Azokat a középkori ezüstpénzeket, amelyek a Salzburg érseke által a karintiai Friesach városában 1125 körül alapított pénzverdében, illetve a salzburgi érsekek más verdéiben akár a saját nevük, akár más kibocsátók, mint pl. a karintiai, a meráni hercegek, görzi grófok neve alatt verettek, sőt azokat is, amelyek az e korabeli aquileiai pátriárkák verdéiben készültek, nevezzük friesachi dénároknak. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy friesachi mintára vert érmek Magyarországon is készültek. Az 1. ábrán látható érme meghatározása még nem végleges, ám az eddigiek alapján friesachi dénár lehet a XIII. század elejéről és II. András magyar királytól is van hasonló veret.
A friesachi dénárok magyarországi beáramlása – köszönve a XII–XIII. századfordulóján gyors föllendülésnek induló magyarországi kereskedelemnek, amely már nem elégedhetett meg a XII. század silány minőségű és évi újraváltásra kötelezett hazai dénárral – a XII. század végén kezdődött, és magyarországi forgalmuk 1241-ig, azaz a tatárdúlásig tartott. ... A XIII. század folyamán a friesachi dénárok fontos szerepet játszottak Magyarország gazdasági életében. Ugyanis a XII–XIII. század fordulója óta az egyre inkább nyugati (itáliai, karintiai) irányultságú kereskedelem, az erősbödő magyarországi pénzforgalom már nem elégedhetett meg a Kálmán király óta silányuló, zsugorodó, majd a XIII. század folyamán a kötelező évi beváltással tervszerűen rontott magyar pénzzel. Jó és állandó értékű pénzre volt szüksége, és ezen igényét találta meg a friesachi dénárban. E kitűnő minőségű pénz Magyarország felé is gyorsan terjedt, de a nagy beáramlása csak II. Andrásnak (Endrének) Gertrúd merániai hercegnővel, andechsi IV. Berchtold meráni herceg leányával kötött házassága után indult meg. Meránia felől többek között Gertrudis királynő hatására. A friesachi dénárok kezdték kiszorítani a többszörösen lerontott értékű magyar vereteket, amely a királyi bevételeket veszélyeztette. A király a dénárok beváltásának kötelezővé tételével próbálkozott védekezni, de nem járt sikerrel. András újabb adók kivetésével próbálkozott, ez azonban az Aranybulla-mozgalomban testet öltő ellenállásba ütközött. Végül úgy tudott jövedelemre szert tenni, hogy friesachi mintára, de kisebb ezüsttartalommal (750 ‰) veretett (azaz hamisíttatott) dénárokat.
2/b. ábra. A Magas sar kő (mai magyarsággal Magasságos úr köve) mondat III. Béla szervasi dénárjáról, vagy ha a legfelső gömb a Lyukó hieroglifa - s ez a valószínű - akkor az olvasat: Lyukó magasságos úr köve, esetleg Lyukó a magas kő ura
Mindebből számunkra a jelen cikkben vizsgált érme mondatjelének származása lenne érdekes (1. ábra). Azt kellene eldöntenünk, hogy Európában (Közép-Európában) általánosan elterjedt hieroglifikus (vallási vonatkozású szójeleket alkalmazó) jelhasználatról van-e szó, vagy csupán a magyar királyi udvar jelhasználatának töredékéről, a világoszlop sztyeppén és Magyarországon szokásos ábrázolásáról, amely valamilyen úton-módon rákerült a vizsgált érmére. Mindkét megoldás lehetséges, ám egyelőre nem tudok közülük választani. A megfelelő számban rendelkezésre álló hasonló hieroglifikus írásemlékek kutatása azonban elvezethet olyan ismeretekhez, amelyek már lehetővé teszik az etnokulturális szintek megkülönböztetését.
3. ábra. Két kötetem címlapján is megjelent a budapesti hun (újabban késő középkori) jelvény rajza, amely az Északi sar (mai magyarsággal: Északi úr, vagy Északi sarok) olvasatú és alsó része szintén a világoszlopot (hegyek sorát) ábrázolja
Az akadémikus tudomány azonban a szakmai és etikai deficitje miatt semmit sem tesz e rendkívüli forráscsoport hasznosítása érdekében. A numizmatikusok belenyugszanak abba, hogy az érmék egyes jeleit nem értik, vagy csak semmitmondó magyarázatot tudnak adni rájuk. A hasonló hieroglifikus írásemlékeket a "tudományos konszenzus" képviselői vagy díszítésnek tekintik, vagy elhallgatják (6. ábra). A budapesti késő középkori jelvény jeleket hordozó felületét a Magyar Nemzeti Múzeumban Rezi Kató Gábor főigazgató-helyettes vezetése idején barbár módon lereszelték, majd a megmaradt rovásjeleket előbb Tomka Péter régész latin AK monogramnak, később Tomka Gábor főigazgató-helyettes rontott latin M betűnek minősítette. A Magyarságkutató Intézet rováskorpuszában Fehér Bence azt is letagadta, hogy valaha rovásírásos olvasata lett volna, pedig az azt közlő könyvemet említi a bibliográfiájában (3. ábra). Ezek után nem csodálkozhatunk rajta, ha az MTA 2021-ben kiadott rováskorpusza erről a tucatnyi rovásírásos emlékünkről (a budapesti jelvény társairól, pl. 6. ábra) egy szót sem ejt. Ennek a társaságnak nem az a célja, hogy a kutatás és a közönség megismerje a magyar jeltörténet kezdeteit. Ezért sorozatosan és törvényszerűen következik be a különféle kiállítások rovológiai kudarca (1).
4/a. A szamarai régióban előkerült IV-IX. századi magyar ezüstveret, tengelyében a világoszlop ábrázolásával
4/b. ábra. A szamarai világoszlop hegyekből rakott lépcsői a Magas kő mondatot alkotják, további üzenetet hordoz a hegyábrázolásokon az óramutató járásának megfelelő sorrendben, a jobb alsó sarokból indulva olvasható Bél a ragyogó égi kő mondat
A ma székelynek ismert jelek előzményei már a kőkorban el voltak terjedve a Pireneusoktól Dél-Amerikáig és Ausztráliáig, ezért nem lepődhetünk meg, ha találkozunk velük a világ valamelyik pontján. Ez a sajátos, a világoszlopot ábrázoló mondatjel azonban sokkal későbbi divat, ezért - a párhuzamok alapján - elvi lehetőségünk van valamivel pontosabb eredeztetésre is. Feltételezhetően legkésőbb a hun korban egész Európában ismételten elterjedhettek ezek a hieroglifák.
5. ábra. Alán amulett Nagyságos Bél a magas kő olvasattal, fején a világoszlop elolvasható ábrázolásával, jobbra, fentről lefele a székely írás "m" (magas), "harmadik k" (kő), "b" (Bél) és "n" (nagy) jelei
A friesachi dénár elolvasható világoszlop-ábrázolása azt az ismert ősvallási álláspontot illusztrálja, miszerint eleink a Tejutat (világoszlopot, égig érő fát) azonosnak tekintették az Istennel. Hasonló mondanivalójú nyelvemlékeket a hímes tojásainkon is találunk (7. ábra).
6. ábra. Feltehetően a Dél-Dunántúlról, illegális fémkereső lefoglalt tárgyai közül származó késő középkori jelvény rovásfelirattal a Magyar Nemzeti Múzeum raktárában, középen fent a magas kő olvasatú világoszlop modelljével, az olvasat: Ak nagyon nagy ügy (mai magyarsággal: Heraklész a nagyon nagy folyó)
Jegyzetek
(1) Az akadémikus áltudomány rovológiai téren történt katasztrofális eltévelyedését és a barázdába való visszatérítésének nehézségeit egy kiállítás-sorozat illusztrálja a legjobban.
- Az 1999-es Frankfurti Nemzetközi Könykiállításról azzal az indoklással tiltották ki a rovásírást, hogy az Németországban náci asszociációkat keltene. Helyette a magyargyűlölő Eszterházy Péter volt a megnyitó sztárja.
- Az OSZK 2009. október 29-én nyílt nyelvemlék-kiállításán a nyelvemlékek között - régi finnugrista szokás szerint - nem szerepeltek rovásírással írt szövegeket. Madas Edit szervezőnek felajánlottam a kiállítás céljára az akkor a régészek tévedése miatt budapesti hun jelvény néven ismert leletet, de elutasította azzal a végső kifogással, hogy az MTA csak a latin betűkkel írt nyelvemlékek kiállítását rendelte meg. Írtam néhány cikket a tudós virtusra, amit átvett az Osservatorio Letterario is. Ennek hatására Hiller István leváltotta Monok Istvánt, az OSZK főigazgatóját, viszont attól kezdve az ELTE, az MTA és az MKI kutatói nyelvemlékként kezelik a rovásírásos írásemlékeket is.
- 2019-ben került sor a Természettudományi Múzeumban az Attila örökösei - A hunoktól az Árpád-házig c. kiállításra, amelyen több elolvasható hieroglifikus írásemlékünket is kiállították, ám arról, hogy ezek elolvashatók és éppen a kiállítás fő mondanivalóját (a hun-magyar azonosságot) támasztják alá, egy szót sem ejtettek. Az ezt kifogásoló felvetésemre a múzeum főigazgatója levélben arról tájékoztatott, hogy "a Magyar Természettudományi Múzeum működési területei közé nem tartozik történeti korú nyelvemlékek vizsgálata".
8. ábra. A királyság Árpád kori zászlója Egy országa olvasatú
- A székesfehérvári Szent István Király Múzeum felújított Fő utcai épületében 2022. nyarán látható az Árpád-ház Program keretében megvalósuló, minden idők legnagyobb, Árpád-kori emlékeket felvonultató tárlata Királyok és Szentek – Az Árpádok kora címmel. Évszázados álom valósult meg ezzel, amiért köszönet illeti meg a létrehozóit, ám a tárlat csak az átmeneti (a finnugrista hazudozástól a tudományosság irányába araszoló) korunk esendő színvonalán valósulhatott meg.
9. ábra. A palást képszerkezete az Egy isten mondatot hirdeti
A kiállítás értékei nyilvánvalóak, ám egy írástörténész számára az elmulasztott lehetőség is szembetűnő. A rendezők ugyanis az előzetes figyelmeztetések dacára sem jelezték a látogatók számára, hogy a most Székesfehérvárott kiállított tárgyakon a magyar hieroglif írással írt nyelvemlékek sora olvasható. Ha ez a kiállítás a kor értékeit kívánta bemutatni, akkor azok között meg kellett volna említeni az akkor használt magyar ősírást is, ha már az emlékeit egyébként is szerepeltették a kiállításon.
10. ábra. Elolvasható részlet a Szent Korona Szent György zománcáról: Jó sar (mai magyarsággal: Jóságos Úr)
Ilyen, (másolatban, vagy fényképen kiállított) elolvasható hieroglifikus mondatokat tartalmazó tárgy volt a kettős keresztes hármas halmos magyar címer, a Szent Korona, a koronázó palást és a jogar is - hogy csak a legfontosabbakat említsem. Ezek a tárgyak jelzik, hogy az Árpádok milyen magas fokú tisztelettel viseltettek az uralmukat a szkíta-hun kor óta legitimáló, a magyar népet nemzetté szervező hieroglifáink iránt. Ugyanezt a tiszteletet a kiállítás rendezőitől is örömmel tapasztaltuk volna.
11. ábra. A jogar kristálygömbjébe vésve a Jóságos Lyukó mondat olvasható
Irodalom
Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.
Varga Géza: Magyar mondatokat hordozó honfoglalás előtti övveret Szamarából
Varga Géza: III. Béla dénárjának előlapja ősvallási szlogenekkel
Varga Géza: Alán amulett a Nagyságos Bél a magas kő mondattal
Varga Géza: Zalai hímestojás a Magas sar Ten köve mondat változataival
Varga Géza: Budapesti késő középkori jelvény bibliográfia
Varga Géza: Kiállítás: Attila örökösei - A hunoktól az Árpád-házig
Varga Géza: A frankfurti botrány
Varga Géza: A "Királyok és Szentek – Az Árpádok kora" kiállításon említés nélkül hagyott hieroglifikus nyelvemlékeink
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése