2018. november 24., szombat

Se nem magyar, se nem rovásírás - válasz a nyestponthu cikkére

Örvendetes, hogy a nyestponthu időnként foglalkozik a székely írással. Ezt tette 2012. július 2-án is, a Se nem magyar, se nem rovásírás c. cikkében. A hasonló írások alkalmat teremtenek a kérdések közvetlen megbeszélésére azok számára, akik nincsenek a hozzászólók köréből kizárva. E sorok íróját (később) az admin egy olcsó ürüggyel megfosztotta a közbekotyogás lehetőségétől. Egy kilenc kérdést tartalmazó levelet ugyanis, a jobb áttekinthetőség kedvéért kilenc külön levélben válaszoltam meg és ez kiverte nála a biztosítékot. A nem túl épületes szabályok között valóban szerepelt az özönlevél tilalma s ez kitűnő alkalmat nyújtott neki a másként gondolkodó kirekesztésére. Ha nem a tudományos haladás a fontos, akkor ez egy méltányolható eljárás. Szerencsére e kitiltásom nem lehet valódi akadálya az alapos válasznak, amire - kicsit megkésve - most kerítek sort. 




1. ábra. A berekböszörményi gyűrűn ez a három, a székely írás "n" "sz" és "g" betűjével azonos alakú szójelből álló szöveg ismétlődik, ám nem a Székelyföldön került elő és szójelekként kell elolvasni - kérdés, hogy számíthatunk-e a megemlítésére az MTA berkeiben készülő rováskorpuszban?




A nyest.hu cikke a témacsoportban elhangzottakra válaszolt. A továbbiakban a cikk dőlt betűkkel idézett megállapításaira térek ki.

A cikk a következő mondatokkal vezeti be a tárgyalt témát: "Az őstörténet kutatói összedugták a fejüket, és számot vetettek azzal, amit tudnak, és amit nem. Kitől örököltük a székely írást? Miért nem jó a „magyar rovásírás” elnevezés? Mi a kutatók legfontosabb feladata a közeljövőben?" Előzőleg (2012. június 14-én) a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontja Történettudományi Intézetének Magyar őstörténeti témacsoportja ülést tartott és nyilatkozatot adott ki a székely írásról. Ez a magas tekintélyű kör dicséretes módon elhatározta a székely írás emlékeinek felmérését és közreadását. Ez nehéz feladat, mert az akadémikus prekoncepciók akadályozzák a tisztánlátást és az igazmondást. Róna-Tas András például véletlennek tekinti a székely jelek és a magyar népi hieroglifák közötti hasonlóságot, bár a véletlen a tisztességes tudomány számára nem is létezik. Az akadémikus "tudomány" nem hajlandó tényként kezelni a székelyek szó- és mondatjeleinek létét sem, bár erről Veit Gailel tollából hiteles híradás maradt fent és a Magyar hieroglif írás c. kötetemben azonosítottam is őket. Az elméleti alapok gondos tisztázása nélkül a tervezett rováskorpusz csak az akadémikus áltudomány szégyenoszlopa lehet. A rováskorpusz szerzőinek - eddigi munkásságuk alapján - nem elegendő a tudása e feladathoz, amint a pályatársaiké sem. Ám, ha az egyébként kitűnő szerzők felkötnék a gatyamadzagot és összeszednék a piacon már megtalálható tudást, akkor összehozhatnának egy, a kor színvonalán álló rováskorpuszt. Amivel azonban az akadémikus "tudomány" körében vitát keltenének és egzisztenciális problémákat idézhetnének a saját fejükre. A kormányzat ugyan mintha fogékony lenne az őstörténeti "új idők új dalaira", ám az akadémikus rovológia olyan bástyákkal védett szakterület, ahol a hozzá nem értésre és a magyar őskultúra megvetésére alapozott "gyanakvás" légköre fokozottan érvényesül.


"Ezt az írást tudományos körökben mindig gyanakvás övezte." 

A beismerés valós helyzetet tükröz, a helyzet azonban sokkal súlyosabb az ártatlannak tűnő puszta gyanakvásnál. A székely rovásírással kapcsolatos tudományos gyakorlat olyan fokú szégyen, ami Trianonhoz és az ártatlanul lemészárolt hétmillió magzat esetéhez fogható. Az akadémikus áltudomány képviselői, a régészek, nyelvészek és történészek - tisztelet a kivételnek - az egyetemi oktatás alacsony színvonalának köszönhetően nem ismerik a székely írást, sőt köreikben már a rovásírás megemlítése is gúnyolódásra ad okot. Sokan közülük kifejezetten sikkesnek érezhetik azt, ha bejelentik, hogy nem értenek a rovásíráshoz. Mintha nem tartozna hozzá a tudományukhoz és a magyarságukhoz a nemzeti írásunk ismerete (esetenként mindkettővel baj lehet). A tragikus helyzet azonban messze túlnőtt a gyanakváson. 

A Magyar Nemzeti Múzeumban barbár módon lereszelték a budapesti hun jelvény rovásjeleket hordozó felületét és nemlétező latin betűk vizionálásával letagadták róla az átvételi elismervényen még szereplő rovásjeleket is. Ezért az akadémikus "tudomány" teljesítménye akár a leletrongálásra való hajlandósággal, azaz köztörvényes bűncselekménnyel és a hozzá kapcsolódó szerecsenmosdatással (a bűncselekmény letagadásával, a bűnösök védelmével, valótlanságok állításával, az államtitkár félrevezetésével) is jellemezhető.



A nyestponthu szerzője szerint "csupán két-három kutató foglalkozott vele behatóbban"

A szerző nem árulja el, hogy kire gondolt. Feltehetően az akadémikus kutatás "fővonali" (a jelző a wikipédia bölcsességhiánnyal élő szerkesztőitől származik) képviselői: Róna-Tas András, Vásáry István és Sándor Klára jelenhettek meg a lelki szemei előtt. Ők ugyanis az ótürk származtatás mellett tették le a garast annak idején. Később ugyan ettől visszatáncoltak és ma már az az akadémikus "tudomány" fővonali álláspontja, hogy fogalmuk sincs, honnan származik a székely írás, ám erről a nyestponthu szerzője még nem értesülhetett. Ezért aztán a cikk "behatóbban" jelzője is csak egy semmitérő blöff, nem több a tudáshiány fokozásánál. Nem tudhatjuk, de feltételezzük, hogy meg sem fordult a szerző fejében Simon Péter, Erdélyi István és Vékony Gábor neve (mert ők magyarkodással is vádolhatók?). A "körön kívüliek" (Forrai Sándor, Szekeres István, Varga Csaba és e sorok szerzője) - természetesen? - szóba sem jöhettek, mert mi bármit csináltunk, vagy nem csináltunk, az a "fővonal" és a nyomában lihegő nyestponthu számára nem is létezik. 



2. ábra. A berekböszörményi Árpád kori gyűrű



"Ilyen emlékek kizárólag Székelyföldről származnak, nincs nyoma annak, hogy valaha a magyarság szélesebb körei használták volna" - idézi a nyestponthu a témacsoport elképesztő téveszméjét. 

A tétel azért elképesztő, mert százával ismertek azok a népi, uralmi, vallási és régészeti írásemlékek, amelyek cáfolják ezt a képtelen fantazmagóriát. A székely írás kizárólagos székely voltát azért erőltetik minden tény dacára, mert a finnugrista őskoncepció szerint a székely írás csak idegen eredetű lehet. Ezért találták fel a székelyek külön, török eredetét is, bár arra sem volt soha, semmiféle adat. Ez esetben azonban állíthatnák, hogy az eredetileg török székelyek magukkal hozták a török kultúra részét képező rovásírást is. Ezért egy magára valamit is adó "fővonali" kutató nem hajlandó észrevenni, hogy a székely írást és előzményét, a magyar hieroglif írást használták a Székelyföld határain kívül is.

Ez a "kizárólag Székelyföldről származnak" azért téveszme, mert éppen elég nyom létezik (1 - 4. ábra), csak a felismerésükhöz értő szemre és a prekoncepciók elvetésére lenne szükség. Olyasfajta nyitottság és becsületesség kellene, párosulva a tudományos haladás iránti elkötelezettséggel és a tények iránti alázattal, amivel a rováskorpusz készítői és általában az akadémikus tudomány meghatározó képviselői mintha nem rendelkeznének. 




3. ábra. A karcagi, Árpád kori csatkarika minden jele azonosítható a székely írás valamelyik jelével, csak nem betűzve, hanem szójelként kell elolvasni őket - persze ez sem a Székelyföldön került elő



4. ábra. Őriszentpéteri tál a székely írás jeleivel egyeztethető népi hieroglifákkal - s Őriszentpéter igen messze esik a Székelyföldtől 






"Kitől örököltük a székely írást?"


Az is írja a nyestponthu, Sándor Klárát idézve, hogy "a székely írás a török népek körében használt sokféle írással állhat közeli kapcsolatban, de kialakulásának története még tisztázásra vár" és hogy "Thuróczy János két, korábban össze nem függő motívumot kovácsolt eggyé: hogy a székelyek a hunoktól származnak, illetve hogy saját írásuk van"

Arra azonban, hogy ez a két motívum korábban nem függött össze, semmiféle adattal nem szolgál. Nem is szolgálhat, hiszen - régészeti leleteik alapján - a hunok használták a székely írás előzményét (6-7. ábra) s ennek emléke joggal maradt fent a magyar hagyományban (az 1500-es évek magyar értelmisége még jól tudta, hogy a székelyek a hun írást használják).

A cikk kinyilatkoztatásai egymással is ellentmondásban vannak. Ha még tisztázatlan a székely írás kialakulásának története, akkor ugyan miből gondolja, hogy a török népek írásaival állhat közeli kapcsolatban (amikor az indiánok népi jelkészletével több azonos jelünk van, mint az ótürk írásokéval)? E különös ellentmondás magyarázata az, hogy a kutatás lehetséges körét Róna-Tas András anno meglehetősen szűk területre korlátozta s nem maradt más (az akadémikus kör által elismert írások közül), ahonnan eredeztetni lehetne a székely írást. Azt pedig - szerintük - mindenképpen eredeztetni kell valahonnan, méghozzá idegenből. Meg sem fordul a fejükben, hogy a magyarul beszélő hun őseink írásából vezessék le az egyébként kőkori eredetű írásunkat, amelyet így a hun eredetű magyar nép egésze használt. 

Ez az akadémikus áltudomány már csak ilyen: megalapozatlan kijelentései a levegőben lógnak, becsületszóra kellene elhinnünk az állításaikat. Csakhogy éppen e téren vannak súlyos fenntartásaink.




6. ábra. Az apahidai hun turulokon olvasható Ragyogó ország mondat


Sándor Klára vagy a nyestponthu nem is szolgálhat olyan adattal, ami a két "motívum" külön-külön való keletkezését és későbbi összefonódását igazolná, mert ilyen adat nincs. Ez a tévedés sem több akadémikus prekoncepciókra alapozott porhintésnél. Egy szó sem igaz belőle, de ez a mese kell ahhoz, hogy ne lepleződjenek le azonnal. Ezzel szemben igen sok adat bizonyítja, hogy a hunok is, meg az avarok is használták a székely írás előzményét, vagyis a székelyek és magyarok hun származása, meg a székely írás hun eredete eleve egymással összefüggő dolog, amit a történelmi emlékezet helyesen őrzött meg. Ha ezt Sándor Klára nem tudja, akkor még elhamarkodott dolog ama rováskorpusz készítésében meghatározó szerepet vállalnia. Hasznos lenne előbb a hun régészeti emlékek értő szemmel történő elemzése, valamint a róluk született "dilettáns" irodalom megismerése, netán egy párbeszéd - ha az eredmény és az MTA becsülete számít valamit.   




7. ábra. A hunok használták a székely jelek előzményét




8. ábra. Az avar eredetű Gizella kincs turulos fibuláján szinte hemzsegnek a hieroglifikus mondatjelek - s persze ez sem székelyföldi lelet



9. ábra. Az éSZAKi sarok mondatot hordozó budapesti hun(?) jelvény sem székelyföldi



10. ábra. A Lyukónak szót rögzítő bodrog-alsóbűi fúvókatöredék sem a Székelyföldön került elő




11. ábra. A Tolna megyei súly és hun kori felirata sem a Székelyföldről származik



12. ábra. A porecsi avar kori püspöki szék magas kő mondata sem a Székelyföldről származik



13. ábra. Sopronkőhida messze esik a Székelyföldtől, mégis előkerült ott egy avar sótartó, rajta a kétszer is leírt Magas ősi sarok mondattal




14. ábra. A csempeszkopácsi templom kapubélletének Isten országa mondatjele sem székelyföldi




15. ábra. A magyar címer kettős keresztje a székely írás "gy" betűje, a magyar hieroglif írásban pedig az Egy szójele, a hármas halom a heraldikusok szerint az ország jele, vagyis a címerünknek ez a fele Egy országa "Isten országa" értelmű - ám erről sem lehet azt állítani, hogy kizárólag székelyföldi lenne


A bemutatott írásemlékek (és az itt helyszűke miatt be nem mutatott társaik) minden értelmes és becsületes ember számára kellőképpen bizonyíthatják, hogy a székely írás és elődje, a magyar hieroglif írás nem kizárólagosan székelyföldi, hanem ismerték a hunok, az avarok és a mai napig használja valamiképpen az egész magyar nép. A nyestponthu és informátorai tudhatnának róla, mert éppen elégszer közreadtuk már ezeket az írásemlékeket és felismeréseket. Ha a megalapozatlan gőgjük miatt nem ereszkednek le a legújabb tudományos eredmények elolvasásához és tudomásul vételéhez, akkor azt kell elkönyvelnünk, hogy tudatosan nem mondanak igazat.





Ott fent, a dombon (a kanyar után balra a harmadik portán) van a magyar íráskutatás legtermékenyebb műhelye, a veleméri Sindümúzeum, ahol egy valódi őrségi szállás is várja a falusi turizmus vándorait 




További blogbejegyzések

A tóka részlete



Ne fogadjon el utángyártott, vagy gyanús csomagolású őrségi szállást! Valódi, rovológus által vezetett őrségi szállás csak nálunk!




A veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház kertjében felállított Onogesius-szobor Hankó Péter szobrászművész alkotása


Tavasszal el kellene döntenünk, hová is menjünk majd nyaralni? Bevallani sem merjük magunknak, hogy szeretnénk egy jó ajánlatot kapni, amiben nem csak szállás, hanem kulturális csemege is van? Szeretne a szép szállás mellé valamiféle értelmiségi-vonzó, de nem túl drága szolgáltatást kapni? Ha Önnek a szállás mellé a veleméri Onogesius-szobor megtekintésére támadna kedve, akkor ajánlhatjuk magunkat! Ez az ajánlatunk nem mentes minden önérdektől, viszont kétségtelenül egyedi. Az általunk ajánlott őrségi szálláson nem csak az Onogesius-szobor megtekintésére, hanem a magyar hieroglif írásról folytatott eszmecserére, a Sindümúzeumban díjtalan tárlatlátogatásra is van lehetőség az itt eltöltött nyaralás alkalmával. S mindez (a beszélgetés, a múzeum meg a szobormegtekintés is) teljesen ingyenes. Ha Ön az őrségi szállás félpanzióvalőrségi szállás medencévelőrségi szállás SZÉP-kártyávalőrségi szállás Őriszentpéteren, netán az őrségi szállás Szalafőn szempontok alapján keres magának egy őrségi lakosztályt, vagy őrségi szálláshelyet az írástudomány és a hun-magyar romantika mellé, akkor mi tudjuk ajánlani a legkedvezőbb megoldást! Az Onogesius, az írástörténet és az őrségi jelkincs iránt érdeklődő igényesek, mint Ön is,  aligha találnak jobbat a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóháznál, e jellegzetes őrségi szálláshelynél, mert írástörténész által működtetett Cserépmadár szállás és Csinyálóház Veleméren is csak egy van. Másutt meg mutatóba sincs. Igazán kár lenne haboznia, inkább hívja a 06(20)534-2780-as telefonszámot az őrségi szállás lefoglalása végett!




veleméri Cserépmadár szállás konyhája egykor egy őrségi parasztcsaládot szolgált disznóöléskor is, karácsonykor is, tollfosztáskor is, meg a mindennapokban is

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése