A Mandiner riportja (Kovács Gergő: Honnan ered a székely írás? – kutatók a Mandinernek, 2021, dec. 12.) a frissen megjelent kötetről, az MTA rováskorpuszáról a reklámot is szolgálhatja s ez így van jól. Sok munka van benne, jusson el minél több emberhez és kezdje el kifejteni azt a hatást, amit egy hasonló munkától el lehet várni. Igaz, hogy e korpusz színvonala sajnálatosan elmaradt a lehetségestől s a hibái miatt nem sokkal több az akadémikus áltudomány aktuális szegénységi bizonyítványánál.
1. ábra. A sok hun hieroglifikus írásemlék egyike: apahidai hun csat nyelvén a Nagy ügy szár (mai magyarsággal a Nagyságos folyó úr) mondat, jobbra a hun nagy ügy és szár hieroglifák a székely megfelelőikkel: az "n", "ü" és "sz" rovásbetűkkel
A korpusz hiába adott lehetőséget egy sor kérdésben az előrelépésre, ha azt a szerzők (1) a szakmai és etikai problémáik miatt nem voltak képesek kihasználni. A kötet tele van önellenmondásokkal. Például nem tárgyalták érdemben a székely írás szójeleit (megemlítették ugyan a rováskorpuszban, hogy Veit Gailel szerint a székelyeknek vannak szó- és mondatjelei is, ám azokat nem mutatták be). Elmaradt a szkíta, hun és avar előzmények leírása is. Nincs javított olvasata a karcagi, bodrog-alsóbűi, székelyderzsi rovásemlékeknek. Az olvasóikat nem tájékoztatták az énlakai Egy Isten mondatjelről, a budapesti késő középkori jelvény feliratáról, a berekböszörményi gyűrűről, vagy a Szent Korona hieroglifáiról stb. Nem bővítették a székely jelek listáját sem, pedig egy teljesebb korpusz alapján ezt megtehették volna (például megemlítve a "harmadik k" rovásbetűnket).
Mivel a rováskorpuszról írt kritikáim is közrejátszhattak a riportban elhangzott némelyik állásfoglalás megszületésében, érdemesnek gondoltam e válaszoknak egy újabb cikket szentelni (2). Ezért alább a riporter és a szerzők állításait idézem, hozzáfűzve az észrevételeimet.
A legkorábbi írásemlék
"A székely írás jelenleg ismert legrégebbi emléke a Homoródkarácsonyfalvi felirat" - írja Kovács Gergő. Ez "természetesen " nem igaz. A székely írás legkorábbi emléke címre több írásemlék is pályázhat, például a 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor, vagy a 38 000 éves oroszlánfejű szobor a Stadel-barlangból. Attól függően, hogy hol húzzuk meg a kőkori eredetű és igen elterjedt írásrendszerünk időbeli és térbeli határait. (3) Erdélyi István régész például - önkényesen - a hun korban, Attila halálának időpontjához kötve jelölte ki az alsó határt.
A sémi eredeztetés
A riport történelmi jelentőségű beismerést ad közre Vásáry Istvántól. a székely írás sémi eredeztetéséről szólván (4): "A héberrel való rokonítás, mely a 16–17. században népszerű volt tudós körökben, arra megy vissza, hogy a modern nyelveket és írásokat divat volt a héberrel mint ősi nyelvvel, melyen az ószövetségi Biblia is íródott, összevetni. A székely írást a jobb–bal sorvezetésen kívül, mely számos írásnak a sajátja, semmi sem köti a héber íráshoz."
Ezt a vallomást meg kell jegyeznünk, bár Vásáry Istvánnak ez az újabb álláspontja sem igaz. A tényleges helyzet ennél bonyolultabb, hiszen a sémi írások is, meg a székely írás is a latinos jelsorrendet követi, ami kétségtelenül a rokonság jele. (5)
Csak az MTA rováskorpuszának komolytalanságát jelzi, hogy ott Vásáry István még ezt írta: "Az első betűírás létrehozói a föníciaiak voltak ... s utánuk alakult ki az összes sémi írás ... valamint a türk írások" (rováskorpusz/831.oldal). "A türk írással való kapcsolatot ... Vásáry István és Sándor Klára is kiindulási pontnak tartották. ... Minden egyéb hasonlítást történeti okokból ki kell zárnunk." (832. oldal) Köszönjük Vásáry Istvánnak, hogy legalább a sémi kapcsolat kérdésében utólag helyesbített!
Vásáry István azért tagadhatta meg a néhány hónappal korábbi álláspontját, mert az eredeztető fejezetéről írt kritikámban ezt írtam az akadémikus áltudomány szerzőiről: "Felsejlik az a jól ismert tudományellenes és nemzethülyítő törekvésük is, hogy az ótürk írást és a székely írást levezessék a csak mássalhangzójeleket alkalmazó sémi írásokból. Az effajta mellébeszélések és lódítások akkor sem voltak igazán megengedhetőek, amikor a könyvkiadás monopóliuma és a dicsőséges Vörös Hadsereg tankjai jelentették e "tudományos" álláspont végső garanciáit. Ezek az "érvek" szerencsére egyre inkább a múlt ködébe vesznek és az akadémikus áltudomány történelmi bűnei közé sorolódnak. Ideje lenne észrevennie az idők változását az MTA rovológusainak is és le kellene vonniuk belőle a kézenfekvő következtetéseket."
A hun eredet
Azonban még lenne néhány helyesbíteni való az állításai közül, például a székely írás hun eredetéről mondottakat is át kellene írniuk az ellenkezőjére. Éppen a Mandinerben jelent meg egy hun eredet gyanújába keveredett friss szamarai lelet, egy jelekkel borított szamarai övveret, amelyen három magyar mondat olvasható el.
A Mandinernek adott riportban Vásáry István így fogalmaz: "A szkíta és hun írással való egybevetésnek semmi tudományos alapja nincsen, hiszen sem a szkíta, sem a hun nyelv mibenléte és írásos emlékei – ha voltak egyáltalán – nem ismertek."
2. ábra. Az 1996-ban megjelent füzetem nem érte el a rováskorpusz szerzőinek ingerküszöbét, amivel azonban - a hun írásemlékek létét illetően - a hitelüket is elveszítették, a Mandiner olvasóit is becsapták
Ez "természetesen" nem igaz, mert ma már sok írásemlék alapján bizton állítható, hogy a szkíták és a hunok is használták a székely írás hieroglifikus előzményét (1. ábra). Ezeket el is tudjuk olvasni: egyértelműen magyarul szólalnak meg. Erről éppen elég alkalommal írtam már (6) s az írásaim el is jutottak a szerzőkhöz, azaz tudomásuk van a szkíta és hun írásemlékekről. Vásáry István azonban (az évszázados hazugságok fenntartását célzó hibás akadémiai módszertan alapján) úgy gondolhatja, hogy a körön kívüliek felfedezéseivel nem kell foglalkoznia. Ezzel a fürdővízzel azonban a gyermeket is kiönti, figyelmen kívül hagyja a létező szkíta és hun írásemlékeket, az olvasóit pedig tudatosan félrevezeti, a magyar írástörténetet meghamisítja.
Egy sor olyan jelenség van a magyar kultúrában, ami hun előzményekre megy vissza, de sem a szakma, sem a nagyközönség nem tud róla, mert a szakma és a sajtó gondosan elzárkózik a kérdések megvitatása, a leletek szóbahozása elől is. Ilyen hun-magyar kapcsolatot bizonyít például a címerünkben szereplő, halmokon álló kettős kereszt, a Szent Korona Krisztus-zománcában olvasható istenidéző szertartási szövegkönyv, a szarvasi molnár csatjának népi értelmezése és több más érdekes összefüggés.
Jegyzetek
(1) A rováskorpusz szerzői, akiket a Mandiner megszólaltatott: Vásáry István (1945) turkológus, történész, az ELTE professzor emeritusa, az MTA rendes tagja. Sándor Klára (1965) nyelvész, kultúrtörténész, a Szegedi Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanára, a történettudomány doktora. Benkő Elek (1954) régész, történész, a BTK Régészeti Intézet kutatóprofesszora, az MTA levelező tagja. Ők voltak képtelenek összehozni egy elfogadható rováskorpuszt, pedig a leltározást I. J. Gelb még a tudományos teljesítmények közé sem sorolta be.
(2) A három szerző közül Benkő Elek és Sándor Klára korábban már megtisztelt azzal, hogy bevallotta az 1993-ban megjelent Bronzkori magyar írásbeliség c. kötetem elolvasását és arról véleményt is közölt. Igaz, érdemi vitába nem bocsátkoztak. A rovológiai téren évszázados történelemhamisítást megvalósító "tudományos konszenzus" érdekeinek, a Zsirai-félék magyar és tudományellenes szokásainak megfelelve csak a jelzőosztogatás szintjén maradtak. Pedig a kérdések megbeszélése hozzásegíthette volna őket e rováskorpusz jobb megírásához, az MTA újabb csődjének elkerüléséhez. A most megjelent riportban a megemlítésemtől is eltekintettek, talán mert rájöttek, hogy egy korrekt, tudományos igényű vitába bocsátkozva csak veszíthetnek. Nem idézték a kiadványukról írt kritikáimat, ám néhány ott olvasható álláspontomra mégis reagáltak. A válaszadást azért nem kerülhették el, mert a rováskorpuszról írt kritikáimat már eddig is több ezer ember olvasta.
(3) A székely írás tudományos igényű lehatárolása azonban nem lehetséges az íráselmélet és az írástörténet, valamint az írásrendszer tényeinek figyelmen kívül hagyása, a prekoncepcióknak meg nem felelő írásemlékek tudatos kirekesztése esetén.
(4) Legutóbb még Róna-Tas András is rezzenéstelen arccal adta elő az MTA dísztermében azt a sohasem bizonyított ostobaságot, hogy a székely írás végső soron a sémi írásokból vezethető le. Akkor éppen Vásáry István volt az előadást levezető elnök, de - ezt a riportot leszámítva - azóta sem volt egy szava sem a sémi eredeztetés ellen.
(5) A latinos jelsor oka az eredeti szójelek ősvallási fontosságának sorrendje (erről a Magyar hieroglif írás c. kötetben is írtam). A jelsor első helyein az isteni triász szójelei álltak: A (anya, Anat, Enéh), B (Bél), a C későbbi beszúrás, D (Dana) s utánuk sorakozott a többi istennév, vagy jelző. Mivel ezeket az akrofóniákat nem a sémi, hanem a magyar nyelv alapján sikerült így rekonstruálni és a jelsorrend magyarázatát is ezáltal sikerült megtalálni, az ősírás nem egy sémi, hanem a magyar (egy magyarral rokon) nyelv rögzítésére alakult ki. Ezt az a föníciai hagyomány is alátámasztja, miszerint ők az írást Tautosztól, azaz egy tátostól, táltostól, tudóstól kapták. Mivel Vásáry Istvánnak a jelek szerint minderről halovány fogalma sincs, ezért érthető, hogy bármit és bárminek az ellenkezőjét képes összehordani a székely írás sémi eredeztetése kapcsán, csak éppen a valóságos helyzetet nem találja el.
(6) Legkorábbi nyomtatott kiadványom, amelyben hunok által használt székely jelekről számoltam be, a Székely rovásjelek hun tárgyakon címmel jelent meg még 1996-ban. Az Országos Széchenyi Könyvtárban papír és elektronikus alapon is bárki számára hozzáférhető. Ha a tények a legkevésbé is érdekelték volna a rováskorpusz szerzőit, akkor ebből is tájékozódhattak volna. A túl magasra tartott orruk (a hibás módszertanuk) azonban megakadályozta őket a komolyan vehető álláspont kialakításában.
Irodalom
Varga Géza: Bronzkori magyar írásbeliség, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 1993.
Varga Géza: Székely rovásjelek hun tárgyakon, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 1996.
Varga Géza: Az énlakai Egy Isten mondatjel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése