2019. május 10., péntek

Rumi Tamás nem azt akarta mondani, hogy mindenki hülye, csak én vagyok helikopter

Ám az olvasó - ha megfelelő rovológiai terepismeret birtokában olvassa Rumi Tamásnak a Rovásinfoban megjelent "Wikipédia kezdőlap - rovásírás" c cikkét - a szerző akarata ellenére is könnyen hasonló következtetésre juthat. Ugyanis, ha ellenőrízhetően igazat beszélek és valóban egyedül állok ezzel (ahogyan Tamás mondta), akkor aligha van lehetőség gyökeresen eltérő következtetésre. 

A Rovásinfo szerkesztőjétől ez állhatott a legtávolabb. Ám minden cikk megírásához szükséges némi tárgyi tudás és intelligencia, mert ezek hiányában értelmes olvasóknál a kívánt hatás ellenkezője "jöhet be". Ő csak azt akarta mondani, hogy egy troll vagyok (1), aki tönkreteszem a wikipédia Székely-magyar rovásírás szócikkét. Csakhogy érveinek és következtetéseinek az ellenkezője közelebb áll az igazsághoz.   




1. ábra. A szójelekből alkotott énlakai Egy Isten mondatjel, amiről Rumi Tamás nem hajlandó tudomást venni, ám attól még létezik


Rumi Tamás elmondja, hogy 2012-ben vagy tíz hónapon keresztül "deformáltam" az említett szócikket, hogy az alkalmas legyen a "saját hosszú lére eresztett" nézeteim illusztrálására. Szerinte ez volt "a változtatások egyetlen célja". Rumi Tamás szerint ezek "kizárólag Varga Géza elméletére jellemzőek" és a közreadásukat (lévén ez a "személyes vélemény kifejtése") nem támogatja a wikipédia szabályzata sem. 

Fel is sorolja a nekem tulajdonított és általa tévesnek minősített nézeteket (2. ábra). A közreadott listája nem is teljes. Kiegészíthető lenne azzal is, hogy szerintem a nemzeti írásunk neve helyesen székely írás (2). Tehát Rumi Tamásnak azt is be kellett volna barnítania az alábbi szövegben.






2. ábra. Részlet Rumi Tamás cikkéből, amelyben beszínezte a szerinte csak általam vallott részleteket



A 2. ábrán látható kiemeléseket sorra véve bárki ellenőrizheti, hogy trollkodásról, vagy hozzáértő segítségről van-e szó. Itt és most csak az első kifogását ellenőrízzük, de hasonló eredményre juthatnánk a többivel is. Szerencsére Rumi Tamás téved, amikor azt gondolja, hogy ezzel a véleményemmel egyedül állok, ezért a helikopterségemet sem kell kőbe vésni. A saját környezetét illetően azonban igaza lehet.


Csak szerintem vannak a székely írásnak szó-, szótag- és mondatjelei?

Rumi Tamás szerint egyedül állok ama véleményemmel, hogy a székely írásnak vannak szó-, szótag- és mondatjelei is. Ez arra utal, hogy a Rovásinfo szerkesztője még nem olvasta el Németh Gyula nevezetes 1934-es, a székely rovásírásról írt tanulmányát, vagy átsiklott annak egyes részletein. Pedig ez egy alapmű, amit mindenkinek ismernie kellene, aki a székely írással foglalkozik. Ebben a tanulmányában a neves turkológus megemlíti, hogy Veit Gailel pozsonyi hazánkfiának az 1500-as évekből ránk maradt feljegyzése szerint a székelyeknek szó- és mondatjelei is vannak.  Thelegdi János a Rudimenta című könyvecskéjében (ami szintén a rovológusok egyik kötelező olvasmánya) kellő alapossággal mutatja be a szótagjeleinket, közölve a rajzukat, a típusukat és a hangalakjukat is. Hogy a Rovásinfó szerkesztője miért tagadja le őket, azt csak találgatni lehetne (3).  




3. ábra. Néhány szó- és mondatjelünk


Ez az egy példa elegendő is a fejezetcímben olvasható kérdés eldöntésére. Nem igaz, hogy csak szerintem vannak szó- szótag és mondatjeleink, amiből következően nem én rombolom a rovatot, hanem a szerkesztő úr wikipédiás elvbarátai. 

Rumi Tamás kedvéért felsorolok néhány további érvet is. Például azt, hogy Szekeres István és Simon Péter is szójeleket tart a székely betűk előzményének, én pedig táblázatba is szedtem néhány - mai napig használt - szójelekből alkotott mondatjelünket (3. ábra). Tehát nem valamiféle kósza mellébeszélésről, vagy fantáziálásról van szó, hanem ismert és tapintható tényekről. Ha ezekről szót ejt valaki a wikipédia aktuális szócikkében, akkor azt nem lehet kizárólag az én véleményemnek minősíteni, mert ez egy többek által emlegetett tudományos tény. 

Más dolog, hogy a hazug finnugrizmus nem szeret beszélni a szó-, szótag- és mondatjeleinkről, mert az megakadályozza a székely írás arameus-szogd-ótürk vonalon való hamis származtatását. Ha tehát Rumi Tamás ismerethiányon és gyűlöleten alapuló álláspontjának és hasonszőrű társai irtóhadjáratának köszönhetően ez az igaz álláspont a szerkesztőháború miatt eltűnt, vagy háttérbe szorult a szócikkben, akkor azért nem engem terhel a szakmai-erkölcsi felelősség. Az ismert tudományos tények képviselőjeként becsületes emberek körében nem minősülhetek trollnak, sokkal inkább szócikkrombolók azok, akik a jelenlegi kaotikus állapotért felelősek, akik egy magyar- és tudományellenes prekoncepció érdekében kitörlik az igaz állításokat. 

Rumi Tamás a cikkében szerkesztési háborút emleget és arról beszél, hogy a wikipédia magasabb jogú szerkesztői magára hagyták ezt a szócikket. Hogy ez felszólítás volt-e az említett, forrásokban szereplő és rajtam kívül több kutató által is vallott tudományos tények törlésére, azt bárki ellenőrizheti a wikipédia megnevezett szócikkének mai állapota alapján. Amikor Rumi Tamás a szócikkre idézi a "magasabb jogú szekesztőket", akkor közönséges valótlanságokat emleget indoklásul. Az eredmény a magyar nemzeti kultúra egyik legfontosabb teljesítményét bemutatni hivatott szócikk szégyenteljes állapota. Tele van égbekiáltó ostobaságokkal. 


Rumi Tamás a következőképpen fejezi be a cikkét: 

"Jelen cikknek nem célja Varga Géza elméleteinek vizsgálata." 

Nem tudjuk meg tőle, miért nem vizsgálja meg az elméleteimet, amikor ez lenne a kézenfekvő eljárás. Illett volna utána nézne, hogy kinek is van igaza, ám ettől tudatosan elzárkózik. Talán azért, mert nem a tudományos tisztázás volt a célja, hanem a jelzői rám aggatása? Ha egy tudományos igényű értékelés esetén be kellene ismernie, hogy a rám szórt állításai nem igazak, s hogy minden nekem tulajdonított nézet megegyezik a tényekkel, akkor nem használhatná rám a troll kifejezést. Fordítva ül a lovon. Azok rombolják a szócikket, akik a nézeteimet rendre kiírtják a wikipédiáról.

A Rovásinfó szerkesztője "... felhívja a figyelmet, hogy bár a Wikipédián bárki javíthatná, módosíthatná a cikket, egy idő után ez felesleges szélmalomharc lesz a tudományos eredményekre, mások elgondolásaira fittyet hányó, a közös munkát még hírből sem ismerő időmilliomos trollokkal szemben …"

Nos, ha az álláspontom - mint fent láttuk - a tudományos tényekkel megegyezik, ám Rumi Tamás mégis szélmalomharcot ígér, akkor ez a wikipédiaszerkesztők eljárásának tudománytól és becsülettől való függetlenségét jelzi. Amiről eddig is meggyőződhettünk már, most azonban ennek a szócikkpusztító társaságnak megismertük az egyik elvbarátját is. 

Az időmilliomos jelzőm annak elismerése, hogy sokat dolgozom és ez felmérhető az eredményeimen is. Pedig egy nap nekem is csak 24 órából áll. Aki azonban hozzám hasonlóan 10-12 órát dolgozik minden nap, közel 50 éven át, az szükségképpen időmilliomos gyanújába keveredhet a tévé előtt sörözgetők szemében. Azért dolgozom ilyen sokat, hogy a magyar írástudomány - ha egyáltalán beszélhetünk ilyesmiről - az évszázados hazudozás után kikecmereghessen az elképesztő csődhelyzetéből. S ha már a munkámnak köszönhetően abban a helyzetben vagyok, hogy meg tudom válaszolni a rovológia néhány fontos kérdését, akkor erkölcsi kötelességem ezt meg is tenni. 

Ami pedig a közös munkát hírből sem ismerést illeti, megint csak téved a szerkesztő úr. Már az első könyvünket, a Bronzkori magyar írásbeliség című első könyvünket is hárman írtuk (és benne beszámoltam a Nemetz Tiborral végzett közös valószínűségszámításunkról, azaz ő volt a negyedik társ). A legutóbb megjelent Magyar hieroglif írás bevezetőjében pedig huszonhét néven nevezett segítőtársamnak mondok köszönetet. Sokan nincsenek is megemlítve, mint például a kitűnő Makkay János régész, aki a Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyvében emlékezett meg az egyetértésünkről és a kapcsolatunkról.

A közös munkának nem vagyok az ellensége, amit bizonyít, hogy minden jó kezdeményezést támogatok, amennyire az erőmből telik. Inkább arról van szó, hogy a szakmailag és emberileg alkalmatlan emberekkel nehéz bármit is kezdeni.


Jegyzet

(1) Én inkább a magyar rovatromboló kifejezést használtam volna, de most a troll került az asztalra, ezt kell megérteni. Utána is néztem, mit jelent pontosan ez az idegen szó, valóban a rovatrombolókra alkalmazzák-e. 

Nos, a wikipédia szerint a troll az internetes szlengben olyan személy megnevezése, aki provokatív, ingerlő módon, tárgyhoz nem tartozó üzenetekkel bombáz egy internetes közösséget (például internetes fórum, chat, blog, levelezőlista), vagy személyes hitbeli meggyőződését ellentmondást nem tűrő, pökhendi erőszakossággal sulykolja, azzal a konkret szándékkal, hogy más információkat nyújtson be, vagy más módon zavarja, lehetetlenítse el a témába vágó eszmecserét. 

Gondolom, mindenki számára nyilvánvaló, hogy ez nem az én leírásom.

(2) A Magyar hieroglif írás c. kötetben külön fejezetet szenteltem a nemzeti írásunk elnevezésének. Varga Csabával, Sándor Klárával és Benkő Elekkel egyetértünk abban, hogy a Sebestyén Gyula javaslatára közel száz évig használt székely rovásírás elnevezés nem helyes, hiszen az írásunknak egyetlen régi, hiteles rótt emléke sem maradt ránk. Az újabb kutatások pedig azt is nyilvánvalóvá tették - teszem hozzá - hogy a korai korszakokban is több írástechnológiát alkalmaztak a rögzítésére. Ezek miatt indokolatlan a rovástechnológia túlhangsúlyozása és az elnevezésbe való beemelése. A wikipédiás szócikk címéül választott székely-magyar rovásírás elnevezés ezen felül azt is tükrözi, hogy valakik az egyébként nemes politikai álláspontjukat éppen itt gondolták célszerűnek felmutatni. Talán a székely írás közös kultúrkincs voltát, a székelyek meg az anyaországi magyarok közös tulajdonosságát, egymás iránti rokonszenvét szerették volna ezzel is jelezni? Ez szívet-lelket melengető gondolat, ám alkalmasabb lett volna e célra egy plakát. Igaz, az pénzbe kerül. A nemzeti írásunk elnevezése azonban nem arra való, hogy a pillanatonként változó szakmai és a még oly nemes politikai szempontokat kövesse és hirdesse. Hiszen mindenki tudja, hogy a székelyek is magyarok. Ezek miatt az írásunk egyedi azonosítására éppen elegendő a székely írás megnevezés. A székely-magyar rovásírás elnevezés csak kiötlői és alkalmazói szakmai felkészületlenségét hirdeti. 

(3) A szerkesztő úr részéről ez érzelmi kérdés lehet. 

Rumi Tamás az egyik szerzője volt az Élő rovás című kötetnek, amelyben olvashattam a rovás q, w, y és x "feltalálásáról". Nem humornak volt szánva, hanem a történelmi nevek és idegen szavak leírásának könnyítésére találta fel valaki. Ezt úgy értékeltem az egyik cikkemben, mint a magyar értelmiség szégyenét. Azóta is így gondolom, mert szerintem nem szerencsés dolog rendszert csinálni a suksükölésből és még emlékművet is állítani neki. Az álláspontom addig is ismert volt, de ha bárki megkérdezte volna, akkor szívesen el is magyarázom, vagy lektoráltam volna a megjelenés előtt álló kéziratot. 

A történelmi neveket is, meg az idegen szavakat is le lehet írni a meglévő székely betűkkel. A w helyett megteszi a v is (stb.), mert ugyanúgy hangzik és mert a székely írás azt rögzíti, amit hallunk. Bár ezzel az eljárással a Széchenyiből Szécsényi lesz, de ez az utóbbi a helyes, az előbbi pedig csupán a latin betűs írásunk "helyesírási hibája", amit nem szabad átültetni a rovásba, hiszen attól kezdve a rovásírásunk is hibás lenne. 

Az igaz, hogy a különböző latin alapú írások átveszik egymástól a történelmi nevek, vagy a városnevek betűhű lejegyzését, de ez - a közös ősforrás miatt - csak a latinból kialakult nemzeti írások körében működik. Ezért a német neveket a latinbetűs magyar írásunkban is úgy írjuk, mint a németek. Ez az elv azonban csak a latinból kialakult nemzeti írásokban érvényesül, a cirillben és a rovásban már nem. Tehát a Friedrich nevet a rovásban is, meg a cirillben is Fridrih-nek kell írni, a New York-ot pedig Nyu Jork-nak. 


4. ábra. Cirill betűkkel is Fridrih-et kell írni Friedrich helyett


Ha valaki mindenképpen jelezni akarja, hogy miként is írnak latin betűkkel egy adott nevet, vagy idegen szót, az a rovásírásos szövegben egy zárójelben közölheti a latin betűs alakot is. Így járnak el a szerzők a kínai szavak esetében is (zárójelben közlik a kínai jelekkel írt szót), egyébként ugyanis mind az 57 ezer kínai jelnek ki kellene dolgozni a hazai "rovás" megfelelőjét.  

Amikor azt kérdezte Rumi Tamástól egy ellenem indított perben a bíróság, hogy szerinte normális dolog-e, ha valakit legazembereznek azért, mert leleplez egy hamisítványt, akkor  Rumi Tamás habozás nélkül rávágta, hogy igen, ez egy megszokott dolog a tudományos életben. Ugyanis én voltam az, aki lelepleztem a Szent Istvánnak tulajdonított rovásüldöző rendelet hamis voltát. A hamis rendeletszöveg elterjesztésében oroszlánrésze volt Forrai Sándornak, ezért az őt sztároló Friedrich Klára az interneten legazemberezett engem. Nem a fél országot megtévesztő hazugság, hanem a leleplezése ellen volt kifogása. Rumi Tamást a tárgyalás után megkérdeztem: miért mondta azt, hogy ez természetes a tudományban, amikor ez nem igaz. Azt válaszolta, hogy azért, mert őt Friedrich Klára tanította meg a rovásra. 

Azaz létezhet egy társaság, amelyiknek mintha nem a szakmai értékek, nem az igazság és a becsület, nem az országot megerősítő szent király tisztelete és nem a székely írás helyes használata lenne a legfontosabb, hanem valami más. Ezzel a körrel kellene értelmes párbeszédet folytatnom? Többször jelét adtam már annak, hogy szívesen együttműködök bárkivel egy-egy jó ügy érdekében s a székely írás leírása ilyen ügy. Azonban a túlságosan nehéz, vagy reménytelennek látszó célkitűzések a dolgok természeténél fogva hátrébb tolódnak a sürgősen elintézendők listájában.


Irodalom

Varga Géza: Veit Gailel a székely szó- és mondatjelekről

Thelegdi János: Rudimenta

Makkay János: Csallány Dezső megkísértése a rovásírással, A nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve (44), Nyíregyháza 2002. 

Varga Géza: Magyar hieroglif írás

Varga Géza: Szent István és a rovásírás

Varga Géza: A szlovén hátterű Doncsecz wikipedia-szerkesztő újra pusztítja a magyar kultúrát

Varga Géza: Mi a teendő akkor, ha a wikipedia szerkesztői visszaélve a hatalmukkal, egy létezésre méltó szócikket törölnek a baráti körükkel, lábbal tiporva a wikipédia irányelveit?

Varga Géza: A Magyar Nemzeti Múzeumból irányítja valaki a wikipédiás rovásüldözést?

Varga Géza: Mandics György róvott múltja

Varga Géza: Az énlakai Egy Isten mondatjel

Varga Géza: A wikiwand újabb hazugságai, ezúttal Sándor Klára álláspontjáról

Varga Géza: Nemetz Tibor matematikus rovológiai jelentőségű valószínűségszámítása







A veleméri Csinyálóház egy különleges őrségi szállás (két háló, fürdőszoba, étkezőkonyha, 5 ágy, nagy terasz)  a kertjében lévő tóka tündérrózsái és a levelein napozó békák érdekes látnivalót kínálnak öregnek és fiatalnak 


A veleméri Szentháromság-templom, amelynek két rovológiai nevezetessége is megtekinthető


Ha Ön, kedves olvasó eddig eljutott a cikk olvasásával, akkor megérdemel egy kis ajándékot, egy különleges nyaralási ötletet.  Elfogadna olyan ajánlatot, amiben nem csak őrségi szállás, hanem némi kulturális csemege is van, ami nem kerül túl sokba? Akkor megtalálta! Ajánljuk magunkat! Ez persze nem mentes minden önérdektől, viszont kétségtelenül egyedi. Az általunk javasolt őrségi szálláson a magyar hieroglif írásról is folytathat eszmecserét, nem is beszélve a Sindümúzeum díjtalan meglátogatásáról az itt eltöltött nyaralás alkalmával. S mindez (a beszélgetés és a Sindümúzeum is) teljesen díjtalan. 


Amennyiben Ön az őrségi szállás félpanzióvalőrségi szállás medencévelőrségi szállás SZÉP-kártyávalőrségi szállás Őriszentpéteren, netán az őrségi szállás Szalafőn keresőkulcsok mentén keres magának egy őrségi lakosztályt, vagy őrségi szálláshelyet az írástudomány és a szép táj mellé, akkor mi tudjuk ajánlani a legkedvezőbb megoldást! 

Az írástörténet és az őrségi jelkincs iránt érdeklődő igényesek, mint Ön is,  aligha találnak jobbat a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóháznál, e jellegzetes őrségi szálláshelynél, mert írástörténész által működtetett Cserépmadár szállás és Csinyálóház Veleméren is csak egy van. Igazán kár lenne haboznia, inkább hívja a 06(20)534-2780-as telefonszámot a rovológus által vezetett őrségi szállás lefoglalása végett!



A veleméri Csinyálóház (egy különleges őrségi szállás) mellett várja a felújítást a százhúsz éves pajta

2 megjegyzés:

  1. Imre Teglasy hozzászólása a fészbuk Finesz rovatában: "Bár a humán tudományok terén a legnehezebb kivitelezni azt a szabályt, mely szerint elfogulatlan és harag nélkül (sine ira et studio) való hozzáállással kell pártolnunk a tényeken alapuló igazságot, ezt a tacituszi bölcsességet még törekvés szintján sem nagyon találjuk meg az "akadémikus" tudományos körök legtöbb képviselőjében. Éppen ezért üdítő, fölemelő, sőt katartikusan megtisztító Varga Géza munkássága, immár sok évtizedes fáradozása, mellyel a habsburgiánus, majd a bolsevik félremagyarázás és hamisítás helyett igyekszik hol tiszta vizet, hol nemes bort önteni a magyarságtudomány írástörténeti kupájába. Köszönjük meg neki és vfogadjuk nagy szeretettel e mindannyiunk érdekében folytatott tudományos szabadságharc eredmányeit! Életre fel!"

    VálaszTörlés