Bevezető
Az ábécét az első jeleiről, az "á", "b" és "c" betűkről nevezték el. Mivel nem minden jelsor kezdődik így, ezért például a germán rúnák jelsorát az első jelei alapján futharknak nevezik. Joggal merül fel a kérdés, hogy mi okozza a különböző jelsorok nevének és jelsorrendjének eltérését? Miért éppen ebbe a sorrendbe rakták az ábécé betűit és kik voltak azok, akik a jelsorrendünket így határozták meg? A székely írás ismerőiként abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy e kérdésekre válaszolni tudunk s a lehetséges válaszokat ellenőrizni tudjuk. A jelsorrend a szakirodalomban alig tárgyalt jelenség. Csupán néhány dolgozat (Varga/1998, Varga/1999, Naddeo/2007) említi, hogy a székely írás jelsorrendjének legközelebbi párhuzama Kazáriából és Ugaritból került elő. A jelen cikkben ezt az összefüggésrendszert tárgyalom és végül egy etnokulturális folyamat felvázolásával megpróbálok magyarázatot is adni rá.
Az ábécé kezdetű jelsorrendek
1. ábra. A székely jelsorrend a nikolsburgi ábécéből és párhuzamai
A székely, kazár és ugariti jelsorrend közel azonossága nagy jelentőségű adat, mert világnézetről és etnokulturális folyamatokról árulkodik. Világnézetről azért tájékoztat, mert a jelsorrendet a szójelek vallásos jelentősége határozta meg (1. ábra). Az etnokulturális folyamatokról pedig azért tud tájékoztatni, mert a vallás jórészt csak a vérrel együtt változott. Amikor a jelsorrend és a jelek ősvallási jelentőségét, valamint földrajzi előfordulásaik időrendjét derítjük fel, akkor a népek és az eszmék vándorlását is tisztázzuk.
A jelsorrend elejére az ősvallási jelentőségük miatt kerültek az isteni triász tagjai: Anat (Enéh), Bél és Dana nevét rögzítő jelek (a "c" csak egy későbbi beszúrás). Fiú szavunk Bél fiúisten nevéből keletkezett a szóeleji b-p-f hangváltozás során. A jelek vallásos jelentősége szerinti sorrend (az isteni család elsősége) csak a magyar hieroglif írásban és a Diringer által közölt csukcs szójel-jegyzékben érzékelhető (Varga/2017a/76). Más írásrendszerben nincs hasonló. Ebből következően az ábécé sorrendű íráshagyomány kezdeteit a magyar jelsorrend képviseli.
Amikor e három írás közül kell választanunk, hogy melyik képviseli az eredeti jelsorrendet, akkor a jelsorok hossza alapján közelíthetjük meg a választ. A korszak ugyanis a jelsorok rövidülésének korszaka. A korábbi szó- szótagoló írásoknak legalább 30 - 200 jelre volt szükségük, de könnyen elérték a 2000 jelet is. A betűírás megteremtéséhez nem volt szükség ennyi jelre, ezért a modernebb jelsorokban elhagyták a nem szükséges szótag-, szó- és mondatjeleket. Ezért az 1. ábrán látható táblázatban a székely írás képviseli a korábbi (szó- szótagoló) írásmódot, az arameus írás pedig a legmodenebb, tisztán betűírásos módszert. Kézenfekvő, hogy a jelsorrendet a legkorábbi ábécé sorrendű írás (esetünkben a székely írás, illetve előzményének, a magyar hieroglif írásnak a ) megteremtői határozhatták meg.
Az ugariti írás
Hans Bauer, az ugariti írás megfejtője az ugariti írással rögzített hurri szövegekből arra akart következtetni, hogy az írás eredetileg egy nem sémi nyelv számára született meg Doblhofer/1962/231).
Amikor e jelsorrend kezdeteit kutatjuk, akkor emlékeznünk kell arra, hogy az ábécé kialakulásának korszakában az írásrendszerekben használt jelek száma folyamatosan csökkent. A jelsorrendek elemi jelekből (pl: "s" és "t") álló közös csontvázának réseit kitöltő ligatúrák (pl: "st") nyilvánvalóan későbbiek az elemi jeleknél (Varga/2017a/534). Ám a ligatúrakészítés maga is paleolitikus eljárás (l. a marbellai ligatúrát!), tehát a székely jelsorrend akár paleolitikus eredetű is lehet. Ebből következően az ábécé megszületésének időpontjában a táblázat hosszabb jelsorai (a székely és a kazár) akár az ugariti írásnál korábbi változatokat is képviselhetnek. Ezekben még sok jel maradt meg a korábbi szó-szótagoló írások jelkészletéből. Ilyen a székely írásban a tprus (tapar ős "szabír ős") mondatjel is, amelynek közel 12 000 éves a legkorábbi ismert példánya Göbekli Tepéről. Ezt az ősi mondatjelet az ősvallási jelentősége miatt napjainkig megőriztük a népi jelhasználatban, például a hímes tojásokon, vagy a veleméri rajzos sindükön, de a mindennapi betűvetésben már nem használjuk, mert nincs rá szükség (1. ábra).
Egyfajta ellenőrzés lehetőségét kínálja, ha a vallások isteni triászát öszehasonlítjuk az ábécé elejével.
- A magyar isteni triász nevét Anonymus őrizte meg Enedubelianus vezér neveként, akit az Árpádház őseként szerepeltet. A hasonló genealógiákban szokás volt a dinasztia őseként az Istent megnevezni, ezért e vezérnévből kihámozhatjuk az isteni triász neveit. Az anyaistennő neveként Enéh neve kínálkozik, amely név az anya és az ünő rokona, azaz valamikor kezdődhetett "a" betűvel is. A fiúisten Bél volt. A krónikáinkban ugyan már Nimród szerepel a Bél helyett, ám Bonfini a Nimród nevet idegen eredetűnek mondja. A Bél név gyakran előjön a hieroglifikus szövegekben az Istennek fenntartott helyeken (pl. a világmodellek belsejében). Az Erdélyben ma is használt "Dana verjen meg!" mondásból és a hieroglifikus szövegekben való elfordulások alapján az öregisten Dana, az Enedubelianus név alapján esetleg Du lehetett. Anonymusnál fenmaradt egy dunaparti jelenet leírása. E szerint Árpád apánk, amikor megérkezett a Duna partjára és a vízzel telemerített ivókürtjét magasra emelte, az összes magyarok azt kiáltották, hogy "Isten! Isten!". Nyilván azért, mert a Duna nevet az Isten nevével azonosították. Ebből ítélve az öregisten neve Dana lehetett.
- Az ugariti isteni triász Anat, Bél és Él istenekből áll. Mindegyik isten magyarul érthető nevet visel. Dana helyett azonban Él szerepel harmadikként. Ennek "é" kezdőbetűje nincs is messze a jelsor elejétől, rögvest a "d" után következik a székely jelsorban. Az ugariti jelsorrendben azonban nincs "e" betű, helyette "h" szerepel. Ez esetleg magyarázható azzal, hogy az Él istennév eredetileg (a heli "ölyv" szavunkhoz és a görög Heliosz nevéhez hasonlóan) "h"-val kezdődött. Az eltérések arra utalnak, hogy a székely jelsorrend az ugaritinál korábbi állapotot képvisel. Az ugariti írást kezdetben hurrita (azaz szabír) nyelvű szövegek rögzítésére használták. Ez érthetővé teszi, hogy miért a szabírok által alapított Kazáriában és a szabír nevet korábban viselő magyarok nemzeti írásában találjuk meg az ugariti jelsorrend legközelebbi párhuzamát.
- A monoteista sémi vallásban nincs isteni triász, amiből következően nem sémi nép alakította ki az ábécé jelsorát. A használt istennevek (Él és Jahwe) nem is sorolódnak az ábécé elejéhez. Az Él istennév kezdőbetűje ugyan közvetlenül a "d" után következik, de a "j" esetében a távolság már nagyobb. Amennyiben az istennevek mellé számíthatjuk az adonáj "úr" jelzőt is, amely a sumér dingir "isten" és a magyar Dana rokona lehet, akkor valamelyest változik a helyzet, bár nem lehet tudni, hogy az "a", vagy a "d" alapján soroljuk-e be ezt a szót. Amennyiben az "a" alapján kíséreljük ezt meg, akkor a legújabb felismerések szerint a görög alpha és a föníciai álef közös őse feltehetően a mindegyiknél korábbi ugariti ábécé alpa betűje. Az is előfordulhat, hogy a betű nevét közvetlenül Ugaritból vették át, míg az írásképet akár a pregörög anatóliai térség (az ősi szabír/hurri terület) jelhasználata is befolyásolhatta. Az ugariti írásjel eredeti lineáris rajzát ugyanis a bevezetett ékírásos technológia felismerhetetlenné tette. A kariai, lükiai, piszidiai írások korábbiak a föníciainál, jeleik mégis hasonlóak a göröghöz - mert a sémi és a görög írás is egy megelőző hurrita lineáris írásból alakulhatott ki, amelynek mára csak a jelsorrendje maradt ránk az ékírásos ugariti ábécében.
- A latin isteni triász Jupiter, Juno és Minerva nevei semmilyen közvetlen közösséget nem árulnak el az ábécé kezdetével. Közvetett kapcsolatról azonban tudunk, mert Juno anyaistennő nevéről tudjuk, hogy az etruszk Uni átvétele. Tehát közvetve a magyar Enéh és anya szavakkal tart kapcsolatot.
A fenti elemzések alapján a székely és a kazár írás jelsorrendje az ugariti írás hurrita eredetű jelsorrendjével van a legközelebbi kapcsolatban. Ennek legkönnyebben egy szabír - szarmata - magyar etnokulturális rokonság adhatja a magyarázatát.
Az ábécé útja
A székely, a kazár és az ugariti jelsorrend hasonlóságát az ókori szabírokkal (hurritákkal) való rokonság magyarázhatja meg a legjobban. Bakay Kornél (Bakay/1998/53) említi, hogy "A szabírokat (Saviri) Jordanes hunoknak mondja, akik rokonai az onoguroknak, akiket a magyarokkal kell azonosítanunk." Tájékoztat Muagerisz szabírhun királyfiról és a szabírok Matzaron nevű váráról is, amely neveket kutatók sora rokonította a magyar népnévvel. Kazária alapítója a szabír nép volt: "Minden ismert adat arra mutat, hogy a kazárok a kaukázusi szabírok, a kaukázusi onogúrok és a barszilok (alánok) törzseiből jöttek létre, akik viszont a hun népek közé tartoztak."
Jegyzetek
(1) Michelangelo Naddeot személyesen ismertem. Amennyire meg tudtam állapítani, egymástól függetlenül jutottunk hasonló eredményre.
A nézeteit alább az AI segítségével ismertetem. A szerző szerint az ugariti ábécé jelsorrendje nem csupán egy korai sémi írásrendszer, hanem szoros kapcsolatban áll a magyar rovásírással (székely-magyar rovás). Naddeo megközelítésének főbb jellemzői az ugariti jelsorrenddel kapcsolatban:
- Szerkezeti felosztás: Naddeo az ugariti ábécé 30 jelét egy 2D-s táblázatba (rácsba) rendezi, amelyben rejtett neveket vagy teonimákat (istenek neveit) vél felfedezni.
"Rovás Abjad": 2007-ben megjelent könyvében (The Ugaritic Abjad: A Rovás Alphabet) azt állítja, hogy az ugariti írás jelei és azok sorrendje a rovásírás logikáját követik, és nem független közel-keleti találmányok.
- Eltérés a hagyományostól: Míg a tudományos konszenzus kétféle sorrendet ismer (északi sémi: ’a-b-g-d és déli sémi: h-l-ḥ-m), Naddeo egy harmadik, ezoterikus vagy magyar vonatkozású olvasatot javasol.
A fentiekhez a mesterséges intelligencia kötelezőnek gondolta hozzáfűzni az alábbiakat: "Fontos megjegyezni, hogy Naddeo elméleteit a mainstream nyelvészet és régészet nem fogadja el, mivel az ugariti és a magyar rovásírás között több mint 2500 év különbség van, és nincs bizonyított történelmi kapcsolat a két rendszer között."
Ez a megjegyzés azonban több ok miatt sem vehető komolyan.
- Egyrészt azért, mert egy tudományos vitát nem népszavazással kell eldönteni, azaz érdektelen, hogy a kérdéssel nem foglalkozó és ahhoz nem is értő "tudományos konszenzus" miképpen szavaz.
- A másik érv az, hogy a Nemetz Tibor segítségével 1993-ban elvégzett matematikai valószínűségszámításunk szerint az ismert jelrendszereket genetikai kapcsolat fűzi egybe. Vagyis egy szó sem igaz abból, amit a kérdéssel érdemben soha nem foglalkozó, hozzá nem értő, ezért valójában nem is létező "szakirodalomból" összeollózott az önálló értékelésre nem képes AI. Van tehát és bizonyított a történelmi kapcsolat a kérdéses írásrendszerek között.
Michelangelo Naddeo az ugariti jelsorrenddel kapcsolatos elméletét elsősorban a 2007-ben megjelent, The Ugaritic Abjad: A Rovás Alphabet című könyvében fejtette ki. A mű legfontosabb megállapításai a következők:
- Az ugariti ábécét egyfajta "Rovás Abjad"-ként azonosítja, azt állítva, hogy a jelek logikája és sorrendje a magyar rovásírás rendszerére vezethető vissza.
- Az ugariti ékírásos ábécé 30 jelét egy speciális rácsba rendezi, amelyben a sorrend nem véletlenszerű, hanem ősi istenneveket és teonimákat rejtő kódrendszer.
- Elméletét részben érintette más, magyar nyelven is megjelent munkáiban, mint például A 10 000 éves magyar kontinuitás című kötetben, ahol az európai műveltség és írásbeliség "magyar-ugor" gyökereit tárgyalja.
Hozzátehetem a fentiekhez, hogy az ugariti írást ugyan sémi írásrendszerként kezelik, de a legkorábbi írásemlékei között van hurri nyelvű is. Az ugariti írásrendszer nem alkalmazkodott a sémi nyelvekhez. Ezért a későbbiekben a jelszámot az ugariti 30-32-ről lecsökkentették az arámi 18-ra. Ebből következően jogos a feltételezés, hogy az írást egy nem sémi (kézenfekvően a hurri) nyelv számára találták fel.
Irodalom
Ernst Doblhofer (1962): Jelek és csodák, Gondolat, Budapest
