Több olvasóm jelezte már, hogy nem tud megbékélni a "ly" rovásbetűnk őseként általam rekonstruált Lyukó hieroglifával (ősvallási jelentőségű szójellel). Hiába szerepel a híradásokban Miskolc Lyukóbánya nevű városrésze és hiába van rovásjelekkel felírva a Lyukónak szó a Bodrog-alsóbűi rovásírásos fúvókatöredéken, a papírtantusz csak lassan esik le. Az akrofónia-rekonstrukcióról ugyan elég sokszor esett már szó, például a Magyar hieroglif írás c. kötetben, az azonban kevesekhez jutott el és akik kézbe vehették, azok sem feltétlenül értették meg. Ezért e cikkben újfent összefoglalom a legfontosabb érveket.
A "ly" rovásbetű akrofóniájának rekonstrukciója
Az alább következő fejezetekben a lyuk/Lyukó hieroglifa példájával illusztrálom az eljárást, amelynek segítségével a székely rovásbetűk akrofóniáját rekonstruáltam. A szakképzettek és a kívülállók körében egyaránt nagyon leegyszerűsített kép él a székely rovásbetűk akrofóniájának rekonstrukciójáról (1). Mint az belátható, több szempont figyelembe vételével lehetőség van a rovásbetűkből kiindulva az eredeti szójelek hangalakjának felderítésére, vagy megközelítésére.
Hasonló módon, sokoldalú elemzéssel sikerült megtalálni és leírni a többi szójelet is, amelyekből a székely betűk keletkeztek. Az elődök eredményeit felhasználva, ezt a munkát a 90-es években és azt követően végeztük el Simon Péterrel, Forrai Sándorral, Szekeres Istvánnal és másokkal, az Írástörténeti Kutatóintézet által szervezett műhelymunkával. A sorozatos akrofónia-rekonstrukciók eredményének összefoglalása legteljesebb formában a Magyar hieroglif írás c. kötetben jelent meg. Aki e szójeleket és az írás szabályait ismeri, az - kis szerencsével és némi kreativitással - el tudja olvasni a régészeti leleteken és a népművészet tárgyain lévő hieroglifikus szövegeket.
Ahhoz, hogy az akrofónia-rekonstrukciók kutatásának igénye napirendre kerülhessen, előzetesen több olyan kérdésre kellett választ adni, ami eleve megakadályozta e kutatásokat.
- Az egyik az, hogy a székely írás magyar fejlesztés-e, magyar szójelekből alakult-e ki, vagy sem. Mivel a szakirodalomban fel sem merült, hogy a székely betűk magyar szójelekből alakulhattak ki, ezért az ilyen irányú kutatásoknak az ötlete sem vetődhetett fel és persze válasz sem fogalmazódhatott meg rá (2).
- Tisztázni kellett azt is, hogy ugyan mi célt szolgálhatott az írás a kőkorban, amikor talán még nem létezett sem állam, sem könyvelés? Nos, a vallásokról tudjuk, hogy minden esetben három részből állnak: elméletből, szertartásból és jelekből. Márpedig vallás a kőkorban is volt. Fenn is maradtak a kőkori vallásos jelek - amelyek ráadásul hasonlóak a székely betűkhöz és szójelekhez. A jeleink akrofóniáját rekonstruálva is vallásos jelentőségű szavakhoz és képzetekhez jutottunk el. Ebből következően a legkorábbi jelek (a székely jelek ősei) az ősvallás jelképeiként szolgáltak a kőkorban.
- A harmadik kérdés az volt, hogy van-e bármiféle nyoma magyar szójeleknek. Kézenfekvő ugyanis, hogy ha vannak szójeleink, akkor azok abból a szójeles írásunkból maradhattak ránk, amelyikből a székely betűk kialakultak. A "tudományos konszenzus" vagy 150 éven át - az ismert tényekkel dacolva - tagadta a szójeleink létezését, vagy azokat nem hozta összefüggésbe a székely írással. Sokat mondó, hogy a 2021-ben megjelent MTA rováskorpuszban ugyan közlik Veit Gailel adatát, miszerint a székelyeknek szó- és mondatjelei is vannak, Vásáry István szerkesztő - a tényekkel szembemenve - mégis kijelenti, hogy a kínaihoz hasonló képszerű szójeleink nincsenek.
Az akrofónia kutatása érdekében semmit sem tettek, a közönség félrevezetése érdekében azonban szinte mindenre képesek voltak. A nyelvemlék-kiállításon nem szerepeltették a rovásjeles nyelvemlékeket. Ha a régészeti kiállításokon bemutatták azokat, akkor a figyelmeztetésem ellenére sem jelezték, hogy azok elolvashatóak. Amit pedig elolvastak (pl. a Bodrog-alsóbűi rovásfeliratos fúvókatöredéket, vagy a Jánoshidai avar tűtartó szövegét), akkor abba beletört a bicskájuk, mert a szójeleket is betűzve próbálták meg hasznosítani - ami nem sikerülhetett. A Magyar Nemzeti Múzeumba letétbe helyezett budapesti jelvény rovásjeleket hordozó felületét barbár módon lereszelték, a rajta azonosítható rovásjelek létét letagadták. Az MKI részvételével rendezett történeti kiállításokon szereplő nyelvemlékek elolvashatóságát figyelmeztetés ellenére sorozatosan elhallgatták. Ettől a "tudományos konszenzustól", amelyiket a Soros Alapítvánnyal kötött szerződés érzékenyített még a rendszerváltást megelőzően, nem volt várható sem a "ly" rovásjelünk akrofóniájának rekonstruálása, sem az elvégzett rekonstrukció megértése és hasznosítása.
A Lyukó hieroglifa jelekből alkotott képszerkezetekben
A magyar hieroglif írás sajátossága, hogy a jelei jellemzően nem sorokat, hanem képszerkezeteket alkotnak. Alább ezekből mutatok be néhányat, mert nyelvi következtetésekre adnak lehetőséget.
1/a. ábra. A Lyukó ten "Lyukó isten", vagy "Lyukó az élet (forrása)" olvasatú ligatúra a Gizella-kincs avarok által készített turulos fibulájáról, a madár kloákanyílásáról
Az 1/a. ábrán látható képszerkezet a Gizella-kincs avar turuljának kloákanyílásán, szaporítószervén szerepel. A ligatúra a lyuk/Lyukó és a ten "isten, élet" hieroglifákból áll. Mivel ez a kör alakú jel - eddigi tudásunk alapján - csak a magyar nyelvben "lyuk" jelentésű, nem lehet kétségünk afelől, hogy az avarok magyarul beszéltek. Ez a jelszerkezet (a kloákanyíláson való elhelyezése miatt) azt bizonyítja, hogy a lyuk/Lyukó jel a "lyuk", a ten jel pedig az "élet" jelentést hordozza. Az ismert magyar szójelekkel egyezően.
1/b. ábra. A hun lyuk/Lyukó hieroglifa (Noin Ula) közepén lévő fizikai lyuk azt valószínűsíti, hogy ez a jel a hunoknál nem a Nap, hanem a lyuk/Lyukó szójele volt (vagyis a hunok magyarul beszéltek), az ábra két oldalán a székely írás "ly" betűjének két változata látható, a tojást tojó madarak a lyuk életet adó szerepét illusztrálják
1/c. ábra. A Szergej Botalov kötetében 2009-ben közölt kazahsztáni ogur-szabír jelvény a Lyuk/Lyukó hieroglifa, a fizikai lyuk és a Nap kapcsolatáról, azonosságáról tanúskodik
1/d. ábra. A Nagyságos Lyukó ős sar (mai magyarsággal: Nagyságos Lyukó ősúr) mondat ismétlődik a zamárdi avar temetőből előkerült korongon (középen), az avar nagy hieroglifa és a Lyukó ősúr mondatjel (balra), valamint az avar szójeleknek megfelelő székely "n", "ly", us (ős) és "s" jelek (jobbra)
1/e. ábra. A hartai honfoglalás kori világmodell, az olvasata: Lyukó sar Nap (mai magyarsággal: Lyukó úr a Nap), a honfoglalók magyar nyelvéről árulkodik, hogy a sarkokon lévő, a veret rögzítését szolgáló kicsiny lyukakon kívől az oldalfelezőknél lévő, aranyozott lyuk/Lyukó hieroglifák is ki vannak lyukasztva
1/f. ábra. A szentgyörgyvölgyi Lyukó jeles korsó szemlélője látja, használója pedig tapasztalja, hogy az életet adó vizet a Lyukó jel adja
1/e. ábra. Maja világmodell Teotihuacanból (középen), a világmodell hieroglifái (balra) és a székely írás megfelelő jelei (jobbra, fentről lefele): "ly" (lyuk. Lyukó), Ak (patak, Heraklész), ős, ten, "ü" (ügy "folyó") és "f" (föld), a jelek a Lyukó földje, valamint az Ak az isteni folyó mondat elolvasását teszik lehetővé
A maja és a magyar nyelv kapcsolatáról napjainkban jelent meg egy kötet Tóth István tollából, aki a korábbi szakirodalmi eredményeket összegezve dokumentálja a nyelvrokonságot és a hazai "szakirodalom" erről adott értékelésének megbízhatatlan voltát. Alátámasztjuk és kiegészítjük ezt az álláspontját egy nyelvemlékkel is (1/e. ábra). Ezen a Lyukó hieroglifa (Lyukó földje mondatjel) maja előfordulása több más magyar jel között az Isten ligatúrával (Isteni folyó mondattal) is társul. Ezt a jelenséget a magyar identitással összefüggő körülménynek tekinthetjük (a szibériai hunok ősei, akik Amerikába vándoroltak, a magyar nyelv, írás és ősvallás birtokában voltak, vagy hatása alatt álltak).
Átvétel-e a székely ábécé, vagy saját fejlesztés?
2. ábra. A budapesti jelvény ezen jeleit minősítette Tomka Gábor főigazgató-helyettes rontott latin M betűnek
Korábban, a székely írás eredetének tisztázásakor mindig fel kellett volna merülnie ama kérdésnek, hogy nemzeti írásunk lehet-e a magyarság saját alkotása. Érdemben azonban nem is foglalkoztak vele. Pedig a magyar hagyomány ezt az írást hun-szkíta írásnak nevezte, aminek a valóságtartalmát a régészeti leletek igazolják. Ez pedig - a hun eredethagyomány fényében - azt jelenti, hogy a saját írásunkról van szó. Ám amikor felmerült, hogy az akkor több régész és a múzeum főigazgatója által is hun cikáda fibulának minősített budapesti jelvényen magyarul elolvasható rovásjelek vannak, akkor a Magyar Nemzeti Múzeumban Rezi Kató Gábor főigazgató-helyettes irányításával működő csoport barbár módon lereszelte a lelet jeleket hordozó felületét. A rajta lévő rovásjeleket pedig Tomka Gábor főigazgatóhelyettes minősítette "rontott latin M betű"-nek.
Az akadémikus tudomány képviselői komolyan vehető bizonyítás nélkül is készpénznek vették, hogy a székely betűket más írásokból vettük át ("persze" az átadók között nem szerepelhetett a hun írás). A "tudományos konszenzus" mindig az idegenből való átvételre szavazott, a saját eredet kérdésének felvetése nélkül is. Ez a prekoncepciós kutatás a több évszázados találgatás ellenére sem vezetett eredményre. A székely írás eredetét tudományos igénnyel nem lehet idegen írásokból való átvételként leírni (a hunok magyarul beszéltek, azaz a hun írás nem tekinthető idegen írásnak). Nincs olyan átadó idegen írás, amelyikből a székely betűket át lehetett volna venni. Ugyanakkor az akrofónia folyamata a magyar nyelvben és jelhasználatban kimutatható. Az akrofónia-rekonstrukciók egy kivétellel magyar szavakat eredményeztek. Ebből következően a kőkori eredetű és nemzetközi elterjedtségű magyar hieroglif írás (amelyből a székely írás keletkezett) magyar alkotás.
Vannak régről ismert szójeleink
3. ábra. A csempeszkopácsi Árpád kori templom kapubélletében lévő Isten országa mondatjel
Ma is vannak szó- és mondatjeleink (az egyébként jól ismert írásemlékekben), amelyeknek az írás voltát, hieroglifikus jellegét csupán fel kellett ismerni. A szójeleink létét ugyanis tagadja a "tudományos konszenzus", hogy a nemzeti írásunkat idegenből eredeztethesse (3). Ilyen szójel pl. a heraldikában megőrződött, ország jelentésű hármas halom, valamint a nikolsburgi ábécében fennmaradt "us" (ős) és "nt/tn" (ten) szójelek. Ezek segítségével elolvasható a csempeszkopácsi templom Isten országa mondatjele is (3. ábra). A hasonló írásmutatványok sora egy valaha használatban volt, a magyar nyelvet rögzítő ősvallási szójel-készlet létét igazolja. Sorra megtaláljuk e hieroglifáinkat a magyar népi, uralmi és vallási jelhasználatban, valamint a régészeti leleteken is. Az előfordulások közül a legismertebb (leggyakrabban látott) a magyar címer Egy országa olvasatú hármas halma és kettős keresztje. E magyar szójelek léte (és Veit Gailel 1500-as évekből származó tájékoztatása, miszerint a székelyeknek szó- és mondatjelei is vannak) megengedi azt a kutatási előfeltevést, hogy a székely betűk egykor szójelek voltak.
A jelforma őrzi a képi tartalmat
4. ábra. A székely "ly" rovásbetű alakváltozatai Szemerey Zsolt nyomán, a keret néha üres, aminek a bodrog-alsóbűi rovásírásos fúvókán lévő "ly" (lyuk) jel értékelésekor van jelentősége
A székely jelek a mai leegyszerűsödött alakjukban is lehetőséget adnak az egykori képi tartalom megértésére, ezáltal a jelentés megközelítésére. Az eredetileg kör formájú "ly" betű alakja például a Napra utal. Azonban kör alakú jel ábrázolhat forrást vagy kutat is. A megkülönböztethetőség érdekében a régiek esetenként a Nap jelet sugarakkal, a kút, forrás jelét pedig egy belső jellel látták el. Ezért a jel közepén néha szerepel egy másik kör, pont, esetleg egy egyenes vonal. Egy Tordos-Vincsa párhuzamon a keretben hullám alakú vonal jelenik meg. A hullám a folyó jele, vagyis ez a Tordos-Vincsa ligatúra a forrás és a belőle fakadó patak jele (5. ábra). A sumér írásban a körbe zárt pont ennek megfelelően a "kút, forrás" jele. A kínai írás párhuzamos jele a "Nap" szójele (6. ábra). A jelforma alapján tehát egy Napból kiinduló folyóra gondolhatunk, ami az ősvallási elképzelésekben az Istennel azonosított Tejútnak felel meg.
A hangalak rekonstrukciója
Amikor a "ly" rovásjel forrását jelentő hieroglifa kutatásába kezdtünk, akkor a keresett szó hangalakjából eleve ismert volt a "ly" hang. Azaz olyan szót kerestünk, amelynek a hangalakja a "ly" hanggal kezdődik. Ilyen szavunk csak egyetlen egy van: a lyuk. Ezt igazolja, hogy jelentése közel áll a hasonló alakú sumér "kút, forrás" szójel jelentéséhez (9. ábra). Megtaláltuk a földrajzi nevek között a Lyukó szót is, ami egy lehetséges alakváltozat. A hangalak további változatát jelenti a Luca név, amelyhez nálunk is élő babonák kötődnek. Ezek végső soron (a nemzetközi párhuzamok alapján) egy ősvallási fényistenre engednek következtetni. E kőkori eredetű szóbokorba tartozik a latin lux "fény" szó is. Alátámasztja ezt a nyelvészek következtetése, miszerint a lyuk szavunk hangalakja eredetileg "l" hanggal kezdődött.
A Lyukó szó pontos hangalakját a bodrog-alsóbűi rovásírásos fúvókatöredék olvasata igazolja, mert az a szótövet a lyuk szójellel, a ragozást pedig (betűzve) -ónak alakban adja meg (4. ábra). A bodrog-alsóbűi Nagyon nagy Lyukónak mondat alapján világos, hogy az Isten neve Lyukó.
A további előfordulások (1/d. ábra) alapján is az állapítható meg, hogy a kör alakú hieroglifa a lyuk/Lyukó hangalakot rögzíti.
Az ősvallási cél
A székely írás elemzése arra világított rá, hogy egykor az egész jelkészlet ősvallási célokat követett. E tapasztalatnak megfelelően a "ly" rovásbetű esetében is régi, ősvallási jelentőségű magyar szót várhattunk az akrofónia (4) rekonstrukciójának eredményeként. Ebből következik az akrofónia-rekonstrukció egyfajta ellenőrzési lehetősége is. Ha a végül kikövetkeztetett lyuk, Lyukó szavak ősvallási jelentőségűek, akkor az alátámasztja a rekonstrukciót. A Luca névhez és a latin lux "fény" szóhoz fűződő ősvallási (egykori fényisteni) hagyomány igazolja a rekonstrukciót. A lyuk/Lyukó hieroglifa különböző népi és régészeti leleteken lévő előfordulása szintén erősítik ezt az ősvallási kötődést. Például az 1. ábrán lévő avar ligatúra azt fejezi ki, hogy a turulmadárral azonos Lyukó isten az élet forrása. Másutt a Lyukó hieroglifa a világmodell közepén található, ami a világmodellekben szokásosan az Isten helye (11. ábra).
A rokon szójeles írások tanúsága
8. ábra. Az egyiptomi hieroglif írás "Nap, napisten" szójelének két alakja
10. ábra. 15 000 éves Mas d' Azil-i jel
A rokon szójeles írásokban (5) is vannak hasonló jelek, amelyek alapján a jelentés tisztázható. Jogunk van ilyen összehasonlításokra, mert - mint azt a Nemetz Tiborral elvégzett valószínűségszámítás igazolta - a világ írásrendszerei egyetlen kőkori jelrendszerből, monogenezissel alakultak ki.
Az egyiptomi hieroglif írásban ez a jelforma a "napisten", a kínai írásban a "Nap", a sumér írásban a "kút, forrás" jele, a székely írásban pedig a "ly" (lyuk) szójele. Ezek az eltérőnek látszó jelentések valójában ugyanannak az ősvallási fogalomnak a különböző oldalai. Arról tanúskodnak, hogy az ősvallás a napistent az élet és minden jó forrásának tekintette.
S mit szól ehhez a Tudomány?
Kétirányú értékelésre is volt már példa.
Az egyik az volt, amikor az Élet és Irodalom (szakemberek véleménye alapján) a hét nyelvészeti kötetének választotta a Magyar hieroglif írás c. kötetemet, benne a Lyukó hieroglifáról írt fejezettel.
Janurik Tamás is megtisztelt azzal, hogy - a sarlatán jelző kiosztásán túl - egy nekem szentelt cikkben felsorolta néhány szakmai jellegű - ám alátámasztást és a kellő hozzáértést nélkülöző - kifogását is a Lyukó hieroglifáról általam írtakkal kapcsolatban az academia.edu hasábjain. Csatlakozott hozzá Zelliger Erzsébet is. Erről a párbeszédről a Zelliger Erzsébettel és Janurik Tamással beszélgetünk az academia.edu-n c. cikkben számoltam be.
Jegyzet
(1) Nem elegendő pl. az "s" rovásbetű esetében egy olyan magyar szót keresni (mint a sátor), amelyik s hanggal kezdődik. Ez még akkor sem elegendő, ha a jelformához látszólag sikerült egy képet is társítani (a jel ugyanis nem sátrat ábrázol, hanem a sarok hegyét, ami az ősvallás számára jelentőséggel bírt). Azaz több más szempont is van, aminek meg kell felelni, amire figyelni kell.
(2) A szakképzett kutatók által kiosztott sarlatán (Janurik Tamás) és futóbolond (Fehér Bence) jelzőket aligha tekinthetjük tudományos igényű válasznak. A tudományos igényű kritika módszertanával A borjú elbődülése, a finnugrista jelzőosztogatás és a tudományos igényű kritika c. cikkben foglalkoztam.
Irodalom
Varga Géza: Zelliger Erzsébettel és Janurik Tamással beszélgetünk az academia.edu-n
Varga Géza: Magyar hieroglif írás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése