Bakay Kornél régész adta át közlésre az alábbi levelét a "Bakay Kornél tisztelői" nevű fészbuk-csoportnak, amelyet én alapítottam és ahol Kőnig Adrienn látja el az admin feladatát. A levélben a professzor úr egy kötetének kiadásával kapcsolatos nehézségekről számol be.
"Kedves Tisztelőim! Most elmesélem, hogyan jártam a legújabb munkámmal.. Közel egy évtizeden keresztül dolgoztam Liu Mau tsai kínai tudós nagy művének magyarra fordításával, amely 2019-re elkészült. A munka a Kr. sz. utáni VI-VIII. századi türkökről szóló kínai forrásokat tartalmazza, Türkök és kínaiak címmel. Az ekkoriban létrejött Magyarságkutató Intézetnek felajánlottam a kéziratot Át is vették és szigorú ellenőrzés és lektorálás mellett, mihamarábbi megjelentetést ígértek. A kínai szakértő ellenőrzése után a nagy munkám lekerült a napirendről. Máig sem jelent meg és semmi hír nincs felőle. Közben ötven kötetet megjelentettek. Különféléket. Hát így élünk mi itt Pannóniában. Írtam hozzá egy tanulmányt is, Előszó címmel. Ezt mellékelem, hadd olvassák el. Üdvözlettel Bakay Kornél"
1. ábra. Mongóliai tamgák a hun időkből Bogdanov nyomán, közülük némelyik a magyar hieroglif írás segítségével magyarul elolvasható, például az 5. olvasata: Lyukó ten (mai magyarsággal: Lyukó isten), a 10. Jó ős, a 19. Égi Dana isten, a 33. Jóságos Dana a Lyuk, értsd: a bőség forrása (a kép általam a cikkhez adott illusztráció VG)
Dr, Bakay Kornél közel egy évtizeden keresztül dolgozott Liu Mau tsai kínai tudós nagy művének magyarra fordításával, amely 2019-re elkészült - írja Kőnig Adrienn, a csoport adminja. - A munka a Kr. sz. utáni VI-VIII. századi türkökről szóló kínai forrásokat tartalmazza, Türkök és kínaiak címmel. A Magyarságkutató Intézet ígérete szerint ki fogják hamarosan adni! S én szeretnék hinni ebben! Addig is olvassuk el a Tanár úr ehhez a könyvhöz írt tanulmányát - “ Előszó “ címmel - amit volt olyan szíves és átküldött nekünk.
ELŐSZÓ
Türkök és magyarok - 1. rész
Eredetünk szempontjából rendkívül fontos szerepe van annak, hogy kultúránk és nyelvünk milyen viszonyban volt a törökséggel, hiszen az írott források egy része őseinket turkoknak, törököknek nevezi. Évszázados vita folyik arról, hogy egyáltalán magyarok vagyunk-e?
Újra és újra felvetődik az a gondolat, hogy a honfoglalást végrehajtó nép (Árpád népe) magyarul beszélt-e? A nyelvészeti és történeti kérdések mellé felsorakoztatták a régészetieket is, mondván: emlékanyagunk, temetkezési szokásaink zöme, nagyobb részt ugyancsak ,,törökös” jellegű.
Szinte általánosnak mondható az a vélekedés, hogy a finnugor eredetű magyarságot a IV. század után ,,valamilyen török nyelvű nép vethette ki eredeti hazájából,” és ez a török nép ,,tanított meg bennünket” a földművelésre, az állattartásra, az állami és a hadi életre, mivelhogy a magyar nyelv – úgymond – török jövevény szavai ezt bizonyítják.
Mielőtt ezt a kétségtelenül alapvető és nagyon lényeges kérdést megkísérelnénk megválaszolni, össze kell gyűjtenünk a türkökre vonatkozó írott és tárgyi emlékanyagot, hogy megtudhassuk: kik voltak a türkök, és egyáltalán mióta szerepelnek a történelemben?
Korszerű, magyar nyelvű összefoglalások nem kényeztetik el az olvasót. A Korai Magyar Történeti Lexikon például egyetlen szót sem szól arról, kik voltak a türkök, mindössze annyit közöl, hogy ,,nevük az 5. század óta ismert a kínai forrásokból tu-csüe/tu-küe (tujue 突厥) alakban. Ismeretlen eredetű nép.” Bővebb tájékoztatást nyújt Vásáry István, A régi Belső-Ázsia története c. munkájában (Szeged, 1993).
A források alapján, a legkorábbi időpont a történetükben, Kr. sz. utáni 439. esztendő, amikor az Ašina (Ashina 阿史那) nemzetség vezetésével a zsuan-zsuan (ruru 茹茹) néphez menekültek, és az Altaj hegység déli lejtőin éltek. Az Asina, kotán szaka nyelven kéket jelent, türkül kök, ez pedig a kelet színe. Hosszú ideig a zsuan-zsuanok fennhatósága alatt voltak. A rouranokat, sokan ma is, az európai avarokkal azonosítják. Vannak, akik őket a hunok leszármazottjainak tartják, vannak, akik a keleti oguzok utódainak vélik, és többen a szienpik rokonságát vélelmezik.
A türköknek nevezett nép, a VI. század előtt különböző törzsi és politikai név alatt volt ismeretes (tiek, tik, telék, ting-lingek, ruziek (jüecsik, azaz oguz-jer, ami azt jelenti: az oguzok földje). A Pamirtól nyugatra élő vuszunok, akik szomszédai voltak a zsuan-zsuanoknak, 438-ban követeket küldtek a kínai udvarba, ajándékokkal. Kevéssé ismert, hogy a kínai források szerint a Li nemzetség (klán) genetikai rokonságban volt a türkökkel.
Első történeti megjelenésük az Északi Vei-dinasztia (Bei Wei 北魏; Kr. sz. utáni 386–534) vége felé adatolt, amikor a türkök első ízben jutottak el a kínai határhoz. A Nyugati Vei dinasztiával szövetkezve, 545-546-ban legyőzték a teleket, akikkel később egyesültek. Bumin 551-ben feleségül vett egy kínai hercegnőt, ő lett a katun, Bumin pedig felvette az Ilig-kagán címet, ezzel is jelezve, hogy egy új birodalmat akar alapítani.
A türk birodalom első korszakában (552-572) a türkök a sztyeppe nomád népeit hódoltatták, Mandzsuriától a Kaukázusig, és a Fekete-tenger vidékéig. 552/555-ben legyőzték a zsuan-zsuanokat, akik közül több mint háromezer embert, a türkök, (Kína segítségével) lemészároltak, a vezérük, Anakui 555-ben öngyilkos lett. A türkök rövidesen meghódították Belső-Ázsiát, majd megalapították a türk kaganátust. 545/546-ban Bumin (Tumen, Ilig) kagán fellázadt a zsuan-zsuanok ellen, akikkel korábban (543) együtt harcoltak, például a kaocsék ellen. Bumin testvére, Isztemi jabgu 554-558 között meghódította a Hétfolyóközt, a kazah sztyeppét, Korezmet, és eljutott a Volgáig. Bumint fiai követték a trónon, előbb Kolo, majd a testvére Muhan kagán, aki legyőzte a heftalitákat, meghódította az északi hatalmakat és megindította a támadásait Kína ellen. Mind a nyugati, mind a keleti türkök ekkoriban nem az adók és a presztizs-szükségletek begyűjtésére összpontosítottak, hanem a megtelepült lakosság kifosztására.
,,A nyugati türköknek, eredetileg ugyanazok voltak az őseik, mint a keleti (északi) türköknek. Kezdetben Bumin fia, Muhan 木汗 (Bukan, ur. 553–572) kagán összekülönbözött Sapolüe (Shabolüe 沙缽略) kagánnal, és ezáltal a türk állam két részre oszlott.… A /nyugati türkök/ szokásai nagyjából hasonlítanak a keleti türkökéhez, csak a nyelvük volt egy kicsit különböző.”
A türk birodalom kettészakadása 581/582-ben következett be, amikor Apo/Apa (Abo 阿拔/波) kagán (Ta-lo-pien; Daluobian 大邏便) felvonult Sapolio (Shabolüe 沙缽略) kagán (ur. 581–587) ellen, és An-lo-val (Anluo 菴羅) trónutódlási viszályba keveredett. A vezető hatalmi térség a keleti volt. Ez a két rész azonban még nem alkotott egymástól teljesen különálló két birodalmat. A keleti rész kagánja volt az egész birodalom legfőbb uralkodója. Az Első Türk Kaganátust, Muhan öccse, Taszpar (572-582) központra és szárnyakra osztotta, de a határt földrajzilag, egyezményes módon jelölték ki: nyugatira és keletire, nem úgy tehát, ahogyan később a mongolok tették, a részfejedelemségek alapján. Ennek következtében két központ jött létre: egy a Hétfolyóközben, egy másik pedig Közép-Mongóliában.
A nyugati rész függetlensége tulajdonképpen korábban is megvolt. A nyugati türk kaganátus Bizánc és Perzsia felé vezetett hadjáratokat, de 589-ben a perzsáktól megsemmisítő vereséget szenvedtek. A keleti rész elsősorban Kínával volt kapcsolatban, hadjárataik során onnan igyekeztek kielégíteni a szükségleteiket. A Mennyei Birodalom, a Szui-dinasztia idején először megtagadta az adók fizetését (581), később azonban (594) 10 ezer lovat, 20 ezer juhot, 500 tevét és marhát kellett fizetniük, valamint a kagánnak adtak három ezer tekercs selymet.
A nyugati türk birodalom a VII. század derekáig (659) állt fenn, de a Tang birodalom (618-907) még 658-ban is hadjáratot vezetett a Nyugati Türk Kaganátus (Asina Helu) ellen.
Ibn al-Aszir adatai szerint a türkök 652/53-ban egyesültek a kazárokkal. Pszeudo Zakarias, Zakarias rhétor szír krónikájának folytatója, az 555.évnél említi, hogy a Kászpi-kapun túl, valójában a derbenti szoroson túl, 13 nép él, akik sátrakban laknak, marhahúst, halat és vadállatokat fogyasztanak, és ezek egyike a kazár, akik tulajdonképpen a nyugati Türk Kaganátusból váltak ki a VII. században.
A birodalom-alapító nagy uralkodó, Tumen (Tumen 土門; Bumin kagán, meghalt már 552-ben). A keleti türk birodalmat tehát Bumin öccse, Isztemi (552–575) személyével hozhatjuk kapcsolatba, akinek birodalma keleten a Liao-tengerig, nyugaton az Aral és a Kászpi-tengerig, délen a Góbi-sivatagig, északon a Bajkál-tóig terjedt.
A régi szakirodalom, természetesen megkísérelt választ adni arra a kérdésre is, kik vehették fel a türk/turk nevet, hiszen egyetlen nép sem keletkezhet a semmiből. Hosszú időn keresztül hatott N. Bicsurin feltevése (1851), hogy a hunok is, a türkök is, és az ujgurok is mongolok voltak. Ez a hipotézis ma már egyáltalán nem tartható. Az persze lehetséges, hogy a később hatalomra jutott Asina-nemzetség (Ashina 阿史那), eredetileg mindössze néhány száz családból állott. Deguignes (De Guignes) francia sinológus, 250 esztendővel ezelőtti nézetei még a múlt században is nagyon népszerűek voltak, aki szerint a hunok tették ki a türk nép javát. Ez a nézet a legutolsó századokban, sőt még manapság is fellelhető, és nemcsak a nem-hivatalos irodalomban.
Az igazi fordulat azonban akkor következett be, amikor Vámbéry Ármin (1832–1916) elindult hosszú felfedező útjaira, és hamarosan megjelentette nagy munkáját a magyarok eredetéről, illetve a török fajról. Ő ismerteti az ősi mítoszokat is, amely szerint Noé fiának Jáphetnek nyolc gyermeke volt: Türk, Csin, Kazár, Szakláb, Rusz, Ming, Gumari és Kaladzs. Türk az Iszik-Kul/Köl mellett élt, az Altaj közelében. Az Asina nemzetség egy nőstényfarkas által felnevelt kisfiútól származik. Az Asina szó maga is ,,nemes farkas”-t jelent. Vámbéry felhívja a figyelmet arra, hogy a bizánci források a VI. századtól kezdik felváltani a szkíta jelzőt a törökkel, ugyanakkor Menandrósz szakáknak mondja őket Vámbéry mindvégig kitartott amellett, hogy a hunok török nyelvűek voltak, valamint amellett is, hogy a magyarok is a törökök rokonai, ám a magyar nyelv vegyes nyelv, tehát részben török, részben ugor eredetű. Az akkor már megmerevedőben lévő akadémiai finnugor vonal élharcosa, Hunfalvy Pál éles támadást intézett Vámbéry Ármin ellen, és ezzel kitört az un. ugor-török háború.
A fészbuk csoportunkban megjelent fenti írásra a következő üzenetet kaptuk személyes aláírás nélkül:
Kedves Adrienn!
Köszönjük hogy megosztotta velünk és mindenkivel Bakay úr levelét(?), közleményét(?). Sajnos nem először közel sem az összes körülmény és tény került leírásra, megfogalmazásra. Ezeket nem részletezzük, mert az Bakay úr és ránk vonatkozik.
Bár az ilyen tartalmú méltatlan, egyoldalú írások nem indokolják, mégis úgy gondoljuk, Bakay úr érdekében sem kezdünk bele egy hosszadalmas “levelezésbe”.
Amint kiadható állapotba kerül a kötet, kiadjuk.
Üdvözlettel:
Magyarságkutató Intézet
“Amint a szerző és a szakmai lektor megegyeznek a kiadó által vállalható szakmai tartalomban és megtalálják a szakmai konszenzust, lesz a kézirat kiadható.”
Tisztelettel: Magyarságkutató Intézet
A kézirat szakmai tartalmának "vállalhatóságáról" nem foglalhatok állást, hiszen azt nem ismerem s ez nem is lehet a feladatom. Az azonban érdekes, hogy az MKI meg akarja határozni a kötet szakmai tartalmát. Nem gondolom ezt illendőnek, hiszen az MKI vezetője egy jogász, Bakay Kornél pedig az egyik legnagyobb régész szaktekintély, akinek tisztelni kell az esetleg egyéni álláspontját is. Természetesen ennek ellenére is lehetnek megbeszélnivalók kiadó és szerző között, azonban ezeknek a megbeszéléseknek illene folyamatban lenniük. A kézirat 2019-ben készült el s ha a kézirattal kapcsolatos párbeszéd megszakadt, akkor annak oka lehet. Aligha tévedünk, amikor Ungváry Krisztián 2020-ban megjelent Bakay Kornél diadalútja az MSZMP-ből a hungarizmusig és a tisztikeresztig című pamfletjét és a mögötte sejthető magyar- és tudományellenes törekvéseket is érzékelni véljük az MKI pálfordulása és halogatása hátterében (1). Ungváry Krisztián ebben a dolgozatában politikai támadást intéz Bakay Kornél ellen, holott a tudományban alapelv, vagy annak kellene lennie, hogy politikai szempontot nem veszünk figyelembe, csupán a tudományos cél fontos: a kíváncsiságunk kielégítése.
Ungváry Krisztán övön aluli támadása azokat a ballib történelemhamisítókat védi, akik évtizedeken át valótlanságot terjesztettek például a Zalavár-Mosaburg kérdésben, amelyet éppen Bakay Kornél leplezett le legújabban. Korántsem lényegtelen, hogy a hungaryfirst.hu-n közreadott közleményem, amely Bakay Kornél erről alkotott álláspontját és tanulmányát adja át a nyilvánosságnak, pillanatnyilag nem elérhető. Ezzel egyidejűleg Kőnig Adriennt is hetekre kitiltották a fészbukról a professzor úr cikkeinek közzététele miatt. Magam is tapasztaltam, hogy a Bakay-cikkek fészbukos megosztása ismételten korlátozva van. Azt pedig már korábban is tapasztaltam, hogy a "tudományos konszenzus" lovagjai esetenként szoros kapcsolatot tartanak a netes fórumok szerkesztőivel s azt tájékoztatásellenes célokra használják fel (2).
Remélhetőleg nem egy nemzetellenes fordulat jele, hogy kikerült a kormányból az a Kásler Miklós is, akinek elévülhetetlen érdemei vannak a Magyarságkutató Intézet megalapításában, a genetikai és régészeti kutatások támogatásában és aki kitüntetést adományozott Bakay Kornélnak is.
Örvendenénk, ha a Magyarságkutató Intézet tájékoztatná olvasóinkat az álláspontjáról. A nemzetnek joga van a magyar őstörténet megismeréséhez, amihez elengedhetetlennek tartjuk Bakay Kornél nézeteinek közreadását is.
Jegyzet
(1) A Magyarságkutató Intézet sajnálatosan jelét adta már annak, hogy nem a szakmai eredményeket, hanem a politikai helyezkedést tekinti elsődlegesnek. Amikor a rovológiai kutatások elindítását célzó javaslatom megtárgyalása végett fogadtak a hivatalukban, az első közlésük azt volt, hogy az Intézetnek nem célja a tudományos konszenzussal való konfrontáció. Ezt akkor kijavítottam, miszerint a tudománynak nem az e területen nem is létező tudományos konszenzushoz való igazodás a célja, hanem a kíváncsiságunk kielégítése, a felmerülő kérdések megválaszolása. Ezzel aztán a ki sem alakult együttműködésünknek rögvest vége is szakadt, mert - a jelek szerint - a Magyarságkutató Intézet számára a szakmai célok csak másodlagosak lehetnek, visszabeszélést pedig az egetverő tudománytalanságaikkal szemben sem tűr el.
(2) A wikipedia egyik szerkesztője írt arról, hogy a Magyar Nemzeti Múzeumból ismételten levelet írtak neki azzal a kéréssel, hogy a Budapesti hun jelvény szócikküket töröljék ki. A szócikkben arról esett szó, hogy Rezi Kató Gábor vezetése idején az általam múzeumi letétbe adott lelet jeleket hordozó felületét barbár módon lereszelték.
Utószó
A jelen cikk 2022. október 13-i közreadását követően örömmel értesültem arról a magyarnemzet.hu november 7-i cikkéből, miszerint Dr. Kásler Miklós miniszter úr az MKI tiszteletbeli elnöke lett. Gratulálok a kinevezéshez, amely garanciája lehet annak, hogy az Intézet további fontos sikereket érjen el a magyar őstörténet kutatása terén. Remélem, hogy ezek sorába fog tartozni Bakay Kornél kötetének kiadása is!
Irodalom
Bakay Kornél: KIRÁLYOK ĖS SZENTEK Az Aranybulla 800. évfordulójára Kiállítás a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban
Kásler Miklós lett a Magyarságkutató Intézet tiszteletbeli elnöke (magyarnemzet.hu) 2022. 11. 07.
Varga Géza: Bakay Kornél: Zalavár-Vársziget és a Mosaburg-kérdés (Bakay Kornél írását közreadó elérhetetlen bejegyzésem a hungaryfirst.hu-n)
Az idegen nem szép (interjú Bakay Kornéllal a Demokratában)
Varga Géza: Ezüstjelvény a hieroglifikus "Úristen" mondatjellel Zalavár Várszigetről
Varga Géza: Horváth-Lugossy Gábor féligazságai a hun-magyar azonosságról, Szent Mártonról és az őshonosságunkról
Ha Ön a leírások alapján még nem tudta eldönteni, hogy Veleméren van-e az a hely, amelyről egész életében álmodott, akkor ezen a hídon kell átjönnie s a domb tövében jobbra kell kanyarodnia ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése