Az 1. ábrán látható fibulát Dobos Alpár mutatja be a Gepidic finds from Căpuşu Mare (Cluj county) című cikkében. Az úgynevezett prelangobárd korszakba keltezett pannon műhely V-VI. századi terméke.
A rajta lévő jelek azonban a magyar hieroglif írás jelei.
A Dunántúlra a rómaiak évszázadon keresztül telepítettek be magyarul beszélő hunokat a limes védelmére. Hieroglifikus nyelvemlékeik, például a 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor jeleinek tanúsága szerint ugyanott a neolitikum óta kimutatható a magyar hieroglif írást használó őslakosság. Ez jellemző a tordos-vincsa kultúrára, a cucuteni kultúrára és a szkítákra is. Az időnként megtelepedő, vagy átvonuló germánok mindenkor kisebbséget alkottak a magyarul, vagy magyarral rokon nyelvet beszélő alaplakossághoz képest. Ráadásul Attila hun uralkodó birodalmában és az azt követő időszakban hunok vezették a különféle germán népcsoportokat. A magyar krónikák szerint a nagy hun uralkodó halála után kibontakozó belháborúban egymással viaskodó népcsoportokat a fiai irányították. Ez teszi érthetővé, hogy a germán jellegűnek minősített leleteken miért találunk hun hieroglifákkal írt magyar mondatokat egész Európában. A hun stílus kiválasztása ma azért okoz nehézséget, mert a hunok az ötvöseikkel és a kovácsaikkal egyetemben olvasztották a birodalmukba a hódoltatott népeket. Ennek következtében a germán stílusú tárgyak is hun jellegűekké váltak, például a hun hieroglifák (a hun ősvallási jelmondatok) átvételével.
Az 1. ábra jobb szélén lentről felfele a hun hieroglifák székely megfelelői sorakoznak: "s" (sar "sarok, úr"), "r" (ragyogó), ős, "m" (magas), "harmadik k" (kő).
Irodalom
Dobos Alpár: Gepidic finds from Căpuşu Mare (Cluj county) (academia.edu)
Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése