A Jalpug (Jalpuh) tó Ukrajna legnagyobb tava a Duna deltájánál. Ez az a táj, ahová Attila halála után a hunok zöme visszavonult. Sántha Attila álláspontja szerint itt volt a Kézai által emlegetett Csiglemező. Ezért fokozott érdeklődésünkre tarthatnak számot a környéken előkerülő hun leletek. Az alábbi fényképek egy olyan hun kincsleletből származnak, amelyet rablóásatás során találtak meg a Jalpug tó mellett s azóta ismeretlen helyen vannak. Szerencsére a leletek fényképe felkerült a világhálóra s így a jeleiket el lehet olvasni. A jelek közül csak a biztosan azonosíthatóakat olvasom el.
Kézai Simonnál ez áll: [20.] Csaba tehát tizenötezer hunnal együtt Görögországba futott Honoriushoz, aki ugyan tartóztatni és Görögország lakosává akarta őt tenni, de nem maradt ott, hanem visszatért Szkítiába, atyja népéhez és rokonaihoz. (...) [21.] A hunok közül háromezer férfi maradt vissza, akik Krimhild csatájából futással menekülve szabadultak meg, s akik félvén a nyugat nemzeteitől, Csigle mezején Árpád idejéig megmaradtak, és magukat ott nem hunoknak, hanem székelyeknek nevezték."
Sántha Attila nyelvi vizsgálatok alapján jutott arra a következtetésre, hogy a Krónikákban leírt Chigle vagy Chigla a Duna tengerbe ömlő legészakibb ága mellett fekvő, ma Ukrajnához tartozó Kiliával lehet azonos. Elmélete szerint Kézai Simon tulajdonképpen Jordanes VI. századi itáliai történetíró megállapítását veszi át, mely szerint a hunok maradékai Kis-Szkítia peremén telepedtek le, de a helyet Kiliához kötötte, mely az ő korában fontos település volt a Duna mellett. A helynevet pedig azért írta Chiglának, mert tanulmányai alapján észak-olasz írásmódot használt, amelyben a gl a magyar ly-nak felel meg. A nyelvész XVI. és XVII. századi térképek során azonosította Kilia névváltozatait. Ezek közül Giacomo Cantelli da Vignola 1686-os térképét tartotta a legérdekesebbnek, melyen a térképrajzoló a korábbi térképét korrigálva le is írja, hogy Chigli azonos Kiliával. Sántha Attila arra figyelmeztetett, hogy Csigla mezejének a Kilia térségével, a Budzsákkal való azonosítása a krónikák, és más írott források egész sor állítását teszi értelmezhetővé.
Sántha Attila e felismerésről tartott kolozsvári előadását vita követte, melyen a jelen lévő történészek kritikai észrevételeket fogalmaztak meg az elhangzott állításokkal szemben. Mint mondták, semmilyen régészeti kutatás nem erősíti meg azt a feltételezést, hogy a Budzsákot valamikor hunok vagy székelyek népesítették volna be. Ezt persze csak azért mondhatták, mert nem figyeltek fel a hun leletekre, különösen nem a rajtuk előforduló rövid magyar hieroglifikus szövegekre.
A vitához hozzászólva felmutathatjuk a Jalpug tó mellett előkerült hun kincs két darabját, amelyeken magyarul elolvasható szövegek vannak. Ezek segítenek a hunok nyelvi azonosításában is. A magyar történeti hagyományból ugyanis tudjuk, hogy hun név alatt mi magyarok szerepeltünk akkor e tájakon, a hun leleteken megőrződött hieroglifikus szövegek magyar olvasata pedig alátámasztja e hagyományt.
Jordanes is arról ír, hogy Atilla két fia visszatért Szkítiába. Dengizik Kis Szkítiába (a Fekete-tenger nyugati partvidékére, a Duna-delta környékére) ment, és ott telepedett le. A Jalpug tónál talált kincsek hozzájuk tartozhattak. Dengizik 469 körül, egy Bizánc elleni hadjáratban halt meg.
Sántha Attila Csigle értelmezése tehát igazolódott annyiban, hogy Kilia és környéke lehetett az egyik Csigle mező. A fenti hun leletek ugyanis azt a Csigle mezőt azonosítják, ahová a hunok elmenekültek, azaz Szkítiát. Kézai azonban azt írja a székelyek őseiről, hogy ők visszamaradtak, azokat tehát nem kereshetjük a Duna-delta környékén. Nyilván több Csigle mező (gyepüvel körülsáncolt terület) volt s a székelyek egy erdélyi Csigle mezőn (kézenfekvően Csíkban) maradtak hátra.
Irodalom
Monoldal (2025) Oroszlánok Közt - Inter Leones (1.)
Sántha Attila (2015): Campo Chigla = Câmpul Chilia = Onglosz (avagy hol húzódtak meg a székelyek Attila birodalmának elromlása után) Székelyföld, Székely hirmondó, (academia.edu)
Megtalálhatták a székelyek őshazáját a Csigla mezőt, Múltkor, 2015. 12. 17.
Varga Géza (2017): Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése