Bakay Kornél régész, kedves barátom kérdezte egy mai levelében:
"Nagyon tömören, hogyan lehetne megfogalmazni a magyar-székely és a türk rovásírás közötti kapcsolatot?"
1. ábra. Az Acsik Tas-i kazár rováspálca
2. ábra. A germán, a székely és ótürk írás hasonló jelei
A következő választ küldtem rá:
"Az ótürk és a székely írás közötti pontos kapcsolatot senki sem ismeri. Nincs okunk arra, hogy az ótürkből származtassuk a székely írást, amint azt száz éven át minden alap nélkül hirdették.
Igaz ugyan, hogy az ótürk és a székely írás jelformái között húszon felüli egyezés van, de ez nem sokat számít, mert ugyanennyi egyezés van többek között a germán rúna (2. ábra), a régi sumér, a hettita (luviai), az indus-völgyi írás és az amerikai indiánok népi jelkészlete és a székely írás jelei között is. A Tordos-Vincsa kultúra jelkészletével 49 jelünk egyezik, a kínai íráséval pedig min. 50 db. Ezek az egyezések azért vannak, mert Ádámról és Éváról (a kőkorból) minden antik írás rokona egymásnak (a közös jeleket éppen a székely írásban is meglévő jelek képezik).
Azonban az ótürk írással való kapcsolatunknak mégis csak vannak figyelemre méltó pontjai. Az egyik a jelsorrend eltérése (1), a másik az egyes jelek esetében kimutatható akrofónia viszonyrendszere.
Az ótürk jelsorrendről Vékony Gábor azt írta, hogy csak egy töredékét ismerjük, de az alapján kizárható, hogy a latinos jelsorrendű írások közé tartozna (miközben a székely írás oda tartozik). Ez azt jelenti, hogy az ótürk írás elődje a latinos jellegű jelsorrendek kialakulása (legalább kb. 4 ezer év) előtt vált külön a többitől, vagy ha később vált el, akkor az eredeti írásban még ismertek és használatosak voltak a szójelek. Az ótürkök ezekből a szójelekből a jelnév lefordításával (hal - balik), a kész betűk átvételével ("n" - "n") vagy a saját nyelvű környezetben zajló akrofóniával (balik - "b") képezték a saját jelkészletüket.
A székely írást ma alfabetikusnak tekintik, pedig pontosabb lenne olyan szó- szótagoló írásként kezelni, amelynek van egy kitűnő ábécéje is. Az persze igaz, hogy alig néhány szójelünk maradt fent az ismert székely ábécékben és írásemlékekben (2), de azokat sem ismerik, nem tudják elolvasni a "szakértők". Az ábécé itt azt jelenti, hogy egyetlen hangot jelölő betűkből áll és a betűit a latinos ábécésorrrendben sorolja fel (a germán rúna jelsora az eltérő sorrendje miatt a futhark nevet viseli). Az ótürk írás ezzel szemben nem alfabetikus, hanem szótagoló írás. Vannak szótagcsoport jelei és alig néhány (egyetlen hangot jelölő) betűje van. Erről nem lenne szabad elfeledkezni, amikor a két írást összevetik. Az alfabetikusként kezelt székely írás nem eredeztethető simán a szótagoló ótürk írásokból. (3)
Az akrofónia elemzése érdekes összefüggésekre vet fényt.
- Például van egy hal alakú jel a sumérben is, az ótürkben is, meg a székelyben is. A sumérben a hangalakja ha és "hal" a jelentése. Ugyanez a jelforma az ótürkben a "b", a székelyben pedig a "h" hang jele - mert a törökök baliknak mondják azt, amit mi halnak mondunk. Ez azt bizonyítja, hogy valamikor volt a székely és az ótürk írásnak egy szójeleket alkalmazó közös őse. Ez lehetett a kőkorban, vagy később, például a preszkíta korban is.
- Van a kínai írásban, meg a hettita írásban is egy dombot ábrázoló jel, aminek a jelentése "nagy". E két végpont (Anatólia és Kína) alapján feltehető, hogy a sztyeppén általánosan ismert volt ez a "nagy" szójel. Ugyanez a jelforma (a rovástechnológia miatt 90 fokkal elforgatva) az "n" hang jele a székelyben is, meg az ótürkben is (ugyanezt a jelet ismerik az amerikai indiánok is). Igen ám, csakhogy a törökök ulu-nak mondják a "nagy"-ot, amiből az "n" betű nem származtatható. Ebből következően a törökök a magyarul beszélő szkítáktól, vagy a hunoktól vehették át a jeleiket.
- Az egyik ótürk szótagcsoport jel, az ök, ük, kö, kü szótagokat jelöli (ez a székely írás egyik "k", másutt az egyik "ö" betűje - amelyek jelhasadással keletkezhettek egy kő szójelből). Ez az egyszótagos szójel magyar és indián adatok alapján a "kő" jelentést és (a magyar alapján) hangalakot is hordozza. Igen ám, csakhogy az ótürkben nincs kő szó annak ellenére, hogy a jel ezt a szótagot is jelöli. A törökök a követ tas-nak mondják. Ez is arra utal, hogy az ótürk írás egy magyarul beszélő nép írásából alakulhatott ki.
- Tudjuk, hogy a török adminisztráció mindent a hunoktól vett át. Meg kellene magyarázni, hogy miért éppen az írással tettek volna kivételt.
A fentiek, természetesen, további vizsgálatot kívánnának meg, amihez nyelvészekre lenne szükség."
Sajátos ellentmondás, hogy a székely írás ótürk eredeztetésének fantazmagóriáját turkológusok (Németh Gyula, Vásári István, Sándor Klára) képviselték, de a felsorolt kérdések és ellentmondások - a dolgozataik alapján - nem tűntek fel nekik.
Hozzászólás
Laszlovszky András érdekes szempontot (ótürk és székely jelek rokonságát és változásait illusztráló példákat) vetett fel a fészbukon egy hozzászólásában (lásd alább!).
A Magyar hieroglif írás c. kötetben magam is írtam az "Ak" és "a" jelek lehetséges kapcsolatáról, felcserélhetőségéről. Itt ugyan az "Ak" (patak, Heraklész) tükörképe, az "ü" (ügy "folyó") forma szerepel András hozzászólásában a székely "a" ótürk megfelelőjeként, de ezek valamiképpen rokon jelek. Mindkét ("Ak" és "ü") jelforma az "a" hangot jelöli a jenyiszeji ótürk írásban (2. ábra).
A "cs" alak és "s" alak kapcsolata is nyilvánvaló: jelhasadásról lehet szó (a "zászlós s"-ből keletkezett az "s" és az "sz" is), mint azt már korábban leírtam.
Az ótürk "z" és a székely "r" alábbi összevetése (a jelformákat illetően) indokolatlannak tűnik, mert a székely "r" formája nem az ótürk "z" formájának rokona (vagy az még bizonyításra szorul), hanem az egyiptomi Rá jelformájából származik (a székely "ly" ugyanolyan). A székely "r" egy körbe zárt pont alakú hieroglifából alakult ki az ótürk "r"-rel egyetemben. Figyelemre méltó, hogy a magyar jelkincsben az újakkal együtt az "r" régi jelformái is megtalálhatók, míg az ótürkben csak egy leszármazott - amiből következően az ótürk nem lehet átadó.
Tehát az összefüggések nem pontosan olyanok, mint ahogyan azt András mutatja, de feltétlenül vizsgálandók. Persze lehetőleg eredeti szövegrészletekkel.
3. ábra. Laszlovszky András hozzászólása a fészbukon, amely a székely írás "s", "r" és "a" betűjének ótürk kapcsolatára irányítja a figyelmünket
Jegyzet
(1) A latinosnak nevezett ábécé jelsorrend kialakulását sem a latin, sem a görög, sem a sémi adatok alapján nem lehet megmagyarázni. Nyilván összefügg a jelnevekkel, de Gelb szerint például a sémi jelnevek csupán utólagos népies magyarázatok, azaz nem vezetnek el a magyarázathoz.
Ezzel szemben a székely jelek előzményét jelentő magyar hieroglifák sorrendje lehetőséget ad az ábécé jelsorrendjének megértésére. Az ábécé eredetileg az "a", "b" és "d" jelekkel kezdődött, a "c" csak egy későbbi betoldás a jelsorban. Ez a három eredeti betűnk az anya (Enéh), Bél (Bél-Pel-pi-fiú) és Dana (az atyaisten neve Erdélyben, isten szavunk második szótagjának megfelelője) szójeleiből keletkezett. Hasonlóképpen az isteni triász jelei szerepelnek a csukcs szójelek Diringer által közölt jelsorának élén is. Ez a két példa azt bizonyítja, hogy az ősvallási szójelek, amelyekből a latinos jelsorrend jelei előálltak, az isteni triász hieroglifáival kezdődő s a kevésbé jelentős hieroglifákkal folytatódó sorrendben sorakoztak. Ez az ősvallási értékítéletet tükröző sorrend került át különféle áttételeken át a ma ismert latinos sorrendű ábécékbe.
(2) A nikolsburgi ábécében megőrződött az "us" (ős), a ten "isten" és a "tprus" (tapar us "szabír ős") hieroglifa, a székelyderzsi rovásírásos téglán a Dana ten mondatjel, a Bodrog alsóbűi fúvókatöredéken a lyuk szójele, az énlakai mennyezetkazetták sarkaiban pedig az Egy isten mondatjel.
Ezek csak az ismert (valamennyire ismert) emlékeken lévő szó- és mondatjelek. Az akadémikus "tudomány" e téren tapasztalható szakmai és etikai színvonaltalansága miatt a múzeumok polcain százszámra hevernek további, elolvasás és hasznosítás nélkül maradt hieroglifikus írásemlékek. S még jó, ha nem reszelik le a jeleket hordozó felületüket, mint az történt a budapesti hun(?) jelvénnyel a Magyar Nemzeti Múzeumban.
(3) A székely írás ótürk eredeztetéséhez - lévén az ótürk írás szó- szótagoló rendszerű - elvileg két úton lehetett volna elindulni (ám ezeket - talán a nyilvánvaló buktatói miatt - sohasem fejtették ki részletesen).
A eredeztetés egyik útja az lehetett volna, ha felteszik: a székely betűk akrofóniája az ótürk szójelekből indult ki. Ám ez esetben nem lehetne megmagyarázni például, hogy miért álltak volna a latinos ábécé jelsorrendjébe ezek az ótürk eredetűnek feltett székely jelek, vagy miként lett "h" betű az ótürk balik-ból.
A magyarázat másik gondolatmenete az lehetett volna, hogy a latinos jelsorrend az ugariti és a sémi írásokból maradt meg folyamatosan a feltételezett és száz éven át hangoztatott föníciai - arameus - szogd - ótürk - székely átadási láncon keresztül. E lehetséges magyarázatnak az a baja, hogy - mint azt fentebb említettük - az ótürk jelek nem a latinos ábécé sorrendjét követik. Ráadásul nem feltételezhető, hogy a sémi betűkből az ótürkben szó- és szótagjelek, majd azokból újra betűk alakultak volna ki.
Ezek az ellentmondások azonnal leleplezik a "tudományos konszenzus" korábbi álláspontjának erőtlenségét. Az ótürk eredeztetés kiötlői a szakmai hozzá nem értésük miatt még egy épkézláb hazugságot sem voltak képesek összetákolni. Ez azonban nem akadályozta meg az akadémikus "tudomány" képviselőit az ótürk eredeztetés évszázadon át tartó ismételgetésében. Preciz hivatkozásokkal ellátott cikkek sora vezette félre a közönséget a "tudós" szerkesztők által meghatározott "tudományos" folyóiratokban. Pedig - mint fentebb láttuk - ha megkaparjuk rajta a zománcot, rögvest kiderül a tarthatatlan volta.
4. ábra. Mongóliai ótürk feliratos sztélék
Irodalom
Varga Géza: Moór Elemér szerint a hunok nem beszélhettek se törökül, se mongolul, se iráni nyelven
Horváth Csaba Barnabás: Finnugor és szkíta eredet - egy és ugyanaz? International Relations Quarterly, ISSN 2062-1973, Vol. 10. No. 3-4. (2019) 9 p.
Varga Géza: A székelyderzsi "Dana ten" mondatjel és társai
Varga Géza: A temporius-téveszme diadalútja
Varga Géza: Az énlakai "Egy Isten" mondatjel
Géza Varga: Az ótörök "r" betű a magyar "r"-ből alakult ki, egy félvonal elhagyásával. Ez is olyan jel, ami az ótürk írás másodlagosságát támasztja alá a székelyhez képest.
VálaszTörlésAndrás G. Laszlovszky: Mi olyan van, ami tényleg erre utal? Egy félvonal nem hiszem, hogy a másik (régebbi leletekkel rendelkező) írás "másodlagosságára" utal. Az biztos, hogy ha az ótörök és a magyar rovás őse ugyanaz az írás is volt, a kettő elválása óta több száz vagy ezer év telt el. Ez alatt mindkettő változhatott bármilyen irányba.
Varga Géza: Ismerjük a székely és az ótörök "r" betűk formai kialakulásának folyamatát. Ebben egyrészt az írástechnológia, másrészt az egyszerűsödésre való törekvés játszott szerepet. A kiinduló állapot az volt, amit az egyiptomi Rá hieroglifa őrzött meg, ám ez a jel nem egyiptomi eredetű. Megdöbbentő, hogy ezt a talán kőkori hangalakot legalább maradékában megőriztük. A Rá istennév egyébként bekerült a ragyogó, szikra stb. szavainkba. A jelforma végső állapotának egyik változata pedig az ótürk "r" betű. Az ótürk jelek között nem bukkantam a változási folyamat előző szakaszait dokumentáló jelformákra, míg a magyar jelkészletben a kezdeti, a közben ső és a végső formai változatok egyaránt megtalálhatók. Erről írtam az alábbi cikkemben, amit ajánlok a szíves figyelmedbe! https://vargagezairastortenesz.blogspot.com/2018/02/ra-napisten-hieroglifajabol-szekely-r.html