Az academia.edu közli Sőrés Anettnek az eredetileg a Művelődés-, Tudomány- és Orvostörténeti Folyóirat 2011.Vol.2.No.2 számában megjelent cikkét. A cikk címe: A (Nagy)Asszony varrva jó? Jellegzetes tetoválások a szélsőjobboldali csoportok körében.
1. ábra. Sőrés Anett talán azért sem ezt a szép népi címerábrázolást közli a cikke illusztrációjaként, mert ez nem tetoválás, amitől néhány jóérzésű ember eleve tartózkodik
A dolgozatban három illusztráció található, mindegyik tetoválás (1) és valamiképpen kötődik a rovásírásunkhoz. Ezek a képek az 1. ábra feletti címre (linkre) kattintva tekinthetők meg.
- A magyar címert testén hordozó turulmadár.
- A történelmi Magyarország térképe rovásírásos felirattal.
- A magyar középcímer a Szent Koronával.
A szerző említi a nevemet és A magyarság jelképei c könyvemet, ezért is válaszolhatok a cikk eltévedt alaphangulatára.
A képek mindegyike kötődik a rovásíráshoz, amiből esetleg arra is következtethetünk, hogy a szerzőnek a magyar nemzeti írásunkkal lehet baja, ezt hiheti szélsőjobboldalinak. Találkozhattunk már hasonló téveszmével, amikor az 1999-es Frankfurti Nemzetközi Könyvkiállításról azzal az indoklással tiltották ki a székely rovásírást (amit Makovecz Imre az installációhoz kívánt felhasználni), hogy Németországban a rovásjelek náci asszociációkat kelthetnek (2).
Az előzményekhez tartozik, hogy az említett Magyarság jelképei c. kötetben megírtam, miszerint a jelképeink kivétel nélkül kötődnek a rovásjeleinkhez. Így az államcímerünk, a turulmadár ábrázolásai és a Szent Korona is tartalmaznak rovásjeleket, pontosabban ezek hieroglifikus (vallási kötődésű szójeleket alkalmazó) előzményeit. Ennek az a magyarázata, hogy a székely írás jelei a kőkori ősvallás jelképeiből alakultak ki. Szent szimbólumokhoz pedig szent jelek (görög szóval: hieroglifák) tartoznak. A Magyar hieroglif írás c. kötetben ezt a történeti helyzetet és folyamatot mutattam be. A magyarság a szkíta, szarmata, hun és avar nép leszármazottjaként örökölte ezeket és évezredeken át azonosult e vallásos világnézetet kifejező jelekkel. A felsorolt jelképek elolvasható szó- és mondatjelei egy gondolatkörből valók az identitásunk legkorábbi, legmagasztosabb gondolataival, azokat fejezik ki és illusztrálják.
Nyilvánvalóan felmerül a kérdés, hogy ha a nemzeti jelképeink minden értelmes és becsületes ember számára vállalható magasztos gondolatokat fejeznek ki és ennyire azonosak az identitásunk központi nézeteivel, akkor Sőrés Anettnek miért a szélsőjobboldal jut róluk az eszébe? A cikkben nem találtam rá magyarázatot. A cím és az illusztráció azonban azt sugallja, mintha a szerző a magyar nemzeti identitás legfontosabb jelképeit és a nemzeti írásunkat tartaná szélsőjobboldalinak.
Ez nyilvánvalóan eltér a kommunista Georgi Dimitrov által adott és a szakmában általánosan elfogadott meghatározástól. Az 1933-ban a Reichstag felgyújtásával vádolt Dimitrov szerint ugyanis a fasizmus a finánctőke nyílt terrorista diktatúrája. Ennek pedig nincs tere Magyarországon és főleg semmi köze a nemzeti jelképeinkhez. Ha a magyarországi dollárbaloldalt támogatja is a finánctőke, a 2006. október 23-i esetet leszámítva (amikor könnygázzal - vízágyúval oszlatták szét és lőtték a békés tömeget Budapesten) nem beszélhetünk nyílt terrorista diktatúráról.
A szerző semmilyen támpontot nem ad arra vonatkozóan, hogy miért gondolja ezeket a tetoválásokat szélsőjobboldalinak. Csupán ennyit árul el a fényképek forrásáról:
"Az elemzett tetkók mindegyike jól illusztrálja, hogy a szélsőjobboldal a valóságos nyilvános terekben is saját, jól azonosítható, expresszív szimbólumainak jelenlétével reprezentálja magát. A tetoválások a szélsőjobboldali csoportkultúra vizuális azonosítására szolgálnak. A tetoválásokat az egyik közösségi portálon, az iwiwen találtam az egyik nyíltan szélsőjobboldali érzületű ismerősöm profil oldalán. Ezekkel a tetoválásokkal nem ő rendelkezik – egy mappában gyűjtötte össze milyen tetkót viselne szívesen."
Azaz a szerző kinyilatkoztatása szerint ezek a jelképek a szélsőjobboldal jól azonosítható szimbólumai. Ezt a véleményét semmivel sem támasztja alá, miközben könnyű cáfolni azzal, hogy az ezeréves magyar állam jelképeinek nyilvánvalóan semmi köze a finánctőke nyílt terrorista diktatúrájához. Amiből következően például az évezredeken át az Istennel, majd a nevében eljáró uralkodóval és a királysággal azonosított hármas halmon álló kettős kereszt sem lehet a szélsőjobboldal jól azonosítható szimbóluma.
Két ok miatt sem elegendő magyarázat az, hogy egy nyíltan szélsőjobboldali érzületű ismerőse ezeket a tetkókat viselné szívesen.
- Ugyanis a szerző nem közli, miből gondolja ezt az ismerősét szélsőjobboldali érzelműnek, mit jelent az ismerőse esetében a szélsőjobboldali érzület. Ezekből a tetoválásokból csak az derül ki, hogy az ismerőse - minden értelmes és becsületes emberhez hasonlóan - tiszteli a magyar történeti hagyományt. A finánctőkével való kapcsolatáról semmit sem tudunk meg és arról sem, hogy gyakorolta-e ez az ismerős a nyílt terrorista diktatúrát. Ezen bizonyítás hiányában arra is gyanakodhatunk, hogy a szerző téved az ismerőse világnézetének megítélésekor.
- Amennyiben az ismerőse valamilyen velünk nem közölt ok miatt valóban szélsőjobboldali nézetek szimpatizánsa lenne, akkor is fennáll a lehetőség, hogy ezeket a tetkókat nem a szélsőjobboldali irányultsága, hanem valamilyen nem tisztázott más ok miatt kedvelte.
A fentiek alapján az olvasónak jogában áll a Debreceni Egyetem munkatársi gárdáját színesítő szerző dolgozatát tudományosan megalapozatlannak és a magyar történelmi hagyományt ok nélkül gyalázónak ítélni.
Jegyzetek
(1) A szerző tetoválással kapcsolatos értékítéletéről tájékoztat a megjegyzése: "a tetoválásokat az elítéltek és a rabszolgák megkülönböztetésére használták az éppen uralmon lévő vallási és politikai erők. Vélhetően ez alapozta meg a társadalom többségének máig tartó negatív viszonyulását a testfestésekkel szemben." A tetoválások így kifejezetten alkalmasnak tűnhettek a szerző számára ellenszenves jelképek bemutatására. Ugyanis ez a jelhordozó "a társadalom többségében" eleve degradálja a rajta megjelenő jelképeket.
Amennyiben a szerzőnek valóban a tetoválásokon megjelenő szélsőjobboldali jelképek bemutatása lett volna az elsőrendű célja, akkor a közelmúlt ukrajnai tetoválásait inkább bemutathatta volna. A sajtóban sorozatosan megjelent ukrajnai tetoválásokon ugyanis lépten-nyomon felbukkant a horogkereszt, ami jobban megfelelt volna a dimitrovi meghatározásnak. Ám a szerző nem ezt választotta.
(2) A rovásjelek kitiltásának indoklását a Magyar Hírlapban adták közre: "A vita pillanatnyilag éppen a pavilon berendezése körül folyik a Kht. munkatársai és Makovecz Imre, illetve a pályadíjas építész, Ferencz István között. A tervek szerint a pavilon központi csarnokában … az egyik falra az ősi rovásírásra emlékeztető plasztikát képzeltek el. Azonban, mint Kulcsár Szabó Ernő akadémikus, az irodalmi kuratórium tagja elmondta: a rovásírás … Németországban náci asszociációkat kelthet". (V. B. É., MH, 1998. XII. 16.)
Ez lenne a magyarázata a Magyarságkutató Intézetben és másutt tapasztalható, rovásírásunk eredeztetésével, a szójeleink létével összefüggő tartózkodásnak is? Például a 2024. február 1-én tartott kerekasztal konferencián Kásler Miklós felvetett egy kitűnő gondolatot, miszerint a magyar koronatan gyökerei a szkítákig érnek és a történelmi alkotmányok tartalmazzák az Istent. Ezt alátámasztja a krími szkíta korona Isten ligatúrája és a Szent Korona istenidéző szertartási szövegkönyve. Ezeket a rovológiai bizonyítékokat azonban a kitűnő előadógárda nem említette, talán nem is ismeri. Ugyanígy a székely rovásjelek előzménye, a magyar hieroglif írás hasznosítása lenne szükséges az MKI műhelyében készülő Magyar Mitológia jó megírásához is. Ám a magyar szójelek megismerése elől Szabados György és Varga Tibor gondosan elzárkóztak.
Pedig a kínai-magyar közös szervezésben készülő hun kiállításon is, ha már elkerülhetetlenül szerepelni fog a tárlókban néhány hieroglifikus (ősvallási kötődésű szójeleket használó) hun nyelvemlék, akkor illene odaírni melléjük az olvasatot is.
A Sőrés Anett dolgozatában is tetten ért, a valójában nem is létező "tudományos konszenzus" berkeiben általánosnak tűnő magyar- és tudományellenes alapállás akadályát képezi a magyar őstörténeti, nyelvtörténeti, néprajzi, vallástörténeti, írástörténeti kutatás előrelépésének. Nemzeti jelképeink azt a kultúrát és identitást fejezik ki, amelyik a magyarság megtartó ereje - ha a tudomány álarcában előadott valótlanságok ebben nem akadályozzák.
Irodalom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése