2020. december 1., kedd

Azték tál Jóma ligatúrával

A fészbuk Könyv portálján Laszlovszky András kijelentette, hogy az azték írásnak és a székely írásnak biztosan nincs semmi köze egymáshoz. Van pedig indián-magyar jeltörténeti összefüggés, amit ki is fejtettem a Magyar hieroglif írás c. kötetben, ám az ott felsorolt kutatási eredményeket nem olvasta és politikai okok (kultúrprioritást érintő másként gondolkodás?) miatt nyilván nem is kívánhatja észrevenni. A neki bemutatott indián-magyar jeltörténeti összefüggésekre korábban sem válaszolt érdemben. Olyan ember, akivel beszélgetni, tudományos igényű párbeszédet folytatni nem lehet, mert számára a tények - a jelek szerint - érdektelenek. Aki homokba dugja a fejét, az gondolhatja azt, hogy a külvilágban, az írástörténeti kutatásban történő események valójában nem is léteznek. Ám nem lesz igaza.

1/a. ábra. Azték tál, a köriratában Jóma "Jó magas, Jó mágus" ligatúrákkal (középen), a tál jelei: a lyuk/Lyukó hieroglifa és a Jóma ligatúra (jobbra, fentről lefelé), valamint az azték jelek megfelelői a magyar jelkészletben: a székely írás "ly" betűje és Jóma ligatúra egy hímes tojásról (jobbra)

1/b. ábra. Azték tál, a köriratában Jóma "Jó magas, Jó mágus" ligatúrákkal, egy kőkori isten nevével

Az azték tál legfeltűnőbb jele a többször ismétlődő Jóma ligatúra (2. ábra), amely a szkíta, a hun és a magyar jelhasználatra olyannyira jellemző, hogy ezért Eurázsiában magyar etnikumjelzőnek tarthatjuk. Jóma egy kőkori isten neve, amely nyomot hagyott Eurázsiában és Amerikában is. A magyar nyelvben az ima szavunk őrzi az emlékét, a finnek ma is jumalá-nak mondják az istent, az iráni mitológia pedig megőrízte a vízözön (a jégkorszak) előtti Jima isten emlékét. Az első japán császárt Jimmu tenno-nak hívták stb.

Az azték jelhasználatnak pontos, vagy rokon megfelelőit találjuk a szkíta emlékek között (2-4. ábra) és a magyar jelkincsben is.

A genetika újabb eredményei alapján tudott dolog, hogy a szkíták eljutottak Szibéria keleti tájaira is, ahol tőlük származtak a hunok, akiknek egy része átment Amerikába indiánnak. A jól dokumentált magyar - indián népzenei kapcsolatok (3) is alátámasztják ezt az etnokulturális összefüggést. Mivel a szkíták és a hunok egyúttal a magyarság egyik ősi összetevőjét is jelentik (nem csak a hagyomány, hanem a genetika szerint is), a magyar és az azték jelkészlet egyezése természetes.

A Jóma ligatúra

2/a. ábra. Az azték tál egyik Jóma ligatúrája valójában nem csak két (jó és ma) szójelből áll, hanem található rajta egy kör alakú lyuk/Lyukó hiroglifa is, ami azt jelzi, hogy Jóma isten az életerő és a bőség forrása

2/b. Paziriki szkíta szőnyeg Jóma ligatúrája

2/b. ábra. Zalakaksai hímes tojás tükrözött Jóma ligatúrákkal

A lyuk/Lyukó hieroglifa

3/a. ábra. A tál közepén lévő csodalény szeme a lyuk/Lyukó hieroglifa rokonságába tartozik, ez a szokás (hogy a szem egyúttal lyuk/Lyukó hieroglifa is) jellegzetes eurázsiai jelhasználati eljárás

3/b. ábra. Az anyaistennőre és a tőle induló életre emlékeztető kazahsztáni szarvas a Kr. e. VI-IV. századból, a Tejutat szimbolizáló szarván a jó "folyó", a testén és a szemén a lyuk/Lyukó hieroglifával

3/c. ábra. Minuszinszki kultúra, Kr. e. V-III. század

3/d. ábra. Átlyukasztott tagar (1) szarvasok, az alsó szarvas farán a magyar nyelvet azonosító "lyuk jel közepén fizikai lyuk" ábrázolási konvenció egyik példája látható (ez a jel csak a magyar hieroglif írásban jelent lyukat)

3/e. A székely írás "ly" betűje, a térképeken ma is ez a jel jelöli a kutat és a forrást

Szimmetrikus szövegek

4/a. ábra. Az azték tálon megtalálunk egy további eurázsiai jelhasználati szokást is, a szimmetrikus szövegek alkotására való törekvést, ez a szimmetrikus szöveg a Jóságos úr mondat tükrözött ismétlésével jött létre

4/b. Paziriki szkíta csodalény, farán a szimmetrikus, a középen lévő Lyukó hieroglifától jobbra, vagy balra indulva kétszer is olvasható Nagyságos Lyukó mondattal

4/c. ábra. Az ibrányi honfoglalás kori ezüstkarperec Úristen magas köve olvasatú szimmetrikus mondatjele

4/d. ábra. A karcagi Árpád kori csatkarika szimmetrikus Magas égi kő mondata

Összegzés

Az 1. ábrán látható azték tálról bemutatott valamennyi jelnek (lehetséges, hogy ezek csak a népi jelhasználathoz tartoznak, de az írás fogalmának megfelelnek) és egy jelhasználati jellegzetességnek (a szimmetrikus szövegnek) is van párja a székely írásban és a magyar jelhasználatban. Az elemi jelek közül ilyen a jó, a magas, a lyuk/Lyukó és a szár hieroglifa, valamint a Jóma ligatúra is. (2) Közös íráshasználati jelenség a szimmetrikus szövegek alkotására való törekvés is.

A genetika fejlődésének köszönhetően egyre inkább kézzelfoghatóvá válik, időhöz és térhez köthető a történeti kapcsolat is. A szkítákhoz és hunokhoz fűződő őstörténetünkről a magyar hagyomány is tud. E nagyívű etnokulturális történettel az akadémikus tudomány meghatározó vonulata nem tud és nem is akar mit kezdeni (tisztelet kivételnek!). A "szakmán" belüli pártfegyelem, az általános szakmai és etikai csődhelyzet megakadályozza a múlt tévedéseivel való becsületes leszámolást. A "tudományos konszenzus" dermedten áll a sorra felbukkanó, az íróasztal mellett kiagyalt fantazmagóriáikat felborító összefüggések előtt és egyetlen értelmes mondat sem bukik ki az ajakain.

A nyest.hu Otto von Sadovszky nyelvészeti kutatásait ócsároló cikkében a pamfletet jegyző Horváth Csilla csak annyit tudott felhozni az indián-magyar nyelvi kapcsolat tényei ellen, hogy szinte az egész nyelvtörténetet át kellene írni: "mind az uralisztika, mind az indoeurópai nyelvtudomány eddigi eredményeit is teljesen át kellene dolgozni, és az eddig általánosan elfogadott korszakhatárait is legalábbis néhány ezer évvel korábbra datálni". Igen, valóban ez a helyzet, de a feladathoz hozzá kell még tenni a világ írástörténetének az újrafogalmazását is, mert ma már nem folytatható, mert egyre átlátszóbb a tények politikai okok miatti elhallgatása és letagadása.

Jegyzet

(1) A kora vaskori Tagar kultúra Dél Szibériában virágzott a Kr. e. VIII-II. században. Szoros kapcsolatban van a pontuszi sztyeppe kortárs szkítáival. A. Pilipenko és társai a tanulmányukban felvetették, hogy a genetikai hasonlóság forrása a nyugat-eurázsiak keleti irányú vándorlása volt a bronzkorban, amely valószínűleg szerepet játszott a Tagar kultúra kialakulásában. A kultúra kevert népességét az afanaszijevói és az andronovói kultúra népeiből származtatják és a Pazyryk kultúra embereivel együtt gyakran úgy gondolják, hogy a Tagar alkotja a szkíta kultúrák magját.

A fenti genetikai összefüggésekhez nyelvet bizonyító adatot is mellékelhetünk, a tagar szarvason lévő "lyuk jel közepén fizikai lyuk" ábrázolási konvenció előfordulását. Ez a tagarok magyar nyelvét bizonyítja, mert a két koncentrikus kör csak a magyar jelkészletben jelent "lyuk"-at (3/d. és 3/e. ábra).

A Jóma ligatúra indián előfordulásai is az etnikumjelző szkíta-hun-magyar előfordulások elágazásának tűnnek. S korántsem mellékes körülmény, hogy a Jóma ligatúra az amerikai indiánok leggyakrabban használt, mindhárom Amerikában előforduló jele.

(2) Ezek persze csak a magyar hieroglif írás segítségével történő értelmezési kísérletek, nem állítom, hogy az aztékok pontosan ilyen értelmet és olvasatot tulajdonítottak e jeleknek. Az indián értelmezések és olvasatok azonban legalább esetenként közelállóak lehetnek, amit néhány adat alapján feltehetünk.

Ilyen adat a jelek képi tartalma is. A kacskaringó alakú jó hieroglifa egy égig csapó hullámtarajt ábrázol, a véle társított ma hieroglifa pedig a magasba vezető lépcső jele a kínai írásban. A kettő együtt az Istennel azonosított Tejútra, a magasba vezető égi folyóra utal.

Ide tartozik az Otto von Sadovszky által említett penut yomi "sámánorvos" szó is, amelyet a magyar jó szó rokonának tartott. Ez a penut yomi szó valamiképpen összefügghet az azték tálon látható Jóma ligatúrával.

(3) Korábban Ördög László, újabban Juhász Zoltán sikerrel kutatta az indián-magyar népzene egyezéseit. Nyilvánvalóan nem véletszerű és kivételes, hanem rendszerszerű és rokonságon alapuló, meggyőző párhuzamokat találtak.

Ördög László így számol be az indiánok között végzett kutatás eredményéről: "Mintegy négyszáz dalt sikerült összegyűjtenünk. Jártunk például a Titicaca-tó melletti punói karneválon, közel négyezer méter magasban, de gyűjtöttünk az egykori inka főváros környékén, illetve az Andok kis indián falvaiban is, tengerszint feletti ötezer méteres magasságon. A legmeglepőbb számomra az volt, hogy az indiánok eredeti dalai, csaknem kivétel nélkül, a régi stílusú népdalainkra emlékeztettek, azaz a hangnemük lá végű pentaton, ereszkedő dallamvonallal. Sőt néhány tiszta kvintváltó is akadt köztük."

Juhász Zoltán népzenekutató A magyar népzene Eurázsia és Amerika zenei térképén című akadémiai székfoglaló előadásában 36 kultúra 36 000 dallamára kiterjedő vizsgálatukról számolt be. Elmondta, hogy kutatásuk során először meghatározták azokat a dallamvonal-típusokat, melyek változatai egyszerre több kultúrában is előfordulnak. Ezután először ezek között a dallamvonal-típusok között kerestek olyan csoportokat, melyek együtt, egyszerre több kultúrában is honosak. Öt ilyen jellegzetes csoportot találtak. Ezek közül három csoport lényegében földrajzi közelségben és történelmileg igazolt kulturális kölcsönhatásban élő kultúrák közös zenei kincsének bizonyult, kettő azonban nagy földrajzi távolságban élő és egymással már igen régen biztosan nem kölcsönható kultúrák közös örökségének látszik. Pontosan e két csoportot lehetett kimutatni a magyar népzene dallamvonal-típusai között is, méghozzá olyan meghatározó számban, hogy népzenénket e feltételezhető zenei ősnyelv egyik legközelibb leszármazottjának kell tekinteni.

„Jó lenne, ha ezeket a tisztán zenei adatokból levont következtetéseket más területek (nyelvészet, régészet, folklór és tárgyi népművészet, stb.) kutatói is érdemeseknek tartanák a saját eredményeikkel való összevetésre. Ugyanakkor az általunk kidolgozott módszerekről biztosan elmondható, hogy jó reménnyel lehetne őket alkalmazni a felsorolt területeken, nagy mennyiségű adatokban rejlő összefüggések kimutatására. Nagy örömömre szolgálna, ha az MMA tagsága között minél többen kedvet kapnának a kutatás kiterjesztéséhez saját területükre" – összegezte előadását Juhász Zoltán.

Juhász Zoltán gondolatához csak annyit tudok hozzátenni, hogy az MMA korábbi elnöke évekig hitegetett, majd minden indoklás nélkül elzárkózott az írástörténeti kutatási eredmények bármiféle bemutatása elől. Mandics Györgyöt azonban, aki a székely írás antik eredetét kutatóknak kiosztotta a "sírrabló brigantik" jelzőt, azonnal hozzásegítette könyvének bemutatásához és egy sajtókonferenciához. Ugyanazok az írásalkotással kapcsolatos kultúrprioritási ábrándok vezethették, mint Laszlovszky Andrást? Azonos alapállásról és abból következő magyar- és tudományellenes magatartásról lenne szó?

Irodalom

Damgaard, PB; et al. (2018. május 9.). "137 ősi emberi genom az eurázsiai puszták egész területéről" . Nature. Természetkutatás. 557 (7705)

Juhász Zoltán: A világ népdalainak összehasonlító kutatása

Juhász Zoltán: A magyar népzene helye Eurázsia és Amerika népzenei kultúráinak térképén, Akadémiai székfoglaló előadás – 2014. június 20.

Pilipenko, Aleksandr S. (2018. szeptember 20.). "A vaskori tagar populáció anyai genetikai jellemzői Dél-Szibériából (ie . 1. évezred)" . PLOS One . doi : 10.1371 / journal.pone.0204062 .