Christian Bentz és Ewa Dutkiewicz közreadtak egy cikket 2026-ban Az emberek 40 000 évvel ezelőtt kifejlesztettek egy hagyományos jelekből álló rendszert címmel. A dolgozatban több érdekes kőkori írásemléket is bemutatnak, például egy agyarból faragott mamut jelekkel borított fényképét (1. ábra). Az állaton lévő írásjelek mindegyike azonosítható a magyar hieroglif írás szójeleivel, ezért megközelíthetjük a különös írásemlék értelmét és hangalakját. (1)
1. ábra. Németországi barlangban fellelt mamutszobor a pontszerű lyuk/Lyukó, az X alakú Bél "a fiúisten neve" és a ferde vonal alakú ragyogj/ragyog/ragyogtál szójelekkel
2. ábra. A németországi kőkori mamutszobor jeleinek olvasata Ragyogó Lyukó Bél (mai magyarsággal Ragyogó Lyukó fiúisten)
3. ábra. A mamuton lévő jelek formailag megegyeznek a székely írás rovásjeleivel, ám az állaton nem egy hangot jelölő betűk, hanem hieroglifák (ősvallási kötődésű szójelek) vannak
A mamutszobor jeleinek olvasata Lyukó ragyogó Bél (mai magyarsággal: Lyukó a ragyogó fiúisten). A hasonló hieroglifikus szövegek elolvasásának módját az Eszik-e, vagy isszák a magyar hieroglif írást c. cikkben taglalom.
A fent említett cikkükben a szerzők olyan - a legkorábbi írások történetére vonatkozó - kérdéseket feszegettek, amelyek egy részére a 2017-ben kiadott Magyar hieroglif írás c. kötetben már válaszoltam. A kötetemhez hasonló híradások persze általában nem jutnak el a kutatókhoz, vagy ha mégis, akkor nem mernek, vagy tudnak rá válaszolni.
Az alábbi levelet küldtem a cikk egyik szerzőjének:
Tisztelt Christian Bentz úr!
Én a tágabb meghatározást vallom. E szerint az írás nem a nyelv, hanem a gondolat rögzítése jelekkel.
Az Önök által felvetett kérdések némelyikére már megadtam a választ a 40 év kutatás után 7.5 évig írt Magyar hieroglif írás c. kötetemben 2017-ben. https://mek.oszk.hu/25300/25302/
Ebben azt írtam, hogy a székely írás eredete nagyjából 50 000 évre mehet vissza, mert csak így magyarázható az a jelenség, hogy a Közel-keletről (az Éden területéről) kb. ekkor szétrajzó népcsoportok mindegyike ismeri és használja a székely írás kb. 50 jelét a Pirenusoktól Amerikáig.
Genevieve von Petzinger még erre is rátett egy lapáttal. Szerinte a világ barlangjaiban található 10-40 000 éves jelkészlet azért hasonló a világ minden táján, mert még Afrikából hoztuk őket. Ehhez csak azt kell hozzátenni, hogy az általa felmutatott 10 - 40 000 éves jelek több, mint fele székelyazonos. Azaz 100 - 200 000 éves is lehet a székely írás.
A genetikai kapcsolatnak köszönhetően a székely jelek felől kiindulva el tudom olvasni a kőkori írásemlékeket. Ehhez persze előbb rekonstruálni kellett a székely betűk szójel-előzményeit. Ez megtörtént a 90-es években. Ezekkel a szójelekkel aztán elolvashatók az igen régi szövegek is. Pl:
A németországi Stadel-barlang 38-42 000 éves oroszlánemberének jelei
Sumér-magyar jelpárhuzamok
Üdvözli: Varga Géza írástörténész
Jegyzetek
(1) A kőkori írásemlékeknél megszokott jelenség, hogy a székely jelek párhuzamaival találkozunk. Ezt találjuk például a marbellai feliratban, meg a Stádel barlang oroszlánfejű idolján, amelyek kb. 40 000 évesek lehetnek, valamint a 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor esetében is. Ennél csak az a megszokottabb, hogy ez sem a hazai, sem a külföldi kutatóknak nem tűnik fel.
(2) Nagy Zoltánnak köszönöm, hogy elküldte az alábbi hírt:
***
Lehet, hogy mégsem Mezopotámia az írás bölcsője
Az első írás valójában 40 ezer évvel régebbi lehet, mint eddig gondoltuk – írja a BBC. Régészek olyan, mamutcsontból készült tárgyakat találtak, amiken vonalak, pontok, keresztek és minták láthatóak, és a kutatók szerint ez egyfajta kezdetleges írás nyoma.
A tudomány jelenlegi állása szerint az ember nagyjából 5000 éve kezdett el írni, pontosabban ékírni. Ezt az egyiptomi hieroglifák, majd a kínai és közép-amerikai írásjelek követték.
Régészek viszont azt gondolják, hogy a németországi barlangokban talált kőkori tárgyakba vésett mintáknak jelentősége van, ami azt jelentené, hogy az írás már azelőtt megjelent Európában, hogy a Homo sapiens átvándorolt volna Afrikából.
„A kőkori jelsorok az írás korai alternatívái lehetnek. Az eredményeink alapján a paleolitikum vadászó-gyűjtögetői kifejlesztettek egy jelrendszert, aminek az információsűrűsége statisztikailag hasonló a mezopotámiai elő-ékírásos kőtáblákhoz – 40 ezer évvel korábbról”
– mondta Christian Bentz, a tanulmány egyik szerzője és a Saar-vidéki Egyetem kutatója.
A kutatócsapat több mint 260 leletet és 3000 karaktert vizsgált már meg, amiknek egy része egy Baden-Württembergben található, 37 kilométeres barlangrendszerből kerültek elő. Egy mamutcsontból faragott mamuton például több sornyi keresztet és pontot találtak, akárcsak más, csontból faragott leleteken.
A jelek elrendezése, sűrűsége alapján gondolják azt, hogy kommunikációs mintákról van szó. Azt nem tudják, hogy a keresztek, pontok és vonalak mit is jelenthetnek.
***
„A kőkorszaki jelsorozatok az írás korai alternatívái” – mondja Christian Bentz professzor, a Saarlandi Egyetem munkatársa, az új kutatás egyik szerzője.
A berlini Őstörténeti és Kora Történeti Múzeum kutatója, Ewa Dutkiewicz szerint a munka arra utal, hogy a kőkorszaki emberek ugyanolyan okosak voltak, mint a modern kori emberek.
***
A folyóiratnak (Fő címzett): pnas@nas.eduChristian Bentz részére: christian.bentz@uni-saarland.de (a Saar-vidéki Egyetem nyilvános kutatói címe)Ewa Dutkiewicz részére: e.dutkiewicz@smb.spk-berlin.de (a berlini Őstörténeti és Kora Történeti Múzeum nyilvános kutatói címe)
Tárgy: Észrevételek és reflexió a „Humans 40,000 y ago developed a system of conventional signs” című tanulmányhoz
Tisztelt Christian Bentz Professzor és Ewa Dutkiewicz Doktor!
Nagy érdeklődéssel olvastam a PNAS folyóiratban megjelent, „Humans 40,000 y ago developed a system of conventional signs” című tanulmányukat. Az Önök által bemutatott statisztikai és információdenzitási elemzés rendkívül hiánypótló, és alapjaiban igazolja a Paleolitikum emberének komplex szimbolikus kommunikációs képességeit.
Kutatóként magam is behatóan foglalkoztam a kőkori jelekkel, közte a sváb-alb régió Aurignacian leletanyagával, különös tekintettel a Geißenklösterle-barlangból származó „Adorant” plakettre, valamint a mamutcsontból készült szobrok jelrendszereire. Az 1970 óta folyamatos munkám eredményeit 12 kötetben foglaltam össze, legutóbb a Magyar hieroglif írás c. kötetben (Budapest, 2017).
Az Önök állítása, miszerint a konvencionális jelhasználat már 40 000 évvel ezelőtt is létezett, teljes mértékben egybevág az általam évtizedek óta publikált kutatási eredményekkel. Miközben Önök kvantitatív módszerekkel igazolták e paleolit jelek strukturáltságát, a saját munkáimban e kőkori jelrendszerek belső logikáját és szemantikai hátterét tártam fel. A székely írás szójel-előzményeinek rekonstrukciója alapján ezek a kőkori jelek nem csupán elszigetelt szimbólumok, hanem elolvasható hieroglifák.
Módszertanom szerint a tanulmányukban bemutatott németországi mamutszobor pontszerű, X alakú és ferde vonalú jelei vallási tartalmú mondatként olvashatók: „Lyukó a ragyogó fiúisten”. Hasonlóképpen, a Geißenklösterle-barlangból származó elefántcsont plakett esetében az ábrázolás nem egy imádkozó embert, hanem magát az Istent jeleníti meg a hívei előtt (epiphania). A lemez szélén futó rovátkák a székely „r” betű szójel-előzményei, amelyek a kőkorban a „ragyogj, ragyog, ragyogó, ragyogtál” fogalmakat rögzítették; e szavak tövében lévő „ra” szótag pedig a kőkori napisten neve, amely az egyiptomi Rá névben is megőrződött.
Az írásrendszerek közötti globális hasonlóságot és genetikai kapcsolatot Nemetz Tibor matematikus segítségével végzett valószínűségszámítással is alátámasztottuk. Véleményem szerint az Önök által alkalmazott információelméleti modell kiválóan kiegészíthető az általam javasolt evolúciós és szemiotikai megközelítéssel, amely közelebb vihet minket a szimbólumok tényleges funkciójának és jelentésének megértéséhez.
Bízom benne, hogy észrevételeim és korábbi publikációim hozzájárulhatnak a tanulmányukról szóló szakmai diskkurzus bővítéséhez. Szívesen állok rendelkezésre egy mélyebb tudományos eszmecsere keretében.
Tisztelettel,
Varga Géza
Írástörténész
Irodalom
