2022. január 27., csütörtök

Antal Csaba a hieroglifikus birtokjelekről

Antal Csaba elolvasta a Magyar Néprajzi Lexikonban közölt birtokjelekről Hieroglifikus birtokjeleink cím alatt adott hieroglifikus értékeléseimet és nem értett velük egyet. Nem áll ezzel egyedül, mert nagyon szembemennek a felfedezéseim mindennel, amit az írás történetéről az egyetemeken - lényegében tévesen - tanítanak. Azonban Csaba a latin betűkkel való összevetés szempontját vetette fel, amit korábban nekem is alaposabban kellett volna elemeznem. Ezért az észrevételei érdekesek és megtárgyalásra érdemesek, mert előre viszik a kutatást, biztosabbá teszik az ismereteinket. 

Ezt írja a fészbuk Könyv rovatában: "A középkori birtokjelek, tulajdonjelek nagy többsége monogram, a hieroglifákhoz semmi köze.  ...  A jelek többsége ... egyértelműen latin betűk összevonása." 

Állítását alátámasztandó így érvel: "A tanulmány elkészítésekor, alapos kutatómunkával, magának kellett volna a táblázatban felsorolt monogramgyanús birtokjeleket az ezzel foglalkozó szakirodalom és a rendelkezésre álló vagyonösszeírások áttanulmányozása során megvizsgálni és kiszűrni. Ha mindez megtörténik és valóban veszi a fáradságot, akkor sikerült volna azonosítania azokat a személyeket is, akik ezeket a tulajdonjegyeket használták. 

A szakirodalom és a vagyonösszeírások áttanulmányozása során sikerült megtalálnom az egyes billogokat használó személyeket. A táblázatba szedett monogramos jelek többsége a 18. században élt Kunszentmiklósi „redemptus” gazdák tulajdonjegye. Pl. az 1761/62-ben készült összeírásban a ’D J’ monogramot billogként használó Dalotsa János főbíró, 6 jármos ökör, 1 göbölly ökör, 1 fejős tehén, 10 meddő tehén, 2 hámos ló, 2 sertés tulajdonosa volt.

Továbbá, a szakirodalomban leírtak alapján kijelenthető az is, hogy a nem monogramos birtokjelek igen nagy részének semmilyen írástörténeti előzményei nincsenek. A korabeli iratokban az ábrák egy részének a neve is fennmaradt, ami azt igazolja, hogy a billogok, személynevek kezdőbetűit, a munkavégzéshez használt eszközöket, természeti jelenségeket, különböző tárgyakat, állatok testrészeit stb. örökítenek meg. „Ilyen nevekkel találkoztunk: vella, daruláb, madárláb, csatlós, csatkás, sarló, köröszt, kerek, tulipánt, szénavágó, polcos, hódos, csillag, öreg, patkó, sarkantyú, háromláb, kehely stb., amelyek a megfelelő ábrák képszerűsége mellett bizonyítanak.” Tehát az ősi jelekhez hasonlító billogok jelentésének a meghatározását mindenképpen az akkor élt ember szemszögéből kell elvégezni."

Antal Csaba téved, amikor azt állítja, hogy "a nem monogramos birtokjelek igen nagy részének semmilyen írástörténeti előzményei nincsenek". Ilyen írástörténeti előzmények vannak, csak a tekintetes "szakirodalom" akkor sem hajlandó tudomásul venni ezen előzmények létét, ha azt az orra alá dörgölöm. Antal Csaba kritikája ezt a méltatlan hallgatást töri meg, amiért köszönettel tartozom. Így legalább lehetőségem van az "írástörténeti előzmények" némelyikének felmutatására is. Ide tartozik többek közöt a Tordos-Vincsa kultúra egyik jele (3. ábra), meg az Anau kultúra pecsétnyomóján olvasható mondat és néhány változata is (4. ábra). E párhuzamok egyaránt 6000-6500 évesek és abban is megegyeznek, hogy a "szakirodalom" ezeket a jelrendszereket - tévesen - nem tekinti írásnak.

Antal Csaba bemutat egy hódmezővásárhelyi jeleket felsoroló táblázatot (1. ábra), amely mellé ad egy listát is a tulajdonosok nevével. Valóban szerepel benne egy csomó latin betűs monogram, ami egy ilyen kései táblázat esetében nem is csoda. Azonban a birtokjeleink legkorábbi vonulata ezekkel szemben még az Árpád korból, vagy inkább a  sztyeppéről származik s ezeket aligha lehet összevetni a hozzájuk képest kései hódmezővásárhelyi táblázattal és a latin betűkkel. Ráadásul még e kései táblázatban is szerepel néhány kakukktojás (a 4. és a 95. jel), ami engem igazol és cáfolni látszik Csaba állítását. Ezek ugyanis az első pillantásra székely jelekkel egyeztethetőek. Ugyanakkor Antal Csaba sem állítja, hogy mindegyik birtokjel latin betűs monogram lenne ebben a kései listában. Azaz a kivételekre kell összpontosítanunk és persze a hódmezővásárhelyi táblázatnál sokkal régebbi birtokjelekre. Ide értve akár a régészeti leleteken lévő, hasonlóképpen rövid, 1-3 elemi jelből álló hieroglifikus szövegeket is, amelyekkel eddig a kutya sem foglalkozott, például, mert díszítésnek vélték őket.

Azaz a kései hódmezővásárhelyi birtokjelek közül nem mindegyik tekinthető latin betűs monogramnak. S amikor megyünk visszafelé az időben, egyre szaporodnak azok a birtokjelek, amelyek magyar hieroglifákkal elolvashatók és nem latin betűkből vannak összerakva.

Akad néhány olyan is, amelyik latin betűkkel is, meg hieroglifikusan is értelmezhető. Ezek mindaddig kérdésesnek tekintendők, amíg további alátámasztást nem nyer egyik, vagy másik magyarázat. Ha pedig nincs latin betűs olvasat, akkor a hieroglifikus értelmezés az egyedül megfelelő. Ezen esetekben a hieroglifikus olvasatok sora továbbra is megállja a helyét. Azért kell így ítélnünk, mert túl sok hieroglifikus olvasat ad értelmes magyarázatot, mert ezek a hieroglifikus olvasatok időben és térben jól követhető, a környezethez sok szállal kötődő rendszert alkotnak. 

Ha nincs kimutatva, hogy a birtokjelek latin betűvel is értelmes olvasatot adnak, akkor nincs cáfolat, mert a hieroglifákkal szinte mindet sikerült elolvasni. 

A 6000-6500 éves párhuzamokon nyilvánvalóan nem lehet kimutatni a latin betűvel való olvasatot, mert akkor latin írás még nem létezett. Ugyanakkor ezek a latin és székely jelek végső soron rokonságban vannak egymással és ezért hasonlítanak. Vagyis pusztán a latin betűs olvasat - további alátámasztás hiányában - nem cáfol semmit, nem bizonyítja latin monogram létét. Esetenként csak azért van ilyen látszat, mert a jelek rokonok és hasonlóak. 

Tehát a megoldás az lehet, hogy az egész tamgahasználó folyamatot végigkísérjük a kezdetektől a Néprajzi Lexikonig és folyamatként értékeljük. A folyamat elején természetesen nem lesznek latin betűk, csak hieroglifák. A végére meg a hieroglifák száma csökken és megjelenik a latin betűs monogram. 

Amikor bizonytalan, hogy latin betűről van-e szó, vagy hieroglifáról, akkor két oldalról várhatunk bizonyítást: A latin monogramhoz fel kell mutatni azt az egykor élt személyt, akinek a monogramjáról van szó. A hieroglifikus olvasathoz pedig a rovásjeles párhuzamot lehet dokumentálni. S nyilván marad még néhány megoldatlan, további bizonyításra váró eset is. Azonban nem lehet cél olyan, sohasem létezett latin monogramok sorozatgyártása, amelyek mögött nincs egykor élt ember s az egész latinra alapozott gyanú csak a latin és a rovásjelek hasonlósága miatt merülhetett fel.



1. ábra. Hódmezővásárhelyi birtokjelek


Antal Csaba azt állítja, hogy "Ezek például hódmezővásárhelyi billogok, melyek között szintén vannak monogramok.

1. Pokornyik István, 2. Kaszap József, 3. Öreg Nagy János, 4 Balogh Istvánné, 5. Széli Sámuel, 6. Borotvás József, 7. Várna Ferenc, 8. Gál István, 9. Dobozi Mihály, 10. Paskó István, 11. Deák József, 13. Banga István, 15. Dudás Mihály, 16 . Kátai János, 17. Nemes Beretvás József, 18 . Tímár Mátyás, 19. Héjjá László, 20. Barna János, 21. Olasz Tamás, 22. Kardos Ferenc, 23. Nemes Tamaszik Mihály, 24. Meszlényi Mihályné, 25. József Pál, 27. Ferencz Mihály, 28. Tóth Ferenc, 29. Nicolai Balázs, 45. Bakos József (Salgótarján), 50. Vas István, 57. Haselmus János molnár, 62. Andróczy Mihály (Baracska, Fejér m.), 66. Kubinyi Ágoston (a zsákjait és vajbödönyét is ezzel a jeggyel látt a el), 67. Kovács Pál, 78—79 . Hór a Mitron és Hóra János, 82. Mudrity Steva, 83. Törösi Ferenc, 84. Czakó Mátyás, 90. Minkó János, 91. Gulyás György, 96. Hódi András, 97. Kristó András, 99 . Szabó Batáncs Pál."

Azonban hieroglifikus kivételek is akadnak. Az 1. ábrán látható táblázatban a 95-ös birtokjel egyértelműen a székely írás "us" (ős) jele (2. ábra). Lényeges, hogy éppen erre nincs semmiféle név megadva a hozzá mellékelt felsorolásban. Vagyis az 1. ábrán bemutatott példatáblázat esetében a pedál visszafelé forog! Nem cáfolja, hanem igazolja a hieroglifikus birtokjelek létét. Egyébként is ez a táblázat nem az Árpád korból való s különösen nem a korszak elejéről! Csak azt igazolja, amit eddig is tudtunk, hogy a latin betűk az idő előrehaladtával egyre inkább kiszorították a használatból a rovásjeleket. Ez azonban nem zárja ki a legkorábbi birtokjeleink hieroglifikus jellegét.


2. ábra. A székely írás "us (ős) jele, amelynek párhuzama jelenik meg a fenti hódmezővásárhelyi jeltáblázat 95. helyén


Vagy ott van a táblázat 4. jele, ami olyan, mintha a latin OS betűkből lenne összeállítva, miközben a tulajdonos neve Balog Istvánnéként van megadva. Azaz a birtokjel biztosan nem a tulajdonos nevének latin kezdőbetűiből áll, vagy legalább is ez a táblázat ezt nem bizonyítja (elvileg lehetne az előző tulajdonos megörökölt birtokjele - ám ezt bizonyítani kellene). Ugyanakkor ez az összetett jel a hieroglifáink segítségével elolvasható Lyukó ügy, azaz "Lyukó folyó" alakban s véletlenül van is egy Yucon folyó Alaszkában (az amerikai indiánok népi jelkészletét vagy 30 hasonló jel köti a székely jelkészlethez). 

Ráadásul van egy ehhez a birtokjelhez nagyon hasonló jel a Tordos-Vincsa kultúrából is (kb. 6000 éves), amikor még a latin írás nem volt feltalálva (3. ábra). A Tordos-Vincsa kultúra jelei közül 49 azonosítható a magyar jelkészlet elemeivel, azaz nem egy-két véletlen azonosságról, hanem összefüggő, rokon jelrendszerekről van szó (amit a Nemetz Tibor segítségével elvégzett matematikai valószínűségszámítás is igazolt).

Antal Csaba észrevételét köszönöm, mert közelebb visz bennünket a hieroglifikus jelhasználat megismeréséhez!

Nem érhető el leírás a fényképhez.

3. ábra. A Tordos-Vincsa kultúra Winn által közölt jele a hódmezővásárhelyi birtokjeke közül a 4. sorszámúra hasonlít, a lyuk és a belőle induló folyó (Tejút) képjelekkel való ábrázolása



4. ábra. Az Anau-kultúra pecsétnyomója a Lyukó sar (mai magyarsággal Lyukó úr) mondattal



5. ábra. A magyar birtokjelek között így szerepel ugyanannak a 6500 éves mondatnak a Lyukó szár "Lyukó úr" változata, a lyuk és a fa (Tejút) képjelekkel való ábrázolása






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése