A címbeli kérdésre röviden azt lehet válaszolni, hogy nem, mert a tudatlanság általánosan jellemző volta és elképesztő mértéke megakadályozza benne.
Az utóbbi évszázad magyar kultúrtörténetének egyik jellemző mozzanata, hogy a székely írás reformjának szükségessége nem az akadémikus tudomány berkeiben merült fel és a reformot sem az akadémikus tudomány képviselői hajtják végre. Az írásreformokat - úgy képzeljük el - uralkodói döntésre valamilyen tudós, vagy tudósok csoportja tervezi meg és a hatalom támogatása szükséges a végrehajtásához is.
A hazai viszonyok nem tették lehetővé a fenti séma követését a székely írás megreformálását illetően, ezért a pártállami kontraszelekció által figyelemre sem méltatott, vagy éppen üldözött magyar értelmiség kezdett munkába. (1) A székely rovásírás modern betűkészletére javaslatot tett Verpeléti Kiss Dezső (1933), Bárczy Zoltán (1971), Balás Gábor (1988), Forrai Sándor (1994), Libisch Győző (1994), Szemerey Zsolt (1995) és Varga Géza (1996) is. A modernizálás elveiről írt Sándor Klára (1995) és állást foglalt az MTA Őstörténeti munkabizottsága is (2012). Magyar Adorján ábécéje kiindulási pontként szolgált, de ő még nem különböztette meg a hosszú és a rövid magánhangzókat. Egyébként azonban az ábécék között nincs lényeges különbség. A további kérdésekben azonban véget nem érő vita bontakozott ki, amelyben elsősorban attól függ a résztvevők álláspontja, hogy ki milyen írásemlékeket sorol a székely írás körébe.
Nyilvánvaló, hogy ha a hieroglifikus szövegeket is bevonjuk a vizsgálatba (például a karcagi csatkarika szövegét), akkor eddig nem tárgyalt jeleket is be kell venni a jelkészletbe, a "nagyok által elismert" jeleket ki kell egészíteni új formákkal. Kézenfekvő ez az igény, hiszen a felgyorsult idővel együtt jár a felfedezések és a felismerések sora, amiből a régi jeltáblázatok kiegészítése természetesen következik.
Azok, akik mereven ragaszkodnak például a Németh Gyula által összeállított táblázatokhoz és tudásszinthez, megkötik a haladás kerekét. Hiszen pl. Németh Gyula még nem tudta megmondani, mi fán terem az "us" jel. Ma már kétségtelen, hogy az ős szójele és a Tejút hasadékában kelő napisten, a karácsony (a téli napforduló) jelképe. Ezt ugyan újra fel kellett fedezni az írástudomány számára, de a katolikus egyház az ars sacra keretében mindvégig tudta és oktatta, hogy az "us" jel katolikus változata, a mandorla a Tejút hasadékában kelő napisten helyébe lépő Jézus Krisztus születésének a jelképe.
Aki ezzel a tudással nem rendelkezik és égre emelt tekintettel a száz évvel ezelőtti "tudás" tételeihez ragaszkodik, az megreked a jelzőosztogatásnál és a tévesen értelmezett tekintélytiszteletnél. Azért marad a piaci típusú érvelésnél, mert valódi tudás hiányában, a tényekkel és a társtudományokkal szemben reménytelen lenne tudományos igényű vitára vállalkoznia.
A mindenkori megszállóink nem voltak érdekeltek sem a valódi magyar őskultúra feltárásában, sem a székely írás korszerűsítésében. Az őket elvtelenül kiszolgáló akadémikus "tudomány" pedig undorral fordult el a székely rovásírástól. Azok a kivételt képező személyek, akik mégis dolgozatokat tettek közzé a magyar nemzeti írásról, többnyire - akarva-akaratlanul - a megszállók szája íze szerinti valótlanságokat próbálták meg legyömöszölni a magyar értelmiség torkán a székely rovásírásról.
Ilyen, az akadémikus "tudomány" által terjesztett téveszmék az alábbiak:
- Az ótürk-glagolita (végső soron sémi) eredeztetés, miközben a székely írás hun, azaz magyar eredetű.
- Az alfabetikus írásrendszer fantazmagóriája, a székely írásnak ugyanis szótag-, szó- és mondatjelei is vannak.
- A jobbról balra haladó írásirány kötelező, vagy preferált voltáról terjesztett téveszme, holott az írásirányt az írástechnológia határozza meg, ami pedig többször megváltozott. (3)
A rovásreform kérdései felmerültek a Unicode szabvány készítésekor is, amit Michael Everson és Hosszú Gábor közösen kezdeményezett. (2) Később az útjaik különváltak és a kettejük által készített, egyaránt hibás javaslatok bohózatba illő versengésbe kezdtek egymással. A végül győztes (Everson-Szelp féle) javaslat az általam előre történelemhamisítónak minősített formában mutatja be a székely írást. Szelp Szabolcs is elismeri, hogy a javaslatnak állást kellett foglalnia bizonyos kérdésekben. Azt már csak én teszem hozzá, hogy rosszul döntöttek. A javaslat elkészítését nem előzte meg tudományos igényű kutatás és megfelelő döntési eljárás, ezért téveszméket terjeszt és történelmet hamisít.
Például ezt írja Szelp Szabolcs az írásirányról: "A szabvány alapban a jobbról balra írást képviseli". A szabvány történeti leírása az ótürk származtatás téveszméjét is hirdeti: "A javaslatunk palástolatlanul a türk írással való szoros rokonságot képviseli ... , többek között azért is, mert nemzetközileg ez a legelfogadottabb, a bizottság részére ez a legmeggyőzőbb, így ez szolgálja leginkább a szabványosítás gördülékeny előrehaladását.) A javaslattevőknek anyagi érdeke fűződött a javaslatuk mielőbbi elfogadásához és a nem érdekelte őket a tudományos hitelesség.
Ma már tudjuk, hogy a székely írás nem az ótürk írás leszármazottja. Igaz, hogy a tudományos kérdéseket nem népszavazással kell eldönteni, a Unicode szabványterv készítői és támogatói és még néhány további hozzá nem értő kedvéért azonban megemlítjük, hogy ezt az 1993-ban megjelent Bronzkori magyar írásbeliség c. kötetünk megjelenése után Benkő Elek, Róna-Tas András, Sándor Klára és Ráduly János is elismerte.
Az írásirányról még folyik a vita, mert a tudományos igényű gondolkodásra és a munkára nem mindenki képes.
Egy biztos: a székely írás Unicode szabványa nem a tisztánlátásnak kedvez, hanem a történelemhamisításnak, mert a készítőit nem a tudományos tények érdekelték.
Az utóbbi évszázad magyar kultúrtörténetének egyik jellemző mozzanata, hogy a székely írás reformjának szükségessége nem az akadémikus tudomány berkeiben merült fel és a reformot sem az akadémikus tudomány képviselői hajtják végre. Az írásreformokat - úgy képzeljük el - uralkodói döntésre valamilyen tudós, vagy tudósok csoportja tervezi meg és a hatalom támogatása szükséges a végrehajtásához is.
A hazai viszonyok nem tették lehetővé a fenti séma követését a székely írás megreformálását illetően, ezért a pártállami kontraszelekció által figyelemre sem méltatott, vagy éppen üldözött magyar értelmiség kezdett munkába. (1) A székely rovásírás modern betűkészletére javaslatot tett Verpeléti Kiss Dezső (1933), Bárczy Zoltán (1971), Balás Gábor (1988), Forrai Sándor (1994), Libisch Győző (1994), Szemerey Zsolt (1995) és Varga Géza (1996) is. A modernizálás elveiről írt Sándor Klára (1995) és állást foglalt az MTA Őstörténeti munkabizottsága is (2012). Magyar Adorján ábécéje kiindulási pontként szolgált, de ő még nem különböztette meg a hosszú és a rövid magánhangzókat. Egyébként azonban az ábécék között nincs lényeges különbség. A további kérdésekben azonban véget nem érő vita bontakozott ki, amelyben elsősorban attól függ a résztvevők álláspontja, hogy ki milyen írásemlékeket sorol a székely írás körébe.
Nyilvánvaló, hogy ha a hieroglifikus szövegeket is bevonjuk a vizsgálatba (például a karcagi csatkarika szövegét), akkor eddig nem tárgyalt jeleket is be kell venni a jelkészletbe, a "nagyok által elismert" jeleket ki kell egészíteni új formákkal. Kézenfekvő ez az igény, hiszen a felgyorsult idővel együtt jár a felfedezések és a felismerések sora, amiből a régi jeltáblázatok kiegészítése természetesen következik.
Azok, akik mereven ragaszkodnak például a Németh Gyula által összeállított táblázatokhoz és tudásszinthez, megkötik a haladás kerekét. Hiszen pl. Németh Gyula még nem tudta megmondani, mi fán terem az "us" jel. Ma már kétségtelen, hogy az ős szójele és a Tejút hasadékában kelő napisten, a karácsony (a téli napforduló) jelképe. Ezt ugyan újra fel kellett fedezni az írástudomány számára, de a katolikus egyház az ars sacra keretében mindvégig tudta és oktatta, hogy az "us" jel katolikus változata, a mandorla a Tejút hasadékában kelő napisten helyébe lépő Jézus Krisztus születésének a jelképe.
Aki ezzel a tudással nem rendelkezik és égre emelt tekintettel a száz évvel ezelőtti "tudás" tételeihez ragaszkodik, az megreked a jelzőosztogatásnál és a tévesen értelmezett tekintélytiszteletnél. Azért marad a piaci típusú érvelésnél, mert valódi tudás hiányában, a tényekkel és a társtudományokkal szemben reménytelen lenne tudományos igényű vitára vállalkoznia.
A mindenkori megszállóink nem voltak érdekeltek sem a valódi magyar őskultúra feltárásában, sem a székely írás korszerűsítésében. Az őket elvtelenül kiszolgáló akadémikus "tudomány" pedig undorral fordult el a székely rovásírástól. Azok a kivételt képező személyek, akik mégis dolgozatokat tettek közzé a magyar nemzeti írásról, többnyire - akarva-akaratlanul - a megszállók szája íze szerinti valótlanságokat próbálták meg legyömöszölni a magyar értelmiség torkán a székely rovásírásról.
Ilyen, az akadémikus "tudomány" által terjesztett téveszmék az alábbiak:
- Az ótürk-glagolita (végső soron sémi) eredeztetés, miközben a székely írás hun, azaz magyar eredetű.
- Az alfabetikus írásrendszer fantazmagóriája, a székely írásnak ugyanis szótag-, szó- és mondatjelei is vannak.
- A jobbról balra haladó írásirány kötelező, vagy preferált voltáról terjesztett téveszme, holott az írásirányt az írástechnológia határozza meg, ami pedig többször megváltozott. (3)
A rovásreform kérdései felmerültek a Unicode szabvány készítésekor is, amit Michael Everson és Hosszú Gábor közösen kezdeményezett. (2) Később az útjaik különváltak és a kettejük által készített, egyaránt hibás javaslatok bohózatba illő versengésbe kezdtek egymással. A végül győztes (Everson-Szelp féle) javaslat az általam előre történelemhamisítónak minősített formában mutatja be a székely írást. Szelp Szabolcs is elismeri, hogy a javaslatnak állást kellett foglalnia bizonyos kérdésekben. Azt már csak én teszem hozzá, hogy rosszul döntöttek. A javaslat elkészítését nem előzte meg tudományos igényű kutatás és megfelelő döntési eljárás, ezért téveszméket terjeszt és történelmet hamisít.
Például ezt írja Szelp Szabolcs az írásirányról: "A szabvány alapban a jobbról balra írást képviseli". A szabvány történeti leírása az ótürk származtatás téveszméjét is hirdeti: "A javaslatunk palástolatlanul a türk írással való szoros rokonságot képviseli ... , többek között azért is, mert nemzetközileg ez a legelfogadottabb, a bizottság részére ez a legmeggyőzőbb, így ez szolgálja leginkább a szabványosítás gördülékeny előrehaladását.) A javaslattevőknek anyagi érdeke fűződött a javaslatuk mielőbbi elfogadásához és a nem érdekelte őket a tudományos hitelesség.
Ma már tudjuk, hogy a székely írás nem az ótürk írás leszármazottja. Igaz, hogy a tudományos kérdéseket nem népszavazással kell eldönteni, a Unicode szabványterv készítői és támogatói és még néhány további hozzá nem értő kedvéért azonban megemlítjük, hogy ezt az 1993-ban megjelent Bronzkori magyar írásbeliség c. kötetünk megjelenése után Benkő Elek, Róna-Tas András, Sándor Klára és Ráduly János is elismerte.
Az írásirányról még folyik a vita, mert a tudományos igényű gondolkodásra és a munkára nem mindenki képes.
Egy biztos: a székely írás Unicode szabványa nem a tisztánlátásnak kedvez, hanem a történelemhamisításnak, mert a készítőit nem a tudományos tények érdekelték.
Visszatekintés
Néhány évvel a jelen cikkben felidézett levélváltás és vita után, világosan igazolódnak azok az aggodalmak, amelyek az Everson-féle Unicode szabvány történelmi leírást történelemhamisítónak vélték. S itt nem a kódkiosztással, hanem a történeti leírással van gond.
Az első a székely írás Everson által alkalmazott Old Hungarian "ómagyar", vagy "régi magyar" elnevezése, amely azt sugallja, mintha ez egy kihalt írás lenne. Pedig a kőkor óta folyamatosan használjuk (a hieroglifikus változatát például a minden évben készülő hímes tojásokon). Azonban sem a "tudományos konszenzus", sem a rovásreformer-dilettáns társaság nem képes a magyar írásfolyam megértésére és leírására. Például a címerünkben lévő hármas halom és kettős kereszt Egy országa "Isten országa, szent ország" alakban elolvasható volta (a szójeleink léte) meghaladja az Everson-félék szellemi képességeit.
A Unicode-szabvány nyomán ez a történelemhamisító Old hungarian elnevezés került bele a wikipedia szócikkeibe is, ahonnan aztán minden félművelt azt hitte, hogy az írásunkat így kell emlegetnie. Számomra elrettentő példa erre a Révész Péterrel közösen jegyzett Egy Altáj hegyi felirat javasolt fordítása, amely feltételezhetően a Kr. e. 7. századból származik c. cikk szóhasználata. Ebben az angol nyelvű cikkváltozatot író Péter felrúgva a megállapodásunkat és az elemi tisztesség szabályait is, az álláspontomat semmibe véve a székely írás helyett az Old hungarian, azaz régi magyar elnevezést használta. Amikor rákérdeztem, hogy miért, a wikipédiára hivatkozott, ahová Everson szabványából került. Azaz az Everson - Szelp páros, a tagadásuk ellenére meghamisította a székely írás elnevezését a nemzetközi szóhasználatban.
Jegyzet
(1) Sándor Klára az 1996-ban megjelent A székely írás megíratlan története(i) c. hírhedt tanulmányában egyetért velem és Kiszely Istvánnal abban, hogy az akadémikus tudomány elhanyagolta a székely írás kutatását s hogy helyettük az amatőrök végezték és végzik a kutatást.
Ez a vitathatatlan tény nem csak a mennyiségi, hanem a minőségi mutatókat tekintve is helytálló. Azaz a finnugrista "tudós" társaság nem csak a megjelent művek darabszámát, hanem a tudományos felismerések jelentőségét tekintve is messze lemaradt az amatőrök mögött - amit persze Sándor Klára nem említ. Pedig nyilvánvaló, hogy ha az akadémikus áltudomány a rovásundora miatt rá sem hajlandó nézni a nemzeti írásunkra, akkor a véle kapcsolatos kutatási eredményeket sem ők érik el. Hoszan lehetne sorolni, hogy mi az, amit nem ők fedeztek fel, nem ők olvastak el, hanem mi. Nekik csak a mellényük nagy, a rovológiai tudásukra ugyanezt nem lehet elmondani.
Idézet Sándor Klára tanulmányából: A szóban forgó kötetet (Varga Géza szerk.: Bronzkori magyar írásbeliség. Bp. 1993) az Írástörténeti Kutató Intézet (?) jelentette meg a Lakitelek Alapítvány támogatásával, és a kötet előkészítő munkálataihoz - ahogy az előszóból kiderül - a Művelődési és Közoktatási Minisztérium 1992. évi közművelődési pályázata és Budapest XII. kerületének önkormányzata is „nélkülözhetetlen anyagi és erkölcsi" támogatást nyújtott. A kötet előszavában a Kiadó (sic!) Kiszely Istvánt idézi, aki szerint „agyonhallgatott és félreértelmezett ismerethalmaz volt ez, a magyar tudóstársadalom képzett elméinek megbecsült kutatási területe helyett inkább az amatőrök vesszőparipája". Kiszely Istvánnak ezzel a kijelentésével ez alkalommal egyet lehet érteni, s azzal is, ahogy a Kiadó a gondolatsort folytatja: „a helyzet alapvetően napjainkig sem változott meg".
Sándor Klára így jellemzi az akadémikus "tudomány" e témában elért "eredményeit":
"A székely rovásírás mai helyzetét mindenekelőtt az jellemzi, hogy nem tudunk mit kezdeni vele: sem az írásrendszerrel magával, sem a kutatásával. Minden alapvető kérdés tisztázatlan: az írás neve, eredete, önálló története; hogy hány emléke van és melyek ezek; hogy kik használták és milyen célra; az előző kérdések megválaszolatlansága miatt nem világos, hogy mi a helye a magyar művelődéstörténetben - és az sem tűnik mindig világosnak, hogy minek kell vele egyáltalán foglalkozni."
Az utolsó mondata azt jelzi, hogy tőle és társaságától(?) a jövőben sem várhatunk érdemi előrelépést, mert nekik nem fontos ez a téma. A jelen cikk szempontjából ez azért érdekes, mert nyilvánvalóvá teszi, hogy a nemzeti értelmiség jól tette, hogy belefogott a rovásreformba. Az akadémikus "tudomány" helyett eddig is kénytelenek voltunk elvégezni a székely írással kapcsolatos kutatási és közoktatási feladatokat és - ha semmi sem változik - akkor ez a következőkben is ránk marad.
(2) Az index.hu-n Szelp Szabolccsal az alábbiakról vitatkoztunk:
"Hosszú Gábor többször hangsúlyozta, hogy egy modern írást képvisel a történelmivel szemben. Ez tévedés lenne, mert nincs kétféle írásunk - csak egyes "reformerek" - köztük Hosszú Gábor, Libisch Győző és Szakács Gábor - téveszméket tanítanak a gyerekeknek. Ennek lényege az, hogy nem vesznek tudomást a székely szójelekről s az írást a latin ábécéhez közelítik (torzítják). Ráadásul tükrözik is a betűket, ami teljes képtelenség."
https://forum.index.hu/Article/showArticle?go=82388858&t=9119978
"Kedves Szelp Szabolcs!
Köszönöm, hogy ismerteted az álláspontodat ezeken a hasábokon is! Az effajta megbeszélések segítik a tisztánlátást.
Mivel engem is érint néhány állításod, azokra válaszolnom kell:
Az Unicode szabványosítók közé azért kaptam meghívást Hosszú Gábortól, mert egy ideje már foglalkozom a székely írással s azt gondolhatta, hogy hasznos leszek. Ez azonban nem az Unicode-os tapasztalataim elismerése volt, mert olyanokkal nem rendelkeztem soha. Amikor becsöppentem a társaságba, csodálkoztam is azon, hogy senki nem tartja fontosnak, hogy a munkáról (az Unicode lehetőségeiről és céljairól) valamiféle felvilágosítással szolgáljon. Amikor az "észt osztom" (hogy a kifejezésedet használjam), akkor az két dolgon alapszik: egyrészt a székely írás történetének egyfajta, mindenkinél alaposabb ismeretén; másrészt az Unicode nem ismerésén. Remélem, hogy ez az utóbbi hiányosságom nem okozott nektek túl nagy fennakadást (hiszen az Unicode-ot nélkülem is elég jól ismerhetitek). Amikor azonban történelemhamisítással vádoltalak benneteket, akkor arra elegendő okom volt s ezt ma is fenntartom - hiszen nem kellene a javasolt (privilegizált) írásirányt jobbról-balra írányulónak meghatározni. Ez tökéletes félreértése az írástörténetnek és a székely írásnak - amihez én értek jobban. Ugyanis a sorvezetés az írástechnológia függvénye s a botra kitalált (és egy átmeneti időben még alkalmazott, de egyre inkább háttérbe szoruló) írásirányt nem kellene a papíron és a számítógépen is erőltetni és mesterségesen fenntartani. Ez azért lenne történelemhamisítás, mert a székely írás eredetileg a kornak és az írástechnológiának is megfelelő tökéletes írás volt. Ha ti most a privilegizált írásirányt hibásan (jobbról-balra) határozzátok meg, akkor a székely írás elveszíti a tökéletes írás jellegét s olyan tulajdonságokkal ruházzátok fel, amelyekkel sohasem rendelkezett. Ostoba írás lesz, mert a javasolt iránya ellenkezni fog az írástechnológiából következő, természeti törvény szerűen jelentkező logikus és célszerű írásiránnyal. Ehhez nincs jogotok pusztán azért, mert nem ismeritek a székely írás történelmét és fogalmatok sincs az újabb felismerésekről s egyes régebbiekről sem. Nem várható el, hogy ismerjétek a székely írás irodalmát - ez esetben azonban nem kellene ránk erőltetnetek egy ostoba és hazug írásirányt.
Ami pedig a méltatlan hangot illeti, mintha Everson írta volna a magyarországi irodalomról, hogy az tudománytalan szemét. Valójában Everson pajtás tájékozatlan és pökhendi. Éppen elég oka van arra, hogy stílust változtasson.
Azonban engem elsősorban az érdekel, hogy a javasolt írásirányon változtat-e, mert a történelemhamisítás megakadályozása a legfontosabb szempontom.
Belátom, hogy nektek és még sok más félrevezetett, vagy kifejezetten ostoba embernek nehéz átlátni az írástörténeti folyamatokon és nehéz értékelni olyan adatokat, amelyekről még nem is hallottak - de ez nem lehet oka a történelemhamisításnak, amire készültök.
*****************
Azt javaslom, hogy a balról jobbra menő írásirány legyen privilegizált
- mert ez volt a rótt korszak előtti igen hosszú időszakban az alkalmazott írásirány,
- mert a rótt korszakban is ez maradt a párhuzamos alkalmazások (pl. a fazekasjelek) írásiránya
- mert a róttnak elkönyvelt (valójában egyetlen reánk maradt emlék sem rótt) emlékeken is van balról jobbra menő
- mert a rótt korszak után automatikusan megkezdődött a balról-jobbra irányuló sorvezetés térhódítása
- mert papíron és számítógépen ez a természetes, a megszokott és a kézenfekvő (nem maszatolódik el a tinta, ezt szoktuk meg egyébként is a szövegszerkesztőkkel stb.)
- mert nincs okunk arra, hogy az általános írástörténeti törvényszerűségek érvényesülését akadályozzuk. Ha a latin és a görög írás áttérhetett a balról-jobbra haladó írásirányra, akkor az Unicode-ot nem kellene arra használni, hogy a hasonló természetes folyamatokat megakadályozzuk a székely írás esetében.
**********
Nem tudom, hogy tükrözött betűket fel kívántok-e venni a szabványba, de óva intenélek tőle benneteket - mert ez lenne a legnagyobb marhaság, amit el lehetne követni a szabványosítás során."
https://forum.index.hu/Article/showArticle?go=82388858&t=9119978
Irodalom
Varga Géza - Simon Péter - Szekeres István: Bronzkori magyar írásbeliség, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 1993.
Sándor Klára: A székely írás megíratlan története(i) Erdélyi Múzeum, 1996.
Varga Géza: Az akadémikus tudomány átadta a terepet, nem képes a székely írás eredeztetésére
Jegyzet
(1) Sándor Klára az 1996-ban megjelent A székely írás megíratlan története(i) c. hírhedt tanulmányában egyetért velem és Kiszely Istvánnal abban, hogy az akadémikus tudomány elhanyagolta a székely írás kutatását s hogy helyettük az amatőrök végezték és végzik a kutatást.
Ez a vitathatatlan tény nem csak a mennyiségi, hanem a minőségi mutatókat tekintve is helytálló. Azaz a finnugrista "tudós" társaság nem csak a megjelent művek darabszámát, hanem a tudományos felismerések jelentőségét tekintve is messze lemaradt az amatőrök mögött - amit persze Sándor Klára nem említ. Pedig nyilvánvaló, hogy ha az akadémikus áltudomány a rovásundora miatt rá sem hajlandó nézni a nemzeti írásunkra, akkor a véle kapcsolatos kutatási eredményeket sem ők érik el. Hoszan lehetne sorolni, hogy mi az, amit nem ők fedeztek fel, nem ők olvastak el, hanem mi. Nekik csak a mellényük nagy, a rovológiai tudásukra ugyanezt nem lehet elmondani.
Idézet Sándor Klára tanulmányából: A szóban forgó kötetet (Varga Géza szerk.: Bronzkori magyar írásbeliség. Bp. 1993) az Írástörténeti Kutató Intézet (?) jelentette meg a Lakitelek Alapítvány támogatásával, és a kötet előkészítő munkálataihoz - ahogy az előszóból kiderül - a Művelődési és Közoktatási Minisztérium 1992. évi közművelődési pályázata és Budapest XII. kerületének önkormányzata is „nélkülözhetetlen anyagi és erkölcsi" támogatást nyújtott. A kötet előszavában a Kiadó (sic!) Kiszely Istvánt idézi, aki szerint „agyonhallgatott és félreértelmezett ismerethalmaz volt ez, a magyar tudóstársadalom képzett elméinek megbecsült kutatási területe helyett inkább az amatőrök vesszőparipája". Kiszely Istvánnak ezzel a kijelentésével ez alkalommal egyet lehet érteni, s azzal is, ahogy a Kiadó a gondolatsort folytatja: „a helyzet alapvetően napjainkig sem változott meg".
Sándor Klára így jellemzi az akadémikus "tudomány" e témában elért "eredményeit":
"A székely rovásírás mai helyzetét mindenekelőtt az jellemzi, hogy nem tudunk mit kezdeni vele: sem az írásrendszerrel magával, sem a kutatásával. Minden alapvető kérdés tisztázatlan: az írás neve, eredete, önálló története; hogy hány emléke van és melyek ezek; hogy kik használták és milyen célra; az előző kérdések megválaszolatlansága miatt nem világos, hogy mi a helye a magyar művelődéstörténetben - és az sem tűnik mindig világosnak, hogy minek kell vele egyáltalán foglalkozni."
Az utolsó mondata azt jelzi, hogy tőle és társaságától(?) a jövőben sem várhatunk érdemi előrelépést, mert nekik nem fontos ez a téma. A jelen cikk szempontjából ez azért érdekes, mert nyilvánvalóvá teszi, hogy a nemzeti értelmiség jól tette, hogy belefogott a rovásreformba. Az akadémikus "tudomány" helyett eddig is kénytelenek voltunk elvégezni a székely írással kapcsolatos kutatási és közoktatási feladatokat és - ha semmi sem változik - akkor ez a következőkben is ránk marad.
(2) Az index.hu-n Szelp Szabolccsal az alábbiakról vitatkoztunk:
"Hosszú Gábor többször hangsúlyozta, hogy egy modern írást képvisel a történelmivel szemben. Ez tévedés lenne, mert nincs kétféle írásunk - csak egyes "reformerek" - köztük Hosszú Gábor, Libisch Győző és Szakács Gábor - téveszméket tanítanak a gyerekeknek. Ennek lényege az, hogy nem vesznek tudomást a székely szójelekről s az írást a latin ábécéhez közelítik (torzítják). Ráadásul tükrözik is a betűket, ami teljes képtelenség."
https://forum.index.hu/Article/showArticle?go=82388858&t=9119978
"Kedves Szelp Szabolcs!
Köszönöm, hogy ismerteted az álláspontodat ezeken a hasábokon is! Az effajta megbeszélések segítik a tisztánlátást.
Mivel engem is érint néhány állításod, azokra válaszolnom kell:
Az Unicode szabványosítók közé azért kaptam meghívást Hosszú Gábortól, mert egy ideje már foglalkozom a székely írással s azt gondolhatta, hogy hasznos leszek. Ez azonban nem az Unicode-os tapasztalataim elismerése volt, mert olyanokkal nem rendelkeztem soha. Amikor becsöppentem a társaságba, csodálkoztam is azon, hogy senki nem tartja fontosnak, hogy a munkáról (az Unicode lehetőségeiről és céljairól) valamiféle felvilágosítással szolgáljon. Amikor az "észt osztom" (hogy a kifejezésedet használjam), akkor az két dolgon alapszik: egyrészt a székely írás történetének egyfajta, mindenkinél alaposabb ismeretén; másrészt az Unicode nem ismerésén. Remélem, hogy ez az utóbbi hiányosságom nem okozott nektek túl nagy fennakadást (hiszen az Unicode-ot nélkülem is elég jól ismerhetitek). Amikor azonban történelemhamisítással vádoltalak benneteket, akkor arra elegendő okom volt s ezt ma is fenntartom - hiszen nem kellene a javasolt (privilegizált) írásirányt jobbról-balra írányulónak meghatározni. Ez tökéletes félreértése az írástörténetnek és a székely írásnak - amihez én értek jobban. Ugyanis a sorvezetés az írástechnológia függvénye s a botra kitalált (és egy átmeneti időben még alkalmazott, de egyre inkább háttérbe szoruló) írásirányt nem kellene a papíron és a számítógépen is erőltetni és mesterségesen fenntartani. Ez azért lenne történelemhamisítás, mert a székely írás eredetileg a kornak és az írástechnológiának is megfelelő tökéletes írás volt. Ha ti most a privilegizált írásirányt hibásan (jobbról-balra) határozzátok meg, akkor a székely írás elveszíti a tökéletes írás jellegét s olyan tulajdonságokkal ruházzátok fel, amelyekkel sohasem rendelkezett. Ostoba írás lesz, mert a javasolt iránya ellenkezni fog az írástechnológiából következő, természeti törvény szerűen jelentkező logikus és célszerű írásiránnyal. Ehhez nincs jogotok pusztán azért, mert nem ismeritek a székely írás történelmét és fogalmatok sincs az újabb felismerésekről s egyes régebbiekről sem. Nem várható el, hogy ismerjétek a székely írás irodalmát - ez esetben azonban nem kellene ránk erőltetnetek egy ostoba és hazug írásirányt.
Ami pedig a méltatlan hangot illeti, mintha Everson írta volna a magyarországi irodalomról, hogy az tudománytalan szemét. Valójában Everson pajtás tájékozatlan és pökhendi. Éppen elég oka van arra, hogy stílust változtasson.
Azonban engem elsősorban az érdekel, hogy a javasolt írásirányon változtat-e, mert a történelemhamisítás megakadályozása a legfontosabb szempontom.
Belátom, hogy nektek és még sok más félrevezetett, vagy kifejezetten ostoba embernek nehéz átlátni az írástörténeti folyamatokon és nehéz értékelni olyan adatokat, amelyekről még nem is hallottak - de ez nem lehet oka a történelemhamisításnak, amire készültök.
*****************
Azt javaslom, hogy a balról jobbra menő írásirány legyen privilegizált
- mert ez volt a rótt korszak előtti igen hosszú időszakban az alkalmazott írásirány,
- mert a rótt korszakban is ez maradt a párhuzamos alkalmazások (pl. a fazekasjelek) írásiránya
- mert a róttnak elkönyvelt (valójában egyetlen reánk maradt emlék sem rótt) emlékeken is van balról jobbra menő
- mert a rótt korszak után automatikusan megkezdődött a balról-jobbra irányuló sorvezetés térhódítása
- mert papíron és számítógépen ez a természetes, a megszokott és a kézenfekvő (nem maszatolódik el a tinta, ezt szoktuk meg egyébként is a szövegszerkesztőkkel stb.)
- mert nincs okunk arra, hogy az általános írástörténeti törvényszerűségek érvényesülését akadályozzuk. Ha a latin és a görög írás áttérhetett a balról-jobbra haladó írásirányra, akkor az Unicode-ot nem kellene arra használni, hogy a hasonló természetes folyamatokat megakadályozzuk a székely írás esetében.
**********
Nem tudom, hogy tükrözött betűket fel kívántok-e venni a szabványba, de óva intenélek tőle benneteket - mert ez lenne a legnagyobb marhaság, amit el lehetne követni a szabványosítás során."
https://forum.index.hu/Article/showArticle?go=82388858&t=9119978
Kedves Olvasók!
Azért írok, mert Michael Everson és jómagam Unicode-szabványtervezete méltatlan "kritikát" élvez e topikban. Sajnos a "kritizálók", úgy tűnik, nem ismerik a Unicode szabvány lényegét, valamint javaslatunkat sem olvasták, csak vakon kritizálják. Legalább is remélem, hogy nem olvasták, így hamis állításaikat tudatlanságuknak tudhatjuk be. Ellenkező esetben a rágalmazás határát súroló tudatos ferdítés, a közönség félre-informálását képviselné tevékenységük, annak a tényállásnak kihasználásával, hogy Michael Everson nem beszél magyarul, és e fórumokon nem védheti meg magát ezen rágalmakkal szemben.
Elsőként is a szabványtervezetet szeretném elérhetővé tenni, hogy mindenki maga bírálhassa az eredeti szöveget. Ellenben a szokványos angol nyelvű tervezettel úgy döntöttünk, hogy két nyelven -- angolul és magyarul -- tesszük közzé az átláthatóság végett. Így is lesz benyújtva a Nemzetközi Szabványügyi Szervezethez.
Lejjebb magyarázatokat fogok szolgáltatni a Unicode szabványhoz-rendszerhez, valamint egyes terjesztett hamis állításokra szeretnék reagálni.
Miről szól az Unicode szabvány?
Az Unicode szabvány egy nemzetközi műszaki szabvány, amely karakterek ("betűk") elektronikus cseréjét hivatott biztosítani egy olyan egységesített keretrendszerben, amely a "biztonságos" adatcserét szolgálja. A biztonságost úgy kell érteni, hogy az egységesített keretrendszer lehetővé teszi, hogy adatátvitelkor a karakterek értéke megmaradjon. Emlékezzünk arra, hogy régen gyakran előfordulhatott, hogy hosszú "ű" helyett kalapos "û" jelent meg. Ez az Unicode rendszer terjedésével már sokkal ritkábban fordul elő. Ha még találkozunk vele, az csak annak a jele, hogy egy adott szolgáltató még nem szállt át. (Egyébként az index fóruma még alapértelmezetten az Unicode előtti rendszereket használja, így lehet, hogy ez a példa is rosszul jelenik meg).
A Unicode egy tisztán műszaki szabvány. A karakterek elektronikus közléséről szól. A kódolásra előterjesztett betűk múltjáról és jelen használatáról is kell példákat mutatni, és ismertetőt írni, ami alapján a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO, az ISO:9001 minőségellenőrzési szabványból ismerhetjük nevét, vagy a fényképtekercsek ISO-számaiból) felelős bizottsága mérlegelni tudja, hogy az adott karakterek ("betűk") alkalmasak-e kódolásra a szabvány alapelvei szerint. (pl. nem kódolható minden kisiskolás által kitalált "titkosírás").
A Unicode ú.n. karaktereket kódol. Ezek a egyes betűk plátói ideái, valós megjelenési formától függetlenül (Arial, Times New Roman, egyenes, dőlt vagy félkövér, stb.)
Egyes betűk, stílustól függően igencsak eltérhetnek (pl. a kétemeletes a ~ egyemeletes a, vagy a gótbetűs "h" a maitól stb. stb., de ezek mind egy karakter alakváltozatainak számítanak.
Egy másik alapelv, hogy összekapcsolt karaktereket nem kódol, csak az alapjeleket, amelyeket vagy egy felsőbb protokoll segítségével a valós megjelentetésben összekapcsoltan lát a végén a felhasználó, vagy külön egy összekapcsolást jelző speciális karakterrel lehet jelölni (zero width joiner, ZWJ). Megfigyelhetjük, hogy mégis van egy-két összekapcsolt karakter az Unicodeban. Ez annak köszönhető, hogy az Unicode-ot megelőző hivatalos nemzeti szabványokat figyelembe vesz, és kompatibilitási okokból ezeket is kódolja. Ezek úgymond kövületek.
De pl. az arab írás is annak ellenére, hogy a különböző pozíciókban különböző alakú betűket alkalmaz, egynek kódolja őket, és a lám-álif karakterlánc is így van kódolva, bár ligatúraként jelenik meg.
Egyébként a betűalakok sokaságáról és a karakterek identitásáról lásd "szinonima" hozzászólását (6720) lejjebb.
És miről nem?
A Unicode nem szabja meg az ábécé betűrendjét! Az Unicodeban pl. a magyar ábécéből az a,b,c,d,e,f,g,h,i,j,k,l,m,n,o,p,q,r,s,t,u,v,w,x,y,z jelek viszonylag az elején egyben vannak, majd kicsit hátrább közel egymáshoz az á,é,í,ó,ö,ú,ü jelek, és jóval messzebb közel egymáshoz ű és ő betűink. A magyar ábécében viszont a sorrend a,á,b,c,cs,d,dz,dzs,e,é,f,... tehát teljesen más. Ábécé-sorrendet tehát a Unicode nem szab meg.
A Unicode nem vezet be egy új, egységesített, "szabványosított" betűkészletet. Az a nyelvművelők, írásreformerek dolga. A Unicode az összes ma, valamint az összes valaha használt jelt próbálja számba venni. Hogy ezekből a jelekből egy bizonyos nyelv melyikeket használja az ő saját nyelve leírására a történelem egy adott pillanatában (pl. ma), az teljesen érdektelen a szabvány szempontjából. Így pl. a nagyon gazdag, sok-jeles és sok-ékezetes lehetőségek közül a mai magyar helyesírás nem használja a è-jelét (pedig kódexeink korában használta), vagy nem használjuk a ä-t, ß-t, hogy csak egy pár példát említsek. A Unicode egyetlen nyelv ábécéjét, betűhasználatát nem írja elő. Itt különösen szeretnék drfp (6719)-es hozzászólására utalni, amely dícséretes szemléletmódja mellett egy-két ilyennemű félreértést tanusít, bár nem saját hibájából, hanem korábbi itt írt helytelen információknak köszönhetően.
És különösképpen nem "szabványosítja" a Unicode egy írás történetét, "visszafodíthatatlanul". A Unicode, mint már mondtam, egy műszaki szabvány. Az indoklásában, hogy miért veszünk föl egy új írást belé szükséges az ismerető részben a történelmét is ismertetni. Ezt azonban a szabvány nem "szabványosítja", rögzíti, hisz nem is teheti! Egyetlen komoly szabványosító szervezet sem igényli magának a jogot, hogy történelmet szabványosítson! Az ISO sem.
A Unicode szabvány -- ellenben "Tiszteletes úr" állitásával ("Ez[t] a szabvány [...] fogja megkapni minden érdeklődő, mint a székely rovásírást bemutató jelkészletet. S persze nem fogják sejteni sem, hogy egy történelemhamisításnak ülnek majd fel.") -- nem oktatóanyag. És mint mondtuk, nem is történelemkönyv, hanem műszaki szabvány. Történelemhamisításról -- még ha valaki akarná is -- szó sem lehet, nem alkalmas rá. A fent idézett állítása (6723)-es hsz.-ből származik, ahol az utolsó bekezdésben be is vallja, hogy nem érti a szabvány lényegét, feladatát és működési elvét, mégis osztja itt az eszet...
A fent bemutatott szabványtervezet a fentiek tükrében
Szabványtervezetünk a fentiek figyelembe vételében miről is szól?
Legelsősorban az összes fellelhető rovásírásos karaktert számba veszi: az összes történelmit és az összes jelentős modernet. Ezeket kódolja. A kódtáblába való felvételkor különválasztottuk a történelmi jeleket a 20. századi fejeleményektől. Nagyon fontos megérteni, hogy a Unicode nem egy adott megújítói hagyományt (valójában: javasolt helyesírást) szabványosít, hanem az összes alkalmazott betű halmazát. Ezek közül bárki annyit alkalmaz írásra, amennyit szeretne. Nem kell mindet. Semilyen helyesírást nem javasol vagy szabványosít a tervezet. Erre nincs is hatásköre. Úgy, ahogy mi nem használjuk a magyarban a ý-jelét, vagy a â jelét, úgy mindenki kedve ill. meggyőződése szerint alkalmazhatja a szabványban szereplő betűk részhalmazát.
Hangsúlyzom: minden "iskola", helyesírási forma képviseltetve van: Forrai-féle, Magyar-féle, Libisch-féle, de akinek ez nem tetszik, az használhat ékezeteket is a rovásbetűkön a hosszú hangzók jelzésére, vagy teljesen mellőzheti azokat, hagyományos írásmódot alkalmazva. MINDEN LEHETSÉGES.
A ligatúrák nagy számára külön felhívjuk a figyelmet, annak kódolása az Unicode rendszerben egyetlen módja a ZWJ alkalmazása, ennek alkalmazására külön kitérünk. A javaslatunk az összes ligatúra tökéletes digitális leképzését lehetővé teszi.
A javaslat tartalmaz egy számítógépes szortírozási sorrendet. Ez a magyar latinbetűs szortírozás mása. Akárcsak a kódtábla, ez sem képvisel egy előírt "betűrendet", hanem a modern számítógépes rovás-alkalmazók szükségleteit figyelembevéve a modern latinírásos szokványos sorrendet képviseli.
A szabvány alapban a jobbról balra írást képviseli, mert történeti biztos forrásaink egy-kettő kivételével mind ezt képviselik és a modern korpusz 99%-át is ez teszi ki. Mindezenáltal a Unicode-on belül is lehet a rovással balról jobbra írni megfelelő parancskarakterek beiktatásával.
Ebben a topikban elhangzott hamis állításokkal szemben nem szükséges héber szövegszerkesztő hozzá. Ez vagy hamis propaganda, vagy nagyfokú műszaki (számítógépes) tudatlanságról tesz tanúvallomást.
A javaslat törvényszerűen tartalmaz történeti hátteret is az írással kapcsolatban. Mint tudjuk, Magyarországon számtalan elképzelés él a rovásírás múltjáról. Egyesek tudományosan elfogadottak, mások kevésbé, s vannak olyanok is, amelyeket még a kevésbé elfogadott nézetek képviselői is nevetségesnek tartanak. (Itt a topikban is volt rá példa, pl. Friedrichék rovásírás--tatárlakai jelek kapcsolatát erintő elmélet bírálása). A rovásírás történetén lehet vitatkozni. Kell is, ez termékeny lehet (ha hallgatnak egymásra a felek, bár ez, mint megmutatkozott nem jellemző). A szabványtervezet azonban nem ezeknek a vitáknak a helye. A nemegyetértés rontja a szabványosítás esélyeit, mert a bizottság a tervezetet "éretlennek" nyilváníthatja.
A javaslatunk palástolatlanul a türk írással való szoros rokonságot képviseli (lásd még drfp 6717-es hsz.-ét is), többek között azért is, mert nemzetközileg ez a legelfogadottabb, a bizottságnak részére ez a legmeggyőzőbb, így ez szolgálja leginkább a szabványosítás gördülékeny előrehaladását. Ez azonban a műszaki szabványtól független. Ha a marslakók is hozták volna a rovásírást a földre, vagy ha Isten maga adta volna nekünk aranytáblákon, akkor is így nézne ki a javaslat, mert az csak az adatok alapján a történeti előzményektől függetlenül a megállapítható betűkön alapszik.
A rokonság/történelem nem lesz szabványosítva. Mert nem is lehet. Azonban kényszerű adalék a szabványtervezethez.
Tudtunkkal a jelen szabványtervezet mind a karakterkészlet szempontjából, mind az egyéb műszaki specifikációk alapján minden felhasználó igényeit teljes mértékben ki tudja elégíteni.
Persze, ha valakinek az ellentmondás a lételeme, azt nem tudjuk kielégíteni.
Ha javaslattervezetünkkel kapcsolatban -- érdemi -- kérdéseik merülnek fel, szívesen válaszolok.
Amennyiben valami -- érdemi -- megjegyzésük (pl. netán jól dokumentálható jel maradt volna ki, stb. stb.), hozzáfűzésük akadna, természetesen nyitott füllel fogadom őket, és egy javított tervezetbe felvesszük megjegyzéseiket.
Michael Eversonról
A Michael Eversont itt és egyéb nyilvános helyeken (fórumok, internetes cikkek, magán és nyilvános levelező listák) ért támadások és rágalmak szégyenletesek, rossz fényt vetnek az egész országra, különösmód a rovásíró közösségre.
Michael Everson nem csak a világ írásrendszereit talán legátfogóbban ismerő szakember, hanem nem utolsó sorban már több, mint tizenöt éve foglalkozik az írások Unicode-beli szabványosításával, a szabvány műszaki követelményeinek is kiváló szakértője. Többet róla az angol nyelvű Wikin. Munkáját kiválóan és elfogulatlanul végzi, mint azt már több mint 200 Unicode-ba való szabványosítás felé irányuló előterjesztése -- zömük már megvalósítva részét képzik a szabványnak -- bizonyítja.
Hosszú Gáborról
Hosszú Gábor egy villamosmérnök-docens. A kilencvenes évek elején készített egy 8-bites betűkészletet, amely az akkori kor technikai állásának megfelelt, de nem a Unicode kódolási szemléletet képviseli. 1998-ban már volt egy nekifutás a rovásírás Unicode-beli szabványosítására, akkor is Michael Everson indítványozta. Annakidején is Hosszú Gábor miatt hiúsult meg. Most egy a Unicode-szabvány meg-nem-értését is demonstráló konkurrens javaslattal ismét veszélybe sodorta a szabványosítást, amely a rovásíró közösség érdekeivel teljes mértékben ellentétes. Különböző internetes fórumokon azt propagálja (többek között a honlapján), hogy ő 1993 óta foglalkozik a rovásírás szabványosításával. Az igazságnak sokkal inkább az felel meg, hogy 1993-ban készített egy 8-bites fontot, aztán nem tett semmit. 1998-ban megakadályozta a rovás Unicode-ba emelését, aztán nem tett semmit. Most 2008-ban ismét próbálkozik fáradozásaink meghiúsításában, még attól sem riad vissza, hogy hamis állításokat terjesszen (pl. 113 rovásírással foglalkozó embert magába ölelő levelezőlistáján). Július és augusztus folyamán elhangzott állításai hamisságáról a fenti tervezetünk tanulmányozásával mindenki meggyőződhet. Ha ez kimeríti az "1993-óta fáradozom a rovásírás szabványosításán", akkor minden bizonnyal igazat állított magáról.
Üdvözlettel:
Szеlр Szаbоlсs, a tervezet társ-szerzője
***
Michelangelo Naddeo ezt a figyelemreméltó levelet írta Michael Eversonnak, Szelp Szabolcs társának:
Dear recipients, (A magyar fordítást ld. a levél alján.)
(Dear Michael, your email address shall be removed from my computer, as per your request, as soon as this email has left)
I happened to receive a forward copy of the mail Michael Everson sent you, and decided to take the liberty to enter the quarrel.
1. Several theories about the Rovas exist. (Mine is on the book "The Ugaritic Abjad... a Rovas Alphabet". Abstract available on the website Michelangelo.cn . A complimentary copy of the book shall be made available, in Budapest, to all of you who request it).
The rovas issue is a dispute. Among all theories, the less convincing one is, in any case, the " Phoenician > Aramaic > Syriac > Sogdian > Old Turkic > Old Hungarian". Michael, where from did you hear about that theory? Do those "mainstream linguistic scientists" you refer to belong to the same "Intelligentsia" who has relagated the Hungarians to the role of "a Barbaric population coming from Yugria"? Or to those Hungarian research facilities that National Geographic has defined of "poor quality"?
2. Michael, You should know that the Rovas are one of the very few identity symbols left to the Hungarians, after the best of their History has been deleted by a foreign Church, and later on, rewritten by linguists and conquerors. You, a foreigner, an Indo-Europeanist (as you define yourself in your curriculum), who doesnt even speak that language, have no right to impose your truth. The signs of Vincha and Bronze Age European signs contained more glyphs similar to the Rovas than any other script. The German writings (encrypted by Enigma) that the Swedes intercepted during WW2, did not show any sound correspondence at all, with no Germanic language, but it was German. (Glyphs and correspondences appear to be your only criteria).
You offer "a noble lineage for Old Hungarian"! Your offer resembles Colombo's offer to the Indians: colored glasses and bagatelle. Hungarians are looking and waiting for the Thruth, not for colored glasses.
3. You should know that the Hungarians reject the Finno-Ugric theory on emotional grounds, because they believe it was used against them. The Hungarian "Intelligentsia" anyway is unable and unwilling to tell people that they should not hate the dynamite, but who threw it on them.
4 You should know that the elder generation of Hungarians, unfortunately, still speaks more frequently Russian than English. You cannot choose only the English speaking experts as counterparts. If you want to dialogue with the Hungarians you should first learn their language, or at least have a translator available. If you cannot do it, you should resign. The Hungarians have not been condemned to have their own linguistic issues decided by foreigners for ever.
5. Unfortunately, due to the importance of the issue for the Hungarians, a lot of different hypotheses have flourished. Unfortunately, these theories are not debated in Hungary, because many inventors of theories consider their theory a religious issue, not a scientific one (an act of faith suffice, not a peer review!). Unfortunately, no cultural institution or entity exist in Hungary, credible and prestigious enough to be able to peer review and state what is right and what is wrong. This entity should be your counterpart (or maybe the beneficiary of the funding, if the Government of the Country is wriggling out of its responsabilities). The absence of this entity is another defeat of the Hungarian "Intelligentsia".
This entity, in any case, cannot be you. Being an "acknowledged expert in writing systems" (you did not say Old Hungarian, did you?) as you say you are, is not a good reference: Florian Coulmas, the author of "Writing systems", was also an "acknowledged expert in writing systems", but, he didnt find two lines on which he could list the Magyar Rovasiras, in his 600 pages book.
6. I shall support any initiative that you, or whoever, shall take for an open, serious, scientific and transparent debate.
7. I shall be pleased to be in your mailing list.
Michelangelo
_________________________________________
Tisztelt címzettek,
(Kedves Michael, kérésének megfelelően e-mail címét törlöm a címlistából, mihelyt ezt az e-mailt elküldtem.
Véletlenül én is megkaptam a Michael Everson által Önöknek küldött e-mailt, és úgy döntöttem, én is részt veszek a vitában.
1. A Rovásról számos elmélet látott napvilágot. (Az én elméletem „Az Ugariti Abjad… egy Rovás ábécé c. könyvben olvasható, melynek összefoglalója elérhető a Michelangelo.cn honlapon. Mindazoknak, akik kérik, szívesen adok egy tiszteletpéldányt Budapesten.) A rovás számos kérdést vet fel. Az összes elmélet közül mindenesetre a legkevésbé meggyőző a „főníciai > arámi > szír > szogd > ótörök > ómagyar". Michael, hol hallotta ezt az elméletet? Az Ön által említett „nyelvtudósok" ugyanahhoz az „Intelligenciához" tartoznak, akik a magyarokra a „Jugriából érkező barbár nép" szerepét osztották? Vagy azokhoz a magyar kutatási létesítményekhez, melyeket a National Geographic „gyenge minőségű"-nek titulált?
2. Michael, tudnia kell, hogy a Rovás egyike a magyarok számára megmaradt nagyon kevés identitást jelentő szimbólumának, miután a Történelmük javarészét egy idegen Egyház kitörölte, s melyet később nyelvészek és hódítók írtak újra. Önnek, egy külföldinek, egy indo-europanistának (az önéletrajza szerint), aki még csak a nyelvet sem beszéli, nincs joga arra, hogy az Ön igazságát másokra erőltesse. A Vincha jelei és a bronzkori európai „jelek" több, a Rováshoz hasonló vésetet tartalmaztak, mint bármely más írás. A német írások (melyeket az Enigmával kódoltak) melyeket a svédek elfogtak a II. világháborúban, nem rendelkeztek hang-megfelelésekkel egyetlen germán nyelvvel sem, mégis németül voltak. (A vésetek és megfelelések az Ön kizárólagos szempontjai.)
Ön „az ómagyar számára nemesi származást" kínál! Az Ön ajánlata Kolombuszéhoz hasonlítható: ő színes üveget és értéktelen csecsebecséket kínált az indiánoknak. A magyarok azt az „igazságot" várják, nem pedig színes üvegdarabokat.
3. Tudnia kell, hogy a magyarok érzelmi alapon utasítják el a finnugor elméletet, azért mert úgy gondolják, hogy azt ellenük használták. A magyar „Intelligencia" egyébként sem képes és hajlandó azt mondani az embereknek, hogy ne a dinamitot gyűlöljék, hanem azt, aki rájuk dobja.
4. Tudnia kell, hogy a magyarok idősebb nemzedéke, sajnos, még mindig inkább beszél oroszul, mint angolul. Nem teheti meg azt, hogy csak az angolul tudókkal vitázik. Ha párbeszédet szeretne a magyarokkal, először meg kell tanulnia a nyelvüket, vagy legalábbis alkalmazni egy fordítót. Ha ezt nem tudja megtenni, le kellene mondania. A magyarok nem arra vannak ítélve, hogy saját nyelvészeti kérdéseiket külföldiekkel döntessék el örökre.
5. Sajnos, tekintettel arra, hogy a téma a magyarok számára nagyon fontos, számos különböző hipotézis létezik. Sajnos, ezeket a kérdéseket nem Magyarországon vitatják meg, mert sok elmélet-feltaláló az elméletét hitkérdésként és nem tudományos kérdésként kezeli (a hit elégséges, nem szükséges valakivel átnézetni!) Sajnos, Magyarországon nem létezik olyan kulturális intézet vagy hatóság, mely hiteles, és amelynek elegendő presztízse van ahhoz, hogy átnézze és eldöntse mi helyes és mi nem. Mindenesetre egy ilyen hatóság lehetne az Ön vitapartnere (vagy talán a finanszírozás kedvezményezettje, ha az Ország Kormánya kibújik a felelősség alól). Az, hogy nincs ilyen intézet, a magyar „Intelligencia" másik veresége. Mindenesetre ez a hatóság nem lehet Ön. Állítása szerint Ön „írásrendszerek elismert szakértője" (ugye, nem az ómagyaré?); ez nem jó referencia. Florian Coulmas is az „írásrendszerek elismert szakértője" volt, de 600 oldalas könyvében nem sikerült kétsornyi helyet találnia a Magyar Rovásírásnak.
6. Támogatni fogom akár Önt, akár másvalakit, amennyiben egy nyílt, komoly, tudományos és tiszta vitára irányuló kezdeményezéssel lép fel.
7. Örömmel venném, ha felvenne a címlistájára.
Michelangelo
(Természetesen, sem a levelezőlistára nem lett felvéve, sem választ nem kapott Michael Eversontól.)
(3) Egyébként sincs olyan szabály, hogy a székely írásnak csak egyetlen írásiránya lehet. Aki ismeri az írásunk valódi történetét és a ma is élő hieroglifikus gyakorlatot, az tudja, hogy a jobbról balra tartó írásirány csak egy az alkalmazott írásirányok közül.
***
Michelangelo Naddeo ezt a figyelemreméltó levelet írta Michael Eversonnak, Szelp Szabolcs társának:
Dear recipients, (A magyar fordítást ld. a levél alján.)
(Dear Michael, your email address shall be removed from my computer, as per your request, as soon as this email has left)
I happened to receive a forward copy of the mail Michael Everson sent you, and decided to take the liberty to enter the quarrel.
1. Several theories about the Rovas exist. (Mine is on the book "The Ugaritic Abjad... a Rovas Alphabet". Abstract available on the website Michelangelo.cn . A complimentary copy of the book shall be made available, in Budapest, to all of you who request it).
The rovas issue is a dispute. Among all theories, the less convincing one is, in any case, the " Phoenician > Aramaic > Syriac > Sogdian > Old Turkic > Old Hungarian". Michael, where from did you hear about that theory? Do those "mainstream linguistic scientists" you refer to belong to the same "Intelligentsia" who has relagated the Hungarians to the role of "a Barbaric population coming from Yugria"? Or to those Hungarian research facilities that National Geographic has defined of "poor quality"?
2. Michael, You should know that the Rovas are one of the very few identity symbols left to the Hungarians, after the best of their History has been deleted by a foreign Church, and later on, rewritten by linguists and conquerors. You, a foreigner, an Indo-Europeanist (as you define yourself in your curriculum), who doesnt even speak that language, have no right to impose your truth. The signs of Vincha and Bronze Age European signs contained more glyphs similar to the Rovas than any other script. The German writings (encrypted by Enigma) that the Swedes intercepted during WW2, did not show any sound correspondence at all, with no Germanic language, but it was German. (Glyphs and correspondences appear to be your only criteria).
You offer "a noble lineage for Old Hungarian"! Your offer resembles Colombo's offer to the Indians: colored glasses and bagatelle. Hungarians are looking and waiting for the Thruth, not for colored glasses.
3. You should know that the Hungarians reject the Finno-Ugric theory on emotional grounds, because they believe it was used against them. The Hungarian "Intelligentsia" anyway is unable and unwilling to tell people that they should not hate the dynamite, but who threw it on them.
4 You should know that the elder generation of Hungarians, unfortunately, still speaks more frequently Russian than English. You cannot choose only the English speaking experts as counterparts. If you want to dialogue with the Hungarians you should first learn their language, or at least have a translator available. If you cannot do it, you should resign. The Hungarians have not been condemned to have their own linguistic issues decided by foreigners for ever.
5. Unfortunately, due to the importance of the issue for the Hungarians, a lot of different hypotheses have flourished. Unfortunately, these theories are not debated in Hungary, because many inventors of theories consider their theory a religious issue, not a scientific one (an act of faith suffice, not a peer review!). Unfortunately, no cultural institution or entity exist in Hungary, credible and prestigious enough to be able to peer review and state what is right and what is wrong. This entity should be your counterpart (or maybe the beneficiary of the funding, if the Government of the Country is wriggling out of its responsabilities). The absence of this entity is another defeat of the Hungarian "Intelligentsia".
This entity, in any case, cannot be you. Being an "acknowledged expert in writing systems" (you did not say Old Hungarian, did you?) as you say you are, is not a good reference: Florian Coulmas, the author of "Writing systems", was also an "acknowledged expert in writing systems", but, he didnt find two lines on which he could list the Magyar Rovasiras, in his 600 pages book.
6. I shall support any initiative that you, or whoever, shall take for an open, serious, scientific and transparent debate.
7. I shall be pleased to be in your mailing list.
Michelangelo
_________________________________________
Tisztelt címzettek,
(Kedves Michael, kérésének megfelelően e-mail címét törlöm a címlistából, mihelyt ezt az e-mailt elküldtem.
Véletlenül én is megkaptam a Michael Everson által Önöknek küldött e-mailt, és úgy döntöttem, én is részt veszek a vitában.
1. A Rovásról számos elmélet látott napvilágot. (Az én elméletem „Az Ugariti Abjad… egy Rovás ábécé c. könyvben olvasható, melynek összefoglalója elérhető a Michelangelo.cn honlapon. Mindazoknak, akik kérik, szívesen adok egy tiszteletpéldányt Budapesten.) A rovás számos kérdést vet fel. Az összes elmélet közül mindenesetre a legkevésbé meggyőző a „főníciai > arámi > szír > szogd > ótörök > ómagyar". Michael, hol hallotta ezt az elméletet? Az Ön által említett „nyelvtudósok" ugyanahhoz az „Intelligenciához" tartoznak, akik a magyarokra a „Jugriából érkező barbár nép" szerepét osztották? Vagy azokhoz a magyar kutatási létesítményekhez, melyeket a National Geographic „gyenge minőségű"-nek titulált?
2. Michael, tudnia kell, hogy a Rovás egyike a magyarok számára megmaradt nagyon kevés identitást jelentő szimbólumának, miután a Történelmük javarészét egy idegen Egyház kitörölte, s melyet később nyelvészek és hódítók írtak újra. Önnek, egy külföldinek, egy indo-europanistának (az önéletrajza szerint), aki még csak a nyelvet sem beszéli, nincs joga arra, hogy az Ön igazságát másokra erőltesse. A Vincha jelei és a bronzkori európai „jelek" több, a Rováshoz hasonló vésetet tartalmaztak, mint bármely más írás. A német írások (melyeket az Enigmával kódoltak) melyeket a svédek elfogtak a II. világháborúban, nem rendelkeztek hang-megfelelésekkel egyetlen germán nyelvvel sem, mégis németül voltak. (A vésetek és megfelelések az Ön kizárólagos szempontjai.)
Ön „az ómagyar számára nemesi származást" kínál! Az Ön ajánlata Kolombuszéhoz hasonlítható: ő színes üveget és értéktelen csecsebecséket kínált az indiánoknak. A magyarok azt az „igazságot" várják, nem pedig színes üvegdarabokat.
3. Tudnia kell, hogy a magyarok érzelmi alapon utasítják el a finnugor elméletet, azért mert úgy gondolják, hogy azt ellenük használták. A magyar „Intelligencia" egyébként sem képes és hajlandó azt mondani az embereknek, hogy ne a dinamitot gyűlöljék, hanem azt, aki rájuk dobja.
4. Tudnia kell, hogy a magyarok idősebb nemzedéke, sajnos, még mindig inkább beszél oroszul, mint angolul. Nem teheti meg azt, hogy csak az angolul tudókkal vitázik. Ha párbeszédet szeretne a magyarokkal, először meg kell tanulnia a nyelvüket, vagy legalábbis alkalmazni egy fordítót. Ha ezt nem tudja megtenni, le kellene mondania. A magyarok nem arra vannak ítélve, hogy saját nyelvészeti kérdéseiket külföldiekkel döntessék el örökre.
5. Sajnos, tekintettel arra, hogy a téma a magyarok számára nagyon fontos, számos különböző hipotézis létezik. Sajnos, ezeket a kérdéseket nem Magyarországon vitatják meg, mert sok elmélet-feltaláló az elméletét hitkérdésként és nem tudományos kérdésként kezeli (a hit elégséges, nem szükséges valakivel átnézetni!) Sajnos, Magyarországon nem létezik olyan kulturális intézet vagy hatóság, mely hiteles, és amelynek elegendő presztízse van ahhoz, hogy átnézze és eldöntse mi helyes és mi nem. Mindenesetre egy ilyen hatóság lehetne az Ön vitapartnere (vagy talán a finanszírozás kedvezményezettje, ha az Ország Kormánya kibújik a felelősség alól). Az, hogy nincs ilyen intézet, a magyar „Intelligencia" másik veresége. Mindenesetre ez a hatóság nem lehet Ön. Állítása szerint Ön „írásrendszerek elismert szakértője" (ugye, nem az ómagyaré?); ez nem jó referencia. Florian Coulmas is az „írásrendszerek elismert szakértője" volt, de 600 oldalas könyvében nem sikerült kétsornyi helyet találnia a Magyar Rovásírásnak.
6. Támogatni fogom akár Önt, akár másvalakit, amennyiben egy nyílt, komoly, tudományos és tiszta vitára irányuló kezdeményezéssel lép fel.
7. Örömmel venném, ha felvenne a címlistájára.
Michelangelo
(Természetesen, sem a levelezőlistára nem lett felvéve, sem választ nem kapott Michael Eversontól.)
(3) Egyébként sincs olyan szabály, hogy a székely írásnak csak egyetlen írásiránya lehet. Aki ismeri az írásunk valódi történetét és a ma is élő hieroglifikus gyakorlatot, az tudja, hogy a jobbról balra tartó írásirány csak egy az alkalmazott írásirányok közül.
Varga Géza - Simon Péter - Szekeres István: Bronzkori magyar írásbeliség, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 1993.
Sándor Klára: A székely írás megíratlan története(i) Erdélyi Múzeum, 1996.
Varga Géza: Az akadémikus tudomány átadta a terepet, nem képes a székely írás eredeztetésére
(folyt. köv.)
Amennyiben Ön az őrségi szállás félpanzióval, őrségi szállás medencével, őrségi szállás SZÉP-kártyával, őrségi szállás Őriszentpéteren, netán az őrségi szállás Szalafőn keresőkulcsok mentén keres magának egy őrségi lakosztályt, vagy őrségi szálláshelyet az írástudomány és a szép táj mellé, akkor mi tudjuk ajánlani a legkedvezőbb megoldást!
Az írástörténet és az őrségi jelkincs iránt érdeklődő igényesek, mint Ön is, aligha találnak jobbat a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóháznál, e jellegzetes őrségi szálláshelynél, mert írástörténész által működtetett Cserépmadár szállás és Csinyálóház Veleméren is csak egy van. Igazán kár lenne haboznia, inkább hívja a 06(20)534-2780-as telefonszámot a rovológus által vezetett őrségi szállás lefoglalása végett!
A veleméri Csinyálóház egy különleges őrségi szállás (két háló, fürdőszoba, étkezőkonyha, 5 ágy, nagy terasz) a kertjében lévő tóka tündérrózsái és a levelein napozó békák érdekes látnivalót kínálnak öregnek és fiatalnak
A veleméri Szentháromság-templom, amelynek két rovológiai nevezetessége is megtekinthető
Ha Ön, kedves olvasó eddig eljutott a cikk olvasásával, akkor megérdemel egy kis ajándékot, egy különleges nyaralási ötletet. Elfogadna olyan ajánlatot, amiben nem csak őrségi szállás, hanem némi kulturális csemege is van, ami nem kerül túl sokba? Akkor megtalálta! Ajánljuk magunkat! Ez persze nem mentes minden önérdektől, viszont kétségtelenül egyedi. Az általunk javasolt őrségi szálláson a magyar hieroglif írásról is folytathat eszmecserét, nem is beszélve a Sindümúzeum díjtalan meglátogatásáról az itt eltöltött nyaralás alkalmával. S mindez (a beszélgetés és a Sindümúzeum is) teljesen díjtalan.
Amennyiben Ön az őrségi szállás félpanzióval, őrségi szállás medencével, őrségi szállás SZÉP-kártyával, őrségi szállás Őriszentpéteren, netán az őrségi szállás Szalafőn keresőkulcsok mentén keres magának egy őrségi lakosztályt, vagy őrségi szálláshelyet az írástudomány és a szép táj mellé, akkor mi tudjuk ajánlani a legkedvezőbb megoldást!
Az írástörténet és az őrségi jelkincs iránt érdeklődő igényesek, mint Ön is, aligha találnak jobbat a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóháznál, e jellegzetes őrségi szálláshelynél, mert írástörténész által működtetett Cserépmadár szállás és Csinyálóház Veleméren is csak egy van. Igazán kár lenne haboznia, inkább hívja a 06(20)534-2780-as telefonszámot a rovológus által vezetett őrségi szállás lefoglalása végett!
A veleméri Csinyálóház (egy különleges őrségi szállás) mellett várja a felújítást a százhúsz éves pajta
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése