2025. március 26., szerda

Asko Parpola Indus írásról adott magyarázata és a magyar hieroglif írás

Bevezető

Az írástörténetnek van néhány kevéssé ismert szereplője, ezek közül is az érdekesebbek közé tartozik az Indus írás (meg a véle valamilyen kapcsolatban lévő óelámi írás, a legkorábbi sumér képírás, a Tepe Yahja-i jelkészlet stb.). Az utóbbi időben felmerült néhány új körülmény, ami miatt az érdeklődés homlokterébe került ez az alig ismert indiai írásrendszer. 

Futótűzként terjedt el egy hír a sajtóban, miszerint Tamil Nadu kormánya 1 millió dolláros jutalmat ajánlott fel annak, aki meg tudja fejteni az Indus-völgyi civilizáció, a világ egyik legrégebbi városi kultúrájának írását. MK Sztálin főminiszter egy új tanulmány nyomán tette ezt a bejelentést. 

Az említett tanulmány ugyanis feltűnő hasonlóságokat mutatott ki az indus írásjelek és az ókori tamil kerámia jelei között. Dr. Asko Parpola sok évtizedes munkájának összefoglalója, Az Indus forgatókönyv megfejtése a Cambridge University Press gondozásában jelent meg 1994-ben. A cikk rövidebb változata magyarul is hozzáférhető



1/a. ábra. Néhány formai párhuzam az Indus-völgyi és a székely írás jelei között (Varga/2017/464)




1/b. ábra. Néhány formai párhuzam a Tepe Yahja-i (dél-iráni) és a székely írás jelei között (Varga/2017/464), a sok hasonlóság jellemző a környezet általános írástani rokonsági viszonyaira, a magyarhoz való kapcsolódására



Az 1/a. ábrán látható magyar jeleknek jórészt ismert a képi tartalma, a jelentése és a hangalakja, amit a Magyar hieroglif írás c. kötetben adtam közre 2017-ben. Ezekből következtetni lehet az indus jelek jelentésére is. Feltehetően szó- és mondatjelekről van szó. 

A táblázat jobb alsó sarkában lévő indus jel - a magyar jelpárhuzamok alapján - a Magas sar kő (mai magyarsággal: Magasságos úr köve) mondatot rögzíti. E jellegzetes ligatúra előfordul többek között egy kínai neolitikus tálon és az amerikai indiánoknál is. Így - az Amerika benépesüléséről hangoztatottak alapján - ez a mondatjel (a véle rokon 20-50 darabból álló székelyazonos jelkészlettel együtt) legalább 12 000 éves. A véletlen egyezés a Nemetz Tibor segítségével elvégzett matematikai valószínűségszámítás alapján kizárt (Varga/1993/189).


Indus-magyar írástörténeti kapcsolatok

Számunkra az igazi érdekességet az jelenti, hogy az Indus írásnak sok jellemzője megtalálható a székely írásban és szójeleket használó előzményében, a magyar hieroglif írásban. E hasonlóságot (1. ábra) korábban is említettem (Varga/2017/454).  

- A székely jeleket ismerőknek első pillantásra szembetűnik, hogy az Indus írás sok jele formailag azonosítható a székely írás jeleivel. Jó lenne ezeket számba venni. Annál is inkább, mert a magyar hieroglifák (ősvallási kötődésű szójelek) segítségével több Indus jel értelmét is megközelíthetjük. Az 1/a. ábra táblázatában néhány indus-magyar jelhasonlóságot mutatok be. Hasonló számú formai párhuzamot a környezet legkorábbi írásaiban mindenütt ki lehet mutatni. Például a legelső sumér képjeleket legalább 21 azonos jelforma köti a magyar jelekhez (Varga/2017/437). A hettita (luviai, anatóliai) hieroglif írást és a székely írást 20 azonos jelforma köti össze (Varga/2017/449). Az 1/b. táblázat pedig azt illusztrálja, hogy a mezopotámiai-anatóliai kultúrterületet és az Indus-völgyet összekötő dél-iráni tájakon is nagy számban otthon voltak a magyarazonos jelek. Ezért az Indus-völgyi írás kutatásakor a magyar hieroglif írás mellőzésének csak tudományon kívüli okai lehetnek.

- Asko Parpola szerint "a vallás tükröződik az indus írás ikonikus jeleiben". Nos, a magyar hieroglif írás elnevezést azért kellett választanom e nemrég felfedezett kőkori eredetű írásrendszer megnevezésére, mert a magyar szójelek szinte kivétel nélkül ősvallási kötődésről árulkodnak. Még a jelsorrendet (a latin jellegű ábécék jelsorrendjét) is a magyar szójelek ősvallási jelentősége határozta meg (Varga/1998/30).

- Az Indus írás jellemzője, hogy sok nyúlfarknyi szöveg maradt ránk. Ennek megfelelően a magyar hieroglif írás szövegei is feltűnően rövidek. A magyar eseteket az magyarázza, hogy szójelekkel írt rövid ősvallási szlogeneket rögzítenek. Ez lehet a helyzet az Indus írás esetében is.

- Asko Parpola szerint "fokozatosan fejlődött az emberi képesség, hogy elemezze a nyelvet és azt írott szimbólumokkal ábrázolja. ... Kezdetben szinte kizárólag a lexikális jelentést hordozó gyökmorfémákat jelölték meg írásban, míg a nyelvtani toldalékokat, amelyek a gyökérnek adott kontextusban előfordult, kihagyták a forgatókönyvből, az olvasóra bízták a kitalálást." Nos, a száznál is több magyar hieroglifikus írásemlékre (a legkorábbi magyar nyelvemlékekre) éppen ez az eljárás jellemző. A szavakat azonosítani tudjuk, a ragozás és a mondatszerkezet azonban jórészt az olvasóra van bízva.

- Egyre pontosabb lesz a magyar hieroglif írás kialakulásáról és elterjedéséről kirajzolódó történeti-földrajzi kép. Érthetőbbé válik a lehetséges történeti kapcsolat, amelyik a magyar írást az Indus íráshoz köti. A 2017-ben kiadott Magyar hieroglif írás c. kötetben már feltételeztem, hogy a székely írás előzménye az Éden területén alakulhatott ki 100 000 és 50 000 évvel ezelőtt. Az újabb összefüggések a sumér kort megelőző szabír-hurri jelhasználat jelentőségére mutattak rá. Ez a szabír-hurri írás csak töredékeiből ismert s a közöttük lévő összefüggéseket még fel kell tárni. Ám az kellően erős adat, hogy a kor és a környezet írásaiban szinte mindig találunk 20, vagy több székelyazonos jelformát. Ezek mellett nyelvi összefüggések is támogatják a feltevést. Például Elám neve a magyar állam szóval lehet rokon. Szubartu vidékéről kiindulva feltételezhetően ez a szabír-hurri írás terjedt el Egyiptomtól az Indus-völgyig (Eurázsia északi írásairól és az amerikai indiánok népi jelkészletéről nem is beszélve). Eközben hátrahagyva az óelámi írást, a Tepe Yahja-i jelkészletet és más töredékeket. Ennek az egykori íráshasználatnak lehet egyik hagyatéka az Indus írás is. 


Hármas halom

Asko Parpola dolgozatának Az Indus-jelek képi értelmezése c. fejezetében összehasonlítja a hármas halom alakú szójel előfordulásait (2. ábra). Képi értelmezésről beszél, mert a jelek képi tartalma segít a jelentés megismerésében. Megnézi, hogy a képszerű szójeleket használó írásokban mi a jelentése a hasonló jeleknek. Ezek alapvető és fontos lépések. Azonban elmulasztja a heraldikában megőrződött és jól ismert magyar hármas halom és előzményeinek megemlítését (1). Ez pedig fontos nyom lenne, mert a magyar jelkészletet sok szál köti a sumért évezredekkel megelőző szabír/hurri jelekhez, amelyekből esetleg az indus írás is kialakulhatott.


2/a. ábra. Az Asko Parpola által bemutatott hármas halom változatok 



2/b. A magyar címer hun és avar eredetű hármas halma és kettős keresztje legalább ezer éve a magyar királyság jelképe


Halmokon álló, kettős kereszt alakú világfa látható az egyik hatti (Tell Halaf-i) fémlpaketten is (Varga/2017/453), azaz a hármas halmon álló kettős kereszt is igen régi anatóliai-mezopotámiai gyökerekre visszamenő jelkép. A 2/a. ábrán látható táblázatot kiegészíthetjük a hun-avar-magyar hármas halommal, amely összekötő kapocs a sumér és a kínai hármas halom között. A sumér nun "herceg" és a kínai wang "uralkodó" szójel (mindkettő hegyen álló kettős kereszt) ugyanúgy hatalmi szimbólum, amiképpen a magyar királyság címerének hármas halmon álló kettős keresztje is. Ez a három jel azért lett a királyi hatalom jelképe, mert közös ősvallási, államszervezési nézetrendszerből, közös kulturális gyökerekből fejlődtek ki. 

A közös ősvallási képzetek, amelyek e jeltörténeti rokonságot megmagyarázzák, korábbiak a suméreknél és az őket évezredekkel megelőző hatti és szabír-hurri jelkészletre mutatnak. A székelyazonos jelformák ugyanis korábban megjelennek a Mezopotámiát övező hegyes-dombos szabír-hurri tájakon a sumér írás legkorábbi jeleinél. E 20-50 jelből álló székelyrokon jelkészlet végső soron azzal a kb. 50 000 évvel ezelőtt az Éden területén kialakult jelkinccsel azonos, amely már a paleolitikumban elterjedt a Pireneusoktól Amerikáig. Ennek az ősi rendszernek lehet egyik elágazása az óelámi és az indus írás is.



2/c. ábra. Az apahidai hun turulok nyakán elolvasható a középen kiemelt Ragyogó ország mondat, alatta a székely írás "r" (ragyogó) jele és az 531 táján a mervi oázisban készített magyar Szent Korona hármas halom alakú ország hieroglifája



2/d. ábra. A Gizella kincs avarok által készített turulos fibulájának Egy országa olvasatú részlete




2/e. ábra. A kunbábonyi avar kagán csatján a Lyukó ten országa mondat olvasható



2/f. ábra. A Nagy Károly által az avar kincstárból rabolt, ma a 
Conques-i kincstárban őrzött jelvényen a Dana ten országa mondat olvasható



A hármas halom a sumér írásban a khur "hegy, ország" szójele. Egy szóhasadásnak köszönhetően e sumér khur szó hangalaki és jelentésbeli megfelelőjét a magyar orom és ország szavak tövében találjuk meg. Maga a hármas halom alakú jel is megtalálható a magyar jelkészletben és a magyar nép elődeinek jelkészletében.



Hal


3/a. ábra. ábra. Táblázat részlete Parpola (2008) nyomán, halat ábrázoló indus jellel és dravida magyarázattal




3/b. ábra. Szabadszállás-Józan lelőhely szkíta hal hieroglifája (balra) és párhuzamai (balról jobbra): kaliforniai sziklarajz Diringer nyomán, jenyiszeji ótürk "b" (balik "hal") rovásbetű és a székely írás "h" (hal) jele 



3/c. ábra. A sumér ha "hal" szójel


A 3/a-c. ábrákon bemutatott párhuzamok alapján a jelek halat ábrázolnak, a jelentésük is "hal". A legkorábbi ismert hangalakjuk a sumér és a székely írásjelek alapján ha/hal. Ennek változata/leszármazottja az ótürk balik "hal". Ebből következően Asko Parpola a képi tartalom alapján helyesen következtetett a halat ábrázoló indus képjel "hal" jelentésére. A dravida meen hangalak azonban "kilóg a sorból".


Zsendülő ős



4/a. ábra. Mohendzso Daro-i pecsét Asko Parpola nyomán




4/b. ábra. Indus jel a Tejút hasadékában karácsonykor kelő (fiatal világfaként ábrázolt) napisten jelképével, amely a magyar jelek alapján Zsen ős (mai magyarsággal: Zsendülő/újjászülető ős/isten) alakban olvasható el


A 4/a. ábrán látható Mohendzso Daro-i pecsétet Asko Parpola mutatja be az Egyéb bolygók: példák a keresztellenőrzött értékekre c. fejezetben. A pecsét második jele jól értelmezhető a képi tartalma és a párhuzamai alapján. A 4/b. ábrán bemutatott változatát a Rare Book Society of India csoport 2025. március 23-án a világhálón közölt cikkében megjelent táblázatból vettem, ahol 387-es szám alatt szerepelt. Az indus jel alakja így tiszta, a jelentése és a hangalakja pedig a magyar és a kínai változatok alapján közelíthető meg. 

Az üresen álló, kör, vagy mandula alakú keret a lyuk/Lyukó jele és a Tejút hasadékát ábrázolja. Ugyanezt jelenti akkor is, ha pont, kisebb kör, vagy rövid vonal van benne. 

Amennyiben a keret belsejében valamilyen istenjelkép (általában a függőleges egyenes alakú szár "úr" jel) jelenik meg, akkor a Tejút hasadékában kelő napisten ábrázolását látjuk. E jel jelentése a hettita hieroglif írásban "isten", a székely írásban "ős", a vámfalusi fazekasok jelkészletében "isten szeme". A székely írásban és a magyar hieroglif írásban ez az ős szójele. 

A jel változataiban eltérő istenjelkép is megjelenhet (mint a 4/b. ábrán látható indus jel esetében a háromágú villa). E változatok hangalakja eltérhet az ős-től, de erről nincs adatunk. 

Az indus jel belsejében megjelenő háromágú villa a kínai írásban a sen "fiatal növény, hajtás" jele. A székely írásban a "zs" betű, ami a zsen "zsenge, zsendül" szójeléből rövidült le az akrofónia során. 

A fentiek alapján a 4/b. ábrán látható indus jel a karácsonykor a Tejút hasadékában kelő (zsendülő, újjászülető, feltámadó) napistent jelképezi. A magyar jelek alapján a Zsen ős (mai magyarsággal: Zsendülő ős/isten) mondatjele lehet.


További jelhasonlóságok

Rare Book Society of India csoport 2025. március 23-án közölt egy cikket az Indus írásról. Adtak hozzá egy táblázatot is néhány írásjel rajzával. Ezek közül a 375-378 és a 385-388 sorszámú jeleket a magyar hieroglif írás segítségével el lehet olvasni (értelmezni lehet). Következzen alább a cikk:

Az Indus-írás megfejtésére szolgáló módszerek összehasonlító elemzése






Jegyzetek

(1) A magyar jelkincset és előzményeit a "tudományos konszenzus" prekoncepciói és téveszméi miatt nemlétezőnek szokás tekinteni. A magyar akadémikus "tudomány" által tudatosan félrevezetett nemzetközi "szakma" a magyar jelkészletet nem ismeri és meg sem említi. A félrevezetés tudatosságára jellemző a nemrég eredmény nélkül lezajlott világfa vita. 

Ezt a vitát Pócs Éva azzal indította el, hogy a honfoglalóknak nem volt világfa képzetük, vagy amit világfának vélnek egyesek a honfoglalás kori leleteken, azokról a világfa voltuk nem bizonyítható. Miközben százszámra vannak szójelekből összeállított világfa ábrázolások a honfoglalás kori leleteken, amelyek az elolvashatóságuk miatt kitűnően értelmezhetőek is. Az elefántcsont toronyba zárkózó "tudományos folyóiratok" nem hajlandók közölni, a "tudományos fórumok" pedig megtárgyalni sem a finnugrista alapozású téveszméket cáfoló tények ismertetését. Ugyanakkor minden akadály nélkül megjelenhetnek a magyar identitást romboló és a hun-magyar azonosságot, vagy a sumér-magyar kapcsolatokat cáfoló megalapozatlan nézetek. Annak ellenére, hogy pl. a hun-magyar azonosságot vagy 50 hieroglifikus nyelvemlék igazolja. A sumér-magyar nyelvi kapcsolatok létét pedig - 500 egyező etimon alapján - Asko Parpola is elfogadta, amikor a sumért az uráli nyelvek közé sorolta. 

Az évszázados finnugrista aknamunkának köszönhetően a nemzetközi szakirodalom a magyar jeltörténeti adatokat nem ismeri, azokat nem is említi. Ezért fordulhat elő, hogy a "szakma" feltételezhetően túl késeinek tartja a jeleinket ahhoz, hogy az írás eredeztetésekor figyelembe vegye. Pedig ezek az előzmények segítenek jobb választ adni a jeltörténet kérdéseire. 

A korai hármas halom alakú jeleket a Magyar hieroglif írás c. kötetben 2017-ben bemutattam. 










Irodalom

Asko Parpola (2025): Az Indus forgatókönyv megfejtése (harappa.com)



Varga Géza (1993): Bronzkori magyar írásbeliség, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest

Varga Géza (1998): A székely írás eredete, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest

Varga Géza (2017): Magyar hieroglif írásÍrástörténeti Kutatóintézet, Budapest


Varga Géza: Szentgyörgyi Rudolf szerint a hun eredetnek nincs helye a nyelvtudományban 


Varga Géza: Sumér-magyar jelpárhuzamok











1. Bevezetés: Az Indus forgatókönyv rejtélyének megfejtése

Az Indus-völgyi civilizáció (IVC), más néven Harappan civilizáció, a bronzkorban virágzott a mai északkeleti Afganisztánt, Pakisztánt és Északnyugat-Indiát felölelő hatalmas kiterjedésű területen. Ez az ősi kultúra, amely csúcspontján az ókori Egyiptom területének nagyobb területet fedte le, körülbelül ie 3300 és 1300 között létezett, ezt az időszakot jelentős városfejlődés és társadalmi összetettség jellemezte. A régészeti leletek kifinomult várostervezést mutatnak be, beleértve a rácsmintázatú városokat fejlett vízelvezető rendszerekkel, Mezopotámiáig terjedő kiterjedt kereskedelmi hálózatokkal, valamint szabványos súlyok és mértékek alkalmazását. A harappai lelőhelyek újrafelfedezése az 1920-as években egy olyan nagy civilizációt tárt fel, amely korábban ismeretlen volt a történelem számára, és mintegy 1500 évvel kitolta az indiai civilizáció kialakult idővonalát.

Az IVC rejtélyének központi eleme a megfejtetlen írás, az indiai szubkontinens legkorábbi ismert írásformája, amely potenciálisan ie 3500 és 2700 között alakult ki. Ez a pecséteken, kerámián és egyéb leleteken található írás magában rejti a lehetőséget, hogy kulcsfontosságú betekintést nyerjen a harappai nyelvbe – amelyet harappai nyelvnek neveznek, bár a besorolása hivatalosan „ismeretlen” marad, a lehetőségek között szerepel a dravida nyelvcsalád is –, valamint a civilizáció intézményei, a vallás, a kormányzás (amelyről a jelenleg kevéssé értelmezhető szféra és szféra állapota miatt) dinamika. A sikeres megfejtés az IVC-t az elsődlegesen régészeti témáról egy teljesebb történeti narratívával rendelkezővé változtathatja. Az Indus írásának az elmúlt évszázad során tapasztalt minden megfejtési kísérlettel szembeni tartós ellenállása az IVC-t az egyik legkevésbé értettvé tette az ókor legfontosabb korai civilizációi között. Ez a megértés hiánya, különösen a társadalmi struktúrát és hiedelmeket illetően, jelentős hiányosságot jelent az emberi történelem ismeretei között. Ennek a jelentésnek az a célja, hogy átfogó és összehasonlító elemzést nyújtson az eddig javasolt főbb módszerekről az Indus forgatókönyv megfejtésére tett erőfeszítések során. Ez a kihívás több mint száz próbálkozáson ment keresztül a különböző területek tudósaitól, de mindegyik nem járt végleges sikerrel.


2. Egy évszázados kutatás: Történelmi kísérletek az Indus forgatókönyv megfejtésére

Az első feljegyzett példány Indus pecsétről 1875-ben történt, Alexander Cunningham régész számolt be róla. Kezdetben Cunningham azt feltételezte, hogy ez az egyedülálló műtárgy vagy külföldi behozatal, vagy esetleg a brahmi írás korai formájához kapcsolódik. Később finomította ezt, és azt sugallta, hogy a pecséten a brahmi írás jelei lehetnek egy ismeretlen korai szakaszból. Mindazonáltal csak az Indus-völgyi civilizáció formális elismerése után, az 1920-as években, a harapában és más helyszíneken végzett kiterjedt ásatásokat követően, a tudományos figyelem a forgatókönyv szisztematikus tanulmányozása felé fordult.

A következő évtizedekben a kutatási megközelítések jelentősen fejlődtek. A korai próbálkozások gyakran az indu jelek és más ismert ókori írások, például az egyiptomi hieroglifák, a sumér ékírás és a brahmi írásbeli karakterek közötti vizuális összehasonlításokat tartalmaztak, annak reményében, hogy azonosítani tudják a lehetséges formai és jelentésbeli hasonlóságokat. Később strukturáltabb nyelvi elemzések kezdtek megjelenni, és a kutatók arra összpontosítottak, hogy azonosítsák azt a nyelvcsaládot, amelyet az írás képviselhet, és kiemelkedő jelöltek voltak, köztük a dravida és az indoárja nyelvek. Egyes elméletek még a mezopotámiai vagy egyiptomi nyelvekhez való kapcsolódást is javasolták. A számítógépek megjelenése a 20. század közepén jelentős fordulópontot jelentett, lehetővé téve az olyan tudósok számára, mint Jurij Knorozov, hogy statisztikai elemzést alkalmazzanak az Indus kultúra írására, megvizsgálva a jelek előfordulásának gyakoriságát és mintázatait. A közelmúltban a terület tanúja volt a fejlett számítógépes nyelvészet, a gépi tanulási algoritmusok, sőt a kriptoanalitikai technikák alkalmazásának a folyamatban lévő megfejtési kutatások során.

Az évszázados elkötelezett kutatás ellenére számos kihívás és akadály folyamatosan hátráltatta a megfejtési erőfeszítéseket. Ezek közül a legfontosabb az, hogy hiányoznak a Rosetta-kőhöz hasonló ismert kétnyelvű szövegek, amelyek az egyiptomi hieroglifák megértésének kulcsát biztosították. A közvetlen fordítás hiánya rendkívül megnehezíti az Indus jelek fonetikai vagy szemantikai értékeinek hozzárendelését. Egy másik jelentős akadály az írás által képviselt nyelvről vagy nyelvekről szóló végleges ismeretek hiánya. Míg a harappai nyelvet hivatalosan az „ismeretlen” kategóriába sorolják, a dravida családhoz való tartozás lehetősége visszatérő hipotézis volt. Ezenkívül az Indus feliratok többsége rendkívül rövid, átlagosan csak körülbelül négy-öt jel hosszúságú. A leghosszabb ismert felirat mindössze 26-34 jelből áll. Ez a rövidség erősen korlátozza a nyelvtani struktúrák, ismétlődő minták és kontextuális nyomok azonosítását, amelyek általában elengedhetetlenek egy ismeretlen szkript megfejtéséhez. A 3500 és 5000 közötti ismert feliratok korlátozott korpusza szintén kihívást jelent a robusztus statisztikai elemzés és a mintafelismerés szempontjából.

A bonyolultságot növeli az Indus forgatókönyv természetét övező alapvető bizonytalanság. A tudósok azon vitatkoznak, hogy a beszélt nyelv rögzítésére használt valódi írásrendszerről van-e szó, vagy inkább szimbólumrendszerről, esetleg protoírási formáról van szó, amelyet közigazgatási, vallási vagy egyéb célokra használnak. Egyes kutatók még azt is felvetették, hogy a feliratok a jelképekhez hasonló alternatív szimbolikus rendszert képviselhetnek. Az indus uralkodók vagy városok azonosított neveinek hiánya más civilizációk korabeli feljegyzéseiben tovább bonyolítja a lehetséges kapcsolatok vagy kontextuális információk megtalálására irányuló erőfeszítéseket. Végül úgy tűnik, hogy az indus írásmód eltűnt az IVC hanyatlásával i.e. 1800 körül, és a későbbi védikus kultúra nem vette át és nem adaptálta azt, ami jelentős időbeli és kulturális töréshez vezetett. Indiának több mint egy évezredet kellett várnia az írás újbóli megjelenésére. Az a lehetőség, hogy a forgatókönyv nem is képvisel egyetlen, egységes nyelvet az IVC hatalmas földrajzi kiterjedésében, további összetettséget ad ehhez a tartós történelmi rejtvényhez.


3. Nyelvi megközelítések: Értelem keresése a szerkezetben és a nyelvben

3.1. A dravida hipotézis (Asko Parpola):

Az egyik leginkább benne lényeges és átfogó a megfejti az Indus-szkriptet nyelvi elemzésen keresztül Asko Parpola finn indológus munkája. Az övé A módszertan a rebus elv alkalmazására összpontosít, amely közös jellemzője ősi logó-szótagú írások, ahol egy szót képviselő jel is használható képviselnek egy másik szót, amely hasonlóan hangzik (homofon), de van dierent jelentése. Parpola ezt az elvet ötvözi azzal a feltételezéssel, hogy az Indus A nyelv a dravida nyelvcsaládba tartozik, ezt a hipotézist támasztja alá különféle nyelvi és földrajzi érvek. Azt állítja, hogy a jelek az Indusban script valószínűleg egyszótagú gyököket képvisel, amelyek a proto-Dravidianban találhatók, a rekonstruált a modern dravida nyelvek őse. Ebben a nyelvi keretben Parpola azt sugallja, hogy az esetvégződéseket esetleg nem jelölték meg kifejezetten az Indus szkriptben, ahogy a csupasz szár tudott suce közvetíteni ektált formák a proto-dravid. Az övé megközelítést az árja, a dravida és a dravida széleskörű ismerete adja

Mezopotámiai források, valamint régészeti megállapítások és megalapozott nyelvi módszertanok.

E módszertan alapján Parpola számos kulcsfontosságú állítást terjesztett elő. Ezzel érvel az Indus szkript logószótagos jellegű, ezt a következtetést a becslés is alátámasztja egyedi jelek száma. Javasolt olvasmányainak kiemelkedő példája a mindenütt jelenlévő sh jel az Indus szkriptben. A dravida szóból merítve sh, "meen", ami több dravida nyelven a "sztár" homofonja, a Parpola azt sugallja, hogy a Az sh jel képviselheti a csillag fogalmát a rébuson keresztül elv. Kiterjedt pályafutása során Parpola a számára olvasmányok biztosítására mentesült hozzávetőleg 24 indus írásjel. Az ő jele nem tud hozzájárulni a eld is magában foglalja a monumentális "Corpus of Indus Seals and" főszerkesztői szerepét Feliratok", egy átfogó adatbázis, amely az összes ismert anyagi kultúrát dokumentálja indus írásos feliratokat viselő.

Parpola munkássága jelentős a beilleszkedés az akadémiai közösségbe, sok recenzens elismerte az 1994-es „Az Indus megfejtéseforgatókönyv", mint jelentős előrelépést a mező. Olyan tudósok, mint Coe, Edens és Mahadevan jelnek ismerte fel nem járulhat hozzá ennek a kihívásnak a megértéséhez forgatókönyv. Továbbá a le-joggal kapcsolatos következtetéseit az írás iránya és az identit

A számjelek katiója általános elfogadottságra tett szert között kutatók. Bizonyítékok, amelyek alátámasztják a jogot irány magában foglalja a közös jelek tömörítése a lepecsétek oldala, kerámián a jelek átfedése előtt felírt edények gyűrű, valamint az egysoros és a kétsoros összehasonlítások feliratok. Maga a dravida hipotézis nds támogatás jelenlétében Dravida kölcsönszavak az ókori szanszkrit szövegekben és földrajzi elterjedése Dravida nyelvek Dél-Ázsiában, amelyet tovább erősít a brahuik túlélése nyelv, egy dravida nyelv, amelyet még mindig beszélnek az Indus régióban. Azonban a siker a Parpola-féle specic a javasolt olvasatok továbbra is vita tárgyát képezik. Az ő kritikái megközelítés o hu középpontjában az indoárja viszonylag késői érkezésének feltételezése áll nyelvek az Indus régióban, amit egyes kutatások megkérdőjeleznek azzal, hogy a potenciálisan korábbi jelenlét. Emellett a jelentős időbeli szakadék a az IVC hanyatlása és a legkorábbi a ested dravida feliratok pontja marad vitatja ezt a hipotézist.


3.2. A szanszkrit hipotézis (S.R. Rao):

Egy másik kiemelkedő nyelvi megközelítést javasoltak az indus írás megfejtésére az indiai régész, S.R. Rao. Módszertana egy korlátozott azonosítására összpontosított alapvető jelek halmaza az indus íráson belül, ami arra utal, hogy a korai harappai írás 62 alapjelből állt, amely később a késő harappai időszakban csak 24-re csökkent. Rao hangsúlyozta a forgatókönyv időbeli alakulásának megértésének fontosságát és elemezte az összetett jeleket, hogy azonosítsa ezeket az alapvető egységeket. Aztán összehasonlította ezek az indu jelek a kortárs sémi írásból származó karakterekkel, amelyeket ben találtak olyan feliratok, mint Lákisnál és Ahiramnál, valamint a brahmi írásmóddal, fonetikai értékek hozzárendelése az észlelt hasonlóságok alapján . Nevezetesen, Rao azzal érvelt az Indus forgatókönyv nemcsak Brahmi, hanem a szemita mássalhangzós ábécé. Központi állítása az volt, hogy az indu nyelv az indoeurópai családhoz tartozott, kiállítva egy közeli a nity régi indoárja (OIA), a korai védikus időszak nyelve. Ennek alátámasztására Rao identi ed mit ő az indus pecsétfeliratokon belül névleges összetételekként és verbális alapokként értelmezve. Bár a szkriptet elsősorban fonetikusnak, részben szótagnak, részben alfabetikusnak tekintik, Rao is elismerte egyes jelek ideográfiaként való használatát, és bizonyosakat kezelt képi jelek, mint hangfelvételek a megfelelő OIA kezdőszótagjai alapján szavakat.

Míg S.R. Rao elméletei a mentesítette az indus írást a szanszkrithoz kapcsolva, a biztosított a kutatási részletek nem tartalmaznak részletes információkat az akadémiáról speci fogadtatása és kritikája c azt állítja. A szélesebb körű tudományos konszenzus azonban olyan információk alapján, amelyek nincsenek kifejezetten ezekben a részletekben, azt jelzi, hogy Rao Az értelmezések nem nyertek széles körű elfogadást az akadémián belül közösség. Míg egyes kutatók valóban feltárták a lehetséges összefüggéseket az indus írás és a szanszkrit között, beleértve Yajnadevam újabb munkáját, a szanszkrit hipotézis kritikái o hu kiemeli a kronológiai kihívásokat.

szanszkrit, írásában en formában általában úgy vélik, hogy sokkal később jelent meg, mint a Az Indus szkript használatának és eltűnésének időszaka. Továbbá az az állítás, hogy az Indus a sémi írások alapját képező szkript nem széles körben támogatott, mivel a A tudósok körében elterjedt nézet szerint a sémi ábécé az egyiptomiból fejlődött ki hieroglifák. 


3.3. Iravatham Mahadevan munkája:

Iravatham Mahadevan kiemelkedő indiai epigráfus és kutató volt, akiről ismert kiterjedt munkája az indu írásról és a tamil-brahmi feliratokról. Ő aprólékosan 1977-ben átfogó korpuszt és konkordanciát állított össze az indu feliratokról, 419 különálló megjelölést felsorolva c pa erns. Ez a munka alapot adott erőforrás a szkript későbbi statisztikai és számítási elemzéséhez.

Mahadevan is támogatta a dravida hipotézist, azt sugallva, hogy az indus írásmód a dravida nyelv korai formáját képviselte. Kutatásai elemzést tartalmaztak az indus jelek gyakorisága és eloszlása, az ismétlődő paerns és lehetséges nyelvtani szerkezetek. Míg nem állította a teljes megfejtést, az övé Az Indus-szkript szisztematikus dokumentálása és elemzése felbecsülhetetlen értékű volt a számára eld, közreműködő signi felépítésének megértéséhez és biztosításához a további kutatások alapja. Munkája o hu statisztikai és számítási módszerek.


3.4. Egyéb nyelvészeti szempontok:

A dravida és szanszkrit hipotéziseken túl más nyelvi szempontok is a Az indu írásmódot feltárták, bár általában nem szereztek jeleket nem tud támogatást a tudományos közösségen belül. Ide tartoznak a javaslatok kapcsolatok a Munda nyelvcsoporttal, amelyet keleti és középső részein beszélnek India. Ezek az elméletek azonban jellemzően nem rendelkeznek jelentős nyelvi bizonyítékokkal, és igen a kutatók nem fogadták el széles körben eld. Ezek korlátozott vonóereje alternatív nyelvi hipotézisek aláhúzzák a di kultusz de nitívan összekapcsolva a Indus írás bármely ismert nyelvcsaládhoz meggyőzőbb bizonyíték nélkül.


4. A számok ereje: statisztikai és számítási elemzések

4.1. Korai statisztikai módszerek:

A statisztikai módszerek alkalmazása az Indus írásmód tanulmányozására nyúlik vissza század eleje. G.R. Hunter végezte a legkorábbi kezdetleges vizsgálatokat statisztikai elemzések az 1930-as években, manuálisan azonosítva és gyakran felsorolva az Indus feliratokon belül előforduló jelcsoportok, pl hatékonyan szegmentálva a szövegeket rövid, potenciális "szavakra" . Ez a korai munka, miközben korlátozott a hiánya számítási eszközöket, kezdeti kvantitatív bizonyítékot szolgáltatott a strukturált jellegére a forgatókönyvet. Az 1960-as években a számítógépek elérhetőségének növekedésével több kifinomult statisztikai elemzések váltak lehetővé . Nevezetesen független kutatás Asko Parpola vezette finn és Jurij vezette szovjet csapat vezényelte Knorozov mind a kon bizonyos jelcsoportok helyzeti preferenciáit határozta meg Indus szövegek. Knorozov, aki döntő szerepet játszott a maja forgatókönyv megfejtésében, szintén meglátásait és a számítógépeket széles körben alkalmazta az Indus kutatása során forgatókönyv még az 1960-as évek közepe előtt. Ezek a korai számítógépes tanulmányok biztosították további támogatása annak az elképzelésnek, hogy az Indus forgatókönyvnek van mögötte nyelvtani szerkezet, mivel bizonyos jelkombinációk gyakrabban jelentek meg, mint véletlenszerűen várható, és jellemzően speci c pozíciók belül a feliratokat.


4.2. N-gramos modellek és Markov-láncok:

Ezekre az alapvető statisztikai e orts, fejlettebb technikák, mint pl mivel N-grammodellt és Markov-láncokat alkalmaztak a szekvenciális elemzésére az Indus script sorrendje és statisztikai tulajdonságai . Ezeket a módszereket a annak vizsgálata, hogy egy adott jel milyen valószínűséggel követ egy másikat (Markov-modell) vagy a jelsorozat (N-gram modell), ezáltal megragadja a benne rejlő szekvenciát a forgatókönyv felépítése. E modellek képzéséhez a kutatók a meglévő korpuszokat használják fel Indus szövegek, köztük Iravatham Mahadevan átfogó konkordanciája, valamint Parpola és Wells által összeállított korpusz. Simító technikák, mint például a modi szerk Kneser-Ney algoritmus, az o hu a valószínűség pontosságának javítására szolgál becslések .

E statisztikai modellek alkalmazása több jelzést is hozott nem tud megállapítások.

Az egyes jelek (unigramok) elemzése feltár egy gyakorisági eloszlást, amely követi a Zipf-Mandelbrot törvény, a pa ern gyakran megfigyelhető a szavak gyakoriságában természetes nyelvek. Továbbá az elején megjelenő jelek eloszlása és az indu szövegek vége nem egyenlő, belső bizonyítékot szolgáltatva a létezésére szintaxis a szkripten belül. Speci csak 23 jel teszi ki a szövegvégződések 80%-át, míg egy sokkal nagyobb, 82 jelből álló halmaz a szövegkezdők 80%-át teszi ki. A tanulmányoknak van identi is erős korrelációkat találtunk a jelpárok (bigramok) és a jelek között nem tud jelhármasok statisztikai mérőszámok, például log-likelihood asszociáció segítségével. Érdekes módon, a nagyon gyakori jelpárok nem mindig a legstatisztikusabb jelek nem tud. Egy nevezetes e statisztikai megközelítések elérése az megállapítva, hogy a elsőrendű Markov modell körülbelül 75%-os pontosságot mutatott az olyan jelek előrejelzésében, amelyek tesztelés céljából szándékosan eltávolították a feliratokról. Ez arra utal, hogy a jelentős mértékű előreláthatóság az Indus-jelek sorrendjében. Ráadásul, A biggram-modellek segítségével végzett elemzés azt mutatja, hogy ezek az adatok jelentős részét rögzítik szkript szintaxisa, magasabb rendű N-gramok (trigramok és kvadrigramok) szerényebbek lévén. Végül az Indusra számított blokk entrópiák a szövegek összevethetők az ismert természetes nyelvek szövegeivel és a jelekkel durván di erent a véletlenszerűen rendezett vagy merev szerkezetű szekvenciákból, további biztosítva alátámasztja azt a hipotézist, hogy az indus írás valóban egy nyelvi írásrendszer. Statisztikai elemzés is kon rms, hogy a szimbólumok elrendezése a szkripten belül nem véletlenül.

A statisztikai módszerek akadémiai fogadtatása az ipari íráskutatásban az volt általában pozitív. Ezeket a módszereket tárgyilagosságuk miatt értékelik, mivel nem bármilyen előzetes feltételezést igényel a forgatókönyv nyelvével vagy tartalmával kapcsolatban. Azok bebizonyították e hatékony a szkript szintaxisának fontos aspektusainak feltárásában és szerkezet. A statisztikai elemzésnek azonban önmagában az a fő korlátja, hogy nem képes erre megfejteni a szkript szemantikai jelentését. Bár ezekkel a módszerekkel azonosítani lehet pa erns és a jelek közötti kapcsolatokat, önmagukban nem tudják meghatározni, hogy mit ezek a jelek azt jelzik. Ezért a statisztikai megközelítéseket általában értékesnek tekintik eszközök, amelyeket integrálni kell más módszertanokkal, mint például a nyelvi ill régészeti elemzés, hogy további előrelépést érjünk el a megfejtés felé. Nélkül egy külső hivatkozási nyelv, kizárólag statisztikai pa erns hu maradjon spekulatív.


4.3. Számítógépes nyelvészet és gépi tanulás:

A számítógépes nyelvészet és a gépi tanulás megjelenése új csomagot hozott eszközöket az Indus szkript megfejtésének kihívásához. A kutatók alkalmaznak algoritmusok és arti ciális intelligencia a bonyolult pa erns, potenciális nyelvi szerkezeteket, és megkönnyíti az összehasonlítást ismert írásrendszerekkel. Technikák mint például a hierarchikus klaszterezés és a függőségi fa elemzése vizuális hasonlóságok alapján szervezze meg az Indus szimbólumokat, hogy feltárja a lehetőségeket nyelvtani kapcsolatok a jelsorozatokon belül. Mély tanulási modellek, különösen a konvolúciós neurális hálózatokat (CNN) alkalmazzák erre a célra az Indus szimbólumok összehasonlítása más ősi írások szimbólumaival. Legutóbbi az előrelépések közé tartozik az MI használata a gyakoriság és az elhelyezés elemzésére szimbólumok a feliratokon belül. Gépi tanulási algoritmusokat is alkalmaztak hasonlítsa össze az Indus írást számos ismert nyelvvel egy a ürítse ki nd lehetséges nyelvi kapcsolatok. Az AI ígéretesnek bizonyult az azonosításban strukturált szekvenciák a forgatókönyvön belül, amint azt Rajesh PN Rao és munkája mutatja Nisha Yadav. A számítási módszereket is vizsgálják a benne rejlő lehetőségek tekintetében hiányzó vagy sérült szimbólumok rekonstrukciója a feliratokban pozíció alapján N-gram elemzés. Továbbá az AI-vezérelt pa ern felismerési technikák vannak között aktívan vizsgálják a nem nyilvánvaló összefüggések feltárását szimbólumok. Az olyan eszközök, mint az ASR-net (Ancient Script Recognition), egy mély tanulási modell Indus pecsétek digitalizálására fejlesztették ki, signi jelentősen javítva az elérhetőségét feliratok az elemzéshez és az interdiszciplináris kutatás elősegítéséhez.

Annak ellenére, hogy ezek a számítási megközelítések egyre kifinomultabbak, néhány A szakértők továbbra is szkeptikusak azzal kapcsolatban, hogy a gépi tanulás önmagában képes-e megszüntetni nitíven reped az Indus szkript kódja. Az elsődleges kihívás abban rejlik, hogy még a fejlett algoritmusok, amelyek képesek az összetett pa azonosítására erns, értelmezése mik ezek a pa erns valójában jelent signi marad nem tud akadályozni. Csavar nélkül rmed nyelvi referenciapont, az AI által generált eredmények o hu biztosítanak valószínűségeket és inkább statisztikai összefüggések, mint de nitív szemantikai jelentések. Ezek a számítási módszerek, miközben általában erőteljesen feltárják a forgatókönyv szerkezeti bonyodalmait más bizonyítékokból, például régészeti kontextusból származó megerősítést igényelnek és nyelvi meglátások, hogy túllépjünk a pa ern identi kation a tényleges felé megfejtés. 


5. A kód feltörése: kriptanalitikus megközelítések


5.1. Yajnadevam szanszkrit alapú kriptoanalízise:

Egy újabb és kissé ellentmondásos megközelítés az Indus forgatókönyv megfejtésére magában foglalja a kriptoanalízis alkalmazását, mint például Yajnadevam munkája által (más néven Bharath Rao), egy egyesült államokbeli kriptográfus és mérnök. Yajnadevam Az alapvető módszertan az Indus szkriptet kriptogramként kezeli, amelyet ő de nes mint a üzenet wri hu ismert nyelven, de ismeretlen szkripttel kódolva. Jelentkezik különféle kriptográfiai technikák, beleértve a pa ern illesztés és gyakoriság elemzés, azon az alapfeltevésen mûködve, hogy a mögöttes nyelv a Az indu írás szanszkrit. Eljárása magában foglalja a "reguláris kifejezések" használatát az azonosításhoz és tesztelje az ismétlődő szimbólumsorozatokat, csoportosítsa azokat a szimbólumokat, amelyek vizuálisan jelennek meg hasonlóságok azon a feltevésen, hogy ezek ugyanannak az alapjelnek a változatai lehetnek, és önellenőrző mechanizmus alkalmazása az újra ne az ő értelmezéseit, amikor egy javasolt jelentése nem t a kontextus . Yajnadevam ellen is tesztelte értelmezéseit ősi indiai nyelvek, köztük a korai szanszkrit és a dravida nyelvek értékeléséhez amely a legkoherensebb eredményeket hozta, végül a szanszkrit mellett döntött.

Továbbá felhasználta bizonyos szimbólumok korábban javasolt értelmezéseit, mint a útmutató az újak megértéséhez, logikus és következetes keretre törekedve. Yajnadevam szerint az ő módszere az egyetlen tisztán kriptoanalitikus, amelyre támaszkodik megállapított matematikai modellek.

E kriptoanalitikus megközelítés alapján Yajnadevam több jelzést is készített nem állítják. Központi állítása az, hogy az indus írás a szanszkrit nyelvet képviseli, és azt javasolja, hogy ez a szkript valószínűleg a brahmi írás őse. Azt állítja de-t értek el nitív megfejtés, azt állítva, hogy módszere rendelkezik a "a helyesség matematikai bizonyítása". Egyik javasolt olvasmánya a híres Pashupati pecsét, amit ő úgy fordít आ—शासन मान (ā—śāsana māna), jelentése "A tiszteletreméltó büntetője (Káma=Siva)". Yajnadevam azt is állítja, hogy van személyazonossága szerk különféle védikus istenségek, mint a Nap, Soma, Rudra, Indra és Agni, valamint csillagképek, mint Ashlesha és Bharani, az Indus feliratokon belül. Azt állítja megfejtése több mint 500 feliratot foglal magában, köztük az 50 leghosszabbat, amelyet nyelvtanilag helyes szanszkrit nyelven adott vissza. Az övé szerint megállapítások, az Indus forgatókönyv nem volt con az Indus-Sarasvati völgybe került, de széles körben használták egy hatalmas földrajzi területen, amely Irántól az Indus-Sarasvati régióig terjed, és egészen délre a dél-indiai Keezhadi-ig, ami a használati időszakra utal Kr.e. 4000 és ie 50 körül. Azt is javasolja, hogy az Indus forgatókönyve sémi nyelven olvasható és vegyes feliratok.

Yajnadevam munkája azonban jelentős jelekkel szembesült nem lehet kritika, és nem is volt elfogadta a szélesebb tudományos közösség. Az elsődleges vitapont az kutatásait egyetlen hiteles, lektorált folyóiratban sem publikálták. Kritikusok azzal érvelnek, hogy megközelítése számos megalapozatlan feltételezést fogalmaz meg, köztük azt az indu írás pusztán nyelvi (szótag vagy fonetikus), és a mögöttes a nyelv de eleve szanszkrit, anélkül, hogy megfelelően indokolná ezeket a premisszákat. Továbbá úgy tekintik, hogy munkája nagyrészt figyelmen kívül hagyja a meglévő kutatásokat, amelyek arra utalnak, hogy a Az indu írásmód lehet logográfiai vagy szimbolikus jellegű, mint például a megállapításai Bahata Ansumali Mukhopadhyay. Indoklása annak lehetőségének elvetésére A dravida nyelveket mint alapnyelvet is kritizálták áhítat és pontatlan, beleértve a "Dravidian" monolitikus entitásként való kezelését. Ezenkívül elemzése a jelek figyelmen kívül hagyását látja cant temporal di közötti erenciák 

Az indus civilizáció és a későbbi a a szanszkrit ismert formái. Az állítás a A "helyesség matematikai bizonyítékát" szkepticizmussal tekintik, tekintettel az alapokra módszertanát alátámasztó feltevések. Lényegében az akadémiai konszenzus, mint re A kritikai áttekintésekben az, hogy Yajnadevam megközelítése, miközben alkalmaz kriptográfiai technikák, hiányzik a szigorú módszertan és az empirikus támogatás a tudományos kutatásban elvárt, és ellentmond a nyelvtudományban megalapozott ismereteknek és régészet.

Yajnadevam azt állítja, hogy kriptoanalitikai módszere jobb a korábbi módszereknél, mert az előjelértékek kitalálása helyett bevett matematikai modellekre támaszkodik. Ő azt állítja, hogy módszere nagyszámú feliratot képes nyelvtanilag helyesen olvasni szanszkrit. Ezt a felsőbbrendűségi állítást azonban a szélesebb körök nem támasztják alá széles körben akadémiai közösség, amely aggodalmát fejezte ki feltételezései és módszertan.


6. A korábbi megközelítések korlátai és a kriptográfia lehetőségei

Az ősi írások megfejtésének hagyományos nyelvészeti megközelítései o en face signi nem tud akadályok. Az egyik fő korlát a ráhagyás rokon, ismert nyelv megtalálása összehasonlító keretet nyújtanak. Az indus írás esetében a nyelvcsalád továbbra is bizonytalan, ami kihívást jelent a közvetlen nyelvi összehasonlításban. Még akkor is, ha a a potenciális nyelvcsalád azonos szerk., az ősiek közötti jelentős időkülönbség script és modern leszármazottai elfedhetik a döntő nyelvi jellemzőket. 

Továbbá számos korai megfejtés a empts nagymértékben támaszkodott a vizuális hasonlóságokra jelek között a di szubjektív és hajlamos megközelítés hiba erős nyelvi vagy kontextuális bizonyíték nélkül. Az a feltételezés, hogy an az ismeretlen szkript ugyanazokon az elveken működik (pl. ábécé, szótag, logográfiai) mint ismert szkriptek is hibás értelmezésekhez vezethetnek, ha a mögöttes írásrendszer alapvetően di erent. Sok ősi felirat rövidsége, mint például az indus írásbeliek, tovább korlátozza a hagyományos nyelvészet alkalmazhatóságát elemzés, mivel korlátozza a nyelvtani szerkezetek és az ismétlődők azonosításának képességét pa erns . A kétnyelvű szövegek hiánya, mint a Rózsa egy Kő, amely a Az egyiptomi hieroglifák közvetlen kulcsa továbbra is kritikus akadály marad sok megfejtetlen számára forgatókönyvek.

A kriptográfia, a titkos írás tudománya, o ers a di erent lencse, amelyen keresztül elemezni az ősi írásokat. Egy megfejtetlen szkript kriptogramként – üzenetként – kezelése ismert nyelven, ismeretlen szkripttel kódolva – értékes megközelítés lehet, különösen akkor, ha a hagyományos nyelvi módszerek zsákutcába jutottak. Ez módszer a pa azonosítására összpontosít erns és szabályszerűségek a szkripten belül, használva technikák, mint a frekvenciaelemzés, pa ern egyezés, és az ismétlődő keresés szekvenciák, anélkül, hogy kezdetben specifikációt feltételeznénk c nyelv . Információelmélet, a eld szorosan kapcsolódik a kriptográfiához, matematikai eszközöket biztosít a statisztikai adatok elemzéséhez a szkript tulajdonságai, mint például a redundancia és az entrópia, amelyek o er betekintést szerkezete és lehetséges nyelvi jellege. 

A kriptográfia sikere a A történelmi rejtjelek megfejtése, mint például az Enigma kód, megmutatja erejét rejtett üzenetek feloldása matematikai elvek és pa ern felismerés. Azokban az esetekben, amikor egy ősi írás alapnyelve ismeretlen, A kriptográfia potenciálisan segíthet a nyelv azonosításában a di erent jelöltek a statisztikai pa erns of the script . Claude Shannon munkája információelmélet megállapította, hogy egy su a hosszú kriptogramnak van egy egyedi megoldást, elméleti keretet adva az a. megbízhatóságának meghatározásához megfejtés az elemzett szöveg mennyisége alapján . Míg a kriptográfia önmagában lehet ne legyen su cient a teljes megfejtéshez és o hu integrációt igényel nyelvi és régészeti felismerések, it o Erőteljes és objektív eszközkészlet ismeretlen írásrendszerek szerkezeti és statisztikai tulajdonságainak elemzésére, potenciálisan döntő áttörést jelenthet ott, ahol a hagyományos módszerek nehézségekkel küzdenek.

 ...

10. Következtetés: Re az Utazás a megfejtéshez

A több mint egy évszázados elkötelezett kutatás és számos javaslat ellenére módszertan, az Indus írás továbbra is az egyik legjelesebb nem lehet megfejteni írásrendszerek az ókori világból . Különféle megközelítések, beleértve a nyelvi elemzés a lehetséges dravida és szanszkrit kapcsolatokra fókuszálva, az alap Iravatham Mahadevan munkája, statisztikai pa ern felismerés, számítási nyelvészetet és kriptoanalízist alkalmaztak, mindegyiknek megvan a maga készlete feltételezések, erősségek és korlátok. Bár bizonyos konszenzus létezik az alapvető a forgatókönyv jellemzői, mint például a túlnyomórészt jog-le irány és valószínű logó-szótag jellege, a mögöttes nyelv és a jelek szemantikai jelentése továbbra is elkerüli a kutatókat. A modern kutatás egyre inkább kihasználja a haladást számítási technikák és interdiszciplináris együttműködések, betekintések integrálása nyelvészetből, régészetből és potenciálisan genetikából.

Yajnadevam, egy amerikai kriptográfus azonban nemrégiben azt állította, hogy igen kriptoanalitikus megközelítéssel megfejtette az Indus írást, és a szanszkrit nyelvet javasolta a mögöttes nyelv. Ez az állítás a kriptográfia alkalmazásán alapul technikák és információelmélet. Míg munkája innovatív megközelítést mutat be, azt miatt még nem vívott ki széleskörű elfogadottságot az akadémiai közösségen belül folyamatban lévő megbeszélések a mögöttes feltételezésekről és módszertanról.

Az Indus szkript megfejtése óriási kihívást jelent a tényezők egyedi kombinációja, leginkább a feliratok rövidsége, a a kétnyelvű szövegek hiánya és a mögöttes szöveget övező tartós bizonytalanság

nyelv és magának a forgatókönyvnek az alapvető természete. A jövőbeni áttörések lesznek valószínűleg az áthidaló innovatív módszerek kidolgozásától függ a rés a szerkezeti pa erns identi statisztikai és számítási módszerek és a nyelvi megközelítések által keresett szemantikai jelentés. A folytatás régészeti lelőhelyek feltárása és új felfedezések lehetősége bizonyítékok, párosulva a technológia folyamatos fejlődésével és tartósan együttműködésen alapuló interdiszciplináris kutatás e orts, o er a legígéretesebb utakat végül feltárja az Indus forgatókönyvében rejlő titkokat, és mélyebbre tud jutni a figyelemre méltó Indus-völgyi civilizáció megértése.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése