Ion Ursu, Ludmila Bacumenco-Pîrnău, Vlad Vornic, Sergiu Musteață szerzők az academia.edu-n olvasható cikkükben a Lozova-La hotar cu Vornicenii (Strășeni járás, Moldova Köztársaság) középkori nekropoliszának területén a 2024-es régészeti kutatások előzetes eredményeit mutatják be. A lelőhelyen folytatott ásatások 18 sír felfedezését eredményezték, amelyek a szerzők szerint egy helyi keresztény közösséghez tartoznak. Az elhunytakat (felnőtteket és gyermekeket) keresztény rituálé szerint temették el: hanyatt fekve, fejüket nyugat felé fordítva, kinyújtott lábakkal, karjukat könyökben behajlítva, kezüket a hasukra, mellkasukra vagy vállukra helyezve. A sírleletek gazdagok és változatosak, beleértve az ékszereket, mint például fülbevalókat, gyűrűket, gyöngyöket, medálokat és gyűrűket, valamint különféle ruházati kiegészítőket (gömbgombokat, brossokat, csatokat) és használati tárgyakat (gyűszűket) és szövetmaradványokat stb. A leletek arra utalnak, hogy a temetőt a XIV. században használták.
Mint a szerzők fogalmaznak, a lozovai középkori nekropolisz egyike azon régészeti lelőhelyeknek, amelyek különösen fontosak a XIV. századi Moldova ortodox lakossága lelki életének rekonstruálása szempontjából, és az interdiszciplináris kutatás folytatása és a teljes régészeti leltár szigorú elemzése további értékes betekintést nyújt majd a Prut és a Dnyeszter közötti régió vidéki közösségeibe az Arany Horda késői időszakában, valamint a Moldovai Fejedelemség felemelkedésének és keleti terjeszkedésének idején.
A szerzők nem említik, hogy a leleteken lévő jelek a magyar hieroglif írás szójelei, amelyek a magyar ősvallás, jel- és nyelvhasználat hatásáról árulkodnak. A hieroglifákkal (ősvallási kötődésű szójelekkel) leírt rövid magyar mondatok apotropaikus "óvó-védő" jellegűek, azaz amulettekről van szó. (1) Olyan egyértelmű és mértékű ez a magyaros jelhasználat, hogy az árnyékot vet a szerzők feltételezésére, miszerint e moldvai elhunytak ortodox keresztények lettek volna. Ha a szerzők nem tévednek és a temetőben valóban keresztények nyugszanak, akkor is a pogány ősvallás erős hatását jelzik ezek az amulettek.
Kérdés, hogy ez a jelhasználat milyen hagyományból eredeztethető?
- Lehet régi helyi szokás, pl. elvileg a magyarul beszélő és a magyar hieroglif írást használó hunoktól, avaroktól, vagy etelközi magyaroktól is levezethető. A Jalpug-tavi hun írásemlék, vagy a Türk Attila és társai által közölt ukrajnai hieroglifikus írásemlékek megengedik e lehetőség fevetését. (2).
- Származhat keletről, például a tatároktól, ha náluk ez a jelhasználat kimutatható, ám erről nincs adatom. Ez elképzelhető, mert a kőkori ősvallást szolgáló magyar hieroglif írás jelei már 10 - 20 ezer évvel ezelőtt elterjedtek a Pireneusoktól Amerikáig. A moldovai leletek származását a jelek és a jelhasználat finomabb változásai alapján lehetne eldönteni.
- A legvalószínűbb, hogy a moldovai magyarazonos jeleket a korabeli, vagy megelőző magyarországi jelhasználat hatásának tekinthetjük.
Ez utóbbira enged következtetni néhány párhuzam, pl. a csúcshegyi honfoglalás kori madaras gyűrű oldalán lévő Ak "patak, Heraklész" szójel (5/c. ábra), amelyhez hasonlót az egyik moldovai leleten is láthatunk (5/a. és 5/b. ábra).
A XIV. században erős magyar kulturális, katonai és gazdasági hatás érvényesült Moldovában, mivel a moldovai államszervezet kiépülése közvetlenül a Magyar Királyság védnöksége alatt és kezdeményezése következtében kezdődött meg. Katonai és politikai védelmi övezet jött létre, mert Nagy Lajos király tatárok elleni védelmi vonalat épített ki. Magyarország határmenti katonai közigazgatási egységet hozott létre a területen. Máramarosi vajdák: Dragoș és Bogdan vajdák magyar hűbéresként szervezték meg az államot. Ám Bogdan végül fellázadt Lajos ellen és így jött létre az önálló Moldova.
A moldovai utak kötötték össze Erdélyt a fekete-tengeri kikötőkkel. A moldovai városok jogrendje a magyarországi (főleg besztercei) mintákat követte. Számottevő magyar és szász iparos, illetve kereskedő telepedett le a moldovai városokban. A gazdaságban széles körben használták a stabil magyar ezüst- és aranypénzeket. Számos településnév őriz magyar eredetet (pl. Baia – Moldvabánya, Târgu Trotuș – Tatárvásár). A magyar királyok támogatásával alakult meg a milkói és a szeretvásári katolikus püspökség. Magyar szerzetesek terjesztették a nyugati keresztény kultúrát és írásbeliséget. Ekkor állandó magyar etnikai tömbök alakultak ki a Kárpátokon túl.
A magyarul elolvasható hieroglifikus írásemlékek kézenfekvően a Magyar Királyság XIV. századi moldovai befolyásának dokumentumai lehetnek.
A jelen cikkben a közölt írásemlékek olvasatával egészítem ki a szerzők dolgozatát.
2/a. ábra. Az Ég ős ten "Égisten" gyűrűről a szerzők által közölt kép
2/b. ábra. Az Ég ős ten "Égisten" gyűrű pecsétlapján lévő jelmontázs (középen) a Tejút hasadékában karácsonykor kelő napistent jelképezi, a ligatúra felbontható (balra, lentről felfele: ég, ős, ten) hieroglifákra, a hieroglifák a jobbra látható székely "g", ős, ten jeleknek felelnek meg
5/a. ábra. A ragyogó nagyságos Bél Ak gyűrű
5/c. ábra. A csúcshegyi honfoglalás kori gyűrű oldalán a Bél Ak szár (mai magyarsággal a Világ ura?) olvasatú jelmontázs látható, a Bél szár kifejezést körülölelő Ak (patak, Heraklész) jel azt fejezi ki, hogy Bél fiúisten azonos a Tejúttal, vagyis az égig érő fával
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése