például a korabeli gyűrűk árulkodnak. Másrészt, mert az érem kortársai között vannak olyanok, amelyeknek a siglái a magyar hieroglif írás segítségével szintén elolvashatók, vagy értelmezhetők (6/b. ábra).
6/b. ábra. III. Béla dénárja Szarvasról, az éremkép egy felülnézeti világmodell, közepén a kereszt alakú Dana hieroglifa, négy sarkán az égbe vezető út (a világoszlop) Lyukó sar magas köve (mai magyarsággal: Lyukó úr magas köve), az oldalfelezőkön a ragyogó hieroglifa (a székely "nagy R" megfelelője) látható
Jegyzetek
(1) Az éremkép egy olyan uralkodó ábrázolása, aki a jelkészlete és párhuzamai alapján kötődik a Tejúttal azonosított Istenhez és annak égi országához), valamint az Éden területéhez (az őshazához, a Teremtés helyszínéhez). Ez egy - a teremtmények panteista egyenlőségén, egyaránt isteni eredetén alapuló - kőkori világnézet maradéka, amely hozzájárult a koronatan kialakulásához, miszerint a magyar államot a király és a nemzet együttesen alkotja. E kőkori eredetű demokratikus álláspontot a sztyepp gazdasági viszonyai segítettek megmaradni, mert a lovasnomád életforma viszonyai közepette csak azt a szolgát tudták használni, amelyiket lóra ültettek és amelyiknek fegyvert adtak a kezébe.
A hieroglifikus írásemlékek egyik csoportja antropomorf ábrázolás.
Az Árpád kori érem jelekből összeállított ábrázolásának legközelebbi párhuzama a pécsi (szajki) avar szíjvég jelmontázsa (7. ábra). Mindkét jelmontázs fejnek megfelelő részén szerepel a Lyukó nagy ragyogó szövegrészlet. Ez eleme lehetett egy, az avar és a magyar hagyományban egyaránt szereplő, az uralkodóhoz kötődő szöveghagyománynak.
Összeköti a két ábrázolást az is, hogy az ábrázolt alak nem isten, hanem uralkodó. Az Árpád kori érmekre uralkodók képét szokták verni, az avar szíjvégen pedig szerepel az "eget tartó kereszt" alakú hettita "király" szójel megfelelője. (A Nemetz Tibor segítségével 1993-ban elvégzett valószínűségszámítás szerint a jelek hasonló formai egyezése nem a véletlennek, hanem a jelrendszerek genetikus kapcsolatának köszönhető).
E szempontok támogatják Spielmann Gábor feltételezését, hogy az érem egy Szent Koronát viselő uralkodót ábrázol. Ez az uralkodó a Tejúttal azonos isten földi képviselője, amit a felhasznált (a Tejútra és az Édenre utaló) jelkészlete igazol. Nyilvánvaló ezekből, hogy az Árpád kori érme koronaábrázolása és párhuzamai ugyanazon ősvallási alapozású állameszme, világnézet, jel- és nyelvhasználat dokumentumai, amelyek a Termékeny félhold és az Éden kulturális identitását őrizték meg.
Az 531 táján a szabírhunok számára a mervi oázisban készített Szent Korona a szajki avar szíjvég és az Árpád kori magyar érem készítésekor is létezett és az ország jelképe volt. A történeti források szerint (Szádeczky/1992/19) a türkök elől menekülő avarok 558–560 körül hódoltatták a pontuszi sztyeppe népeit (köztük a Zabergán vezette szabírokat). A szabírok avarok általi hódoltatása miatt még a sztyeppén avar kézre juthatott a Szent Korona. Az avaroktól Nagy Károly elrabolta, tőle a pápához került. Végül pedig – az ország keresztény hitre térésekor – a magyarságot megillető koronát Szent István visszakapta a pápától. Ezért nincs okunk azt feltételezni, hogy a II. András pénzén felsejlő koronaábrázolás mögött egy másik korona húzódna meg. Annak van a legnagyobb valószínűsége, hogy a korabeli ábrázolásokban és szövegekben a Szent Korona - a kor szokásainak megfelelően jelképes - ábrázolása jelenik meg.
(2) A jelen cikkben vizsgált éremképben is találunk olyan szójelet és mondatot, amelyiknek követhető az eredete. A koronát ábrázoló jelek legfontosabb üzenete az ország hieroglifa és a ragyogó ország kifejezés.
Az ország szójel megjelenése az érem koronaábrázoló jelei között a Szent Koronára utal. Nem ismerünk ugyanis másik koronát, amelyik a maga tárgyi valóságában hasonlóképpen kifejezné a politikai nemzet (az ország) egységét, uralmát és világnézetét. Ez a hármas halom alakú szójel egyúttal Isten égi országának egyfajta ábrázolása is.
Az ország (uraság?) szó egykori hangzását a párthus dinasztiát Kr. e. 250 táján megalapító Arszakész (Arszák) uralkodói nevéből sejtjük. Sztrabón szerint a baktriai daha parni nép, vagyis az avarok vezetője volt. A hangzás és a szóbokor megismerését segíti a Simo Parpola felismerésének köszönhetően ma már uráli, azaz rokon nyelvnek számító sumérek hármas halommal jelölt khur "hegy, ország" szavának és a magyar ország, orom szavak tövének hangalaki és szemantikai egyezése. Folyamatos jelhasználati, nyelvi és állameszmét illető azonosságról árulkodik, hogy a heraldika az ország szót ma is hármas halommal jelöli például Ajtósi Dürer címerében és a magyar államcímerben.
9. ábra. A sumér khur "hegy ország" (L 366) szójel
12. Kazahsztáni kőfaragvány hármas halom alakú fejdísszel
14. ábra. Hármas halmot viselő királyfej aranygyűrűn a XI. század első feléből a Ragyogj, jóságos, nagyságos Lyukó ten országa! mondattal
Az éremkép ragyogó szójele a Tejút (égig érő fa, világoszlop) hasadékában karácsonykor kelő Nap, az évente feltámadó napisten állandó jelzője. A hármas halom alakú ország szójel pedig a napisten országára utal. Ez elsősorban az égi országot jelenthette, másodsorban azonban a saját országunkat is. A ragyogó ország jelzős szerkezet előzményét megtaláljuk a hunoknál és az avaroknál (9 - 10. ábra).
16. ábra. A Gizella kincs avar készítésű turulos fibuláján a madár nyakán lévő Ragyogó nagy ország mondatjel
(3) A Szent Korona is kifejezi a hieroglifikus szövegek egyik legfontosabb mondanivalóját, miszerint a Föld, vagy az ország, amelyen élünk, az Istené (11. ábra). Ugyanez a gondolat megjelenik a vizsgálat tárgyát képező Árpád kori érem koronaábrázolásában is (2. ábra).
(4) A sumérek ugyanabból a szabír/hurri jellegű neolitikus és kora bronzkori népességből alakultak ki, amelyikből a szkíták, az avarok és a hunok is. Götz László és mások kutatásai feltárták a magyar és a sumér nyelv rokonságszerű kapcsolatát, amely kutatások végeredményeképpen Simo Parpola a sumért besorolta az uráli nyelvek közé. E rokonság következtében található a legkorábbi sumér jelkészletben (12. ábra), a hettita (luviai, anatóliai) és urartui hieroglif írásban, meg a presumér Tepe Yahja-i jelkészletben is húsz-húsz székelyazonos szójel. A szójeleket használó, a hun és avar írással azonos, kőkori eredetű magyar hieroglif írás nem az ótürk szótagírás, vagy a sémi betűírások leszármazottja, hanem a felsorolt korai szójeles íráscsoport őse. Ez az írásrendszer több hullámban jutott el az Éden és a Termékeny félhold területéről kiindulva Eurázsia és Amerika tájaira. A neolitikus forradalom szabír/hurri jellegű népessége Anatólia és Irán vidékéről vitte el ezt a jelrendszert a Kárpát-Balkán és sztyeppi térségbe, ahonnan a kora bronzkori népmozgásokkal eljutott az Altájig és Kínáig, majd onnan északra és nyugatra kanyarodva az Urálba és Skandináviába. E nagyívű írástörténeti folyamat egyik eredménye II. András éremképének jelhasználata is.
20. ábra. Az ukrajnai Rovanciból előkerült X. századi lelet Türk Attila (2019) nyomán, az olvasat: Nagyon nagy ragyogó ős, jobbra fentről lefele a székely írás "n" és "r" betűi, valamint ős szójele
Irodalom
Kovács Gergő: Honnan származnak valójában a magyarok ősei? – Dmitrij Sztasenkov orosz régész a Mandinernek (mandiner.hu)
Simo Parpola: Etymological Dictionary of the Sumerian Language, Winona Lake, Indiana: The Neo-Assyrian Text Corpus Project, 2016. Pp. xliv + 426; xxviii + 436.
Simo Parpola: Sumerian: A Uralic Language (I), in L. Kogan et al. (eds.), Language in the Ancient Near East. Proceedings of the 53 e Rencontre Assyriologique Internationale, Vol. I, Pt. 2 (Babel und Bibel 4/2, Winona Lake, Indiana): 181–210.
Spielmann Gábor (2023): A Szent Korona eddigi legkorábbi ábrázolásának azonosítása az ÉH-132. számú érmén, Napi Történelmi Forrás
Szádeczky-Kardoss Samu (1992): Az avar történelem forrásai, Magyar Őstörténeti Könyvtár, Balassi Kiadó, Budapest
Tarasz Verba – Igor Prohnenko ‒ Türk Attila – Zágorhidi Czigány Bertalan – Szulejman Al Halabi – Oleg V. Fjodorov (2019): Magyar jellegű sír a 10. század második feléből az ukrajnai Rovanci település határából (academia.edu)
Varga Géza (2016): A Szent Korona születésének ideje, helye és alkalma
Varga Géza (2017): Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest
