Az academia.edu-n elérhető cikkében a szerző egy IX-X. századi, Alsó-Ausztriában, Gars-Thunauban előkerült aranyozott korong-fibulát mutat be. Jelen cikkben a melltű jeleinek olvasatát adom közre a magyar hieroglif írás segítségével.
1. ábra. A Gars-Thunauban előkerült, IX-X. századi aranyozott korong-melltű egy imát rögzítő napjelkép a Nagyon nagy Lyukó és a Ragyogj, ragyogj, ragyogj Lyukó mondatokkal
3. ábra. A korongfibula közepén lévő napjelképben a Ragyogj, ragyogj, ragyogj ... Lyukó mondat olvasható (balra), az ábra jobb alsó sarkában a székely írás "r" (ragyogj, ragyogó, ragyogtál), valaminyt "ly" (lyuk, Lyukó) rovásjele
A korong néhány jelpárhuzama
Az 1. ábrán látható honfoglalás kori korongon a magyar hieroglif írással, a székely írás ősvallási kötődésű szójeleket használó előzményével írt, a 2. és 3. ábrán kiemelt mondatok olvashatók el. Ezt az írásrendszert a 2017-ben kiadott kötetemben írtam le. A kötet 558-559. oldalán húsznál több párhuzamát mutatom be a székely, a hettita és a magyar népi jelhasználatnak. A további párhuzamokkal egyetemben ez azt jelenti, hogy a magyarság egy több ezer éves jelkészletet használva érkezett Európába. Ugyanezt a magyar hieroglif (ősvallási kötődésű szójeleket alkalmazó) írást használták a szkíták, a szarmaták, a hunok, az avarok és a honfoglaló magyarok is. Miközben a ma érvényes tankönyvek a honfoglalás és a Kr. e. 1000 közötti ősmagyar kort - tévesen - írás és nyelvemlék nélkülinek tartják. A fennmaradt rövid hieroglifikus nyelvemlékek közül eddig 2-300-at sikerült elolvasnom. E kőkori eredetű írásrendszer egyik képviselője a jelen cikkben tárgyalt Alsó-ausztriai korong szövege is.
A 4/a-e. ábrákon olyan hatti/hettita (anatóliai) jeleket mutatok be, amelyek formai és szemantikai párhuzama szerepel a korongon is. Ezek az anatóliai jelpárhuzamok a Simo Parpola által javasolt nyelvészeti deszkamodellt juttatják az eszünkbe, amelyben a (több szerző által szabír, azaz iráni-anatóliai eredetűnek gondolt - VG) sumért is uráli nyelvnek sorolja be.
Régészeti megfontolások alapján Bakay Kornél mutatott rá, hogy kb. 14-12 ezer évvel ezelőtt, a jéghatártól délre érvényesült egy délről indult népesedési hullám. Hozzátehetem: a legkorábbi hieroglifikus írás- és nyelvemlékek (pl. Göbekli Tepe, Lepenszki Vir, Shigir idol, amerikai indián népi írásemlékek) alapján e népcsoportok magyarul beszéltek, vagy a magyar nyelv rokonát és a székely írás hieroglifikus előzményét használták.
4/a. ábra. Hatti szarvas ismeretlen jelentésű (Napot jelképező, lyukat ábrázoló) jele
4/c. ábra. Hettita (újabban luviai, anatóliai) "nagy" hieroglifa Diringer nyomán
Bakay Kornél: Eurázsia benépesülése (video)
Simo Parpola: Etymological Dictionary of the Sumerian Language, Winona Lake, Indiana: The Neo-Assyrian Text Corpus Project, 2016. Pp. xliv + 426; xxviii + 436.
Simo Parpola: Sumerian: A Uralic Language (I), in L. Kogan et al. (eds.), Language in the Ancient Near East. Proceedings of the 53 e Rencontre Assyriologique Internationale, Vol. I, Pt. 2 (Babel und Bibel 4/2, Winona Lake, Indiana): 181–210.
Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.
Varga Géza: A legkorábbi magyar nyelvemlékek
Varga Géza: A Lepenszki Vir-i idol "Sarok úr" mondata
Varga Géza: A Shigir idol jeleinek olvasata
Varga Géza: Amerikai indián népi írásemlékek elolvasása a magyar hieroglif írás segítségével
Varga Géza: A tapar ős mondatjel korai előfordulásai a szabírok őstörténetéről
Varga Géza: Korompay Klára az írástalan ősmagyar kor helyesírásáról
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése