A debreceni Déri Múzeumban 2017-ben tartott Ősi arany- és ezüstkincsek Romániából c. kiállításon bemutatott leletek között több is akadt, amelyiken rovológiai érdekességeket is találhattunk. Ez a mikeszászi gyűrű az egyik. Rápillatván azonnal érteni véljük, amit látunk (az "eget tartó fa" képszerkezet egyfajta előfordulása ez) s csak alaposabban utánagondolva derül ki, hogy a jel nem is annyira egyszerű. Kétségtelen, hogy középen és alul az égig érő fa látható, felette pedig az égbolt, ám ezt többféleképpen is elemeire lehet bontani. Előfordulása segít megérteni a magyar hieroglif írás jeleinek változatait, a jelformák fejlődését és talán ezek segítségével valamikor pontosabban lehet majd időhöz kötni a székely írás modern, jobbára betűző változatának kialakulását is.
1. ábra. Mikeszásza (Szeben megye) római kori aranygyűrűje, kérdés, hogy az ég jel feltűnően szabályos, ovális alakú keretét értékelhetjük-e a lyuk/Lyukó jeleként, a kettőt együtt pedig az ős ég jeleként
2. ábra. Mikeszásza római kori aranygyűrűjének ligatúrája, az Y alakú fa által tartott égbolt rajza, talán az ég szójelének változata volt
3. ábra. Az Y alakú fa által tartott égbolt rajza az egyik késő bronzkoti ottlakai aranykorongról, az olvasata: Óg ten (mai magyarsággal: égisten)
4. ábra. A székely "g" (ég) szintén az "eget tartó fa" ábrázolási konvenció egyik előfordulása
5. ábra. A székely írás "t" betűje Bél Mátyás ábécéjéből, az eredetileg Y alakú ten jelváltozatból egyszerűsödhetett le ilyenre
6. ábra. A kölkedi avar boglár ős ten (Isten) szavában így néz ki a ten jel, figyelemre méltó, hogy a ten jel közepén megjelenik az Y alakú "t" rovásbetű
7. ábra. A székely írásnak a Tejút hasadékában kelő napistent jelképező ős szójele, a keret a lyuk/Lyukó szójel, a belsejében pedig a szár "úr" hieroglifa jelzi az Istent
A ligatúra helyesnek tűnő feloldásához az ottlakai aranykorong hasonló jelpárosának a megértése vezethet el (3. ábra). Ezek az ottlakai jelek világossá teszik, hogy az égbolt az "o/ó" (Óg) hieroglifával állítható párhuzamba, az Y alakú fa pedig a "t" rovásbetűvel, aminek a ten hieroglifa lehetett az előképe. Az ottlakai két jel tehát az Óg ten (mai magyarsággal Óg isten, vagy égisten) alakot rögzíti. Ennek mikeszászi változata már csak az ég szójele lehet. Ez az ég szójel idővel tovább egyszerűsödött és kialakult belőle a székely írás "g" betűje (4. ábra).
Az ottlakai és a mikeszászi jelpár hasonlósága és székely írással mutatkozó kapcsolata arra utal, hogy a lakosság és az íráskultúrája a szkíta időktől folyamatos, azaz a székely népnév nem véletlenül emlékeztet a szkíta népnévre.
Irodalom
Rodica Oanta-Marghitu (szerkesztő): Ősi arany- és ezüstkincsek Romániából kiállítási katalógus, Déri Múzeum - Muzeul National de Istorie a Romaniei, Debrecen, 2017.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése