Kaptam egy levelet Bérczi Szaniszló matematikustól. Egy tudósok és érdeklődők közötti beszélgetés része volt ez a levélváltás, amelyben arra a kérdésre kerestük a választ, hogy mikor és hol alakult ki az írás. Álláspontom szerint az írás ezelőtt 100 000 és 50 000 év között született meg a Közel-keleten (1). Erre érkezett a lent olvasható észrevétel. A nekem küldött levél néhány mondatát és a rá adott válaszomat alább megismétlem, mert mások számára is tanulságos lehet.
Kedves Géza!
A Cser-Daraiban van egy érvelés, ami meggondolandó. A beszéd és a nyelv fejlesztéséhez hosszú és nyugodt időszakra volt szükség. Ők ezt a Kárpát-medence ÉK-i részén gondolják, - a régészeti leletek alapján, - hogy megvolt. ... A "hol történt"-re jó cikk Révész Péteré. (a rovásírások összehasonlítása) matematikus szemmel.
1. ábra. I. J. Gelb írásrendszer-családfája
(kiegészítve a magyar nyelvtörténeti korszakok jelzésével) kitűnően érzékelteti
a mediterrán és eurázsiai térség gazdasági-kulturális korszakainak időhatárait, amelyek egyúttal a magyar nyelvtörténetet is meghatározták és
szakaszolták
Kedves Szaniszló!
Írod: "A Cser-Daraiban van egy érvelés, ami meggondolandó. A beszéd és a nyelv fejlesztéséhez hosszú és nyugodt időszakra volt szükség."
Sajnos, sem a nyelvre, sem az írásra nincs ilyen szabály, ez csak egy íróasztal mellett megalkotott feltételezés. A mindannyiunkban meglévő békevágy tükröződése, ami azonban nem elegendő az írás szülőföldjének lokalizáláshoz. Ismert tény például, hogy a pidgin nyelvek igen gyorsan ki tudnak alakulni mondjuk egy gyarmatosítók által megszállt szigeten két vagy több nyelv elemeinek ötvöződéséből. A kérdés ugyan nem a nyelvre, hanem az írásra (keletkezésének idejére és helyére) vonatkozott, ám ott sem igaz a Cser Ferenc - Darai Lajos szerzőpárostól idézett feltételezés.
Az írástörténeti tények ugyanis nem igazolják a hipotézisüket, sőt éppen az ellenkezőjére van egy sor bizonyíték: nem a békés időszakok, hanem azok a válságok segítik az írás fejlődését, amelyek még nem pusztítják azt el. Ezt egyébként korábban már megírtam többek között A finnugor elmélet alkonya c. kötetemben is, ám aki nem olvassa a szakirodalmat, arra az nem is hathat.
- A folyamatosan (tehát a lényegében békés időszakokban) használt írásrendszerekben a jelek száma monoton növekvő tendenciát mutat. Az írás jellege nem változik, azaz nem lesz modernebb, csak egyre bonyolultabbá, jelekben gazdaggá és megtanulhatatlanabbá válik. Mintha az írnokok abban lennének érdekeltek, hogy a tudásukat mások ne vehessék át. Ezt igazolja többek között az egyiptomi hieroglif írás és a kínai írás története is. Maurice Pope írt erről a jelenségről egy jól dokumentált tanulmányt 1961-ben. Ezt Harmatta János ajánlotta a figyelmembe, amiért itt is poszthumusz köszönetet mondok neki, mert alapvető fontosságú a dolgozatban foglalt megállapítás. Ugyanis, ha az időben visszafelé extrapolálunk, akkor egy olyan jellegű ősíráshoz jutunk el, mint amilyen a székely írás előzménye, a magyar hieroglif írás volt.
- Ezzel szemben a háborúkkal, uralomváltásokkal terhelt időszakokban gombamódra jelennek meg az új írások (1. ábra), amelyek valójában a régi írásrendszerek legjobb megoldásainak új nyelvekre alkalmazott változatai. Az ilyesfajta háborús időszakoknak köszönhető az írásrendszerek modernizálása, mert egy ilyen tabula rasa (az uralomváltás miatt a régi írás új nyelvre történő alkalmazása, vagy a régi írás ismeretében új írás kidolgozása) lehetőséget ad a legmodernebb eljárások átütő erejű alkalmazására és elterjesztésére. Ezek példái a sémi írások, amelyek nagyjából a tengeri népek Kr. e. XIII-XII. századi invázióját követően, vagy a vélük jellemezhető zavaros időszak után tűnnek fel. E sémi írások a korábbi szótagírásos gyakorlatban elszórtan meglévő betűző lehetőségeket alapvetővé és kizárólagossá tették, egyúttal széles körben elterjesztették.
Tisztelem Darai Lajost és a szerzőtársát, de az írástörténet tényeinek és a szakirodalom legfontosabb megállapításainak az ismerete elengedhetetlen, ha egy szerző a szakterületről akar írni. (2)
Mellékelek egy táblázatot I. J. Gelbtől, amelyiken az a feltűnő, hogy az írások egy-egy időszakban mintegy varázsszóra elkezdtek szaporodni (1. ábra). Ezek az időhorizontok mintha egybeesnének a magyar nyelvészeknek a magyar nyelv fejlődésére megadott korszakhatáraival. Nyilván annak köszönhetőek ezek az egybeesések, hogy a háborúkkal terhelt időszakok hatottak a népekre és kultúráikra, aminek nyoma maradt a nyelvekben is, meg az írásrendszerek fejlődésében is.
Darai Lajos más esetben is tanújelét adta, hogy nem követi az írástörténeti szakirodalom fejleményeit.
Kedves Z. Karvalics László, hogy is volt azzal az állóvízbe dobott kővel?
Említetted Révész Péter egyik cikkét is. Erről talán nem olvastad a válaszomat.
Révész Péter kitűnő eljárást alkalmazott, ami érthetően kedves egy matematikus számára, azonban ezt megbízható adatok hiányában, vagy azokat figyelmen kívül hagyva tette. Az eljárás két ábécé összehasonlítására, rokonsági fokának kimutatására való. A táblázat vízszintes fejlécébe kell tenni az egyik írás jelsorát, a függőleges első oszlopába a másikét. Az átlóban pedig öszehasonlíthatjuk a két írás egymással "találkozó" jelformáit és azok hangalakját. Azonban a kár írás jelsorrendjét nem ismerjük, ami eleve kizárja ennek a matematikai módszernek az alkalmazhatóságát a kár írás esetében, vagy megbízhatatlanná teszi az eredményét (az írástörténészek a környező írásoknak megfelelő sorrendbe rakják a kár jeleket, de ez nem több puszta találgatásnál). A székely írás sorrendjét ugyan jól ismerjük, de ennek jelsorrendjéhez több esetben nem tartotta magát a szerző. Ezen felül a táblázatban egymással párosított jelek csak néha alkotnak valódi párt, néhány esetben alaposan eltérő, vagy tévesen értékelt jeleket hoz össze a táblázat. Ezek a hibák oda vezettek, hogy az eredmény - sajnos - nem megbízható. Ilyen pontatlansággal igen sok lineáris írást rokonítani lehetne a székely írással. Ezek az eredmények végül ennek ellenére is nagyjából igazak lennének, mert - mint tudjuk - Ádámról és Éváról minden írás rokona minden írásnak. Azért kellene mégis ezt a szellemes matematikai módszert pontosabban alkalmazni, hogy az írásrendszerek egymással való kapcsolata, finom eltérése jobban kimutatható legyen. Ezt azonban csak olyan írások esetében tehetjük meg, amelyeknek ismert a jelsorrendje. A kár írás - sajnos - nem tartozik ezek közé.
Üdvözöl: Varga Géza
2. ábra. Kazahsztán, Almaty, Föld hieroglifa egy sziklán
Jegyzetek
(1) Az írás kialakulásának helyszínét nem szükséges találgatnunk, mert megfelelő nyomok maradtak ránk, amelyek alapján az egyértelműen tisztázható.
Ezek közül legfontosabb a székely írás "f" jelének előzménye, a Föld hieroglifa (2. ábra), amely már a kőkorban el volt terjedve a Pireneusoktól Dél-Amerikáig. Képszerűbb változatai alapján tudjuk, hogy a Föld szakrális középpontjában fakadó és négy irányba önlő szent folyók térképe ez. Legkorábbi ismert előfordulása a 15 000 éves Mas d' Azil-i jelek között található. A különböző írásokban nem csak a jel formája azonos, vagy hasonló, hanem a jelentése is. A Föld szakrális középpontját, az onnan kiinduló négy szent folyót, a Teremtés és a Teremtő helyét mutatja meg.
E jelnek az asztrológusok jelrendszerében, amelyet az ókor óta ismerünk a Földközi-tenger környezetében, "Föld" jelentése van. Ugyanezt jelenti a kínai írásban is, másutt pedig (például Amerikában) a világmodellek szerkezete hasonló hozzá. A Szent Korona felülnézete is azért azonos a Föld hieroglifával, mert az Isten (földi helytartójának) lakhelyét, a világ szakrális középpontját jelöli ki. A jel a Homo sapiens sapiens egyik őshazáját, az Ararát környezetében jól azonosítható földrajzi területet idézi, ahol eleink a 100 000 és 50 000 év közötti időszakban éltek. Az Ószövetség fel is sorolja a terület (az Éden) folyóit és az Ararátot is szent helynek tekinti, ahonnan Noé fiai benépesítették a Földet.
A jel azért fordul elő mindenütt a világon, mert az Éden területéről kb. 50 000 évvel ezelőtt szétrajzó csoportok mindenhová magukkal vitték és a közös őshaza emlékeként, az ősvallás fontos jelképeként megőrízték. Amiből az is következik, hogy ez a jel kb. 50 000 éves.
E Föld jelhez hasonlóan a székely írás további, mintegy 20-50 jele is megtalálható mindenütt a legkorábbi jel- és írásrendszerek részeként. Ennek magyarázatául azt kell feltételeznünk, hogy a szétrajzó embercsoportok nem csak a Föld jelet vitték magukkal, hanem egy teljes ősvallási jelkészletet, amelynek leghűségesebb örököse a székely írás.
Ebből következően eleve elhibázott dolog egyetlen írásból (bármelyik írásból) származtatni a székely írást, hiszen a székely jelek előzményei ott vannak mindenütt, a legkorábbi jel- és írásrendszerekben is. A székely írás nem származhat egyetlen írásból sem, de minden írás származhat a székely írásból. A székely írás eredeztetésére nem lehet olyan magyarázatot kidolgozni, amelyik erre a tényre nem figyel. Csak az a jó eredeztetés, amelyik a világ távoli pontjain is megtalálható jelpárhuzamokra (közte az Éden térképének, a Föld hieroglifának mindenütt tapasztalható felbukkanására) is megfelelő magyarázatot ad.
A fentiekből következően az írás eredete a Közel-Kelethez és a legutóbbi interglaciálishoz kötődik.
(2) Az Éden létét és a földrészek benépesedésében játszott forrás szerepét az Ornella Semino és 16 genetikus társa által közreadott jelentés tartalmazza. A dolgozatukban kifejtettek cáfolatára genetikai alapon előadott ellenérvek az Éden kulturális jelentőségét nem gyengítik. Ugyanis, ha az Éden lakossága genetikailag kevert volt, akkor is létrehozhatott olyan kulturális teljesítményt, mint az első írás, vallás és nyelv. A gének nem rögzítik a kultúrát, ezért genetikai alapozású érveléssel a népek Édenre vonatkozó emlékezete nem cáfolható.
Irodalom
Varga Géza: Magyar hieroglif írás
Varga Géza: Az Éden szó rokona-e az edény szavunknak?
"A folyamatosan (tehát a lényegében békés időszakokban) használt írásrendszerekben a jelek száma monoton növekvő tendenciát mutat. Az írás jellege nem változik, azaz nem lesz modernebb, csak egyre bonyolultabbá, jelekben gazdaggá és megtanulhatatlanabbá válik."
VálaszTörlésEz egybevág Konrad Lorenz következtetéseivel, miszerint a kultúra "elbarokkosodik",
a kulturális rituálék, azok fenntartása (aminek része az írás is)kitermeli a sznobokat, státuszszimbólummá válnak a szokások.
A státuszszimbólummá válás nyilván együtt jár a szertartásosság kisajátításával is, tehát bizonyos fokig hatalmi kérdéssé válik, hogy ki mit és milyen szinten művel.
Fontosabb lesz a külcsiny, mint a belbecs.
De, nem kell messzire menni. Mekkora "letisztulási" folyamat ment végbe mindkét világháború után. Évszázados, ha nem évezredes szokások mentek a szemétdombra.
A mértéke akkora, hogy ez már nem is letisztulás, hanem lepusztulás.
Az írásjelek képi tartalma, annak felfedése a legfontosabb, mert pl. a székely írás jelei is ilyen képek leegyszerűsített formái, ahogy ezt a legtöbb jel esetében igazolod is.
Miért ilyen elvet követnek a jeleink?
Walter Prozig: „ A nyelv minden láthatatlan viszonyt térbelire fordít le. …. Az időbeli viszonyokat itt térbeliek fejezik ki: karácsony előtt vagy után, két éven belül. Lelki folyamatok esetén a kívül és a belül mellett mondjuk még, hogy a tudat küszöbe alatt, emlegetünk tudat alattit, beszélünk a lélek mélyéről, rétegeiről.”
(Megjegyzendő, hogy Varga Csaba szerint is a gondolkodás és a nyelvünk gyökeinek alapja a kép, ami végső soron egy térbeli viszonylat. Balla Zoltán Dr. azt mondja, hogy a gondolkodás mindent tárgyiasít és a nyelvi kifejezésmódban is ez tükröződik. Egyenesen a beszédhangokra is kiterjeszti ezt a képszerűséget. Csányi Vilmos is kognitív térről beszél, amikor a gondolkodást emlegeti. Valószínűleg a gondolkodás -képzettársítás- szintén hasonlóan tárgyiasított képzetek mozgatását végzi. Különféle kapcsolatokat hoz létre a képzetek között és ezekkel modellkísérleteket végez, mielőtt cselekvésre adna parancsot.)
Igen, a jeleink egyúttal képek is. Ezek jó részét tisztáztuk.
TörlésVarga Csaba nem is került említésre. Őt agyonhallgatják,pedig a legkövethetőbb az érvelése az írásjelek keletkezéséről kapcsolatban. Varga Csabát kikészítették, megölték.
VálaszTörlésCsabát a halála előtt két héttel megfenyegették, mert kiállt mellettem egy perben. Mégsem gondolnám ... Az írás eredetét illetően azonban tévedett. Emlegetni viszont én is szoktam.
TörlésIstván Kovács: Valahogy nem világos nekem a dolog. Több, székelyhez hasonló írásmód előzményei is nyilván megtalálhatók a legkorábbi jel- és írásrendszerekben, ezért azok "tulajdonosai" is hivatkozhatnak arra, hogy tőlük ered a többi későbbi hasonló írásrendszer mindegyike, nemde?!
VálaszTörlésVarga Géza: De igen, ez elvileg lehetséges. Addig azonban, amíg ezt gyakorlatilag nem teszik meg, nincs másik lehetséges magyarázat. S például azért sem tehetik meg gyakorlatilag, mert nincs meg nekik minden olyan jelük, ami ehhez kellene. Kivételt képezhetnek a kínaiak és az indiánok - de a bizonyítás munkáját akkor is el kellene végezniük. Ha nincs másik nyelvből és írásból való bizonyítás, akkor az elvi lehetőség csak egy találgatás, aminek nincs bizonyító ereje.
Például a körbe zárt kereszt alakú jel a székelyben az "f" (Föld) jele, a görögben meg a "th" jele. Ha egy hieroglifikus (szójelekkel írt) szöveget el kell olvasni, akkor a magyar jel alapján el lehet olvasni, a görög alapján pedig nem. Hiába van meg a görögben a jel, ha nincs tisztázva az akrofóniája (nem ismert a szóértéke), akkor nem lehet hasznosítani.
TörlésA rovásírást 1802-ben még javában használták az alföldi juhászok, a kiskunhalasi rováspálcák bizonyítják ezt. És mivel ők nem voltak székelyek,nyugodtan nevezhetnék ezt a betűtípust m a g y a r írásnak .
VálaszTörlésKedves István! Több szempontja lehet a névadásnak, de a legfontosabb - szerintem - hogy alkalmas legyen az egyedi azonosításra. Amennyiben hetenként változtatjuk, akkor ezt a szerepét aligha töltheti be.
VálaszTörlés