Bevezető
Jelena Jaric-Geleva közli a The Byzantine Army on the Central Balkans from 5-7 C.C.E: A Survey to Military Insignia c. cikkében néhány, többnyire Macedóniából származó bizánci csat rajzát (1/a. ábra). A katonák által használt jellegzetes csatok testében magyar hieroglifákat találtam.
Párhuzamok
A szövegpárhuzamok (az 1/b-c., valamint az 5/a-b. ábrapárok) alapján kétségtelenül hun és avar leletekről van szó. Róluk tudjuk, hogy katonai szolgálatot láttak el a Római Birodalomban. A nyugat- és kelet-római területekre folyamatosan, különösen Attila halálát (453), valamint a heftalita Hun Birodalom összeomlását (558) követően sok hun és avar telepedett be. A telepítési célpontok közül kiemelkedően fontos volt az Al-Duna vidéke és a Balkán északi része. A bizánci csatokon ezek a magyarul beszélő hunok és avarok hagyták ránk az általuk használt hieroglifákat (ősvallási kötődésű szójeleket). A csatok párhuzamai megtalálhatók Spanyolországtól az Urálig. Fontos szövegpárhuzam került elő egy Noin Ula-i hun lelőhelyen (1/c. ábra), amelyik kétségkívül tanúsítja, hogy ez a mondat és a hasonló mondatok sora a magyar nyelvű hun íráshasználat hagyatéka.
A nyelvet azonosító párhuzamok közé tartozik az a jelen csatokon is tapasztalható jelenség, hogy a lyuk/Lyukó hieroglifához csak magyarul beszélő népek leletein csatlakozik a fizikai lyuk. Ennek az az oka, hogy ez a jelforma csak a magyar írásban jelent lyukat.
A Jelena Jaric-Geleva által adott sorszámozás szerint 1-10. sorszámú csatlemezek mindegyikének alja vízszintes, a felső része pedig domború (ezt tehát eltérően látjuk, a feje tetejéről a talpára kellett állítanom). A csatlemezek e formai párhuzamai alapján (pl. 2-4. ábra) tudni lehet, hogy szembőlnézeti világmodellel, egy jellegzetes ősvallási képpel állunk szemben. A szembőlnézeti világmodellekről A magyarság jelképei c. kötetben írtam részletesen. Itt a vízszintes alapvonal a Földet, az íves perem pedig az ég boltozatát jelképezi. Az égboltot az Istennel azonos égig érő fa, vagy - mint ezeken a bizánci csatokon is - az Istent megnevező mondat, esetleg maga az Isten támasztja alá (1). E mondatokat olvasom el a jelen cikkben.
4. ábra. Az 531 táján a mervi oázisban a szabírhunok számára készített magyar Szent Korona pártáján Jézus Krisztus egy szembőlnézeti világmodellben, az eget tartó fa szerepében jelenik meg
E csatok egyik fajtáját, amelyik a Nagyságos Dana mondatot rögzíti (1/a. ábra, 7-es sorszámú csat), már ismerjük az Alföldről (1/b. ábra). E típus egy további példányát Szergej Botalov közölte kazah területről. Korábbi olvasmányaim egyikéből (egy erdélyi magyar szerző cikkéből, amelynek az adataira - sajnos - nem emlékszem) megtudtam, hogy e csatokat az Al-Duna mentén élő hunok gyártották és ellátták vele szinte egész Európát.
A bizánci hun csatok olvasata
Az alábbi ábrákon a magyar hieroglif írás szójeleit piros szaggatott vonallal emeltem ki. A többnyire alfabetikus székely írás szójeleket használó előzményéről van szó, amelyet megtalálunk a szkíták, hunok, avarok és a honfoglaló magyarok emlékein is. Ezt az írásrendszert a Magyar hieroglif írás c. kötetben írtam le. A csatokon olvasható Dana, Lyukó és Isten istennevek a hun, avar és honfoglaló magyar hieroglifikus írásemlékeken és a mai magyar szavak között is előfordulnak.
A csatokon lévő hieroglifák formai változatai megfelelnek a székely írásban már ismert előfordulásoknak. Például a "ly" rovásbetűnek van olyan változata, amelyikben találunk egy pontot, vagy egy kisebb kört és van olyan változata is, amelyiknek a belseje üres.
A székely "i/í" rovásbetű akrofóniájának rekonstrukciója eddig nem volt kellően alátámasztva. Úgy gondoltam, hogy az isten szóösszetételből alakulhatott ki. A székely jelek ugyanis valamilyen vallásos jelentőségű szó jeléből rövidültek le az akrofónia során. S éppen az "i/í" betűnkre nem találtam példát, ami pedig az isten kezdőhangja. Magát az Isten szót évezredeken át az ős + ten hieroglifák ligatúrájával rögzítették, ám a rögzült isten szóösszetételnek nem akadt külön példája. Az alább látható bizánci csatok ezt a hiányt pótolják. Az "i" = Isten magyarázatot alátámasztja, hogy a mondatszerkezetekben olyan helyen jelenik meg az Isten hieroglifa, ahol egyébként a Dana, vagy Lyukó istennevek szerepelnek. A 14-es sorszámú csaton a jelek látszólagos sorrendi zavara azt bizonyítja, hogy szár isten jelpárt (mai magyarsággal az Úristen szerkezetet) már összetartozóként, rögzült formában használták. Ennek az Úristen szószerkezetnek szintén vannak párhuzamai. Például a rakamazi honfoglalás kori turul Jóságos Úristen mondatában is előfordul.
A csatokon lévő mondatok önmagukban is bizonyítják a magyar hieroglif írás létét. Ám ezek az írásemlékek nem állnak magányosan. Csupán a délszláv területeken olyan sok hieroglifikus mondat került elő, hogy az okafogyottá teszi a székely írás eredetéről évszázada folytatott eredménytelen vitát. A székely írás abból az - Róna-Tas András elnevezését kölcsönözve - óbalkáni írásból származik, aminek létét e hun csatok is dokumentálják.
Az 1-es sorszámú csat felső részén a Nagyságos Lyukó, az alján pedig a Nagyon nagy Lyukó mondat olvasható (5/a. ábra). Az előbbi mondathoz egy avar gyűrűn akad párhuzam (5/b. ábra). Az utóbbi mondat jelei "fejjel lefele lógnak". Erre a tükrözött jel-elhelyezésre, ami a bustrofedon sorvezetéssel függhet össze, más esetekben (például egy párthus aranyoroszlánon) is találtunk már példát.
6. ábra. A 3-es számú csat és a rajta lévő hieroglifáknak megfelelő székely "d" (Dana) rovásjel, valamint a heraldikában megőrződött ország hieroglifa (ez utóbbiak fentről lefele)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése