Podorvannaja Balka egy kora középkori (VII–X. századi) alán sziklasíros nekropolisz, amely a Közép-Kaukázusban, a mai Karacsáj-Cserkesz Köztársaság területén, Nyizsnyij Arhiz (Alsó-Arhiz) közelében található.
1. ábra. A Podorvannaja Balka alán nekropolisz lelőhelyen talált fakoporsó hieroglifáinak olvasata jobbról balra: Ten magas kő sar (mai magyarsággal: Ten a magas kő ura), az ábra alsó sorában az alán hieroglifáknak megfelelő székely ten, magas kő és sar "sarok, úr" jelek (Jacsenko nyomán)
A nekropolisz leletei között kiemelkedő jelentőségűek a száraz klímának és a sziklasírok mikroklímájának köszönhetően épségben megmaradt faeszközök és fakoporsók. Szergej Alekszandrovics Jacsenko orosz régész és viselettörténész tanulmányaiban kitért az innen származó fakoporsókra, amelyek felületén korai középkori türk tamga-jeleket (tulajdonjegyeket, nemzetségi szimbólumokat) azonosított. A Néhány probléma a kora középkori török tamgajel-tanulmányokkal kapcsolatban c. tanulmányában mutatja be az 1. ábrán lévő fakoporsót. A jeleket tamgának tartja, de említi az ezekkel kapcsolatos nehézségeket is. Kiemeli, hogy a tamgák funkciót válthattak. Ugyanaz a motívum megjelenhetett billogként a lovakon, tulajdonjegyként az edényeken, méltóságjelként az uralkodói pénzeken, sőt, amulettként (mágikus védőjegyként) a sírokon. Emiatt a kontextus nélkül talált jelek minősítése (hogy az tulajdonjegy-e vagy vallási szimbólum) sokszor bizonytalan.
Az alánok szoros kapcsolatban álltak a környező népekkel. Jacsenko elismeri, hogy a jelek formakincse univerzális nomád motívumok, így pusztán a jel alakja alapján szinte lehetetlen megmondani, hogy az adott tárgyat egy alán, egy szarmata, vagy egy később odaérkező türk nomád karcolta-e oda.
Hozzáfűzhetjük azonban, hogy a jelek tamga voltát semmi sem bizonyítja. A régészeknek ugyan rendes szokása, hogy a számukra érthetetlen jeleket tamgának (nemzetség-, vagy birtokjelenek) minősítik, ám ahhoz erre vonatkozó további konkrét bizonyíték is kellene. A magyar hieroglif írás segítségével adható olvasat csak egy ősvallási fohászt tárt fel, ami egy koporsón a rendes helyén van.
A magyar krónikás hagyomány szerint az alánok részesei a magyar etnogenezisnek. Kézai Simon krónikája részletesen elbeszéli a csodaszarvas történetét. Miután a gímszarvas a Meótisz (Azovi-tenger) ingoványaiba csalta Hunort és Magort, a testvérek öt évig maradtak ott. A hatodik évben kimerészkedtek, és a pusztában Belár (bolgár) király fiainak feleségeire, valamint gyermekeikre bukkantak, akiket elraboltak. A gyermekek között ott volt Dula alán fejedelem két leánya is. Az egyik lányt Hunor, a másikat Magor vette feleségül. A krónika szövege szerint: „S ezen nőktől vették eredetöket minden húnok és magyarok.”
Irodalom
Szergej Alekszandrovics Jacsenko (2013): Néhány probléma a kora középkori török tamgajel-tanulmányokkal kapcsolatban (academia.edu)
Varga Géza (2017): Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése