2018. július 24., kedd

A hunok magyar nyelvéről és a székely írás hun eredetéről folyó ostoba vitáról

A hunok által beszélt magyar nyelv bizonyítékai - többek között (1) - a magyar hieroglif írással és vegyes (betűző és szójeles) írással írt rövid írásemlékek, amelyek eddig - szakmai hiányosságok és etikai problémák miatt - elkerülték az akadémikus "tudomány" figyelmét. Pedig néhányszor megráztuk már a vállát.

A tudomásul vételük ugyanis ellenkezett volna a székely írás sémi-szogd-ótürk eredeztetéséről száz éve hangoztatott, de sohasem bizonyított dogmával, valamint a hun-magyar nem azonosság hunfalvysta prekoncepciójával. Úgy gondolhatták, hogy a fejük homokba dugása és a finnugrista jelzőkészlet osztogatása (a dillettánstól az elmebetegig) méltó válasz a magyar írástan tényeire. Nem volt és máig sincs annyi munkakedv, bátorság és tudás egyik "tudós"-ban és "tudományos" intézményben sem, hogy elő merje venni az ászt (a hun nyelvet őrző bizonyítékok sorát), amivel minden felesleges vitának véget vethetett volna és lesöpörhette volna a megszállók által a nyakunkon hagyott "szaktekintélyeket" és téveszméiket a porondról. 

A legújabb példája ennek a különös helyzetnek a karosi honfoglaló harcosok genetikusok általi hun besorolása, illetve a körülötte kibontakozó éles vita. Ebben egyesek elővették a finnugrista szókincset is, de senki sem nyúlt a karosi tarsolylemezen lévő magyar hieroglifákkal írt mondat felé. Ez ugyan eldönti a vitát, de senkit sem érdekelt. A felek régészeti és genetikai érvek alapján próbáltak a nyelvre következtetni, az orruk előtt lévő nyelvemléket azonban nem ismerték fel és nem olvasták el. Pedig a Magyar hieroglif írás c. kötetben is kiadtam a karosi mondatjel olvasatát

Senkinek nem akaródzott előállni a múzeumok polcain heverő nyelvi bizonyítékokkal, mert az írástani szaktudásuk is a béka ülepe alatt volt és maradt, ráadásul már a kérdés felvetése is kiátkozást eredményezett volna ebben a "tudományos" világban. Megélni pedig a régésznek, nyelvésznek és történésznek is meg kell valahogyan - ezért aztán szépen belesimultak a Haynau és a dicsőséges Vörös Hadsereg által legyalult végtelenül ostoba és aljas tájba.

Az alábbi ábrákon bemutatunk egy hieroglifikus jelekkel írt szövegsorozatot. Százszámra lapulnak hasonlók a múzeumok polcain olvasatlanul. A Magyar Nemzeti Múzeumban letétbe helyezett (és a főigazgató, valamint öt régész által hunnak elismert, az átvételi elismervény szerint még rovásjeleket hordozó) jelvény tragikus sorsa pontosan illusztrálja ennek a "tudós" társaságnak a törekvéseit. Ugyanis lereszelték a jeleket hordozó felületét, majd a lepusztított felületről készített gyenge grafika alapján megállapították, hogy nincs rajta rovásszöveg - holott a rendelkezésükre állt több kitűnő fényképfelvétel is a tárgy eredeti állapotáról. Ezektől a "tudósoktól" és hasonszőrű társaiktól várjuk a hun-magyar azonosság tényeinek és a székely írás hun eredetének beismerését? 

Visszakanyarodva az alább látható írásemlékekre, ezeket hun, avar, hun-utód és magyar alkotók hagyták ránk. A jeleik a székely írás ismert "r" (Rá/ragyogó), "n" (nagy), "nt" (Ten), "gy" (Egy), "us" (ős) jeleivel, vagy a magyar heraldika által használt ország jellel azonosak. A székely jelekkel ellentétben, amelyek többnyire egyetlen hangot jelölnek, az ábrákon lévő jelek szót, a szójelek ligatúrája pedig egy-egy magyar mondatot jelöl. A szójelek persze nem jelölik a szó pontos hangalakját (annak jellemzően csak a kezdőhangja ismert a székely írásból), azonban a jelhasználat körülményei lehetővé teszik a megértésüket és a többé-kevésbé helyes elolvasásukat. Amíg nem akad egy becsületes és hozzáértő nyelvész, aki a kezébe veszi ezeket a hieroglifikus szövegeket és el nem kezdi pontosítani az olvasatukat, addig ez a tudomány legújabb álláspontja (mert a tudományosság mércéje nem a beosztás, vagy a végzettség, hanem az új tézisnek az objektív valósággal való egybeesése, az alkalmazott módszerek megfelelősége, az eredmény beilleszthetősége a társtudományok által meghatározott történeti-földrajzi-kulturális-etnikai stb. környezetbe).

A székely betűk hieroglifikus változatai által jelölt szavakat a 90-es években az Írástörténeti Kutatóintézet által szervezett műhelymunka során Simon Péterrel, Szekeres Istvánnal, Forrai Sándorral, Berényi Lászlóval, Varga Csabával és másokkal elvégzett akrofónia-rekonstrukciók végén azonosítottuk. E rekonstrukciók eredményét ki is adtuk, de a finnugrista gőg egyeseket máig megakadályozott abban, hogy észrevegyék. Ezért is maradtak ők a beismerten zsákutcába fulladt téveszméiknél. 

Hiába, előre lépni csak becsületesen lehetne - mert nincs más lehetőség a tudományos megismerés számára, mint a lelkiismeretesen végzett kutatómunka, a magyarság és a székely írás hun eredetének (az akadémikus tudomány nem is létező kutatói helyett a munkát évtizedeken át elvégző dilettánsok eredményeinek) elismerése. 

Az 1990-es években (a Bronzkori magyar írásbeliség c. kötetünk megjelenését követően) be kellett vallaniuk, hogy a székely írás leírását (és így hun eredetét - VG) illetően minden alapvető kérdés tisztázatlan (a számukra - VG). Ez a beismert nemtudás ugyan tisztességes embereknél nem ad okot a gőgre, azonban ezeknél a népeknél valamilyen ismeretlen ok miatt mégsem számíthatunk sokkal többre. Bele lehetnek merevedve a magyar őskultúra megvetésébe és a Zsirai óta gúnyolódó ostoba professzoraik hazugságfolyamába?  

Az írásemlékek nyilvánvalóan azonos szóhasználat, íráskultúra és világnézet (azonos történelem és nemzet) termékei. Nincs másik írás (jelkincs), nyelv és történet, amelyikkel ezek a szövegek keletkeztethetők, sorba rakhatók, érthetők és elolvashatók lennének.  Ráadásul a magyar hagyomány is emlékszik arra, hogy e jelek szójelek voltak és a hunoktól örököltük őket. A fellelési körülményeik meg alátámasztják ezt a hagyományt.

Joggal merül fel ezért a kérdés, hogy ugyan mi akadályozza meg ezt a sok "tudóst" abban, hogy észrevegyék, elolvassák és felhasználják őket a hun-magyar azonosságról, vagy a székely írás hun eredetéről folytatott vitáikban? Többre becsülik az egyszer már beismerten téves, de akadémikus professzor által írt ostobaságot a tényeknél? Vagy el sem jutott hozzájuk a finnugrista rováseredeztetés csődjéről 1996-ban közreadott akadémikus beismerés híre, mert nem olvassák a szakirodalmat?



1. ábra. Az avarhun készítésű Gizella kincs Ragyogó nagy ország mondatjele  



2. ábra. A szombathelyi (savariai) Iseum területén hiteles ásatáson előkerült római kori veret a Lyukó ten országa olvasatú, körben olvasandó imaszöveggel - Sosztarics Ottónak, a múzeumigazgatójának felhívtam rá a figyelmét, de azóta sem meri elmondani róla a véleményét, egy beosztottja azt találta mondani a telefonba, hogy értsem meg, ebben a múzeumban senkit sem érdekel a székely rovásírás



3. ábra. A Szergej Botalov által közölt kazahsztáni ogur/szabír csaton a Nagy ország mondat olvasható, Botalov egyik tanulmányának az orosz szövegét a fordítás során lereszelték, a finnugrizmushoz igazították - azaz meghamisították




4. ábra. Az apahidai hun turulokon olvasható Ragyogó ország mondatjel, a "nagyok" megpróbálták gepidának hazudni a kincseket (mert ezt várta el a magyargyűlölő hatalom), de a magyarul elolvasható magyar jelek ezt cáfolják 



5. ábra. Az avarhun eredetű Gizella-kincs turulján olvasható Egy országa mondatjel



6. ábra. A csempeszkopácsi templom kapubélletében olvasható Isten országa mondatjel




7. ábra. Az Árpád-házi királyaink címerében lévő és azóta is az államcímerben szereplő Egy országa mondat


A székely írás hun eredetét az 1500-as években a magyar értelmiség még tudta (Thelegdi János: Rudimenta) - ez tehát nem új információ, vagy felfedezés, hanem a hagyományos, egykor elfogadott tudás. 

Azt, hogy szójeleink vannak, az 1500-as évekből fennmaradt jegyzet tanúsítja. Ez is egy ismert, de agyonhallgatott tény (Veit Gailelről Német Gyula turkológus tett említést).

Simon Péter az 1993-ban közzétett tanulmányában feltételezi, hogy a székely írást egy hieroglifikus rendszerű írásból alakították ki (Simon Péter - Szekeres István - Varga Géza: Bronzkori magyar írásbeliség ). 

A közelmúltban megjelent ezeknek a hun írásemlékeknek a kiadása is ( Varga Géza: Magyar hieroglif írás ).

Sándor Klára ugyan megpróbálja tagadni ezeket a tényeket (a székely írás hun eredetét), de eközben nem sorol fel tudományos igényű érveket. Nagyjából az az álláspontja, hogy a hunok nyelvét nem ismerjük, tehát nem lehetnek magyarok s persze nem tudunk semmit a székely írás eredetéről sem - de abban azért biztos, hogy a székely írás nem hun eredetű. Ez így persze elképesztően semmitmondó és önellentmondó, egyúttal a közismert írástani tények figyelmen kívül hagyásának is minősül, de ezt professzorként - úgy gondolhatja - nem kell észrevennie (Sándor Klára "cáfolatának" cáfolata a hun-magyar írás kérdéskörben).

Tudott tény tehát, vagy annak kellene lennie, hogy a hunok magyarul beszéltek és tőlük (az őseinktől) maradt ránk a fazekasok és a hímes tojás készítők által napjainkig használt, az államcímerünkben most is szereplő magyar hieroglif írás, valamint az ebből származó székely írás is, ám a "nagyok" mégis késhegyig menő vitát folytatnak a kérdésben - csak éppen az írástörténet tényeit, az elolvasható nyelvemlékeket nem hajlandók felhasználni érvként sem pro, sem kontra. 

Jó lenne megtudni a véleményüket (hogy miért nem figyelnek az elolvasható nyelvemlékekre). Mert ennek hiányában kénytelenek lennénk arra gondolni, hogy finnugrista neveltetésük miatt nem ismerik a magyar jelkincset és a finnugrista agymosásuk következtében lehajolni sem hajlandók hozzá. 


Jegyzetek

(1) Moór Elemér fontos megállapításait a Magyar Nyelv közölte, azaz nem lehet nem létezőnek tekinteni. A finnugrista szerzők mégis úgy tesznek, közte a Magyar Nyelv szerkesztőségének titkára is, mintha nem létezne. A 2001-ben megjelent A székelység eredete c. kötetemben közöltem Moór Elemér felismeréseit. Ebből a neten is olvasható könyvemből idézek az alábbiakban.  

"Moravcsik Gyula a hunok vezető rétegét tekinti török nyelvűnek, mert a fennmaradt hun személynevek a vezetők nevei közül kerültek ki. A hunokat azonban már akkor is töröknek tartották, amikor a hun személynevek törökös magyarázatát még meg sem kísérelték. Egy időben ugyanis szokás volt minden nomád népet töröknek tekinteni, vagy legalábbis bennük valamilyen török komponenst feltételezni. A hun nyelvemlékek azonban a vezetők törökségét sem igazolják.

Például maga a hun népnév sem lehet török eredetű, mert a népnév legrégebbi alakjában a szókezdetben a ch hang szerepel, azt pedig már a XI. században élt Kasgari is felismerte, hogy a török nyelvek hangrendszereire különösen jellemző a zöngétlen veláris és laringális spiránsok hiánya. A tarchan és tarqan, a chan és qan, a qatun és chatun szóalakok – lévén a törökben is idegen eredetű méltóságnevek – nem bizonyítják ennek az ellenkezőjét. 

Ha azt a felfogást valljuk, hogy a hunok török nyelvűek voltak, akkor nyelvüknek mindenképpen valamilyen, az őstörök hangállapothoz közel eső nyelvi alakot kellene képviselnie. A reánk maradt hun szóanyagban azonban nagyon sok névnek kifejezetten nem-törökös a hangalakja. Például a „halotti tor” értelmű strava a szókezdet mássalhangzó-torlódása miatt török nyelvűek számára kiejthetetlen volt. Mássalhangzó kapcsolattal ugyanis török szó nem kezdődik. Márpedig a hun személynevek között több ilyen is fennmaradt, mint például Szkottasz neve is. Ha ezek idegen eredetűek voltak, a kiejtésüket török nyelvűek számára csak valami magánhangzó-előtét tette volna lehetővé.

Mivel sem az őstörökben, sem az ótörökben semmiféle szó sem kezdődhetett l, r és v hangokkal, nem lehetett török személynév Laudaricus, vagy Rougasz neve sem és nem lehetett török a Jordanesnél megőrzött var szó sem. Ez utóbbi a hun főváros: Varacsán "Vara hun", másutt Hunnivár (vagy hunni Var "hun nyelven Vár") nevében fordul elő.

Az ótörökben szókezdetben nem találkozunk d, g, n és m hangokkal (illetőleg az m-mel csak a b helyén). Ezért nem lehetett török Dengizich, Gordasz, Muagerisz és a sokat emlegetett medosz sem.

Jellemző sajátossága a török nyelveknek a kettős mássalhangzók hiánya, ezért nem török név az Attilasz, a Szkottasz és az Ellák sem.

Ami a Jordanesnél fennmaradt Ellák nevet illeti, ez Németh Gyulát a baskir Ilek személynévre emlékeztette, amely szerinte az ujgur ilig „fejedelem” szóval függhet össze. Azt azonban elfelejti megmagyarázni, hogy miként felelhet meg a török „i”-nek a hunban az „e” hang (ilyesféle hangfejlődésre ugyanis a török nyelvben nincs példa), továbbá nem fejti ki a szóbelseji „l” kettőződésének okát sem. 

S a sor még folytatható. A felhozott érvek miatt a hunok vezető rétegének nyelvéről csak bizonyos negatív megállapításokat engedhetünk meg magunknak, miszerint nem lehettek török, mongol, vagy iráni nyelvűek. (Moór/1963/64)"

Hozzátehetem: magyar nyelvűek azonban lehettek a hunok. A hun és (a szegedi genetikusok: Török Tibor és Neparáczki Endre által) hun eredetűnek mondott karosi honfoglalás kori csontok mellékletein lévő hieroglifikus szövegek magyar olvasata ezt alá is húzza. 


Irodalom


Moór Elemér: A hunok származásának kérdése, fő tekintettel a nyelvi forrásanyagra, Magyar Nyelv, Akadémiai Kiadó, 1963.

Varga Géza: Moór Elemér szerint a hunok nem beszélhettek törökül

Varga Géza: Karosi hunfoglalók, Révész László és Török Tibor nézeteltérése

Varga Géza: A II. karosi temető 29-es sírjából előkerült tarsolylemez hieroglifikus mondata

Varga Géza: Hun tartalom (további cikkek a témakörben) 

Varga Géza: Bronzkori magyar írásbeliség 

Varga Géza: Az akadémikus tudomány átadta a terepet, nem képes a székely írás eredeztetésére















A veleméri műemléktemplom, amelynek két tanulságos rovológiai nevezetessége is megtekinthető


Az általunk javasolt őrségi szálláson a magyar hieroglif írásról is folytathat eszmecserét, nem is beszélve a Sindümúzeum díjtalan meglátogatásáról az itt eltöltött nyaralás alkalmával. Amennyiben Ön az őrségi szállás félpanzióvalőrségi szállás medencévelőrségi szállás SZÉP-kártyávalőrségi szállás Őriszentpéteren, netán az őrségi szállás Szalafőn keresőkulcsok mentén keres magának egy őrségi lakosztályt, vagy őrségi szálláshelyet az írástudomány és a szép táj mellé, akkor mi ajánljuk a legkedvezőbb megoldást! Az írástörténet és az őrségi jelkincs iránt érdeklődő igényesek, mint Ön is,  aligha találnak jobbat a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóháznál, e jellegzetes őrségi szálláshelynél, mert írástörténész által működtetett Cserépmadár szállás és Csinyálóház Veleméren is csak egy van. Igazán kár lenne haboznia, inkább hívja a 06(20)534-2780-as telefonszámot a rovológus által vezetett őrségi szállás lefoglalása végett!



Onogesius hun vezér szobra a Csinyálóház (egy különleges őrségi szállás) alatt áll és vár a Teremtővel való koccintásra


Ne fogadjon el utángyártott, vagy gyanús csomagolású őrségi szállást! Valódi Cserépmadár szállás és Csinyálóház csak nálunk!



Édes fiam! Ha egy biztonságos helyet keresel nyaralás céljára, ahol a török idők óta nem járt felfegyverzett iszlámhitű, akkor Velemért ajánlom, abban a békés, erdőkkel koszorúzott, termálstrandokkal és tavakkal körülvett gyönyörű völgyben! www.csinyalohaz.hu www.cserepmadar.hu

4 megjegyzés:

  1. Megkövült Vakolók vakolata pereg az MTA bástyáiról. Meztelen, magyarellenes, éhenkórász gyülevész, Habsburg örökség a finnugri-bugrisuk. Már csak bigottságuk frázisait ismételgetik, de érveik nincsenek. Mesterükre akadtak Varga Géza szakrális hieroglifa vizsgáin, mert hasalni, hadoválni kevés, valódi felkészültség híján. A lila uv után jön a bukás, és a szánalmas vég: adios ügynök urak!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a hozzászólást! Dolgozunk tovább.

      Törlés
    2. Szalma György-idős a fészbukon: "Okosabbnak láttam volna egy kimutatást, ki hol született és a vegyes házasságban születettek száma is látható lenne."

      Varga Géza: Azt az okosabb cikket neked kell megírnod, mert én egy ilyen kimutatást nem tartottam szükségesnek. Persze, amennyiben a hol azt jelentené nálad, hogy melyik vallási felekezet vagy etnikai csoport kebelében született a szerző ... Nos, ez valóban közelebb vihet bennünket a probléma (a szerzői hazudozások okának) megoldásához, de a cikkeimben csak a tudománnyal szeretnék foglalkozni. Tudom, persze, hogy ezzel kevesen vannak így s a szerzők jó részének tollát a politikai alapozású szempontok, például a magyargyűlölet vezérli, de ez legyen az ő gondjuk. Köszönöm a hozzászólást!

      Törlés
  2. Tudomásom szerint a Habsburgok 1861-től kezdték meghamisíttatni a magyarok történelmét. Remélem jól emlékszem az évszámra!

    VálaszTörlés