Budai László írja a közösségi hálón: "A Pinteresten találtam az alábbi keresztet a következő felirat kíséretében: 11. századi régi orosz kereszt, amelyet a moszkvai régióban találtak krumpliásás közben 2021-ben. (Древнерусский крест 11 века Найден в подмосковье при копке картошки в 2021 году.) Érzek a leírásban némi anakronisztikusságot. A kereszt viszont szép a jelrendszerével együtt. ... ám gyenge találat adatok nélkül. Ezért gondolkodtam úgy, hogy a közösség esetleg többet tud erről a keresztről. Hátha valaki találkozott már az eredetijével."
Erre a felkérésre válaszként íródott ez a cikk. A kereszt ugyanis beleillik a honfoglalás kori és Árpád kori bronzkeresztek sorába, amelyek némelyikén székely rovásjeleket (pontosabban ezek szavakat jelölő párhuzamait) is megtaláltuk már. Ilyen a nagymácsédi kereszt (1) és egy Árpád kori ereklyetartó bronzkereszt (1/b. ábra) is. E moszkvai kereszt jelei is elolvashatóak a magyar hieroglif írás (a székely írás vallási kötődésű szójeleket használó változata) segítségével.
A tárgy kereszt alakú, vagyis azonos a székely írás "d" betűjének alakjával. Ez a "d" betű, pontosabban Dana hieroglifa már az ősvallás jelképrendszerében, a kőkorban is istenjelkép volt (3).
Krisztus fején is megjelenik a kereszt, ami szokatlan, de helyénvaló, mert a méltóságjelölőknek ott van a helye. E jelhasználatnak (a fejen viselt székely rovásjelnek) sztyeppi előzményei és párhuzamai vannak, például a kercsi hun diadémon, a nagyszentmiklósi kincsen és horezmi érmen is.
Krisztus mellén a székely írás X alakú "b" (Bél) jele van, ami a fiúisten nevét rögzíti (1).
Erősíti ezt a feltételezést az X (Bél) hieroglifa alatt lévő függőleges egyenes, ami a székely írásban az "sz" betű, a magyar hieroglif írásban pedig a szár "úr" jele. Ezek együtt a Bél szár (Bél úr) kifejezést rögzítik, ami elolvasható honfoglaló magyar (2/a. ábra), avar (2/b. ábra) és hun (2/c. ábra) leleteken is. Közelálló íráskép (Bél isten emléke) maradt fent az Aquincum-Szőlő utcai avar kulacson is (2/d. ábra).
2/d. ábra. Ragyogó Bél atya mondat az Aquincum-Szőlő utcai avar kulacsról, az alsó sorban jobbról balra a székely írás "r" (ragyogó), "b" (Bél) és "ty" (atya) jelei
A moszkva környéki bronzkereszten a Bél szár megnevezés alatt lévő vízszintes vonal a ragyogó szójele. E kis vonal alakú szójel arról nevezetes, hogy igen sokféle dőlésszöge lehet. Ami annak köszönhető, hogy az istenidéző szertartások szövegkönyvei általában egy képet alkotnak, ahol a "ragyogó" hieroglifák csoportjai az égbolton elhelyezkedvén, nagyon különböző állásúak. Példa erre a zamárdi avar temető egyik szíjvégén lévő szembőlnézeti világmodell (3. ábra). Ugyanakkor a szár hieroglifának volt egy ágakat is ábrázoló, képszerűbb változata (2/b. ábra) s esetenként annak alkalmazásával elkerülhették a ragyogó és a szár jel összekeverését.
A Gizella kincs avar készítésű turulos fibulájának Ragyogó nagy ország mondatában a ragyogó hieroglifa vízsszintes (4. ábra). A moszkvai kereszten a jelekből képeket alkotó jelhasználat eredményeképpen balra dőlő, jobbra dőlő és vízszintes változatát is megtaláljuk a ragyogó hieroglifának. Krisztus csuklóira azonban - bár ott az ábrázolás kívánalmainak egy függőleges vonal felelne meg - három ferde vonalat tettek. Ezek ugyanis a ragyogó szójelek, amelyeket így meg lehet különböztetni a szár hieroglifáktól (1. ábra).
4. ábra. A Gizella-kincs avar készítésű turulos fibulájának Ragyogó nagy ország olvasatú mondata
A moszkvai kereszt Krisztusán a köpeny alja egy szimmetrikus jelsort alkot. Ennek közepén a "zászlós s" (azaz a sar/szár "úr" hieroglifa) változatát látjuk (1. és 5/a. ábra). Előtte és utána is van egy-egy nagy hieroglifa. Ezt a szimmetrikus jelsort nagy sar/szár "nagyúr" alakban olvashatjuk el.
5/a. ábra. A Moszkva környéki bronzkereszt sar/szár "úr" hieroglifája az Istennel azonos világoszlop (a Tejút) jelképe
5/b. ábra. A Karos II. 29. sírból előkerült tarsolylemez sar/szár jele (balra), amely a székely írás "s" (sar "sarok, úr") és "sz" (szár "növényi szár, úr") jeleiből alkotott kép az istennel azonos világoszlopról
5/c. ábra. Hun szíjvég a hieroglifikus Bél a nagyon nagy úr mondattal Nyergesújfalu Sánc-hegyről a Moszkva környéki bronzkereszten is olvasható sar/szár "úr" hieroglifával a középpontjában
Istenidéző szertartási kézikönyv a bronzkereszten
A sztyeppi írásemlékek kevéssé ismert, pedig gyakran előforduló típusa az istent megidéző szövegek csoportja. Istenidéző szertartási kézikönyv vázlatának tekinthető jellegzetes írásemlék ez a Moszkva környéki bronzkereszt is. Az emlékcsoport ismerői számára feltűnő a Krisztus csuklóin lévő "vonalkázás". A köpeny ujjának lezárására elegendő lett volna egyetlen függőleges vonal is, itt azonban három ferde vonal van. Ez a ferde vonal a magyar hieroglif írás ragyogj, ragyog, ragyogtál szójele (a székely írás "r" betűje). E vonalak a képszerű hieroglifikus ábrázolásokon egy istenábrázolás, vagy az isten megnevezésének két oldalán szoktak csoportosan megjelenni (1., 3. és 6. ábra). Így jellemzően három jelcsoport alakul ki, ami az istenidéző szertartások hármas tagolásának felel meg. A kezdő (hívogató) és a befejező (búcsúztató) jelcsoport döntően ferde vonalakból áll, a középső pedig maga az epiphania, az Isten megjelenésének megörökítése.
Találunk hasonlót az 531 táján a szabírhunok számára a mervi oázisban készített Szent Korona pártájának Krisztus-zománcán is (6. ábra). A kezdő és befejező jelcsoportokban mindkét tárgyon három-három ferde vonalat találunk Krisztus két oldalán. S a két szövegben egyaránt megtalálható a Ragyogó sar (mai magyarsággal: Ragyogó úr) szövegrészlet.
E jelek hieroglifikus mondatokat alkotnak a moszkva környéki bronzkereszten. A sajátos alkalmazás beleillik a kor és a hely jelhasználatába:
Ragyogj, ragyogj, ragyogj! Bél szár, ragyogó nagy sar/szár. Ragyogtál, ragyogtál, ragyogtál.
Mai magyarsággal: Ragyogj, ragyogj, ragyogj! Bél úr, ragyogó nagy úr. Ragyogtál, ragyogtál, ragyogtál.
A párhuzamok közül említésre érdemes a nagymácsédi bronzkereszt, amelynek jelei latin betűkkel és rovásjelekkel is értelmes olvasatot adnak.
Van egy további - a "szakma" által régen ismert, ám elolvasatlanul hagyott - Árpád kori ereklyetartó bronzkereszt is, amelyiken az Egy ten "Egy isten" hieroglifák olvashatók Krisztus arcán (1/b. ábra).
Azaz a sztyeppi hun-szabír-magyar kereszténység emléke, vagy hatása lehet ez a Moszkva környéki bronzkereszt is.
Jegyzet
Irodalom
Archaeológiai Értesítő 1908/384.
http://real-j.mtak.hu/335/1/ARCHERT_1908_uf_028.pdf
Varga Géza: Istenidéző szertartás szövegkönyve a Szent Koronán
Varga Géza: A Szent Koronaszületésének ideje, helye ésalkalma
Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése