Régen várt elismerése a székely írás identitásügyi (nemzeti, történelmi, kulturális stb.) jelentőségének a közelmúltban átadott új épületbe (méltó helyére: a Várba) költözött Miniszterelnöki Hivatal kertjében felállított új szobor és annak rovásírásos szövege. Ez a gesztus mintha politikailag a helyére tenné a székely írást. A magyar hieroglif írás (nemzeti íráskultúránk másik fele) eddig is ott volt a címerünkben a hármas halmon álló kettős kereszttel jelképezve.
Örömmel, tisztelettel fogadjuk és köszönjük ezt az új rovásfeliratot! Újult erővel dolgozunk azon, hogy a korai magyar nemzeti írások (a székely írás és a magyar hieroglif írás) tudományos értékelése is a méltó helyére kerüljön.
Örömmel, tisztelettel fogadjuk és köszönjük ezt az új rovásfeliratot! Újult erővel dolgozunk azon, hogy a korai magyar nemzeti írások (a székely írás és a magyar hieroglif írás) tudományos értékelése is a méltó helyére kerüljön.
1. ábra. A Miniszterelnöki Hivatalt és a miniszterelnököt meglátogató vendégeink szembesülhetnek a magyarság egyik legnagyobb kincsével, a "rovásírással"
2. ábra. A magyar hieroglif írás Egy országa "Isten országa" olvasatú mondatjele, azaz kettős keresztje és hármas halma a köztársasági elnöki palota erkélyén
Átugorható szállásreklám a The Ronettes ürügyén
Ez a végérvényes és megváltoztathatatlan hibák őszinte beismerésének pillanata. Mert ugyan oldalakon keresztül sorolhatnám a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház érdemeit, de itt az idő sort keríteni az őszintére is. Nem a természeti környezettel, nem a fürdőszobák felszereltségével és a szobák szépségével, kényelmével van baj, hanem - szomorúan vallom be - a szállásgazdával, vagyis e sorok írójával. Hogy a nyájas olvasó is fel tudja mérni a helyzet tragikumát, előbb meg kell hallgatnia az alábbi zeneszámot:
Nos, egyszer voltam az egykor létezett NDK-ban egy üdülésen, ahol a szállásgazda műsorral szórakoztatta a kedves vendégeit. Ennek során énekelt és táncolt is, sőt ez utóbbi keretében még az asztalra is felugrott és ott is illegette magát. Ez a kép motoszkál bennem a közel 30 éves szállásadói pályámon. Ilyenkor fel-felmerül az önvád is: valóban mindent megtettem azért, hogy a vendégeimet elkápráztassam?
Ami a táncmozgás és az asztalra való felmászás fizikai lehetőségét illeti, erre még - némi segítséggel - talán vállalkozhatnék. A kedves vendégeim bizonyára jót mulatnának az esetlen idétlenkedésemen. Azonban a The Ronettes előbb megnézett produkciója láttán inkább letennék erről. Ugyanis énekelni is kellene s ezt nem illik megkísérelni az én adottságaimmal. Már a testmozgásom sem oly kecses, mint ezeké a drága leánykáké, és - sajnos - énekelni sem tudok olyan megrázó szépséggel, mint ők. Ezért nem marad számomra más, mint, hogy töredelmesen bevalljam: a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház gazdája korántsem tud olyan műsort adni a Velemérre tévedő nagyérdemű közönségnek, mint a The Ronettes. Legfeljebb a hozzájuk kapcsolódó emlékeimet tudom elmesélni.
Amikor ez a szívbemarkoló zeneszám (velem együtt) még újnak számított, akkor volt egy Orionton táskarádióm, ami állandóan a fülemhez volt nőve. Azzal utaztam a villamoson, azzal ettem a reggelit, azt hallgattam az iskolai szünetben (a mateklecke másolása helyett) és persze ez szólt a párnám alatt is, amikor elaludtam. S ha véletlenül sikerült elcsípnem a The Ronettes zenéjének néhány taktusát a recsegő és ropogó távoli adók valamelyikén, akkor boldog voltam. Hiszen íme a bizonyság ország s világ előtt arról, hogy a világ szép és élni érdemes! Még akkor is, ha a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház gazdája jobban teszi, ha nem táncol és nem énekel.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés