A jelekkel, vagy jelszerű vonalakkal telezsúfolt cédrusfa táblát az 1993. júliusi ásatási évadban találta meg George Hourmouziadis professzor és csapata egy kísérleti árokban, amelyet vízzel borított területen mélyítettek a tópart közelében (Kastoria, Görögország). Itt egy cölöpökre épített település volt Kr. e. 5200 táján, ezért régészeti leletek és emberi tevékenység nyomai vannak a vízzel borított területen. A fatáblán, sőt a tábla felső élén is sok jel látható, amelyek a víz alatti elhelyezésnek köszönhetően máig megmaradtak. A szárítási folyamat során azonban a vésett jelek a mélységük nagy részét elveszítették. A tábla mellett számos más kerámia darabot is találtak, amelyeken hasonló írásjelek vannak.
1. ábra. A Dispilio tábla
A tábla jelei kétségbeejtően elhatárolhatatlanok, azonosíthatatlanok és látszólag nem követnek semmiféle eddig ismert rendet. Olyan sűrűn vannak egymáshoz közel és olyan gyakori az azonos alakú jelek ismétlődése, hogy az szinte kizárja az elolvashatóságukat. Nyilvánvalóan nem az ősvallási szövegek körébe tartozó világmodell van a táblán, mert azok jelei rendezettséget és szabályos ismétlődéseket mutatnának. Szívesen hinnénk azt, hogy a tábla jelei sorokat alkotnak, de ezek a sorok nem eléggé nyilvánvalóak. Mindenesetre ebben a korban születnek meg az első írásemlékek, amelyeken a jelek sorokat alkotnak (2. ábra). Ekkortájt alakul ki az a sorokból álló rendezett szövegkép, amit ma is a legkönnyebben elfogadunk írásnak. Azért történik ez a változás (a világmodellek rendszeréből a sorokba rendezett szövegig), mert felmerült az igény az ősvallás szövegeinek rögzítésén túl a bonyolultabb és a civil (nem vallásos) szféra igényeit kielégítő írás létrehozására.
2. ábra. Nenad korongja, egy megértett és részben elolvasott szöveg (ősvallási szertartás szövegkönyve) az Al-Duna szerbiai szakasza mentéről, feltehetően a Tordos-Vincsa kultúra végső korszakából
2004. februárjában, a tábla felfedezésének bejelentésekor, Hourmouziadis azt állította, hogy a szöveget nem könnyű nyilvánosságra hozni, mert ez megváltoztatja az írás eredetére vonatkozó jelenlegi történelmi elképzeléseket. Ismerős a probléma.
A thesszaloniki Arisztotelész Egyetem őskori régészetének professzora szerint a tábla jelei megkérdőjelezik a jelenlegi uralkodó elméletet, miszerint az ókori görögök ábécéjüket a Közel-Kelet ősi civilizációitól (Babilónia, sumér és föníciaiak stb.) kapták volna. A világszerte tanított, jelenleg elfogadott történelmi elmélet azt állítja, hogy az ókori görögök Kr. e. 800 körül a föníciaiaktól kapták az írásukat. (1) Ez a tábla azonban egy 4000 éves szakadékot jelent az időrendben. Jóval korábban jelent meg az írás a mai Görögország területén, mint azt eddig tanították.
3. ábra. A Tordos-Vincsa kultúra jeleinek és a magyar jelkincsnek az egyezései
A professzor azt is feltételezi, hogy míg az ókori keleti civilizációk ideogrammokat használtak, addig az ókori görögök egy modernebb szótagírást alkalmaztak. Ez lehetséges, mert ezekben a korai időkben a szavak rövidebbek voltak és gyakoribbak voltak az egy szótagos szavak s ezek a nyelvi viszonyok könnyűvé tették egy szótagírás kialakítását. Sajnos, nincsenek információim arról, hogy a professzor mire alapozva köti az írást a görögökhöz és miből következtet szótagírásra (a jelek számából, vagy abból, hogy nem képszerűek?). Szinte bizonyos, hogy akkortájt nem beszéltek görögül azon a tájon. Görögök alatt talán a görögök elődeit (a pelazgokat?) érti s feltételezi, hogy a görögöket megelőző népesség minden viszontagság ellenére folyamatosan tovább élt és részévé vált a későbbi görög népességnek és kultúrának. Ez a gondolatmenet divatos, lehetséges és üdvözlendő, azonban bizonyíték nélkül nem sokkal több egyszerű találgatásnál és ábrándnál.
A Dispilio tábla értékelői újra elmondják azt, amit már a Tatárlakai táblák, vagy a Tordos-Vincsa kultúra írása kapcsán is elmondtak, vagy elmondhattak volna, miszerint felborítja az írás születéséről eddig vallottakat. A korszak kultúrái egyaránt íráshasználók voltak. Úgy tűnik, mintha egy neolitikus birodalom és részeinek hagyatékát vizsgálnánk. Harald Haarmann német írástörténész szerint a Duna-völgy kultúráinak írását meg kell fejteni. A következmények hatalmasak. Azt jelentheti, hogy a Duna-völgy civilizációja megelőzi az összes többi ismert civilizációt és a hatása ma is kimutatható például a görög mitológiában.
Ezek a külföldi tudósok és értékelők "természetesen" semmit sem tudnak a szentgyörgyvölgyi tehénszobor jeleinek magyar olvasatáról, pedig ez a szobrocska néhány száz évvel korábbi a Dispilio táblánál és véle szemben jól azonosítható készítőinek nyelve, továbbá a kitűnően elolvasható jeleit ma is használjuk a székely írásban.
A külföld tudatlansága a hazai "tudományos konszenzus" magyar- és tudományellenes elzárkózásának, évszázados hazudozásának köszönhető. Hiába van ott az írástörténetet új oldalról megvilágító
7500 éves szentgyörgyvölgyi szobrocska a Magyar Nemzeti Múzeum vitrinjében, ha a muzeológusok annyira gyűlölik(?) a magyar írást, hogy lereszelik a gondjaikra bízott budapesti hun(?) jelvény jeleit is. Várható ezektől, hogy tájékoztatják a világot a székely írás előzményének kőkori elterjedéséről? Ezért a kézenfekvő gondolatot (hogy az írás sokkal régebbi a suméreknél) nem a magyar jeltörténet alapján fogadja el a világ, hanem a Dispilio tábla és társai segítségével. Pedig a napjainkban is használt magyar jelek (a
magyar hieroglif írás) segítségével könnyebb lenne a gondolat bizonyítása.
Jegyzet
(1) A föníciai hagyomány szerint őket
Tautosz tanította meg írni-olvasni. Amihez hozzátehetjük, hogy ez a név a magyar
tátos/táltos és
tudós szavakkal azonos.
Irodalom
Kétségtelen, hogy elfogult vagyok, mert teljes szívemből szeretem az Őrséget és a szállásunkat, de Ön is így járhat, ha egyszer nálunk nyaral! Hívja most a 06(20)534-2780-as telefonszámot!
helo Geza ba! ZrinyiIlona, Nagy Lajos, Atila, Napoleon, Polk Huszarok stb
VálaszTörléshttps://szkitia.blog.hu/2020/08/11/https_szkitia_blogstar_hu_2020_05_03_eszterhazy-iszter-hazy-dinasztia-duna-ister-danastri-tyras-dnye