A Vásáry István segítségével műszakiból gyorstalpalóval nyelvésszé avanzsált Hosszú Gábor a "Scriptinformatics. Extended Phenetic Approach to Script Evolution" cím alatt vakítja a pórnépet. A témaválasztása fontos, mert valóban szükség van a sztyeppi írások közötti rokonság vizsgálatára. Azt azonban eddig is tudtuk, hogy a kutatók egy része csupán azért működik a pályán, hogy a számukra fontos prekoncepciókat védelmezze a magyar íráskultúra tényeivel szemben.
Idézek a bevezető gondolataiból, amelyek elárulják a szerző törekvéseit: "A szkriptek (írórendszerek) általában meghatározott nyelvekhez tartoznak, és időbeli, térbeli és kulturális jellemzőkkel rendelkeznek. A szkriptek evolúciója régóta kutatás tárgya. Ennek valószínűleg az az oka, hogy az emberi gondolkodás hosszú távú fejlődését tükrözik a fennmaradt írásbeli emlékek, amelyek közül sok még ma is megfejtetlen. A könyv a forgatókönyvek evolúciójának tanulmányozását mutatja be a szisztematika, a filogenetika és a bioinformatika matematikai eszközeivel. A leírt kutatásban a script az evolúciós taxonómiai egység (taxon), amely a biológiai faj fogalmával analóg. A filogenetika módszerei közül a fenetika a vizsgált taxonokat morfológiai hasonlóságuk alapján osztályozza, és nem elsősorban genealógiai kapcsolatokat vizsgál. A scriptek jellemzőinek morfológiai diverzitásának szűkössége miatt az evolúciótól független jellemzők véletlenszerű egybeesése sokkal gyakoribb a scriptekben, mint a biológiai fajokban, így a kizárólag morfológiai jellemzőkre épülő fenotikus modellezés hibás eredményekhez vezethet. Emiatt a fenetikus modellezést evolúciós megfontolásokkal is kibővítették, lehetővé téve ezzel a forgatókönyvek evolúciójában megfigyelt modellezési bizonytalanságok kezelését az egyes scripteket jellemző véletlenszerű egybeesések (homopláziák) nagy száma miatt. A könyv egy kiterjesztett fenetikai módszert ír le, amelyet a forgatókönyv evolúciójának vizsgálatára fejlesztettek ki. Ez az adatvezérelt megközelítés segít csökkenteni a fenetikus modellben rejlő bizonytalanságok hatását a szkriptek evolúciója során előforduló nagyszámú homoplázia miatt. A kidolgozott fenetikai és evolúciós elemzéseket az eurázsiai sztyeppén (füves területen) használt rovásírásokra, köztük a török rovásra (török rovásírásra) és a székely-magyar rovásra alkalmaztam. A szkriptek, a különféle fenogramok, a script spektrumok és a csoportspektrumok kiterjesztett fenoetikai modelljének kiértékelése segített rekonstruálni a vizsgált szkriptek fő őseit és evolúciós szakaszait."
A homoplázia jelensége a különböző fajok (itt írásrendszerek) közötti véletlenszerűnek tekintett egyezéseket jelenti. Ez esetben Hosszú Gábor azt szeretné bizonygatni, hogy a tulajdonságbeli megegyezés nem a közös leszármazás bizonyítéka. Számára ez a homoplázia "bizonytalanságot okozó" tényező, ezért ki kell kapcsolni. Pedig valójában a származást és rokonságot bizonyító adatok tömegéről van szó, amelyeket nem kikapcsolni, hanem felhasználni kellene. Látókörének korlátozott és tendenciózus volta kiderül a figyelembe vett szerzők és írásrendszerek felsorolásából is. "Természetesen" mit sem hajlandó tudni a székely írás valódi összefüggéseiről és írástörténeti előzményeiről. Azt tekinti kikapcsolandó homopláziának, ami zavarja az évszázados téveszmeterjesztés nyomán ránk maradt akadémikus világképet. A tények figyelembevétele az írástudomány előrelépését kényszerítené ki - ha hajlandóak lennének tudomásul venni a magyar hieroglif írás (a szójeleink) létét.
Ismételten tapasztaljuk, hogy a "tudományos konszenzus" képviselőit zavarják a rovológia egyes tényei. Vannak ugyanis a székely írásban olyan jelek, a jelhasználatban olyan összefüggések, amelyek nem igazodnak ahhoz a deszkamodellhez, amit a székely írás eredeztetése kapcsán előszeretettel adnak elő. E zavaró tényezőket (például a székely jelek párhuzamainak felbukkanását más jelrendszerekben) a szakirodalomban korábban sorozatosan véletlennek minősítették. Ezzel az érveléssel azonban baj van, mert - mint azt a matematikusok kimutatták - véletlen valójában nincs is. Az összefüggéseknek azt a csoportját szokás véletlennek minősíteni, amiről a szerzőnek nincs elegendő tudása, vagy amiről nem akar beszélni. Ezért újabban egyre terjed a felismerés, miszerint a tudományban a véletlen szó használata illetlenség.
Róna-Tas András azonban még belefutott a véletlen csapdájába, amikor az MTA dísztermében tartott előadása után a kérdésemre adott választ. Arra hivatkoztam, hogy a székely írásnak vannak szójelei s ezek megfelelőit megtaláltam a magyar népi, uralmi és vallási jelhasználatban. Ezt minősítette a professzor úr - tévesen - véletlennek. Az előadóval szemközt ült az MTA akkori elnöke, Lovász László matematikus. Az elnök úr egy korábbi tanulmányában foglalkozott a véletlen fogalmával és ő is tisztában volt azzal, hogy véletlen nincs. Ebből következően azt is felmérhette, hogy Róna-Tas Andrásnak a kérdésemre adott válasza, a véletlenre való hivatkozása, valójában egy tudománytalan illetlenség. Egy későbbi, az előadást értékelő riportban mégis azt mondta, hogy a professzor úr a helyére tette ezt a kérdést (a székely írás származását - VG). Ami aligha értékelhető másképpen, mint hogy az MTA elnöke tudatosan állt ki az MTA dísztermében folytatott akadémikus téveszmeterjesztés mellett.
Hosszú Gábor már óvatosabban járt el, ő a divatból kifele tartó véletlen szó helyett a homopláziát használta. Talán az a megfontolás vezérelte, hogy az idegen szavak használata a tudományosság látszatát kölcsönzi a téveszmeterjesztésnek is? Ha tudjuk, hogy a homoplázia csak a véletlen leánykori neve, akkor átláthatunk a szitán. Nem több ez így sem a zavaró(?) tények kirekesztésére irányuló magyar- és tudományellenes törekvésnél.
Hosszú Gábor dolgozatába nem kerültek bele a legkorábbi magyar nyelvemlékek és azok a megfontolások sem, amelyek ezekre építhetők. Ám ettől a székely írás kapcsolatrendszere mégis megmaradt olyannak, amilyennek megismertük és leírtuk a Magyar hieroglif írás c. kötetben. Például a jelformákat tekintve 49 jele egyezik a Tordos-Vincsa kultúra jeleivel (2. ábra). Hosszú Gábor felhasznált adat- és irodalomjegyzéke arról árulkodik, hogy ezt és a hasonló összefüggéseket ki szeretné kapcsolni, amikor a székely írás eredetéről és összefüggéseiről van szó. Nem törődik azzal, hogy így lényegében az egész székely rovásírást teszi partvonalon kívülre. Ami a kezében marad, az csupán egy jól vasaltnak tűnő, agyonhivatkozott, ám az alapozását illetően mégis hiteltelen erőlködés a tudományos haladással szemben.
A Hosszú Gábor dolgozatában kifejtett érvelés egy inkorrekt "tévedés", amit nem kell elhinnünk neki. Számára ez azért lehet fontos, hogy a sémi eredetű írásrendszerek csoportján belül kezelhesse a székely írást és ne kelljen figyelnie pl. a kőkori jelek (pl. 1. ábra) és a székely írás, vagy az indián jelek és a székely írás nagyszámú egyezésére. Ki kell ábrándítanunk Hosszú Gábort, mert ezek a számára nem létező összefüggések jól dokumentálhatóak. Túlságosan jól ahhoz, hogy az ő agyaglábú fejtegetéseit komolyan lehessen venni.
3. ábra. A kb. 6000 éves Tordos-Vincsa kultúra idolja, hasán a hieroglifikus Jó sar (mai magyarsággal Jó úr) mondattal
A székely írás eredeztetésének tisztázása a kínai-magyar kooprodukcióban tervezett hun kiállítás miatt sürgetővé vált. Ha a szójeleink létét, az írásunk ősírás voltát továbbra is mélységes hallgatással és mellébeszéléssel intézik el az akadémikus "tudomány" képviselői, akkor ezen a hun kiállításon is elkövetjük azt a hibát, amit a közelmúlt félsikerű kiállításain láthattunk. Ki lesznek állítva a hieroglifikus szövegeket hordozó hun leletek, ám a közönségnek egy szót sem mondanak ezek elolvashatóságáról. Ez akkor is a magyar írástudomány évszázados szégyene lesz, ha a kínai szervezők most nem veszik észre a hibát.
Irodalom
Varga Géza: Szkíta tartalom
Varga Géza: Hun és avar tartalom
Varga Géza: Honfoglaló tartalom
Varga Géza: Az MTA rováskorpusza
Varga Géza: A temporius-téveszme diadalútja
Varga Géza: Veit Gailel a székely szó- és mondatjelekről
Varga Géza: Thelegdi János: Rudimenta
Varga Géza: Garantálja-e a minőséget a tudományos szerkesztőségek szűrője a rovológiában?
Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.
Varga Géza: Eszik-e, vagy isszák a magyar hieroglif írást?
Varga Géza: Mit jelent Róna-Tas András professzor úr szájából a véletlen?
Varga Géza: Félsikerű kiállítások
Varga Géza: Nemetz Tibor matematikus rovológiai jelentőségű valószínűségszámítása
Varga Géza: Párbeszéd a Tudomány embereivel és másokkal
Ne fogadjon el utángyártott, sérült csomagolású, vagy rosszarcú eladó által kínált Cserépmadár szállás és Csinyálóházat! Rovológus által vezetett hiteles őrségi szállás csak nálunk!
2023. évben minden vendégcsoportunk 20%-os kedvezményre jogosító belépőt kap a szentgotthárdi termálstrandra.
Hívja most a 06(20)534-2780-as telefonszámot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése