Az akadémikus tudomány átadta a terepet, nem képes a székely írás eredeztetésére

A székely írás eredeztetésének tudománytörténeti jelentőségű fordulata az ezredforduló előtt következett be. Az áttörés a korábban alkotó szerzők (Torma Zsófia, Fehérné Walter Anna, Novotny Elemér, Bobula Ida, Magyar Adorján, Püspöki Nagy Péter, Sebestyén Gyula, Harmatta János, Forrai Sándor, Simon Péter, Szekeres István és mások) előkészítő munkásságának felhasználásával történt meg (1. ábra).  E fordulat lényege, hogy a székely írás nem ótürk, hanem magyar eredetű és előzménye, a magyar hieroglif írás már a kőkorban általánosan el volt terjedve. 

1. ábra. Az akadémikus áltudományt gerincre fektető, az újabb közgondolkodást meghatározó kötetek 1993 és 2017 között jelentek meg

A könyvkiadás monopóliumának megszűnését követően a magyar értelmiség legjobbjainak álláspontját sikerült e téren új irányba terelni és a változásokat kikényszerítő tudományos érveket rendszerbe foglalni. Ma már csak azok nem tudnak e változás elvi megalapozottságáról, akik nem olvassák a szakirodalmat, vagy szellemi frissesség terén vannak elmaradásaik (Veres Péter kutatásaiból tudjuk, hogy a szakképzett kutatóknak is csak 4%-a kreatív). Ilyenkor mindig drága édesanyám jut az eszembe, aki a fejemet simogatva sokszor elmondhatta volna, hogy olvass édes fiam, mert egyébként hülye maradsz - ám persze sohasem mondta ezt, mert állandóan olvastam.

2. ábra. Hogy ez a fránya olvasás nem is olyan könnyű dolog, azt az is bizonyítja, hogy Tomka Gábor, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgató-helyettese a budapesti hun(?) jelvénynek a fenti (minden rendelkezésre álló fénykép és rajz segítségével megmutatott) fejtetőre állított rovásjeleit latin M betűként olvasta el

Az akadémikus "tudomány" tájékozottabbjai azonban dokumentáltan letettek az ótürk eredeztetés száz éven át hangoztatott ábrándjáról és 22 éve nem tudnak jobbat ajánlani helyette. Tudatában lehetnek annak, hogy legfeljebb félszavak igazak abból, amit az egyetemeken a székely írás eredetéről tanítottak és tanítanak, ám a továbblépésre képtelenek. 

Az még nem köztudott, hogy 1994-ben Benkő Elek, 1996-ban pedig Róna-Tas András és Sándor Klára által e katasztrofális akadémikus kudarc "hivatalos" beismerése is megtörtént. Benkő Elek régész, rováskutató (ma az MTA Régészeti Intézetének igazgatója) a Magyar Nyelv 1994. júliusi számában fogalmazott úgy, hogy a székely írás "még tisztázatlan eredetű". Róna-Tas András (az akadémikus rovológia korelnöke) és tanítványa, Sándor Klára 1996-ban írta meg, hogy a székely írás eredete ismeretlen és a székely írással kapcsolatban a tudomány számára minden alapvető kérdés tisztázatlan. Ezt később Ráduly János és mások is megismételték, vagyis az akadémikus kör átengedte a terepet azoknak, akik a kérdés megválaszolása érdekében a finnugrista szemellenzőktől mentesen is tudnak gondolkozni és dolgozni.

3. ábra. A kötet borítója

2017-ben aztán e sorok írójának tollából megjelent a piacon az új eredeztetés tankönyvszerű összefoglalása, a Magyar hieroglif írás, amelynek - az akadémikus "tudomány" kezeinek feltartása miatt - nincs és aligha lehet konkurenciája, mert ez az akadémikus csődhelyzet hosszú időre garantáltan megmarad. A "tudomány" ugyanis a prekoncepciói feladása nélkül akkor sem lehetne képes az írástörténeti tényekkel is összhangban álló másik eredeztetési elmélet kidolgozására, ha ilyesmire az írástani körülmények lehetőséget adnának (ám nem adnak). 

A kudarc akadémikus elismeréséről rövid riportban számoltam be a Zalaegerszegi Televízióban, ám hasznos lehet a helyzet részletesebb ismertetésére is.

4. ábra. A Zalaegerszegi Televízió stúdiójában Mozsár Eszterrel

Az akadémikus álláspont és magatartás

Az előző átkosokban, a Haynau, meg a "dicsőséges" Vörös Hadsereg, valamint a könyvkiadás monopóliuma által biztosított terepen az akadémikus "tudomány" berkeiben ehhez illő szégyenletes kontraszelekció zajlott le. Mindig előnyt élveztek azok, akiknek nem okozott nehézséget a magyar hagyomány letagadása és ócsárlása, a létező írástani tények figyelmen kívül hagyása, vagy akár az írásemlékek fizikai pusztítása. Ennek köszönhetően egy jellegzetesen magyar- és tudományellenes magatartás kövesedett meg és uralkodik máig az akadémikus berkek írástani szekcióiban.

Marácz László nyelvész a következőképpen foglalja össze a finnugor elméletet gúzsba kötő, távolról sem etikus, de máig alkalmazott elveket, amelyek a rovológia terén sem ismeretlenek:

- Ami nem a finnugrizmust igazolja, arról nem beszélhetünk.

- Aki bírálja a finnugrizmust, az rágalmazható és rágalmazandó.

- Olyat adjunk a bíráló szájába, amit nem állított, s ezt cáfoljuk.

- A finnugrizmus birtokolja az örök igazságot.

- A finnugrizmusnak megengedett a kettős mérce.

- Az igazságot nem szabad kimondani.

- Az elmélet tudománypolitikai háttere tabu.

Kiegészíthetjük e felsorolást a következőkkel:

- A magyar őstörténet kutatása során figyelembe vehető tudományterületek között az írástant - bár nyelvet azonosíthat - megemlíteni sem szabad.
- A régészeti leleteken lévő hieroglifikus (vallásos jelentőségű) szövegek elolvasását meg sem szabad kísérelni.
- Az ősvallás emlegetésekor gúnyosan el kell húzni a szájakat és használni kell a finnugrista jelzőkészletet (a dilettánstól az elmebetegig).
- Ha valaki mégis elolvasná e hieroglifikus szövegeket, akkor azt valamilyen tudománytalan ellenérvvel (pl. hogy az díszítés) el kell utasítani.
- A hieroglifikus olvasatokat csak akkor tekintjük létezőnek, ha előzőleg egy tudományos folyóiratban már megjelentek (ám ezek közlésétől a tudományos folyóiratoknak gondosan el kell zárkózniuk, hiszen vitát keltenének). 
- A székely írást csak idegenből való átvételnek szabad tekinteni.
- Eleve kiírja magát az akadémikus tudomány köreiből az, aki a rovásírással foglalkozik.
- A rovásírás, vagy a magyar hieroglifák puszta említésekor is gúnyolódni kell és ki kell osztani a tudománytalan jelzőt.
- A magára valamit adó "tudósnak" illik kijelentenie, hogy ő nem ért a székely rovásíráshoz, ám ha szakértőnek kérik fel, akkor elolvasás nélkül is le kell dorongolnia a hozzáértők köteteit.

- Akadémikus szakmabeli nem írhat a rovásírásról két bekezdésénél többet kisiskolás hiba elkövetése nélkül.
- Ha kiderül, hogy egy, vagy több akadémikus szakmabeli  (például Máté Zsolt, Róna-Tas András és Sándor Klára) rosszul magyarázta a forrást (mondjuk a nikolsburgi ábécé "tprus" jelét), akkor a forrást kell hibásnak nyilvánítani és az akadémikus téveszméhez igazítani.
- Bár a törvény megengedi bármelyik írás használatát a hivatalos okmányok aláírásakor, ez a gyakorlatban úgy valósul meg, hogy arab írással alá lehet írni, a székely írás használatát azonban egy alacsonyabb szintű rendelet tiltja és meg is akadályozza. 

5. ábra. Az énlakai untitárius templom Egy isten mondatjele (balra) és elemi jeleinek ismert székely párhuzamai, a "gy" (Egy), az "us" (ős) és az "nt" (Ten) jelek (jobbra) - hieroglifikusan jól olvasható, mégis puszta díszítésnek gondolják, mintha egy írás nem lehetne egyúttal díszes is

Mindezek következményeképpen ma már a szerzők zöme a legnagyobb természetességgel hagyja ki a források felsorolásakor a magyar krónikákat, tekinti nem létezőnek a hieroglifikus írásemlékeinket és érzi kötelességének a jelzőosztogatást, vagy a közönség félrevezetését, ha a hun-magyar azonosság, a székely írás, vagy a magyar hieroglif írás szóba kerül. A történelmi források meghamisítása és elhallgatása rendszerszerűen folyik. A budapesti hun(?) jelvény lereszelése és rovásjeleinek letagadása alapján még a Magyar Nemzeti Múzeumban sem garantált egy rovásjeles írásemlék biztonsága. Tudományos igényű párbeszédre nem kerülhet sor, mert az akadémikus áltudomány képviselői a felvetett kérdésekre nem reagálnak, azokra komolyan vehető érveket nem, legfeljebb a finnugrista jelzőkészletet osztják ki válaszként. 

6. ábra. Czibor Imre alsópáhoki fazekas mester másolt edényének elolvasható égig érő fája a Tejút hasadékában karácsonykor kelő Nap (Üdő napisten) ábrázolásával

Ám többről van szó puszta kulturálatlanságnál. Világosan felmérhették, hogy számukra egzisztenciális katasztrófát jelent egy valódi tudományos vita, mert az eddig hangoztatott álláspontjuk tarthatatlansága nyilvánvaló. A kreativitáshiánnyal élők és a szakirodalmat nem ismerők ma is azt hihetik, hogy igazuk van (bár azt már nem tudnák elmesélni, hogy miben is áll az akadémikus igazság, hiszen az nem több egy "minden alapvető kérdés tisztázatlan"-nál). Az akadémikus kör legjobbjai számára azonban világos lehet, hogy jobban járnak, ha kitérnek a vita elől, mert így ideig-óráig még fenntarthatják tudományuk létezésének látszatát.

7. ábra. A Jóságos, ragyogó Isten mondatjel, amelynek megdöbbentően közeli hopi indián megfelelője van

A fordulat befejezését nehezítő tényezők közé sorolható az egyetemi oktatás színvonaltalansága. Ez nem csak a tudományos megalapozottság hiányát és téveszmék tudományként való eladását jelenti, hanem azt is, hogy a magyarság nyakára szabadított nyelvészek, régészek és történészek a magyar őskultúráról a tényeknek megfelelően gondolkodók gyűlöletére is ki vannak képezve. S hogy ez nem túlzás, azt az is bizonyítja, hogy vélük szemben a finnugrista alapvetésből kimaradt matematikusoknál nem az ellenséges alapállás, hanem nyitottság és segítőkészség tapasztalható. 

8. ábra. A hartai honfoglalás kori világmodell, amely a magyar nyelvet azonosítja a "lyuk jelben fizikai lyuk" ábrázolási konvenció segítségével

A hibás prekoncepciókból fakadó alapvető probléma, hogy a székely írást az akadémikus "tudomány" kénytelen alfabetikusnak tekinteni, amennyiben nem akarja kihívni maga ellen a világ (Gelb szerint nem is létező) írástudományát. Akadálya a helyes írástörténeti kép kialakításának az a téveszme is, hogy az írást a sumerek, a betűírást pedig a sémi népek találták fel. Ezek azok a megalapozatlan dogmák, amelyek fenntartása mellett hiába is próbálnák meg a székely írást származtatni. A kísérlet eleve kudarcra van ítélve, a tények makacs ellenállása miatt ez nem sikerülhet. Ezért nem voltak képesek bebizonyítani az elmúlt száz év alatt, de mostanában sem a székely írás eredeztetését célzó ötleteiket (az ótürk eredeztetést, a humanista kitalációt, vagy a germán  rúnákból való származtatást). Köreikben fel sem merülhet, hogy a magyarságnak szó- és mondatjelei is vannak (bár erről Veit Gailel tollából az 1500-as évekből egyértelmű forrással is rendelkezünk). Az sem vetődött fel eddig az egyébként korlátlanul csapongó, megalapozatlannál megalapozatlanabb akadémikus eredeztetésekben, hogy a székely írást a magyar nyelv rögzítésére a magyar nép alakította ki. Pedig a 90-es években elvégzett akrofónia-rekonstrukciók alapján ez a helyzet. Ennek feldolgozására ez a munkára és becsületre is csökkent mértékben fogékony, ám a jelzőosztogatásra mindig kész akadémikus társaság nem képes, egzisztenciális okok és a szakmai/etikai hiányosságaik miatt nem is vállalkozik. 

9. ábra. Az apahidai hun turulok nyakán a Ragyogó ország mondatjel olvasható

A módszertan változása a 90-es években

Az Írástörténeti Kutatóintézetben végzett kutatómunka során nyilvánvalóvá vált a székely írás szó- szótagoló jellege (ezek mellett van egy kitűnő ábécéje is). Tisztázódott az is, hogy a székely betűk előzményei szójelek voltak és a rokon írásrendszerekkel még szójeleket alkalmazó korában volt kapcsolatban. Ebből következően az akadémikus ábécé-hasonlítgatás, amivel száz éven keresztül hiába próbálkoztak, teljesen reménytelen, mert elvileg sem vezethet eredményre.

Az akadémikus "tudomány" számára az elmét gúzsba kötő prekoncepciók fenntartása mellett csak a megalapozatlan remény és az egyre képtelenebb elvek és téveszmék megfogalmazása maradt. 

Vásáry István turkológus a közel negyven éve megjelent és sokat idézett tanulmányában még azt remélte, hogy az aprómunka majd elvezet az átadó ótürk ábécé azonosításához (Vásáry István, A magyar rovásírás. A kutatás története és helyzete. Keletkutatás 1974, 159–171). Az aprómunka ugyan szükséges és helyes dolog, ám az általa vázolt reménynek semmi alapja. Egyrészt, mert ő sem végezte el a turkológust igénylő aprómunkát, másrészt, mert nem az ótürk írásból származik a székely írás. 

Ezt könnyen megállapíthatta volna az ótürk nyelvek ismerője mondjuk az egymáshoz hasonló formájú és hangalakú székely és ótürk "n" betűk kapcsolatának feltárásával. Az ívelt tetejű nagy hegyet ábrázoló, egymáshoz hasonló formájú hettita és kínai "nagy" szójelek alapján nyilvánvaló, hogy a sztyeppén létezett egy "nagy" jelentésű hieroglifa, amelyből a székely és az ótürk "n" is szabályosan kialakult az akrofónia során (a rovástechnológia miatt egyúttal függőlegesre is fordulván). S hogy ez az akrofónia nem az ótürk nyelvben, hanem a hunok magyar nyelvében zajlott le, azt a török ulu "nagy" szó bizonyítja, amelyből ugyanis az ótürk "n" nem vezethető le. Miközben a hunok magyar nyelvének nagy szójeléből jól levezethető a székely és az ótürk írás "n" betűje is.

10. ábra. A Gizella kincs avar eredetű turulos fibulájának Ragyogó, nagy ország mondatjele

Róna-Tas András ugyan végzi az aprómunkát, azonban nem szakított a hibás prekoncepciókkal. A székely írásjeleket továbbra is egyetlen hangot jelölő betűkből álló ábécé módjára próbálja meg összevetni más írásrendszerek ábécéivel. A téveszme cizellálására fordított szorgalma eredményeként az MTA dísztermében legutóbb tartott előadásában kénytelen volt kijelenteni, hogy a jelforma figyelmen kívül hagyandó, mert a hasonló jelformákhoz a különböző írásokban eltérő hangalak tartozik, ezért a jelforma nem vezet sehová. Ez ugyan a nyilvánvaló kudarc jele volt, de senki nem hördült fel, mert az írástani kulturáltság szintje még abban a szép teremben is csapnivalóan alacsony volt.

11. ábra. A szombathelyi (Savaria-i) Iseum területén hiteles ásatáson előkerült római kori veret olvasata:  Lyukó ten országa "Lyukó isten országa), azt bizonyítja, hogy a római korban magyarul beszélő hunok is éltek a városban

Az 1993-ban megjelent Bronzkori magyar írásbeliség c. kötetünkben már közreadtuk azt a példát, ami a professzor úr dilemmáját feloldhatta volna.  A halat ábrázoló székely "h" és a hasonló formájú ótürk "b" kapcsolatát ugyanis az magyarázza meg, hogy amit mi magyarok halnak nevezünk, arra a törökök azt mondják, hogy balik. Vagyis a jelformát nem félretenni kell, hiszen azzal a jelről rendelkezésre álló adat felét dobnánk ki, hanem fel kell tárni a jelforma eredeti képi tartalmát és a hozzá tartozó egykori gondolati tartalmat és szóértéket. Ezen az úton az akrofónia rekonstruálható, egyúttal azonosítható az átadó meg az átvevő nyelv és nép is. Ilyen egyszerű ez, ha nem kell igazodni az akadémikus dogmákhoz. 

12. ábra. A magyar, az ótürk és a germán ábécék hasonló formájú jelei

A szakirodalom újabb tényei

Forrai Sándor tette közzé egy táblázatban a székely, a föníciai, az etruszk és az ótürk írás egyező formájú jeleit. Mindannyian tudtuk, hogy a lineáris írások jelei hasonlítanak egymásra, de így, táblázatba rendezve e hasonlóságok kézzelfoghatóbbá váltak. Később ezt a táblázatot, illetve a benne foglalt hasonlóságok arányát vettük alapul, amikor Nemetz Tibor matematikussal elvégeztünk egy valószínűségszámítást, ami bizonyította a távoli írásrendszerek rokonságát. Forrai Sándor még azt gondolta e hasonlóságok alapján, hogy a székely írás ott alakulhatott ki, ahol a föníciai is. Nyilvánvaló, hogy ez a gondolatmenet nem helytálló, hiszen a 15-20 000 éves Mas D' Azil-i jelek (a Pireneusokból) és az amerikai indiánok népi jelei is hasonlóak a székely jelekhez. Olyan magyarázatot kellett tehát kidolgozni, amelyik mindezen összefüggéseket megmagyarázza. 

Simon Péter, az ELTE tanszékvezetője használta elsőként a székely írás előzményeiről szólván a hieroglifikus jelzőt és ő hívta fel a figyelmet az ősvallási vonatkozások fontosságára is.

13/a. ábra. Acoma agyagdoboz ismerős jelekkel, az értelme a magyar jelpárhuzamok alapján: "Magas kövön ragyogó Dana isten", persze korántsem bizonyos, hogy az indiánok pontosan így értették, a hangzást pedig még kevésbé sejtjük

13/b. ábra. Az acoma agyagdoboz jelei a magyar párhuzamokkal

A fent említett valószínűségszámítás eredménye és Simon Péter cikke a Bronzkori magyar írásbeliség c. kötetünkben  jelent meg 1993-ban. Ebben azt írtam, hogy a székely írás legkésőbb a bronzkorban alakult ki, de a párhuzamokról, előzményekről bemutatott példák között kőkoriak is szerepeltek. Ennek hatására 1996-ban Róna-Tas András és Sándor Klára is, nyomukban pedig Ráduly János és mások is kijelentették, hogy a székely írás eredete rejtély és a tudomány számára ismeretlen. 

Két újabb kötetem 1999-ben, Varga Csaba kötete pedig 2001-ben jelent meg (1. ábra). Bár Csaba sok tételemet átvette (például a kőkori eredeztetést is, amit határozottabban fogalmazott meg és kitűnő döntéssel a címbe is beemelt), az általa kifejtettek mégsem pontosan azonosak az álláspontommal. Szerintem a székely írás előzménye 50 000 évvel ezelőtt jelent meg a Közel-Keleten, ő meg úgy gondolta, hogy 30 000 éve a Kárpát-medencében. A legkorábbi jeleinket betűknek nevezi, a betű azonban csak egy hangot jelöl, ezért szerencsésebb jelről beszélni. Én jelentőséget tulajdonítok annak, hogy a jelek eredetileg az ősvallás jelképei voltak, amit Csaba - ha jól emlékszem - nem említett, illetve nem tért ki arra a gondolatra, hogy mi is kényszerítette ki az írás megszületését (persze lehetnek félmondatai erről, ami miatt újra kellene olvasnom a köteteit). 

Varga Csaba írástani kutatásait nagyon rokonszenvesnek érzem, ismételten elő is adott az Írástörténeti Kutatóintézet előadássorozatában, egyes írástani kérdéseket meg is beszéltünk egymással. Egy kicsit személyesen is büszke vagyok a munkásságára. A kötet egyik lábjegyzetében ugyanis megemlíti, hogy A székely rovásírás eredete c. kötetem olvasása keltette fel e téma iránt a figyelmét és ennek hatására kezdett a székely írás kutatásába. Az olvasmányos stílusának, rokonszenves egyéniségének és eredeti gondolatainak köszönhetően a közönség azonnal, méltán megszerette őt magát is, meg az írásait is. Ezt a könyvemet - ami neki ötletet adott - az előadásaim hallgatói és a köteteim olvasói kérésére írtam meg, mert igény mutatkozott az akadémikus áltudomány ostobaságainak helyreigazítására és egy öreg barátom kifejezetten megkért a székely írás eredetének megírására. Vagyis egy alulról jövő népi-értelmiségi kezdeményezés volt ez az írástani-irodalmi jelenség, amit vállvetve adtunk elő Csabával és másokkal. 

Varga Csaba kitűnő stílusának és az ügyes könyvterjesztésnek köszönhetően műveinek fontos szerepe volt az írástani közgondolkodás átalakításában és az ostoba akadémikus dogmák iránti vak tisztelet fellazításában. Kár, hogy nem jelenik meg már újabb kötet a tollából! Jó lenne vele kávét kavargatván megbeszélni az írástani közélet újabb és újabb dolgait, ahogyan ezt két héttel a távozása előtt még megtehettük. Talán majd odafent, a felhők szélén, újra leülünk egy kávé mellé Simon Péterrel hármasban. Vagy a győzelmi jelentéshez jobban illene egy pohár bor?


Irodalom

Benkő Elek: Régészeti megjegyzések székelyföldi rovásfeliratokhoz. Magyar Nyelv 90 (1994) 157–168. vagy Benkő, E.:  Középkori rovásfelirat Vargyasról. Magyar Nyelv 90 (1994) 487–489. Magyar Nyelv, 1994. június.

Varga Géza: Rovásírás és mitológia, Demokrata, 1997, 1-2.


Róna-Tas András: A honfoglaló magyar nép, Budapest, 1996.

Sándor Klára: A székely írás megíratlan története(i), Erdélyi Múzeum, 1996.

Varga Géza

A veleméri Cserépmadár szállás egy különleges őrségi szállás (három háló, három fürdőszoba, konyha, étkező, 11 ágy, nagy zöld terület kerti bútorokkal és szaletlivel, grillezővel) 

A veleméri műemléktemplom, amelynek két tanulságos rovológiai nevezetessége is megtekinthető

Az általunk javasolt őrségi szálláson a magyar hieroglif írásról is folytathat eszmecserét az itt eltöltött nyaralás alkalmával. Ha Ön az őrségi szállás félpanzióval, őrségi szállás medencével, őrségi szállás SZÉP-kártyával, őrségi szállás Őriszentpéteren, netán az őrségi szállás Szalafőn keresőkulcsok mentén keres magának egy őrségi lakosztályt, vagy őrségi szálláshelyet az írástudomány és a szép táj mellé, akkor ajánljuk magunkat! Az írástörténet és az őrségi jelkincs iránt érdeklődők aligha találnak jobbat a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóháznál, e jellegzetes őrségi szálláshelynél, mert írástörténész által működtetett Cserépmadár szállás és Csinyálóház Veleméren is csak egy van. 

Onogesius hun vezér szobra a Csinyálóház (egy különleges őrségi szállás) alatt áll és vár a Teremtővel való koccintásra

Ne fogadjon el utángyártott, vagy gyanús csomagolású őrségi szállást! Valódi Cserépmadár szállás és Csinyálóház csak nálunk!

Édes fiam! Ha egy biztonságos helyet keresel nyaralás céljára, ahol a török idők óta nem járt felfegyverzett iszlámhitű, akkor Velemért ajánlom, abban a békés, erdőkkel koszorúzott, termálstrandokkal és tavakkal körülvett gyönyörű völgyben! www.csinyalohaz.hu www.cserepmadar.hu