Amiképpen a magyar mítosz- és népmesekincs a szkíta-hun-avar idők ősvallási hagyományából őrzött meg részleteket (például a csodaszarvas mondát és az égig érő fa tiszteletét), ugyanúgy a népművészet jelei is a szkíta-hun-avar elődök jelkészletéből eredeztethetők. Példa erre az alábbi, rézből készült alföldi pásztorgyűrű, amelyet a magyar hieroglif írás atya szójele díszít, ami az isten jelzője. Az ókori és középkori gyűrűk vizsgálata alapján az archaikus gyűrűk feladata az isten megnevezése és megidézése volt - aminek ez a pásztorgyűrű megfelel. Az atya szójel előfordul - többek között - a blatnicai avar kereszten is (3. ábra) és rokonítható a székely írás "ty" betűjének egyik változatával is (2. ábra). Amiből (és más körülményekből) nyilvánvaló, hogy a székely "ty" betű az atya szójeléből alakult ki az akrofónia során. A székely írás valóban szkíta-hun írás, ahogyan azt az 1500-as évek magyar értelmisége még tudta. Ez az egyetlen egyezés nem dönti el a hun-avar-magyar azonosság kérdését, de az ezt bizonyító adatok közé tartozik.
1. ábra. Rézből készült alföldi pásztorgyűrű
2. ábra. A székely írás "ty" betűje Kájoni nyomán
Irodalom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése