Az acedemia.edu portálon olvasható Masek Zsófia Új szempontok a hun kori üstök kutatásához egy új magyarországi lelet tükrében c. egyébként kitűnő tanulmánya. Az alapos körültekintésről tanúskodó dolgozatnak ugyanis van egy feltűnő, bár a szakmára jellemző mulasztása: hasznosítás nélkül hagyja az üstökön lévő, ma már jól elolvasható magyar hieroglifákat. Ezt a hiányt próbálom meg pótolni a jelen cikkben, minden komoly ok nélkül is remélve, hogy a szakemberek - a "szakmában" a nemzeti írásunkkal szemben lépten-nyomon tapasztalható ellenérzések és tudásdeficit ellenére - nem követik el újra és újra ugyanezt a hibát. Ezeket a szójeleket a Magyar hieroglif írás c. kötetben leírtam, nincs tudományos ok a hun üstökön és másutt is megjelenő korai magyar nyelvemlékek figyelmen kívül hagyására.
1. ábra. Masek Zsófia dolgozata e konferenciakötetben jelent meg 2018, Dissertationes Archaeologicae Supplementum 2. jelzettel
A szerző az ócsai hun üst kapcsán megállapítja: "mára egyértelmű, hogy a késő szarmata kori és a szűk értelemben vett hun kori leletanyag az Alföldön összeérhet" (45. oldal). Ezt alátámaszthatjuk azzal, hogy a szarmaták régészeti leletein ugyanúgy megtaláljuk a székely írásjelek párhuzamait, miként a hun üstökön is. Sőt, nem csupán a szarmata és hun jelek azonosak az ismert magyar jelkészlet jeleivel, hanem a jelhasználat módja is feltűnő egyezést mutat. Például a 2. és 3. ábrán látható "lelógó" (az isteni nézőponthoz igazodó, fejjel lefelé elhelyezett) hieroglifák is ilyen jelhasználati azonosságot szemléltetnek. Ugyanez a ma már különösnek ható jelhasználat kimutatható magyar népi kerámiákon, például az őriszentpéteri helytörténeti múzeumban kiállított erdélyi tálon is.
2/a. ábra. Az ócsai hun üst-töredék az isteni nézőponthoz igazított "lelógó" hieroglifikus Lyukó sar, mai magyarsággal: Lyukó úr mondatjellel (középen), a Lyukó sar mondatjel a hétköznapi halandónak szánt nézetben (baloldalon) és a hun hieroglifáknak megfelelő székely "s" és "ly" rovásbetűk (jobbra)
2/b. ábra. 6500 éves anaui pecsétnyomó a Lyukó sar (mai magyarsággal Lyukó úr) mondattal
A szerző leírása szerint az ócsai üst-töredéken "a lefelé mutató háromszögek csúcsait egy-egy félgömbalakú, domború dísz zárja." Hozzátehetjük: a székely rovásjelek 90-es években elvégzett akrofónia-rekonstrukciója alapján ez egy Lyukó szár (mai magyarsággal Lyukó úr) olvasatú hieroglifikus mondatjel.
E mondatjelnek több előzményét ismerem, például felbukkan a kismákfai hun vagy hun kori ezüsttálon, Shang kori kínai jóscsonton és egy 6500 éves anaui pecsétnyomón is (2/b. ábra). Ez utóbbi éppen arról a tájról és közel azonos korból került elő, ahol Kásler Miklós és munkatársai az Árpád ház genomjának kialakulását mutatták ki. A szarmata-hun-magyar etnokulturális kapcsolatokat alátámasztó, az őstörténetünk lényeges kérdéseit érintő fontos írástörténeti jelenségről van szó, ami megérdemelné a szakma figyelmét.
A jelkészletek összetétele, használata és változása ugyanúgy követhető az őshazák során át, amiként pl. a cseréptárgyak minőségét és elterjedését is figyelik a régészek. Azzal a különbséggel, hogy ezek az elolvasható hieroglifák a nyelvről és az identitásról tanúskodnak. Például az, hogy a kerek lyuk/Lyukó hieroglifa közepét anaui, hun, kínai, magyar népi stb. előfordulásokon kifúrták, a magyar nyelvről árulkodik, mert ez a jel csak a magyar írásban "lyuk" jelentésű. A hasonló adatok és összefüggések hasznosítására éppen most lenne szükség a genetikusok és nyelvészek között kibontakozott vita eldöntéséhez, az őstörténet-kutatás továbblépéséhez. Az érintett kutatók semmit sem tudnak felhozni e szójeleink kutatása és hasznosítása ellenében azon kívül, hogy nem értenek hozzá. Ez azonban nem méltányolható kifogás. A hun-magyar azonosság tagadásának prekoncepciójára és a magyarellenes rovásundorra épített finnugrista egyetemi oktatás hiányosságait akár egyéni tanulással is pótolni kell.
3/a. ábra. Szarmata üst "lelógó" jó hieroglifákkal, a fül hármas halom alakú jelével együtt az olvasat: Jó országa
3/b. ábra. A trialeti kultúra aranypohara a Jó sar (mai magyarsággal Jóságos úr) mondattal Kr. e. 2000 tájáról, Grúziából (balra), jobbra fent az edény jó "isten, folyó" és sar "úr" hieroglifái, alatta a székely írás "j" és "s" rovásbetűje, azt tanúsítja, hogy a "lelógó jelek" szokása is nagyjából arról a tájról és abból a korból ered, ahonnan és amikortól az Árpád ház genomja is kimutatható
3/b. ábra. A trialeti kultúra aranypohara a Jó sar (mai magyarsággal Jóságos úr) mondattal Kr. e. 2000 tájáról, Grúziából (balra), jobbra fent az edény jó "isten, folyó" és sar "úr" hieroglifái, alatta a székely írás "j" és "s" rovásbetűje, azt tanúsítja, hogy a "lelógó jelek" szokása is nagyjából arról a tájról és abból a korból ered, ahonnan és amikortól az Árpád ház genomja is kimutatható
Irodalom
Masek Zsófia: Új szempontok a hun kori üstök kutatásához egy új lelet tükrében, ALTUM CASTRUM 9. Hadak útján XXII. A népvándorláskor fiatal kutatóinak XXII. konferenciája, Visegrád, 2012. október 2–4., Dissertationes Archaeologicae Supplementum 2., ELTE, Budapest, 2018.
Varga Géza: Magyar hieroglif írás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése