Srini Kalyanaraman tette közzé az academia.edu hasábjain egy ruhuna érem elő- és hátlapjának fényképét. Ez az érem azért érdekes a számunkra, mert a magyar hieroglif írás több jele előfordul rajta. Sőt egy olyan magyar mondatot hordoz, amely előfordul hun és avar ékszeren, valamint II. András király pénzén is (1/a-d. ábra). Némi joggal esik le az álla az olvasónak ezt olvasván. Sri Lanka meglehetősen messze esik Magyarországtól és tudtommal a legfantáziadúsabb őstörténeti elképzelésekben sem jelenik meg e távoli sziget, mint amelyen a magyaroknak bármiféle szerepe lehetett volna. A valóság azonban néha felülmúlja a képzeletünket. A mai magyar főváros nevében szereplő Buda szó végső soron Buddha nevét rejti és Sri Lanka a buddhizmus egyik bölcsője volt. A jeltörténeti kutatásoknak köszönhetően azonban jóval korábbi időszakra kell gondolnuni. A talán 12 ezer éves múltra visszatekintő ókori szabírok/hurrik történeti tevékenységének köszönhetők a párhuzamok (1). Ugyanis a nikolsburgi tprus (tapar ős "szabír ős") mondatjel előfordulásai alapján a szabírok jártak a Termékeny félhold területén is, meg távolabb is, Egyiptomtól Indiáig és az Urálig. Ugyanis ők terjesztették el a bronzművességet Eurázsia nagy területein s eközben eljutottak az Indus vidékére is. Az Indus-völgyi kultúra jelkészletében pedig (ahová a ruhuna érem jeleit sorolja a szerző) legalább 40 magyarazonos jelet találtam eddig. A genetikusok szerint meg Baktriában, az Indus forrásvidékének közelében alakult ki az Árpád ház genomja kb. 4500 évvel ezelőtt. Azt jelenti ez, hogy az Árpádház genomjával jellemezhető csoport mindvégig, évezredeken át használta azt az ősvallási eredetű jelcsoportot, amit a születésekor (a génmódosulás idején) megismert. A mondatjelben lévő hármas halom ma is az államcímerünkben szerepel.
1/d. ábra. A Gizella-kincs avar készítésú turulos fibuláján lévő Ragyogó nagy ország mondatjel szintén tartalmazza a ruhuna érem szövegrészletét
A Ruhuna Királyság az ókori Srí Lanka (Ceylon) egyik legfontosabb szingaléz állama volt. A királyságot Kr. e. 200 körül alapították a Kr. u. XI. századig virágzott. Rendkívül gazdag mezőgazdasággal rendelkezett a kiépített öntözőrendszereknek köszönhetően. Emellett jelentős tengeri kereskedelmi csomópont volt; a godavayai kikötőn keresztül drágaköveket és fűszereket exportáltak egészen a Római Birodalomig. A buddhizmus egyik legfontosabb déli bölcsője. Számos sztúpa és kolostor épült itt, amelyek romjai ma is látogathatók.
Varga Géza (2017): A temporius-téveszme diadalútja
Varga Géza (2018): Az apahidai hun turulok hieroglifikus szövegei
Varga Géza (2025): II. András rovásírásos érme a koronatan és a világfa képzet gyökereiről
Varga Géza (2026): Magyar történelem a szabír ős ten mondatjel előfordulásai alapján
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése