Megjelent egy cikk a magyarjelen.hu-n a közelmúltban elhunyt és - mint mondják - nem minden ok nélkül ellentmondásosnak ítélt egykori miniszterről, kórházigazgatóról, a jobbkezes körökben évtizedek óta várt Magyarságkutató Intézet megalapítójáról. A cikk címe: Profi despota vagy a nemzet professzora volt Kásler Miklós? Én az utóbbira szavaznék, ha érdekelne bárkit is a véleményem. Amit mégis, kérdés nélkül is ki kell mondanom, mert a fenti cikk és a hasonló cikkek sora erre ösztönöz.
Az említett cikk és a belőle elérhető további cikkekben foglaltak elszórt félmondatai egyértelművé teszik, hogy Kásler Miklós a magyar kultúrtörténet jelentős és pozitív alakja, akinek a munkásságáért hálásak lehetünk.
Ám az is világos, hogy vannak más előjelű megjegyzések és adatok is a cikkekben. Betudhatjuk annak, hogy magyar- és tudományellenes légkörben, meg terepen kellett végeznie a munkáját, ezért az életműve csak félsiker lehetett?
Az engem leginkább érdeklő rovológiai téren szinte semmit sem sikerült elérnie. A közönség nyilván arról sem tud, hogy voltak-e ilyen célkitűzései. Pedig az általam keltett zavarok hullámai eljutottak hozzá is és - a jelek szerint - lépésre késztették. Erről tanúskodik, hogy kaptam tőle egy köszönőlevelet, amelyben a hozzá elküldött cikkeimet köszönte meg. Váratlan volt és jólesett, mert ahhoz szoktam, hogy 100 elküldött levelemre 101-en nem válaszolnak. A leveléből mi másra következtethettem, mint hogy Kásler Miklóst még kitűnő fából faraghatták olyan környezetben, ahol a jótett helyébe jót, a levélre pedig választ lehetett várni. Korántsem jellemző ez mindenkire, én sem tudok válaszolni minden nekem küldött levélre.
Az OSZK 2009-es nyelvemlék-kiállításának kudarcáról írt cikkeim hatására Hiller István miniszter által annak idején hozott intézkedések következményeként ugyan később az MKI kutatói is hajlandóak voltak nyelvemléknek tekinteni a rovásírással írt szövegeket és ősmagyar kori rovásírásos szövegekkel is foglalkoztak, ám a korlátaik miatt ez a rovológiai munka nem érhette el a megfelelő eredményeket. Nem hajlandók tárgyalni sem a szójeleinkről. Ennek hiányában pedig mit sem tudnak pl. a hunok, vagy általában az ősmagyar kor magyar szövegeiről. Ezért a tankönyveink továbbra is azt a magyar- és tudományellenes valótlanságot terjesztik, hogy az ősmagyar kor nyelv- és írásemlék nélküli volt. Ha pedig a kutatók a magyarul elolvasható szkíta, szarmata, hun, avar és honfoglalás kori szövegeket nem ismerik, akkor Pócs Éva akadálytalanul kétségbe vonhatja a honfoglalás kori világfa képzetünk alapjait és létét, mert - rovológiai hozzáértés hiányában - senki sem tudja megvédeni az identitásunk oszlopát.
Kásler Miklósnak a hatalom által meghatározott környezete, amelynek egyik meghatározó alakja Horváth-Lugossy Gábor volt, tudatosan szabotálta a tervei megvalósítását. Horváth-Lugossy Gábor például hivatalos levélben megírhatta, hogy nem kíván és nem tud ezzel (a székely írás eredetével és a budapesti hun/késő középkori jelvény múzeumi megrongálásával) foglalkozni - pedig a minisztere kérte meg rá, hogy foglalkozzon vele. Ilyen környezetben könnyű elbuknia a legnemesebb törekvéseknek is.
Ő azonban nem bukott el, mert a Magyarságkutató Intézet létrejött és egyszer talán hasznos dolgokat is csinálni fog rovológiai téren.
***
Tisztelt Írástörténész Úr!
Köszönöm Önnek, hogy időről-időre tájékoztat munkásságának eredményeiről. Örömmel tölt el, hogy a legújabb genetikai kutatások és az Ön által kutatott rovológia ugyanazokra a tudományos eredményekre jut. Jelzem azt is, hogy a számomra eljuttatott cikkét, csakúgy, mint a korábbiakat, megküldtem a Magyarságkutató Intézet részére.
Munkájához erőt és kiváló egészséget kívánok!
Prof. Dr. Kásler Miklós úr részére
Tisztelt Miniszter Úr!
Köszönöm a levelét! Amíg lehetőségem lesz rá, folytatom a munkámat (a székely írás eredetének tisztázását) és örülök annak, ha a magyar őstörténet kutatásának Ön és munkatársai által meghatározott legnagyszerűbb célkitűzéseit támogathatom vele.
Az a munka, amit az MKI genetikusai és régészei most végeznek, már régen időszerű feladat volt, az elért eredmények biztatóak és lelkesítőek, mert igazolják a hagyományt a hun-magyar azonosság kérdésében. Pillanatnyilag azonban a genetika olyan őshazák területére mutat, ahol a nyelvészek szerint nem beszéltek magyarul. Az ellentmondás feloldására (a szkíták, hunok, avarok és a honfoglalók magyar nyelvének bizonyítására, az őshazák lokalizálására) több száz hieroglifikus nyelvemlék áll a rendelkezésünkre, ám ezt az akadémikus "tudomány" nem hajlandó észrevenni és hasznosítani, mert cáfolja a székely írás száz éve hangoztatott, de sohasem bizonyított arameus-szogd-ótürk eredeztetés-elméletét. Ezt csak a tudományos módszertan semmibevételével tehetik meg, hiszen nyilvánvaló, hogy minden vonatkozó adatot és álláspontot figyelembe kellene venni valamiképpen egy-egy tudományos igényű álláspont kialakításakor. A "tudományos konszenzus" azonban a száz éve gyakorolt, előkelőnek vélt elzárkózás és finnugrista jelzőosztogatás sáncai mögé zárkózva makacsul védelmezi a magyar- és tudományellenes téveszméit, nem hajlandó észrevenni a hieroglifikus írásemlékeket, nem tárgyalja a szójeleinket, a párbeszédtől mereven elzárkózván a legkevésbé sem felel meg a nyílt tudomány eszményének. Elmaradt a rendszerváltás a székely írás kutatásában s ez jól érzékelhetően akadályozza a genetikusok és a régészek eredményeinek hasznosítását is.
Néhány kérdésben már sikerült megingatnom és megváltoztatnom az akadémikus "tudomány" és a közvélemény álláspontját. Ilyen volt a Szent Istvánnak tulajdonított rovásüldöző rendelet hamis voltának kimutatása. Ilyen volt a székely írás ótürk eredeztetésének cáfolata. Ilyen volt a székely írás "tprus" (tapar us "szabír ős") jele akadémikus értelmezésének cáfolata. Ilyen volt annak bizonyítása, hogy a székely írással írt szövegeket is nyelvemléknek kell tekinteni. A fellépésem előtt az OSZK olyan nyelvemlék-kiállítást rendezett, amelyből tudatosan kirekesztették a székely írásemlékeket, holott akkor már a MNM régészeti kiállításán szerepelt a 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor, a világ legkorábbi, magyar hieroglifákkal jól elolvasható írásemléke. Ma már - néhány ezzel foglalkozó cikkem közkinccsé válása után - az MKI, az ELTE és az MTA berkeiben is beszélnek rovásjelekkel írt nyelvemlékekről s ennek köszönhetően vált felvethetővé, hogy az avaroktól is maradt ránk magyarul elolvasható írásemlék. Igaz, hogy a nyelvemlékként tárgyalt leletek elolvasására - a szójeleink betűként való kezelése miatt - ma sem képesek. A "tudományos konszenzus" képviselői két értelmes bekezdést sem tudnak megírni a székely írás eredetéről. A magánbeszélgetésekben sorra el is ismerik, hogy nem értenek a székely íráshoz.
Nem szükségszerű, hogy ez sokáig így maradjon. A nyilvánosság segíti a munkámat és nem hagy semmilyen menekvési lehetőséget a tarthatatlan téveszmék "tudós" fenntartói számára. Előbb-utóbb szembesülniük kell a kártékony téveszme-terjesztésük következményeivel. Jobb lenne, ha ez nem olyan botrányosan történne, mint amilyen Monok István felmentése volt, hanem értelmes emberhez méltóan meg lehetne beszélni a megbeszélendőket. Például egy jól megszervezett, a nyilvánosság előtt tartott konferenciasorozat tisztázhatná, hogy a szójeleink letagadása a dicsőséges Vörös Hadsereg kivonulása után évtizedekkel már nem számít korszerű és fenntartható tudományos álláspontnak. Szükség lenne arra is, hogy a múzeumok polcain elolvasatlanul porosodó hieroglifikus írásemlékeket a múzeumok dolgozói elolvassák és közzétegyék. Szükség van arra, hogy a Selyemúton szétszórt hieroglifikus nyelvemlékeinket expedíciók kutassák fel és nyelvészek olvassák el, tegyék közzé. Szükség van arra, hogy az ELTE és a többi egyetem ne ellenségképzőként működjön tovább, hanem a szükséges és korszerű rovológiai ismeretekkel lássa el a diákokat.
Kérem, Önt, tisztelt Miniszter úr, tegyen meg minden szükséges lépést, amely a szójeleink létének bizonyításával hatékonyabbá teszi a nyelvi, írástörténeti és őshazakutatást!
Az eddig munkáját és a figyelmét megköszönve tisztelettel üdvözli:
Varga Géza
2021. 10. 19.
Az egyik legszebb és legjobban felszerelt őrségi szállás, a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház portáján tekinthető meg a
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése