2022. október 11., kedd

Dogon fejdísz hieroglifikus "Egy ős" mondata

Nagy Sándortól kaptam az 1. ábrán látható képet a táncoló dogonokról, amiért itt is köszönetet mondok. A dogonok hagyományáról régóta különös híreket olvashatunk. Nagy Sándor ezt röviden így foglalta össze:  "Ők már akkor azt állították, hogy a Szíriusz B-ről jöttek, amikor még a magukat civilizáltnak képzelő Nyugat nem ismerte a Szíriusz B-t, tehát az 1930-as években, és röhögtek rajta a francia tudósok. Aztán az 1970-es években lefagyott az arcukról a mosoly, mert lett egy jó távcső, és meglátták, hogy tényleg van ott még egy bolygó, meg még egy. A dogonok ismerték a keringési adatokat és egy fontos ünnepük kapcsolódik hozzá, ami 60 évente következik be. Madzagra kötött csomókkal számolják az éveket, és pontosan ünneplik évezredek óta."

A jelen - írástörténettel foglalkozó - blog számára a képeken látható fejdíszek jelei érdekesek, mert ezek Egy ős alakban könnyen elolvashatók a magyar hieroglif írás segítségével (1. és 2. ábra).


1/a. ábra. Donon táncosok, fejükön az Egy ős mondatjellel


1/b. ábra. Egy (krokodilt ábrázoló) mondatjel közelebbről


2. ábra. Dogon tárgy, amelyen szintén megtalálható az Egy ős mondatjel három példánya


Az Egy ős "isteni ős, szent ős" mondatjel a magyar vallásosság sztyeppi eredetű szlogenje, amit a kereszténység is átvett és felhasznált (3. ábra). A dogon és a magyar jelkészlet (valamint minden más jelkészlet) hasonlóságai - a Nemetz Tiborral 1993-ban elvégzett valószínűségszámításunk szerint - nem a véletlen egyezésnek, hanem az írásrendszerek genetikus kapcsolatának köszönhetőek. A világ ismert jel- és írásrendszereinek döntő többsége nem poligenezis, hanem monogenezis útján keletkezett. Nem az állam megjelenése és a könyvelés igénye hívta életre az első írásokat Kr. e. 3000 táján, mint azt az egyetemeken tévesen tanítják, hanem az ősvallásé legalább 60 000 évvel ezelőtt. 

Ezt támasztják alá Genevieve von Petzinger kutatásai is, aki a világ összes kontinensének barlangjaiban kutatott az írtásjelek után. Mivel e 10-40 000 éves jelek mindenütt nagyjából azonosak voltak, ebből arra következtetett, hogy ezek még a Homo sapiens sapiens közös afrikai őshazájából származnak. Azt már én tettem hozzá ehhez a felismeréshez, hogy az általa fellelt jelkészletnek kb. a fele székelyazonos. Például az európai barlangokban előkerült 32 jele közül 18, az ausztráliai barlangok 17 jele közül 10 azonos székely jelekkel. Az afrikai őshazából kb. 100 000 évvel ezelőtt indult a világ benépesítésére a modern ember s már akkor vitt magával egy egyszerűbb jelkészletet, amit Genevieve von Petzinger megtalált a különböző barlangokban. A Közel-Keleten 100-50 000 között létezett második közös őshazánkban alakult ki a közös jelkészlet második, az előzőhöz képest bővített változata. 

A kőkori ősvallásnak ez a második generációs jelkészlete öröklődött át a ma ismert írásokba s ennek köszönhető a seregnyi jelhasonlóságuk a székely írással. Ugyanis a székely írás (pontosabban ennek előzménye, a szójeleket alkalmazó magyar hieroglif írás) e kőkori írásnak a leghűbb örököse, amelynek jelkészlete már a kőkorban el volt terjedve a Pireneusoktól Amerikáig és Ausztráliáig. Ezért tudjuk elolvasni ezzel az írással a kőkori írásemlékeket is (például a Stádel barlangban talált 38-42 000 éves oroszlánfejű embert ábrázoló idol, vagy a 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor jeleit). Az írás ilyen ősi eredete és széles körű elterjedtsége megmagyarázza, miként lehetséges, hogy a dogonok jeleit megértjük a magyar hieroglif írás segítségével. A dogonok hagyományőrzése tiszteletre és persze alaposabb kutatásra méltó. Az akadémikus "tudomány" elhatárolódása (a francia "tudósok" debil röhögése) a hasonló kérdések vizsgálatától indokolja és alátámasztja I. J. Gelb véleményét. Szerinte írástudomány nincs is, mert az írásemlékek leírása és leltározása még nem tudomány a nagy kérdések kikerülése mellett. 

Ezt a helyzetet illusztrálja a hazai írástörténeti kutatás állapota is. Százötven év - székely írás eredetét illető - hazudozás után a Magyarságkutató Intézet főigazgatója levélben tájékoztatott arról, hogy az általam javasolt írástörténeti kutatásokkal (a székely írás kutatásával) nem tud és nem is kíván foglalkozni. Igaz, hogy ezt követően konferenciasorozatot szerveztek és köteteket adtak ki a magyar írástörténetről, ám ezeken a legalapvetőbb íráselméleti és írástörténeti kérdések tisztázására sem voltak képesek. A szójeleinkről például szót sem ejtenek, ezért a jánoshidai avar tűtartóról betűzve adott Baszjad Ízüt olvasat nem talált. Ugyanígy képtelenek helyesen elolvasni a bodrog alsóbűi rovásírásos fúvóka feliratát is. 

Nem jobb a helyzet az MTA 2021-ben kiadott rováskorpusza alapján sem. Ennek két szerzője, Benkő Elek és Sándor Klára adathiányra hivatkozva nem foglalt állást a székely írás eredetéről, pedig több száz hieroglifikus írásemlékünk van, amivel foglalkozhatnának s amelyek a székely írás szkíta-hun-avar eredetéről tanúskodnak. Ezekre ismételten felhívtam a figyelmüket, ám a szójeleink nem férhetnek bele a prekoncepciókkal körülhatárolt világképükbe. Annak ellenére, hogy a szójelek létére forrásunk van Veit Gaileltől s persze szövegmutatványaink is vannak, például az énlakai bilingvis. Vásáry István szerkesztő pedig - ugyanabban a rováskorpuszban - megismételte az ótürk eredeztetés komolyan vehető alátámasztást nélkülöző ötletét. 

A lépten-nyomon tapasztalható csőd egyenes következménye annak, hogy a "tudományos konszenzus" ugyanazokat az alkalmatlan módszereket alkalmazza a munka során, amelyeket még az előző átkosokban dolgoztak ki a hazudozásaikat illető kritika elhárítására. A "szakma" ma is úgy viselkedik, mintha a tudománynak nem az lenne a célja, hogy kielégítse a kíváncsiságunkat és választ adjon a kérdésekre. E helyett előkelő elzárkózásosdit próbál játszani. Például Vásáry István rászólt Fehér Bencére, hogy majd akkor kap választ a jánoshidai tűtartóról írt dolgozatára, ha azt "tudományos fórumon" adja elő. Vásáry István nem gondolt rá, hogy erre a vélt előkelőségre az elkövetett szarvas hibáik folyamatosan rácáfolnak. Amíg nincs olyan tudományos fórum, amelyik két értelmes bekezdést tudna írni a székely írás eredetéről, addig ez a nagy mellény indokolatlan.

A vonatkozó felismerésekről beszámoltam a 2017-ben kiadott Magyar hieroglif írás c. kötetben is. 




3. ábra. A veleméri Szentháromság-templom freskójának részlete a Tejút hasadékát idéző mandorlában (az "ős" rovásjelben) karácsonykor születő Jézus Krisztust ábrázolja, aki a testéből kiinduló keresztszárakkal együtt az Egy "szent, isten" rovásjelet testesíti meg



4. ábra. Az énlakai Egy Isten mondatjel



5. ábra. A székely írás "gy" (Egy) rovásbetűje




6. ábra. A székely írás "us" (ős) szójele


Irodalom


I. J. Gelb: A Study of Writing

Varga Géza: Magyar hieroglif írás

Varga Géza: A németországi Stadel-barlang 38 000 éves oroszlánemberének jelei

1 megjegyzés:

  1. József Szalkó
    Szervusz Géza! Köszönöm a cikket, kinyomtattam a dogon őstörténeti fejezet részére. A táncolók fején található fejjel lefelé álló - a szemlélővel így szemben elhelyezkedő - krokodilok a Krokodilisten megjelenítői, amely a 2000 éves keményfa ajtófaragványon szerepel először, a dogon mitológia egyik fő szereplőjeként. Áldás!

    Varga Géza
    Igen, ez rendben van, de a szentként tisztelt krokodilokat nyilván nem véletlenül rajzolták kettős kereszt alakzatba, aminek a jelentése Egy (azaz szent). A fejük meg világosan az "us" (ős) rovásjel formáját veszi fel. Ez a társítás egy szokásos eljárás (amikor a jelekbe képeket látnak bele, azokkal társítják). Köszönöm a hozzászólást!

    VálaszTörlés